A Társaskör Világítótornyok sorozata vendégül fogadta a Kossuth-díjas magyar újságíró, főszerkesztő riporterét, valamint a Magyar Televízió örökös tagját, Vitray Tamást. 

12 évesen, a fővárosban bujkálva élte végig az ostrom napjait, miközben a vészkorszakban, anyai nagyanyját kivéve, legközelebbi családtagjai valamennyien meghaltak. Édesanyja Auschwitzban ugyan nagy betegen megérte a haláltábor felszabadítását, de hazatérni már nem tudott. 1952-ben végzett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ezt követően díszletmunkás volt a Magyar Néphadsereg Színházában. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján angol–sajtó szakon tanult és a Honvédelmi Minisztériumban fordítóként dolgozott, majd rövid ideig a Magyar Rádiónál, a Chemolimpexnél, és a Kínai Népköztársaság nagykövetségén.

Első televíziós szereplése 1958. augusztus 5-én volt, amikor angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal való interjú készítésére. Minden előzetes ismeret nélkül (nem is látott tévékészüléket sem addig) készített interjúja máig emlékezetes maradt: a világhírű, kétméteres atlétát, Rafer Johnsont, sámlira állva interjúvolta meg, amire fel is hívta a nézők figyelmét. Másrészt, Vitraynak fogalma sem volt, hogy élő adásban szerepel, a rádióban addig mindent szalagra vettek. 1959. december 1-jén a Magyar Rádió és Televízió Televíziós főosztálya Agitációs Propaganda Osztályán a sportrovat belső munkatársa lett. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán sportszervezői oklevelet szerzett.

Első külföldi közvetítése 1960 januárjában Prágából a Csehszlovákia – Brighton-Tigers (angol-kanadai) profi együttes jégkorongmérkőzése volt. Első sportkommentátori sikerét ugyanebben az évben a Garmisch-Partenkirchen-i Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése hozta meg. 1968. július 1-jétől főmunkatárs. Sporton kívül vezetett vetélkedőket, 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője. Szerepelt a Gyula vitéz télen-nyáron című filmben, ahol egy riportert alakított.

1975. december 1-jétől a Szórakoztató és Zenei Főosztály osztályvezetője. 1981. július 1-jétől a Drámai Főszerkesztőség Dokumentum Dráma osztályvezetője. 1988. november 1-jén kinevezték a nyugdíjba vonuló Radnai János helyére a Sport Önálló Szerkesztőség élére, ahová rövid kitérő után – 1991. február 15-étől az M2 csatorna intendánsa lett – 1992. március 15-én visszatért. Alig van olyan sportág, amit ne közvetített volna a televízióban. Az évek során megszámlálhatatlan Telesport- és helyszíni közvetítés, valamint számos nagy világverseny riportere volt. Összesen 21 téli- és nyári olimpiáról közvetített. Nem egy sportágat a közönség az ő közvetítéseiből ismert meg (műkorcsolyázás, jégkorong). A Magyar Televízió archívumában kb. 4000 műsora van regisztrálva.

1997-től aktív nyugdíjas. 1999-től a Danubius Rádióban vezetett sporttal foglalkozó telefonos beszélgetőműsort Ötfülközt címmel. Állandó vendége volt Gyulay Zsolt olimpiai bajnok kajakos. A műsor 2001 őszén átkerült a Klubrádióra. 2002. október 21-étől ismét kinevezték a Sportfőszerkesztőség élére. 2004. november 1-jétől elnöki főtanácsos volt.

2010-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt, ahol 1977-től oktatott, a Magyar Televízió Örökös Tagja.

A 2008-as olimpia volt az első 1960 óta, amelyet már nem a Magyar Televízióban közvetített (nem is utazott el a helyszínre), a kajak-kenu versenyek kommentátora volt a Eurosporton, valamint az RTL Klub Híradójában foglalta össze az olimpia aznapi fejleményeit. Ugyanezen évben jelent meg regényes önéletírása Kiképzés címmel a Magvető Kiadónál, ami gyermekkorát és ifjúságát dolgozza fel, többek szerint szépirodalmi igénnyel. (A könyvet 2021-ben újra kiadta az Open Books kiadó.)

2009. június 26-án, majdnem egy év elteltével (akkor Baló György vendége volt A Szólás Szabadsága című műsorban) újra megjelent a képernyőn Az Este című műsor utolsó Szabadság téri adásában mint az MTV Örökös tagja. 2009-ben Medveczky Balázs az MTV akkori alelnöke költségcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta az MTV-től.

A Digi Sporton vezette a Kibicek című beszélgetőműsort sportolókat megszólaltatva.

2012. június 1-jén a XIII. kerület díszpolgára lett.

Jó érzés lehet, hogy milliók emlékeznek Vitray hangjára; ahogy kiabálja; "gyere Egérke, gyere kislány"!!

Az est hétvégi időszaka kezdődött aznap, de ez nem befolyásolta a dunai árvíz veszélyét.