Érdekes volt az év végi utolsó túra. Beköszöntött az őszi idő, és én sem maradtam túrázni egyet. Szokásomhoz híven picit később ébredtem fel. 6-kor keltem és volt összesen 1 órácskám, hogy kiérjek Csillaghegyen. Szerencsére időben elkészültem és 7 óra körül indultam itthonról. 8 órára értem ki a Csillaghegy iskolába. Indulás előtt azért fontos, hogy a testtartásával ne legyenek gondok a későbbiekben, nekem pedig azért, hogy viszonylag lendületben legyek.
8:42 kor indultam az iskola udvarból, onnan a Dózsa György utca melletti járdán haladtam tovább, majd kb. 150 m után jobbra fordultam a Kert soron. Egy laza bemelegítéssel kezdtem el, úgy mint a torna órákban. Aztán elindultam fölfelé a Bérctető utcába, ami Rókahegy felé vezetett.

Az utca végén megmásztam, és az ösvényre vezet engem a kőbánya belseje felé. Kissé aggaszt engem, ugyanis félúton, létraszerű lépcsőkön kellett felmásznom és eléggé fárasztó számomra. Gondolataimba sokszor is mondogatták nekem, hogy ,,menj, menj, ne állj meg!" Lesz holtpont, ami akarva, akaratlanul rátör az emberre, de túl kell lendülni rajta.

Amikor kiértem a nyílt területre, elém tárult a Kevélyek látványa. Gondoltam szünetet tartok. A Róka hegy nagyon csodálatos és nem állítom, hogy romos, de egykori kőbányája Óbuda közelében található. Szerencsém pihenni egy kicsit, de folytattam kalandos útjaimat.

Újból megmásztam létraszerű lépcsőfokokon és a kerítések között haladtam tovább. Egy aszfaltos úton óvatosan gyalogoltam, hogy nehogy essek le véletlenül. Egy böhöm nagy kőfejtőre lettem figyelmes, de azért én kíváncsi voltam mi van az alagútban.

Elképzeltem magamban, hogy nagylábú lakik a barlangban. Senki nincs ott, csak egy sötét lyuk van. Kíváncsiságból megérintettem ezt a követ, de a fiatalember azt mesélte, hogy a mészkő 220 millió éves Dachsteini mészkőből és 35 millió éves Szépvölgyi mészkőből, illetve 30 millió éves Kiscelli agyagból áll.

Egy újabb  lépcsőfokra lettem én figyelmes, és amikor ideértem, nagyon szép kilátás volt Róka hegyről. Ez a Rókahegy fantasztikus lehetett! Eszméletlen jópofa alakzatokkal lehet találkozni.
Az ember el sem hiszi, hogy a mi kis Hazánkban találhatóak ezek a fantasztikus, "oroszlánokhoz" hasonlító hajdani-kőfejtők. A Rókahegyről nem is beszélve.

Bementem egy sűrű erdőben, ami tágas, fákban gazdag terület volt. Előbb az út egyik, majd másik oldalát sétáltam végig. A másik volt igazán kalandos, melyhez a legjobban kitaposott ösvényt kell követnem. Az erdőn túl átkeltem az aszfaltúton, melyet a Kőhegy bánya felé vezetett. Onnan nyaralók is vannak Békásmegyer felé, és fél méteren át egy főúttal lettem szemtanúja. Bent az erdőn belül felmentem lassan-döcögősen és első pontig túl voltam rajta. 5 perc szünetem volt, mivel annyira elfáradtam a felmenésben.
Innen visszaindultam az aszfaltúton és balra kanyarodtam Csillaghegy felé. Az Árok utcán gyalogoltam tovább, rápillantottam egy játszóteret, felkaptam egy meredek emelkedőt és fordultam Óbor utcába. Egy laza sétát vettem, s közben követtem a terepfutókat. A Tamás utca urna temető után jobbra fordultam, majd a lehetőségnél balra kanyarodtam. Közel voltam a cél felé, hiszen egy keskeny lévő parkot ösvényen kereszteztem a szalagozás mentém. A park után a sportpálya és az elektromos telep közötti kis ösvényen végigmenve kiértem az aszfaltos úti előtti drótkerítésig. Nekem az csapnivaló, hogy egy-két terepfutót el kell engednem a cél felé. Az iskola hátsó kapuját megláttam, és 11:15-kor értem célba. A terepfutósok egyedi érmet kaptak, és a túrázok kifejezetten kitűzőket, valamint értékes ajándékokat, és emléklapot kaptak. Az, hogy kaptam egy emléklapot az egy jó kiindulópont. Az is nagydolog, hogy lendületben ki is túrázzam magam!  Büszke vagyok magamra és ez a lényeg! Nyertem, még ha egy vagy több oklevelet tudnám szerezni. De az is nagy dolog számomra!

Nagyon jól éreztem magam. Kevés lehetőségem volt fényképezni a sok ember miatt. Ennek ellenére nagyszerű volt a túra. Szeretnék még eljönni még, mert nagyon tetszett a Budai hegy hangulata.

Múlthéten vasárnap eső elteltével mentem el a BMC-be, hogy élményt nyújtsam erről az előadásról. Az Amerikából jöttem a színház és humor erejével hozta közelebb a jazz műfaját a jövő zenehallgató közönségéhez. Emellett természetesen még az sem kizárt, amiről korábban írtam kedvenc zenei stílusomról. Sok nevetés, humor, lehetetlen improvizációs helyzetek, virtuóz megoldások és sok jó zene: hazánk legnépszerűbb jazz-zenekara, a Modern Art Orchestra valamint az improvizáció egyik legtapasztaltabb színházi képviselője Fekete Kovács Kornél, és Kálloy Molnár Péter közös szórakoztató családi műsort mutatott be.

Helyszíne a BMC-ben volt, mely Mátyás utca 8-ban zajlott, az Imre utca sarkán. Nagyon megérintett az előadás, és persze nagyon tanulságos volt, hiszen a Nem Adom Fel kórusban, ahol járok, szintúgy működik az együttműködés és a csapatmunka. Megtudtam, hogy a zenekar tágabb értelemben hangszerekből álló zenei együttes, szűkebb értelemben olyan hangszeres együttes, ahol a különböző szólamokat nem szólisták, hanem azonos hangszerekből álló csoportok képviselik a karmester irányítása alatt. Az angol nyelv a zenekarnak megfelelő „orchestra” szó alatt inkább nagyzenekarokat ért.

A két részből állt: A produkció első fele a játékos ismeretterjesztés jegyében telt: Kálloy Molnár Péter – aki maga is énekes-zenész-dalszerző, több lemeze is megjelent – alkalomról alkalomra újabb és újabb szerepbe bújt. Hol producerként, hol hangszerszállítóként érkezik a MAO zenészei közé, akikkel közösen így mindig más aspektusból mesélt el a jazz történetét. Megismerni igazán a jazz muzsikát azonban csak úgy lehet, ha hallgatja is az ember.

A második részt a big band Fekete-Kovács Kornél vezényletével az aktuális témához kapcsolódó darabokból válogatott koncerttel zárta.
A műfaját tekintve is teljesen újnak számító, havonta jelentkező műsort a szervezők minden korosztálynak ajánlották, de főként a hangszeren játszó vagy tanuló fiataloknak szánták.

Meg kell mondanom nagyon jó volt! Akadt azonban olyan poén, amin mások is nevettek. Ebben a darabban sok olyan vicces beszólás volt, ami nekem nagyon bejött Kálloy Molnár Péter beszólása. Amikor elkezdődött az előadás, kissé furcsa állapotba kerültem, hogy kezdődik e már az előadás. Első soron voltam és egészen közel. Megszoktam az adott helyzetet. Ez annyira érdekes, mert hasonló szitut éltem meg, amikor szombaton a Fitnesznapon túl kell élnem Katus Attila best body tornáját. Híres embert látni annyira káprázatos számomra. Az előadás után a színházból kilépve nem tudtam fényképet készíteni róla. Örök emlék marad! Legszívesebben visszatérnék, ha lesz rá alkalom délelőtti/délutáni előadásra.

Az örök MAO szignál örök emlék megmaradt

Közreműködött:

Modern Art Orchestra
Fekete-Kovács Kornél
Kálloy Molnár Péter

Otthon tornázni nagyon necces, mikor a családom zaklat! Azért van a hétvége, hogy kitöltsön az ember egész napos programmal. A fitnesznapon elmentem és közel nyolc órán keresztül járkáltam, ami 2 tornán is részt vettem. A szokásos Nagyszínpadon most először léptek közösen a Katus testvérek. Katus Attila és Katus Tamás mozgatta a közönséget. A szokásos Best Body volt délelőtt, amiben Katusék nem kímélték őket. Majd délután Hóbor Niki tartotta alakformáló óráját, ahol Sugár fitnesz térségén voltam ott. Az egyszerűen felépített, jól követhető edzést végeztem, a lehető legtöbb izomcsoportra kiterjedően, változatos gyakorlatokkal és az erősítő, illetve alakformáló hatás fokozása érdekében különböző eszközök segítségével súlyzóval, gumikötéllel, és szalaggal kell mozgatnom az izmaimat. Volt olyan, hogy megtudom csinálni, de volt olyan gyakorlat, amiben nem tudom végrehajtani. Olyan, mint egy matekdolgozat! Nem koreografált óra, de érdemes oda elmenni. A lazítás érdekében elmentem masszírozásra. Nagyon jól esett nekem,hogy a hátamat birizgálják.

A fitnesz minden ágazata körül mindent ki lehetett próbálni, illetve olyan ízeket is lehet belekóstolni, ahol minden eddiginél nagyobb területen találkozhattak az aktív színpadok kínálatával, elsőként vásárolhattak számos sportruházat legújabb kollekciójából, valamint mérhetjük fel testünk egészségügyi és edzettségi állapotát.
A Symában 4600-an voltak részesei egy kifejezetten jó hangulatú, az izomlázat is előcsalogató sportos napnak a BSI szervezésében.

Olyan szemszögből fényképeztem le, ahol megcsodáltam a fitnesz világot.

Délelőtt jelentkeztem a Katusbody játékra, ami a nap végén kisorsoltak bármelyik ajándékot. Nyertem 2 db Vitamin Well italt, és ez nagy dolog számomra. Én büszke vagyok magamra és ez a lényeg, hogy egy büszke ölelést is adtam Attilának! :)

Ennek a képnek forrása: Decathlon Magyarország

Továbbra is folytatom a mozgást, és egyelőre abból, amin van. Idővel fejlődni fogok majd!

Az év elején visszamentem a kórus órára, de végül is úgy döntöttem megosztom a kóruson belüli élményeimet! Fontos közölnöm, hogy tagja vagyok a Never Give Up Gospel kórusban. Nagyon hangulatos volt az egész, s megtanultam egy csomó dolgot a Nem Adom Fel élettől. Én elmentem, és örömöt okoztam nekik, hogy énekeljek velük a csapatommal együtt. Ez annyira jólesett! Van egy érdeklődési köröm, amelyhez ragaszkodom a többiekre, és nem szándékozok arról lemondani, mert van, akiknek jó a hangja van, illetve van, akinek önállóan előadja a színpadon. Mióta az eszemet tudom, egy olyan úton járok, melynek során sok változatos dalokat tapasztaltam meg, melyeket megragadott engem az életem során. Amióta meghallgattam A lelkem másik oldalán című dalt, akkor eszembe jutott az a bizonyos emlék, amikor befogadtak engem 2011 augusztus végén. Eléggé bizonytalan voltam, de több-kevesebb barátokat szereztem.
A másságomat nagyon sokan elítéltek, mert egyrészt félnek tőle, másrészt nem fogadták el, csupán azért, mert más vagyok. Ez olyan, mint a Family guy vagy a SpongyaBob sorozat. Gondolok Brian-re és Tunyacsápra is! Sokan elítélik, mert azt gondolják béna a tehetségük. Mégsem adják fel az álmaikat, hogy híressé váljanak. Lenyűgözött azok a rajzfilmek, amikor először néztem sokszor, és hangulatukat feldobják.
Azért írtam le mindezt, mert ez minden embernél előfordulhat. Ilyen az életem útja is, mint annak a két szereplőnek.

2013. Június 13.-án felvettek engem a Never Give Up Gospel kórusban, ezért visszatértem a Nem Adom Fel alapítvány díszes társaságába. Hasonló volt az élményeim, amiről már korábban írtam. Voltak téve székek, és mindenkinek fontos az együttműködés, a kitartás, és a csapatmunka. Én keveset beszéltem az elején. Majd jött a beéneklés és a fontos dalok, amit a fellépésekre szükség van. Két részből áll az alkalmak: Az elsőben csak gospel óra, ami 2 órából áll! Szokott lenni 10-15 perces szünet, majd innen folytatunk, ahol abba hagytunk. A másik pedig a főpróba, ami a legsürgősebb esetekben kéne előadnunk a koncertek előtt.
Érdekes dolog volt, hogy annak idején álmodozó lány voltam, hiszen szólista akartam lenni, mint a többi énekes a Nem Adom Fel zenekarból. S azért hogy jobb legyen az énekem! Én közel álltam a szopránokhoz, mert én küszködtem azért, hogy egy jobb helyzetbe kerüljek a szólistákhóz, viszont sok minden akadályoztat és megvan abban, hogy mindez sikerüljön. Azok akik korábban mellettem lettek volna, azt gondolták, hogy nincs önbizalmam, pedig az autistákat támogatni és segíteni kell, mint a többi fogyatékkal élőt. Nem tudták még, hogy más vagyok, mint a többiek! Ez rosszulesett, amit mondtak a bizonytalanságomról, csak azt akartam, hogy boldoggá tegyem őket és mindenkit. Ott követtem el egy hatalmas baklövést! Elhiszem, hogy segíteni akartak nekem, viszont nem tudom megbocsátani nekik azt, hogy kijelentettek nekem a bizonytalanságomról! Rita az első találkozásunkkor azt mondta, hogy nem vagyok még szólista, hanem nagyon jó kórustag vagyok és lehet, hogy nem tudhatom azt, hogy szólistának nem lennék olyan jó. Szégyelltem magam, mert nem tudom őket elfogadni, hogy tapasztaltabban énekelnek a szólisták, mint én. Nos akármit is mondtak, az igazság fáj!
Eszembe jutott, amikor megnéztem egyszer az X Faktort, amiben azokat a versenyzőket nem jutotta be egy mentor az élő showban, akik lehetőséget kaptak volna. Rossz nézni, de igazság van a mentorokkal kapcsolatban.
Elismerem, hogy szeretem ha foglalkoznak velem, mert kevés törődésben volt részem az eddigi életem során. Úgy érzem, mintha mindenki rám akarná terelni a felelősséget. Én egy csomó mindenben vagyok nyitott, és számos alkalommal vagyok sikeres ember, de nem csak én vagyok az egyetlen, aki egy hasonló cipőben jár! Elszántam arra, hogy kilépek, mert nekem megalázó lenne az, ha a Nem Adom Felbe kellene járnom, és őszintén írva nem vagyok kifejlődött kórustag a csapatban. Nem tudják kezelni ezt az egészet és nincs elég türelmük hozzám. Lehetséges, hogy hamarabb lettek volna súlyos következmények. Végképpen megtudtam volna szórakoztatni a közönséget, de azért meg lehetett volna oldani másképpen.
Később adtam lehetőséget magamnak, hogy össze tudjam szedni magam. Nincs szívem sorsára hagyni egy sérültet. Amikor ott vagyok a Nem Adom Feles alkalmakon, őszinte törődés és segítő szándék van bennem. Én olyan hölgy vagyok, aki szeret örömöt okozni a másiknak.
Az első fellépés Mezőtúron felléptünk, mely hatalmas sikert arattunk! A közösség egy nagy pizzázással ünnepelte a kórust. Később a Group & Swing együttessel hatalmasat buliztunk a zene világnapján, majd a Szent József templomban is felléptünk.
A következő fellépések előtt Ági elküldött engem az altosokhoz, mivel erősebb alt hangú lány vagyok! Azt mondják én vagyok az alt szólam leghatározottabb tagja, mert kevés altos gyarapodott. Tehát nekem kell segítenem véghez vinnem a szólamot, hogy a többiek szebben daloljanak. Azt nem értettem, miért tartozom hozzájuk, de élveztem. Voltak és lettek is komolyabb gondok! Például nem hívtak meg engem és pár olyan kórustagot az MTVA stúdiójába, csak azokat vittek, akik szebbnél szebben énekelnek. Egy szó mint száz, minél inkább óvakodnak, annál jobban szeretnek, ezért szünetet tartottam miatta. Ezeket csakis dühömben írom, mert számomra nem az van, amit én akarok.
Történtek rossz dolgok, melyeket nem szeretnék túl reagálni ezen a témán. Csak azt, hogy sűrű pánikbetegség keletkezett a vakok intézete miatt, mert ott is bántottak, ahova járok. Mielőtt valahára felléptem önállóan a vakok szövetség énekversenyére, hatalmas epilepszia rohamot kaptam a mezőberényi fellépés után. Ezek akkor történtek meg a felszíntörések, amikor egy adott éneklés alatt belenéztem a dalba. Megtettek azt, hogy ki is zárhatták volna a versenyből, ahelyett, hogy lemondjam az önálló éneklést a rettenetes rosszullét miatt. Igazságtalanságnak tartom azt a hozzáállást, hogy véleményt mondjanak olyan para versenyzőkről, akik nehéz esetek! Jádi Krisztina azt mondta, hogy nekem, mint ,,látó fogyatékosnak" előnyöm van, a nemlátóknak pedig hátrányuk, ezért is magasztalják a tehetséges nemlátókat. Emiatt kísérte végig a pánikbetegség, amit a vakok intézete okozott nekem csalódást. Ebben az esetben megesküdtem magamban, hogy soha többé nem térek vissza. Bármit is tettem, nem szándékosan csináltam!
A kórussal való találkozásakor Nikollal ismerkedtem meg. Jó barátság alakult ki közöttünk. Nikol arcán láttam a mosolyát és a büszkeségét, ezért megtanultam tőle, hogyan legyek erős egyéniség, valamint ne adjam fel a harcot. Önbizalmat, bátorító szavakat is kaptam tőle. Neki köszönhetően sok gátlásomat le tudtam vetni magamról. De nem ezek a dolgok a lényegesek, hanem a jó szíve és a baráti szeretete, amelynek köszönhetően fel tudtam állni és tovább harcolni. Összeszedtem magam és addig énekeltem tovább, amíg mosolyt csaltam az emberek arcára. Valóságos küzdelem volt számomra, ezért nagy dolgokat tettem a közösséggel.
Az emberek boldogok, hogy énekelek a kórussal és megismerjenek engem és az alapítványt is. Nagy dolog ez nekem, mert ezzel előrébb jutottam és megmutattam másoknak milyen is vagyok. Úgy éreztem magam mintha egy ismert díva lennék, pedig csak egy átlagos lány vagyok, aki szeretné, hogyha jobb lenne az élete. A Nem Adom Fel napokon is erőn felül teljesítettem magam. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen! A Nem Adom Fel rendezvényekben egy csomó ember előtt beszéltem, persze zavarban voltam és kissé féltem, de tudtam, hogy ez természetes dolog. Képes voltam ebben a helyzetben is nagy dolgot véghezvinni. Úgy a műsor vége felé nagyon szomorú lettem, hogyha itt hagyom cserben őket. Nem voltak jelen a barátaim, pedig szerettem volna, ha osztozhatok velük az örömömben. Ezek a gondolatok intenzíven hatottak rám másnap! Alig hittem el hogy ez megtörtént!

Ehhez nekem csak egy mikrofon kell!

Gyerekkoromban a Kincsesház iskolai években mindig köteleztettek engem, hogy fellépjek az iskola színpadjára akár énekkel, akár tánccal, zenével, meg verssel is. Főleg ünnepnapokon, Ki mit tudon és események által versenyekben is kell részt vennem. Egyszer volt amikor az osztálytársaimmal kell előadnunk egy karácsonyi színdarabot, majd pár évvel később a Négyszögletű kerekerdő egyik részletét adtunk. Óriási siker volt, hiszen az osztályfőnökömnek ez volt a kedvenc mesekönyve. Volt olyan időszak, amikor jelentkeztem a zeneszakköre, s kifejezetten csak népdalokat tanultunk a kiválasztott hangszerekből. A zenetanár vibrafonnal tanította engem annak idején, de én vettem egyszer furulyát, és azzal próbáltam tanulni dalokat. Akár vibrafonnal akár a furulyámmal fantasztikus élményt nyújtottam a lelkes kis zenekarral. 14 éves voltam még, amikor karácsonyra kaptam az első szintetizátoromat, és sokkal jobban játszottam, mint ezzel a nagyméretű vibrafonnal.
A gyerekkori fellépések nagyon szép és kellemes volt, de most nagyon megváltozott.
Erősebb vagyok szerencsére, de sajnos akadnak hullámzó időszakok amikor vihar tör ki bennem a fellépés előtt. Sajna ez hisztisen jött. Akármit is szeretném tenni, akkor is megtagadnak, hogy énekeljek önállóan. A gyermekkori trauma okozta kárókat a szigorú osztályfőnökömnek köszönhetően káosz uralkodott! Így is volt, mert lekezelően beszéltek velem, mint valami bűnözővel, de én nem tehetek róla. Azért is döntik el, hogy kik használják az éneklő csodát, és kik azok, akik nem.
Ricsosz azt mondta, hogy ez az egész Nemadomfel élet olyan, mint egy társulat, ott se kapok minden színész főszerepet minden produkcióban, ott ezt a rendező dönti el, itt meg a Barna (Ami lényegében övé a döntési jog!), aki az egész projekt művészeti vezetője! Ha valami nem úgy sikerül, rajta verik el a port. Ági jó kórusvezető, aki látja bennem a tehetséget. A tehetség egy darab földhöz hasonlítható. Ahhoz, hogy értékké váljon, rengeteg időt, energiát, munkát kell belefektetni. Igaza van! Ehhez el kell fogadnom a barátom tanácsát.
Ha visszalapoznám arra a jelenetre, rengeteg vitáim voltak Zakál Zolival a falunapok ideje után, emiatt darabokra törte az álmaimat. Csak Barna döntött a sorsomról és sok olyan nézeteltérés volt az elmúlt évek alatt, amikor a fellépésem érdekében el kellett fogadnom! Barnára viszont nem kéne haragudnom, mivel a zenekar vezetése nem csak öröm, és élvezet, hanem borzasztó sok munka és felelősség, nagyrészt neki van A-tól Z-ig átlátni a zenekar működését. Sok idő kell még ahhoz, hogy felvegyenek engem a zenekarba, de Marcsi feltartoztatta s azt mondta, hogy sokan vannak, így tehát semmiképpen sem vesznek fel! Ez nem esett jól! A közösség tudta, hogy bajban vagyok, és amiben tudtak, segítettek megnyugtatni engem. Próbáltak nekem magyarázni a Nem Adom Fel együttessel és a gospel kórussal kapcsolatban, de ezt nehezen fogtam fel az adott problémákat. Ha netán mégsem tudnak ezzel mit kezdeni a sorsomról, akkor olyan döntést kellett volna meghozni, amit velem normális keretek között meg lehetett volna beszélni szemtől szembe! Vagyis közösen leülni, megoldást találni. Ennek az egésznek csak az lett volna a következménye, hogy amitől korábban féltem, azok újra és újra bekövetkeztek gyerekkoromban és erősebbé váltak. Nem szeretem az igazságtalanságot, és azt sem, ha érintettek, főleg a gyengébbet bántják. Olyan, mintha eltaposnának engem, mint valami férget! Akkori életemben sok átlagos ember vagy fogyatékkal élő, akik barátból ellenséggé váltak, annyira gyáva, hogy nem ismeri be saját hibáit. Nem fogom hagyni! Ahogy azt sem, hogy a lelkemet is kikezdje! Csak legyen még erőm! Ezt a csaták ők nyerték, de a háborút soha!
A zenekarra nem lehet számítani, esélyt sem adnak nekem, hogy ezzel a tehetséggel lépjek fel a színpadra és mikrofonba énekeljek velük, csak azoknak, akiknek pár évnyi tapasztalatuk van. A kórusban viszont lehetőség nyílt abban, hogy jól érezzem magam. Itt sem hajlandóak mikrofont adni (csak a szólóknak), de együttműködök velük és fontos a kitartás és a segítőkészség! Volt már példa, hogy énekeltem egy-két alkalommal, de ritkán fordult elő az, hogy lámpalázas voltam a fellépések során, viszont páran mellettem voltak és segítettek rajtam levezetni a stresszt. Motivált, lelkes barátok közt élek a Nem adom Fel kóruson belül, így hívom tehát csapatszellemnek. Valamelyest nyitottabb vagyok NAF-os társaim felé, de az a bizonyos 3 lépés távolság megvan bennem. A kapcsolataim kialakulása alatt szereztem olyan barátokat, akik nem hagytak el, és máig mellettem vannak. Akkor az olyan érzés, amikor meghívok pár barátot kávéra. Én egy békés életre vágyom, ahol szeretettel és őszinte szívből fogadják engem az én tehetségeimet. Én nem hiszem, hogy bármi is változni fog. Az egyik legboldogabb lány lennék, ha nem lenne előítéletes az emberek többsége. Megmutatom lelkes barátaimnak és tisztelt közönségnek, hogy milyen vagyok, és mire vagyok képes. Nem adhatom fel az álmaimat! Egy autista is többre képes, és küzdök addig, amíg tehetem. Megpróbálok többet mosolyogni rájuk, együttműködni velük és továbbra is szeretni fogom mindazokat a dolgokat, amelyeket szeretek.

A mai naptól a Facebook-n is elérhető vagyok,
Cicus blogja-Animatoon néven.
Like-oljatok, kövessetek, hiszen megannyi lehetőség rejlik még.

Itt az ősz, itt van újra!  Ahogy a Petőfi írta egyik versében. Október második hétvégéjén zajlott le az elég népszerű és kedvelt Spar támogatásával a 32. Budapest Félmaraton.

Náthásan, köhögve mentem el futni, hogy az egész Városligetet átfussam. Mindmáig van rajtam némi súlyfelesleg amit régóta tudok leadni, mert túl sokat híztam. Ugyan ez egy szokásos útvonal volt, mint az idei Vivicitta rövid távja. Számomra is elég mozgalmas hétvége volt tele meglepetéssel és furcsaságokkal. Ahogy a megszokott időkben is, annyian voltak, mint tavasszal. Nem futok gyorsan, de leginkább kocogok. Amúgy sokan megelőztek engem, mint általában! Már ez is egy előrelépés, hogy belelendüljek egymagam!  Szerettem volna a maximumot kihozni magamból, de hamar elfáradok. Egy kis hiányérzetem viszont maradt! 

Érdekes a mai fejemmel visszatekinteni és látni azt a képzeletvilágot, ahol a futok, ahol akarok… Döbbenten kérdezem, hogy ez komoly? Megtörtént? Igen! Megcsinálom! Legyünk bármilyen különbözőek, egy biztos: mindenkinek van célja az életben. Még akkor is érzem, miután már a célba értem. Nagyon jól éreztem magam. Látványos és hangulatos volt a mostani. Lehet, hogy legközelebb is visszatérek ide. 

Nagyon népszerű az 1920-as és 1960-as évek között, azóta mérsékelten – inkább a pop-os fajtái (mint a swing), valamint sok más stílus kapott a "jazz"-es jelzőt: rhythm and blues, soul, neo soul, quiet storm és smooth jazz

A jazz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime), valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai néger közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi zenei irányzatra is.

Története:

A Jazz az Egyesült Államok délvidékén, elsősorban Louisianában és annak fővárosában, New Orleansban a századforduló táján kialakult előadási gyakorlat. Az afroamerikai folklór valamint az európai szórakoztató-, induló- és népzene szintéziseként jött létre. 1917 után a jazz az USA más részein is elterjed, s ezzel szinte egyidejűleg Európában is megjelenik. 1860 körül tűnik fel a „jassm” szó, a lelkesedés, lendület, izgalom kifejezésére. A „jassm” ugyan hamarosan kikerül a használatból, de megmarad a „jass”, az előzőhöz hasonló jelentéssel, s egyre gyakoribb a „jazz around” (kóborolni, vándorolni) és a „jazz up” (vidám hangulatba kerülni) kifejezés.
A műfaj világméretű elterjedésekor már nemzetközileg ismert zenei nyelv; ekkor természetesen a jazz tartalma , belső jelentése és funkciója alapvetően megváltozik. A jazz korai időszakában a játék kiindulópontja valamilyen afroamerikai dallam: blues-, induló- vagy akár slágertéma. A muzsikusok ezekre a témákra – megtartva a téma harmóniai és periódus-vázát – a dallam eredeti vonalát gyakran követve spontán variációkat, „chorus”-okat rögtönöznek. A szabályosan ismétlődő kórusok száma, valamint egy-egy kórus terjedelme változó, de az improvizációk hosszát és a választott tempót a normál hanglemez időtartama (három, három és fél perc) is erősen befolyásolja. (A magnetofon és a mikrobarázdás lemez megjelenése természetesen megszüntette később ezt az időbeli kötöttséget.)

A swing-korszakban elsősorban a kórusjáték, a big band fúvósszekcióinak sokrétű alkalmazása dominál. Emellett stílusmeghatározó jelentőségűek a különböző ritmus- és harmóniai sémák, a „patternek” is. A modern jazz részben megtartja a kórusjátékot, részben – újfajta rögtönzéselvek kialakításával – eltávolodik attól. (pl. free jazz). A jazz mint népies improvizatív előadási gyakorlat minden fajta lejegyzés, írásos rögzítés nélkül alakult ki. (A korai jazz-muzsikusok többsége nem ismerte a kottát.) Amit a jazz-muzsikus vagy -együttes játszik, az lényegében reprodukálhatatlan; ez az egyik alapvető különbség a jazz és a kompozíciós zene között.
A jazz közvetlenül az észak-amerikai népzenéből alakult ki, amelynek alapvető vokális formája a work song, a ballada, a spirituálé és a blues. Fontos előzmény emellett az 1880 körül New Orleansban kialakuló néger indulózene (marching band, brass band), valamint a ragtime, ami elsősorban mint zongoramuzsika vált népszerűvé, de zenekari formájában is hatott a jazzre. A stílustörténet a New Orleans-i jazzt tekinti a klasszikus jazz első korszakának. E korszak kiemelkedő muzsikusai Buddy Bolden, Bunk Johnston, Jelly Roy Morton, Joe King Oliver, Johnny Dodds, Baby Dodds, Sidney Bechet, Kid Ory és Louis Armstrong. New Orleansban már egyébként már a múlt század vége felé akadtak fehér együttesek, amelyek a négerek játékstílusát, előadási sajátosságait utánozták. Így alakult ki a fehér jazz-stílus.
A swing-korszakban az uralkodó nagyzenekari forma mellett a combo-játék háttérbe szorul, de nem tűnik Art_tatumel teljesen. Néhány remek szólista (Art Tatum, Earl Hines, Teddy Wilson, Lionel Hampton ) és Combo (Benny Goodman trió, kvartett és szextett) mutatja, hogy a kiszenekari forma nyújtja a jazz játékos, improvizatív, kísérletező szellemének leginkább megfelelő lehetőségeket. Ez különösen a swing-korszak vége felé érezhető, amikor egyre nő a kommerciális, tánczenéhez közelítő big bandek száma. Ennek reakciójaként bontakozik ki a klasszikus jazz értékeit felelevenítő, rég elfelejtett New Orleans-i muzsikusokat ismét előtérbe állító revival mozgalom, az úgynevezett New Orleans Renaissance. Ez a mozgalom egyben a zenetudományi szintű afroamerikai folklór-és jazz kutatást megindulását is jelzi.

Véleményem szerint...

Leginkább a swing hozza el nekem, mert vidám, pörgős, élettel teli muzsikák hangzanak el. Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikában jött létre.
A 30-40-50-es években változott meg a hangulatuk, hogy olyan „tavaszi áradat” volt. Mostani feldolgozásuk változott, és sokkal jobb mint a régebbi változat. Miért pont így neveztem el? Mert ahányszor hallgattam a jazz-t, főleg Tony Bennet, Nat King Cole és Michael Bubblé zenéit, akkor mindig olyan tájat képzelek el, amikor egy dombon állok, felnézek az égre és szépen süt a nap. Erdei levegőt érzek és remekül érzem magam. A jazz olyan adalékot tartalmaz, amely képes mélyen behatolni az emberi lélekbe. Sajnos nem mindegyik jazz énekes képes erre. Nemcsak a férfiak, de a nők is tudnak ugyanilyen álomszép zenét csinálni. Dianna Krall, a kanadai énekesnő muzsikája sokkal jobban lehatol az érzések mélyére. Hangja és zenei stílusa ugyan változó, de a nagyon érzelmes dalai szintén képesek jótékony hatást mérni a sérült lélekre. Diana Krall zenéjét csak néhány éve ismertem meg. Hallottam róla sok éve, de nem foglalkoztam a zenéjével.
Seth MacFarlane, a Family Guy szülőatya, aki ő is a jazz világába csatlakozott, de szintén el tudja érni mindazt a jótékony hatást a zenéjével. Fel is dolgozta olyan dalokat, mint Pl: Dean Martin, Frank Sinatra vagy esetleg Bing Crosby.

A swing jellemzői

A swing erőteljes ritmusszekciója nagybőgőből és dobokból áll, ez adja a kíséretet a rézfúvós (trombita és harsona), a fafúvós (szaxofon és klarinét) illetve néha a húros (hegedű vagy gitár) hangszereknek. A zene tempója általában közepestől gyorsig terjed, s jellemzőek a swinges (nyújtott, triolás) nyolcadok. A swing együttesekben legtöbbször szerepel egy szólista, aki a hangszerelt részekre improvizál. A táncolható swing (olyan zenekarvezetők vezetésével, mint Benny Goodman és Count Basie) volt az amerikai populáris zene legdominánsabb formája 1935 és 1945 között.

Rajzfilmek és a Jazz

A Cartoon Network-n futott sorozatok főcímdalaiból olyan zenéket állítottak össze, amely gyerekkorunkban felidézhető. Ez volt a Tom és Jerry és Tex Avery rajzfilmjei,(Droopy, Barney és többiek) amely nagyon nyerte el a tetszésemet. Az egyetlen rajzfilmsorozat, mely Big band* formátumban festették alá rajzfilmjeinket, melyet az MGM gyártotta. A Tom és Jerry főcímsorozatát Scott Bradley vezényelte, és Hanna-Barbera rendezte a macska egér párost. Droopy és a többieket pedig Tex Avery volt a rendező.
Az 50-évek végétől a 60-évek végéig a Hanna-Barbera rajzfilmekben csak jazz stílusban mentek a főcímek alatt. Érdekességképpen, hogy ugyanazok az aláfestő zenék hallatszódott a korai HB sorozatokban. Pl: Maci Laciban vagy a Túrpi úrfiban.
Utána mind megváltozott, és újabbnál új sorozatok, új zenei stílusban adták a főcímeket és aláfestő zenéket.
Jelenleg a Family guy hozta a gyümölcsét, mely a főcímet és OST dalait Walter Murphy szerezte és Seth MacFarlane az alkotója. Az eddigi legnagyobb elismerés, hogy 2009-ben Emmy-díjra jelölték a legjobb vígjátéksorozat kategóriában. 1961 óta először történt ez animációs sorozattal, akkor a Frédi és Béni (The Flintstones) c. műsort érte ez a megtiszteltetés.

Big band*

A big band egy bizonyos jazz-zenekarra utal, ami a swingkorszak idején gyakori volt Amerikában. A big band formátum napjainkban is fellelhető. Általában 12-25 zenész játszik egy ilyen zenekarban, szaxofonosok, trombitások, harsonások, énekesek és egy ritmusszekció. A kisebb jazzbandáktól eltérően (ahol általában a zene inkább improvizált és spontán) a big band-zene nagyrészt meghangszerelt, a zenészek kottából játszanak, de improvizált szólók is teret kapnak.

A jazz ma is folyamatosan fejlődik, egyre újabb stílusok jelennek meg.

Más zenei stílusok

2004 óta a jazz mellett egészen napjainkig számos más stílusú zenét is hallgattam és hallgatok mind a mai napig. Kedvencem az Irigy Hónaljmirigy, aki egy nagyon különleges előadók, hiszen sokféle zenei paródiákat adnak elő. Mellette Seth MacFarlane, Villon trió, a Group & swing, és Kálloy Molnár Péter a kiemeltek. A rap, a pop és a rock elmegy, de a latin és a techno nem az én stílusom.

Magyarországon azok az emberek ismerik a jazz világot, akik a rajzfilmeket szeretik. Szeretem ezt az életet, mert tele van csodákkal és szeretettel, de beengedek más zenei stílust is. Változatosan szép a zenei világ.

Néhány szebbnél szebb dal az elmúlt évekből:

Részlet a Tom és Jerry: Babacica című részből

Részlet a Tom és Jerry: Éjjeli macskazene című részből

Részlet a Macskaarisztokraták című animációs filmből

 Részlet a Dzsungel könyve című animációs filmből

Részlet a Roger nyúl a pácban című filmből

 Részlet A hercegnő és a béka című animációs filmből

Részlet a Family guy című rajzfilmsorozatból

Saját Mondos képeimet-videómat nem szeretném mutatni, csak helyi képeket!

Sok minden változott az rajzfilmrajongásom alatt és megrohantak az emlékek.
Akkoriban (és most) a ,,régi" Cartoon Network csatornáért rajongok, mert ott jó rajzfilmeket adtak, mint az újjonan készült borzalmas animációs filmek. Mostanra nőtt fel az a generáció, amely a 90-es évek vége felé, kétezres évek elején voltak animációk, de most lettek igazán fizetőképes fogyasztók, ezért éli másodvirágzását sok akkori dolog. Az RTL klub olyan anime-kat hozta, amit gyerekek megszerették ezeket a japán animációkat. Ide tartozott a Dragon Ball Z és a Sailor moon! A Sailor moonból sok részből lemaradtam, de a Rajzfilm klub blokkban nagyon megszerettem egy francia animációs sorozatot a Krokodil kommandót. 1 év után az anime közül a Pokémon is ide tartozik, és ezt megfejelték azzal, hogy egy viszonylag új koncepció szerint lehet vele tazókat gyűjteni, és játszani vele. Sok Pokémon matrica, plüssök, tetkók az áruházakban, sőt a mozikban 2 részes mozifilmet adtak le. 2004-ben a Minimax után indították az A+ (2007-től-2009-ig Animax) csatornát, ami kifejezetten csak anime filmeket adtak le. Mellé még izgalmas is kapcsolatba lépnek egymással az anime találkozókon, Mondoconon. Az emberek pedig szeretik a gyerekkorban megszokott dolgokat, modern köntösbe bújtatva anime figurákká változni, hogy bemutassák anime világukat. Nyilván túlzásba vinni nem jó, ahogy semmit sem!

Hogy történt az, hogy az emberik megszerettetik, engem viszont megutálnak? Itt a pontos válasz:

Réges-régen volt egy teaház, ami kizárólag animefanoknak szólt! Moonlight Meido volt a neve ami a Budapest, Jókai u. 8.-as alatt található! Meglátogattam ezt a teázót, és kicsit vegyes érzéseim voltak. Egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozta meg. A japán tradíciók és az animék világa keveredik, így felmelegítő" hangulata volt, mint a többi teaháznak, mert annyira modern. Hiánypótló, különleges és barátságos helynek tituláltam, ami az egyik teabarlanghoz sem hasonlít. A teák mellett anime- és mangaszaküzlet üzemelt.
A Mondo magazin szerkesztői elndították a Mondo meet-et, amivel havonta csak 2. héten lévő szombatján tartottak délutántól a kifulladásig. Nagyon jó embereket ismertem meg, de nehezen alkalmaztam kapcsolatokat. Többször játszottam Nintendo Wii játékokkal, köztünk Just Dance játékkal táncoltam a gyerekekkel. Bár a szüleim nem igazán örültek miért kellene ide járnom erre a helyre, de ha egyszer rá kell hogy jöjjek, miért nem kellett volna idemerészkednem. Eközben sajnos a Moonlight meido teaház bezárta kapuit! Az okát elmondta a Mondo magazin szerkesztője, hogy lejárt a 1,5 évnyi szerződése, ezért nem tudtak tovább üzemelni ezt a teházat. Elég szomorú!

A Mondosok hamarabb megoldották a problémát, hogy egy újabb helyre csatangoljanak házibulizni. A Mondo Meet új helye volt a Cantina, ami az Alsó erdősor utca 3-as szám alatt található! Bent a Cantinaban gondoltam iszom valamit, amíg a többieket vártam. Nehezen viseltem a megváltozott helyzetet, de 1-2 hibát követtem súlyosan! Én senkit sem bántok embereket, csak nagyon rosszul esett nekem, mivel tettek megjegyzéseket, hogy beléptem szó nélkül a Blood clan csapat csoportképjükbe. Bocsánatot kértem nekik, mert nem kellett volna közelebb merészkednem hozzájuk!
Persze előtörtek a korábbi félelmeim és eszembe jutottak a korábbi atyai tapasztalatai a mondo találkozóval kapcsolatban. Ezt is csak nehezen magyaráztam meg apámnak és a testvéremnek, amire azt gondolták, hogy én nem vagyok normális! Akármi is ezek a gondjaim, fáj az igazság!

Jobb késő, mint soha, a Mondo meet bezárta kapuit, persze a magazin folyamatosan szervezi a Mondocon-t minden hónapban egyszer. Ugyanis az ,,anime fesztivál" évszakonként tartogat a Hungexpon! Bíztam abban, hogy nagyszerű híresség legyek, mint a többiek. Megismertem olyan emberekkel, akik ők is olyan rajongók, mint én. Voltak olyan gyerekek, akik filmbeli szerepben öltöztek, voltak olyanok, akik ölelőtáblával megölelték a másikat, és persze volt, hogy csak úgy jöttek, és jól érezték magukat. Én cicafülemmel jöttem a Hungexpon, és egyáltalán nem érdekel az, hogy a gyerekek miért pletykálnak rólam. Azt tudtam, hogy Mondo sok versenyeket hirdetett. Szerettem volna bebizonyítani, hogy én is tudok énekelni, rajzolni, jelmezversenybe részt venni és szinkronizálni! Bajban voltam, mert nem tudom, hogy milyen versenybe szeretnék részt venni, de erre ki tudtam próbálni a cosplayt-t! Egy kisebb rendezvényeken Nyu (Elfen Lied) voltam, majd jóval később Jill Valentine-nal mutattam be. (A kaptár) Az ottani látogatók tették rám olyan megjegyzéseket, ami számomra rosszul esett nekem! Megjegyeztem abban, hogy
1, rövid a jelmezem!
2, nagyon kövér vagyok!
Mintha alig vártak volna, hogy eltűnjek innen a csoportból és örökre. Persze nagyon megbántam ezzel különösebben, de mégsem esett jól. Elegem volt, és kiléptem!
A Mondoconon megismerkedtem Garai Timeával, aki a Mondo Magazin cikkírója. Ő szervezte a 1. Anime Fandub versenyt, vagyis szinkron versenyt. Én csakis azért mentem oda, mert nagyon jó tehetségem volt leutánozni egyes szinkronszínészeit. Az Attack on Titan című anime sorozatot választottam, mely Eren Yeager, és gyermekkori barátai, Mikasa Ackerman, valamint Armin Arlert történetét követhetjük. Sajnos annyira nem ismerem, mint a többit anime sorozatokat, ezért kénytelen voltam önállóan előadnom a szerepemet. Hiba volt, mert társat kellett volna találnom, mégis továbbjutottam a döntőre. A minden eldöntő döntőben nagyon izgultam, s persze úgy kell előadnom, mintha felelnék az iskolában. Persze nagyon elrontottam a jelenetet, de kevesebb tapsot kaptam a szívtelen kamaszok szavazataiból.

Borzalmasan éreztem magam miután hazamentem! Megkérdeztem magamtól mi lesz innentől kezdve. Elveszett bennem a biztonságérzet, illetve a sikerrel való lehetőségem. Én totálisan alkalmatlan voltam arra, hogy megnyerjek egyetlen egy ajándékcsomagot! Én nem tudtam elviselni a gondolatot hogy ismét olyan helyre menjek, ahol éreztetik velem, hogy nem bírnak, bár tudnám miért! Ahányszor úgy érzem, hogy összejöhet valami, történik egy olyan dolog, vagy dolgok, amelyek mindent megváltoztatnak! Így a félelmek felerősödtek és eluralkodtak belül. Tímea azt írta nekem, hogy nem szabad feladni, inkább örüljek, hogy részt vettem ezen a versenyen. Emberek vagyunk, de az a szerencse, hogy nem minden ember egyforma!

Az biztos, hogy a japán kultúrával, szinkronnal, modelkedéssel és a rajzfilmezéssel szeretnék foglalkozni az írás-költészet mellett!

Amikor nyáron megtudtam, hogy ez lesz a klipforgatás, nagyon érdekelni kezdett a dolog. Ez örömmel töltött el, viszont nem akarom elkiabálni. Voltak csalódottságaim, hogy kik lettek statiszták ebben a klipben, hisz természetes dolog ez nálam. Muszáj jobban figyelnem a környezetemre, és saját magamra. Kicsit sok volt nekem egyszerre, mert eléggé tűzött a nap és ráadásul fáradt voltam a végén. Nem voltak sokan, de azért jó volt a hangulat. Örülnék annak, ha én is a statiszták közé tartoznék, mert sokkal boldogabb lennék a barátaimmal. Én, mint auti/epis lány boldog szeretnék lenni a klipekben, mert még jobban készült volna el, mint a régen a Nem Adom Fel dalban!
Meg kell mondanom nagyon jó volt a klipkészítés, és maga klip is!
Akadt azonban néhány olyan poén, ami érdemes tudni az UV villamosról és a maga Barna Villon dalairól.

 A kapcsolat "bearanyozza"

Köztem és Barna közötti baráti kapcsolatunk kissé átalakul, de bízom abban, hogy tartós lesz. Az auti/epis kapcsolatos dolgokról nem beszélek vele, mert már vannak barátaim, akik számítanak a segítségemre. Sokszor eszembe jutnak olyan pillanatok, amikor megbántottam őt, pedig nem tehettek róla. Ez olyan, mintha utálna engem, de belegondolni is rossz, ezért továbbra is gondot okoz a kezdeményezés. Nem akartam ráerőszakolni őt, hogy miért nem vesz fel engem a Nem Adom Fel zenekarába. Úgy gondolom az is rossz, ha csak megpróbálom a kapcsolatteremtést, ahogy az is, ha meg se próbálom, mert félek, hogy kitalálja milyen elvárásai lesznek velem szemben. A Nem Adom Fel alapítványban voltak tagok, akikkel szívesen kerültem volna baráti kapcsolatba. Ők mind eltávoztak az közösségiből.

Az akkori és a jelenlegi villamos

Mikor kicsi gyermek voltam, akkor még a nagymamámmal együtt utaztam ezen a villamossal. A mostani 3-s villamos útvonalán (a régi 13-s villamos) mentem Pesterzsébet felé. Annak idején a Gubacsi út és az Örs Vezér tere között közlekedett, és fel-le ugrálva döcögött a síneken, vonyító zajjal. Légfékes UV-k, régi paravánfalak, és működő jelzők, az az igazi nosztalgia, és ezt a BKV-nak köszönhetően utaztam a járművön! Ma mindez már nagyon-nagyon messze van, pedig alig több, mint 21 éve volt, hogy utasokat vitte. Sajnos ezt leszámítva ahogy egyre nőttem, mert a jövő korszaka következett. Ahogy fejlődött a technika, akkor több közlekedési járművek jöttek más országból. Az UV villamosokat leselejteztették őket, akár 1-2 villamost ünnepnapokra akár a rendezvények alatt is vitte Budapesten keresztül. 7 évvel ezelőtt a Magyar Dal Napja beharangozó eseményeként először indult útjára a Dallamos Villamos. A rendhagyó járaton élő zene mellett utazhatott a nagyközönség egy egész délutánon keresztül, megismerkedve a fiatal tehetséges zenekarokkal, s köztünk Kiss Barna zenekara is. Mindenki legnagyobb örömére azóta is minden évben sínre lép ez a szokatlan járat, melyről ez a kis hangulatjelentés is szól. Érdemes a zene kultúráját megismernie, mert nem azért mert szép, hanem azért, mert líraikus, és meg van benne egy nagy csattanás. Mindig van újdonság és van miből válogatni Villon dalaiból. 

Véget ért a Rehab Critical Mass és új nap indult el. Minden „visszaállt” a normális kerékvágásba, amely délután vette kezdetét a Clark Ádám térnél. Én kora reggel talpon voltam, mert előtte elmentem tornázni. 14 óra előtt siettem a 19-es villamos megállójába, véletlenül se késsek el a felvonuláson. Egy padon ültem, hogy bámészkodjam a Lánchídat. Folyton járt az agyam, mi lesz ezután! Tündi, Krisztina és Lilla mondogatták nekem, hogy el kellene fogadnom saját magam. Mégis hogyan? Hogy fogadjam el azt, hogy más vagyok, mint a többiek?! Tündi azt mondta, hogy többoldalú vagyok! Sokszor járok máshol, mindig részt veszek mindenhol játékokban,nyereményekben,sportokban, kórusban, táncban... stb. Az új dolgokban viszont ki kell próbálni, mert számomra ismeretlen!

 

Félórán belül érkeztek az önkéntesek, majd a többi fogyatékkal élők is. Féltem, hogy mások is ott lesznek, de szerencsére ismerős arcokat láttam. Többen kerekesszékkel jöttek, mivel többször szóba került az akadálymentesítés fontossága.
A felvonuláson évente 4-5 ezren vettek részt. Magyarországon több mint 400 ezren élnek valamilyen fogyatékossággal, vagyis családtagjaikat és barátaikat is beleszámítva életminőségük és lehetőségeik akár 2 millió embert is érinthetnek.
A mozgássérült budapestiek, például kifogásolják, hogy a M3-as metró egyes megállói a felújítás után sem lesznek megközelíthetőek számukra.

Egy óriási flashmob bulival kezdődött, mielőtt elindulna a felvonulás. Ugyanazzal a zenével táncoltam a Nem adom fel embereivel, amivel a Nem Adom Fel tábor idején pörögtem a zenére. Mindenki élvezte a zenét, és volt olyan, aki tanulgatta a koreográfiát.

 

A Clark Ádám Tértől indult a tömeg, a Lánchídon át tartottunk szünetet, majd a Szent István térig ért véget, ahol kulturális műsorokkal folytatódott. Ez a séta nekem megnyugtatott, sőt nagyon boldog voltam, hogy sok hozzátartózói közül velük sétáljak. Szinte tomboltak az emberek, de oly annyira tetszett nekik a zene, ami Dj Dominique vezette a zenéket!

Találkoztam Petiékkel, akit korábban is ismertem iskolai években!
Mire odaértem a Nem Adom Fel együttes műsorára, már majdnem véget ért a műsor, de hajszálhíján tudtam feljönni a színpadra (de 2X is beleestem). Kicsit több felhajtásra számítottam az éneklésre. Bármi is történhet a Nem Adom fellel az élet megy tovább.

Mikor hazaérkeztem elég fáradt voltam. Olyan vagyok, mint egy átlagos tanuló, aki elkésik. Küzdök, amíg tehetem, de következő fellépésen össze tudnám szedni magam!