December 3.-án a Nem Adom Fel Alapítvány csapata közös sétát szervezett Szegeden az elfogadás jegyében. Örömmel vettem részt az eseményen, mert érintett fogyatékosként és fontosnak tartom a fogyatékossággal élő emberek társadalmi megbecsülését.
"December 3-án Szegeden közös sétát szerveztünk az elfogadás és az összetartozás jegyében. A Dugonics téren találkoztunk, majd békés menetünk a Széchenyi térre vezetett. Az eseményen jókedvű és támogató emberek gyűltek össze, hogy kiálljanak a sérült emberek ügye mellett, és erősítsék az elfogadás üzenetét." - Mondta Mihálffy Béla Szeged országgyűlési képviselője.
Korábbi éveimben, gyerekoromtól rákaptam a rajzfilmekre (Hanna-Barbera-MGM-Warner Bros.), mert nehéz gyermekkoromat éltem át! Nemcsak óvodában szenvedtem sok fájdalmakat, de iskolákban is több szenvedést értem el. Annak köszönhető, hogy a logopédiai fejlesztések során nehezen tanultam szépen beszélni.
Dr. Gerő Zsuzsa a 2000-es évek elején elhunyt, akinek sok-sok köszönet jár azért, mert megtudta tőlem, hogy autizmussal élek. 
Az elmúlt 1 évben voltak némi hibáim, amely a Mondoconon és egyéb rendezvényeken megtanultam kezdeményezni. Voltak emberek, akik jobban megismerték engem a tehetségemet. Az nem baj, hogy nem tudnak, hogy más vagyok! Miért is? Mert egy túlérzéketlen embert láttak bennem, nem pedig egy értékes hölgyet aki valójában vagyok. Az érzelmeknek nem mindig van helye ebben a mai, érzéketlen világban. Minden ember másképpen, a maga módján próbálja megoldani a saját életét, nehézségeit.
2 éven át és persze idei őszi Mondoconon nem jutottam a fandub verseny nagyszínpadán, de meg kell tanulnom azt, hogy tapasztalatot nyertem az előzsűritől. Lassan már annyira ritka, mint egy olyan könyv, melyekből kevés van. Én sokszor mondom nekik, hogy milyen színészekkel találkoztam. Úgy gondolom, szükség van erre, egy olyan lehetőségre, ahol egyesek az értéket a látják bennem. Volt olyan bátor, aki kritizálta a szinkronom és a másét jobbnak értékelte. Volt olyan is, aki nem érdekelte. Mindenki egyedi! Nincs olyan hogy jobb, vagy rosszabb! Soha senkinek nincs joga ahhoz, hogy különbséget tegyen egyesek látás és gondolkodásmódja között! Jómagam amatőr módon kezdtem szinkronizálni 2021-ben és azóta csinálom folyamatosan, megszakítások nélkül. Voltak és vannak jelenleg zavarosságaim. Nehezebben boldogulok, mert azt szinte lehetetlen javítani. Nem a tökéletességre törekszek, hanem a szépre és az igényességre. Egy fanszinkron persze nem mindegy milyen. Azt gondolom, hogy mindenki csak annyit tud adni, amije van. Ha az egyén, egyének úgy döntenek, hogy fejlesztik magukat, kibővítve tudásuk fáját, akkor sok gyakorlással csodát művelhetnek magukban. Tapasztalatból írom ezt!
A 2008-as, 2012 és 2015--es idegösszeomlás óta sokkal érzékenyebben reagálok bizonyos hatásokra, élethelyzetekre és személyekre. Rengeteg nehézséggel kellett szembesültem Nem Adom Fel együttes ellen, de sajnos elutasítottak. 2012 őszén depresszióba szenvedtem, ahol számos lehetetlenségbe szenvedtem az alapítványon belül. Voltak emberek az elmúlt 10 évben, akiknek sok mindent köszönhetek, sok mindent kaptam és tanultam tőlük. De egy idő után éreztem, hogy velük történő kapcsolat korántsem volt olyan erős. Sok mindent tapasztaltam és számos alkalommal törött bele a bicskám. Én annyiszor igyekeztem ezen változtatni, de bizonyos élethelyzetek visszahozták a kellemetlen emlékeket. Maradandó nyomot hagytak bennem a történtek. Pl. a bántalmazások. Ha valakit, aki túlérzékeny és bemocskol, minél durvább a támadás és fájdalom, annál nehezebben gyógyulnak be a lelki sebek. Minden egyes ilyen trauma kihat a későbbi kapcsolataimra. Pl. Ben elvesztése,Tüskevár iskola, stb. Ezek mind-mind a traumák és egyéb élethelyzetek végeredményei. Egy kiközösített és bántalmazott ember hamar megkeseredik, hamar sértődik meg, mert túl sok kudarc ért. Ráadásul az autizmusom elnyomása csak olaj volt a tűzre, ami külön okozott pszichés nehézségeket. A korai éveimben kivel tudtam volna erről beszélni? 2008-ig nem beszéltem senkivel erről köszönet a családomnak, mert szégyelltem magam, szégyelltem a vágyaimat is. Ma ugyan felvállalom magam, mégis vannak újabb sötét zsákutcák, melyek falaiba ütközök.
Művészlélek vagyok, aki szeret alkotni és előadni, azzal már megbélyegzettnek érzem magam! 10 éve vagyok a Nem Adom fel alapítvány tagja és féléve csatlakoztam az AURA egyesületben. Nem szeretnék visszatérni VGYHE keretében működő Horizont Kultúrcsoport látássérült emberek közé, mert igyekszem felejteni a múltkori helyzetem. Aki távolságtartó velem az ne akarjon az életem részese lenni, mert csak kárt tenne bennem! Bárki, akivel megismerkedek, jobban oda fogok figyelni.
Az élet olyan, mint egy több évadból álló anime. Emberek jönnek s mennek. Ez az év sok mindent megváltoztatott bennem. Ricsi, a barátom sok tanáccsal ellátott. Ő az első komolyabb kapcsolatom. 2 éve vagyunk nyitott kapcsolatban, ami inkább barátság extrákkal. Remélem, sikerrel járunk. Bízom abban, hogy még nem késő.
Mi az autizmus? Királyi betegségnek tartják. Nekem sokkal inkább varázslat vagy átok. Remélem idővel menni fog a változás. Egy dolog kell szemem előtt legyen: Nem gondolhatok a múltbéli emberekre, kik már nem szerepelnek életem sorozatjában.
