Végre valahára elérkeztem 2023 utolsó cikkhez, amelyre büszke vagyok vagyok, mert nemcsak vezetem a blogomat, hanem egyben 2023. utolsó lapja.
Mikor 2017. július végén belevágtam a Cicus blogjában nem gondoltam volna, hogy egy komolyabb oldal fog válni.
Emlékszem arra, hogy a Minimax fórumon próbáltam kezdeményezni kapcsolatokat, majd az A+ fórumon. A Minimax fórumon gyakran szerepjátékoztak egy-egy topicon, amely én is becsatlakoztam. 1-1 barátot szereztem, és persze Minifórumon jól is éreztem magam. Ám jöttek nagyobb gondok, és csúnyán megaláztak engem a fórumtársaim. Szörnyen éreztem magam, miközben bántalmaztak, és elmenekültem ebből a fórumból. Én megbántam, hogy nagykorú lányként viselkedtem. De úgy sejtettem, hogy ezt meg is szüntették szerencsére. Nagyon szerettem, de csalódtam is benne!
Az első weblapom készítésem valójában egy miniweblapból állt, amelyet még 2006-ban nyitottam a mindenkilapja.hu-ban, így jócskán károkat szenvedett. Az első oldalam az Űrkedvencek című rajzfilmsorozatból készítettem egy fanoldalt, de következő években az Irigy Hónaljmirigy együttesről. A régi oldalam már egyáltalán nem elérhető.
2008-ban elköltöztem a tvn-hu-ban, na persze jöttek a gondok! 2009-2017-ig ideiglenesen megszüntettem a blogozást. Részletezni nem árulom miértekkel!
2017 július végén nyitottam meg a jelenlegit, és mai napig elérhető Cicus blogja oldalt. Fontosnak éreztem, hogy legyen egy blogom, amelynek van egy internetes otthona. Mérlegelnem kellett, hogy miket osztok meg és hogyan. Ezen az oldalon nyíltan felvállaltam az autizmusom/epilepsziám és kezdtem el sokat írni, ill. beszélni az állapotomról is. Az írása nagyon sok mindenben inspirált. Azt akartam, hogy olyan blogom legyen, ami nemcsak rólam szól, de az általam szeretet dolgokról foglalkozzak. Pl. a rajzfilmekről, eseményekről... stb
A Cicus blogja oldalnak sok mindenen esett keresztül. Ugyanis 2013 óta tagja vagyok a Never Give Up gospel kórusban. Köszönettel tartozom Schmélné Papp Ágnesnek a betanításért a segítségért és az összetartozásért. Hálás vagyok Szepesi Ricsosznak, aki szívből elmondta nekem, mire kell figyelnem legjobban! A türelemre és a megértésre! Sajnos 2016-ban Ricsosz eltávozott a kórusból, mert 2 zenekarával lépet fel. Ugyan ismert lettem a kórusnak köszönhetően, de azért nem vagyok annyira jó a szólókban, viszont erősebb vagyok az altban.
Benne voltam a TV-ben a Nem adom Fel alapítványnak köszönhetően. A 2020-as koronavírust is sikerült túlélnie a kórusnak, ugyanis megvolt az esélye, hogy kijárási korlátozások áldozatává essen.
Sajnos támadás is érte világomat. Ugyanis gyakran jártam Mondoconon, és az első szinkronverseny kereszttüzébe kerültem, aki anno a nézők nem kedvelték Shingeki no Kyojin című anime szinkronom. Kisebb-nagyobb kellemetlenségeim lettek belőle, de szerencsére hamar kiderült, hogy pánikbetegség fogott belőle az MVGYOSZ énekverseny kizárásának köszönhetően. Mára sajnos egyre mélyebbre süllyedt, de menthetetlenné vált. Aki ismer, az tudja, milyen vagyok!
2021 nyarán és ősszel ugyan a döntőben jutottam, de sajnos nem nyertem! De így is sikeres lettem a Mondocon nagyszínpadon. Egyrészt a szinkront önterápiaként használtam, másrészt pedig gyógyításként kezelem magam, segítő szavaimmal. De nézője is lettem a conon.
Szereztem pár barátokat. Pl: Botházi Richárd személyében, aki ugyan Uganda Knuckles-nek öltözött, de szokott Cuphead-ből Ördögnek jeleni, vagy a Pókemberből Venomnak. Első baráti kapcsolatunk ölelésekkel köszönünk egymásnak, ami persze több szeretetet és segítséget kapunk. Ilyen egy igazi barátság! Egyszer mikor nem sikerült továbbjutnom a nagyszínpadra, Ricsi tele szeretettel megvigasztalta engem. De közben meg is vártunk Tamási Nikolettet, aki szinkronizálta Junniper Lee-t.
2021 nyarán először és utoljára találkoztam Lippai László színművésszel, aki rajongók Dragon Ball Songokuját szinkronizálta. Nekem személy szerint Mike Wazowski magyar hangja a Szörny Rt./egyetem c. animációs filmből. Lippi megbízta nekem és többieket a backstage-n, hogy nem kell betojni, csak szépen lazán adjam elő a szinkronom. Saját szavammal megmondtam a frankót:,,Igen Mike! Megcsinálom!" Mire ő rám kacsintott sok szerencsével.
Sajnos ekkor szembesültem azzal, hogy nem lehetek hivatalos szinkronszínész, csak fanszinkronszínész! Bevallom akadtak nehézségeim az autizmusom miatt, tehát a részvétel a fontosabb.
A Cicus blogja kapcsolatos idősávban tagja lettem 2018-tól a Nem Adom Fel alapítványnak, ám sajnos olyan dolgok miatt mentem keresztül, aminek nem volna szabad ilyet tennem.
Túléltem nehéz időszakot is, mert Berki Dávid szeretetét és barátságát elvesztettem, ráadásul csalódtam benne. Ő túl messzire ment, hogy normális férfivá váljon! Olyan srác volt ugyanis, aki képtelen volt megérteni mit nem szabad ilyet tenni. Inkább úgy döntött, megfelel a szexualitásának. Az anyja sose gondoskodik fiával, hanem ráhagyja. Milyen anya lehet, aki nem akar neveli egy aspergeres gyereket? Majdnem pofán vágtam őt a gospel órán, mert kihasznált engem online.
Mellette sajnos ott van Nagy Gyula is. Nehéz időszak volt akkoriban, mert egy Down-színdrómás barátját, Szőke Ádám barátságát elvesztettem. Sokat parancsolt, mert tárgynak használt engem. Verekedés is lett a vége! Sajnos el kellett viselnem a vak férfi haragját, hiszen meghalt az édesanyja, ahelyett ha nekem segítene. Inkább úgy döntött, kapcsolatot ápol neki Ádámmal, méghozzá cinkosaként. 2014 Júliustól depressziós is lettem, ami követte Karvai Sándorral való szakításom. A sok rossz mellett azért értek jó dolgok is, ugyanis Gyulával sose találkozok vele.
Kós Angéla, aki a Nem Adom Fel alapítványba dolgozik nagyon rendes hölgynek tűnt, de egy idő után semmi nem történt kettőnk között. Ekkor került helyére Dely Géza, aki üzleti okok és egyéb elfoglaltságai adottak. Gézát ugyan tisztelem, mint NAF kuratórium elnökét. Ő olyan férfi, aki különbségeket tett mindannyiuknak. Géza nagyon-nagyon hálás, amiért fellépek a kórussal együtt, és mindig számítok arra, hogy élményt nyújtsak a Nem Adom Fel eseményeken. Nem minden NAF eseményekre jövök, mert ez nekem személyes problémáim adódtak.
Sztárokkal kapcsolatban is volt szerencsém közös képet megalkotni és elkezdtem használni okostelefon segítségével, melyek nemcsak egy embert kérem meg, de selfiet is tudok készíteni. Sajnos a selfiezéssel kapcsolatban sajnos fakult, néhol homályos, de életlen képeket tudok kijavítani.
2021 tavaszán kipróbáltam ugyanis az ASD fotóklubot, mely Csendes Péter vezette.Tudomásul vettem, hogy milyen volt valójában. A klub eléggé drága hely, mondhatom! A sorstársaim nagyon ügyesen használják tükörreflexes fényképezőgépet, hogy bemutassák műveiket kiálitásukra. A gép legalább 100.000 Ft.-tól venné meg az ember, ami nem kis pénz. Mivel okostelefonomat használom, de Péter nem volt őszinte hozzám, mely kijelentette, hogy ezek a telefonon készült képek nem kerülnek kiállításra. Meg is jegyeztem magamban miért nem érdemes eljönnöm! Bent is elszomorította Péter kritikája, ezért nagyon megsajnáltam őt és megmondtam az ősszintét privátba. Csendes Péter olyan fotós, aki különbségeket tett. Ezzel is komoly kárt tett bennem és Bennek is, mert én többet dolgoztam a képeimmel, mint a többi auti sorstárs. Elhatároztam, hogy kilépek a fotóklubból! Csoda, hogy komolyabb bajom nem esett. És csoda, hogy elolvastam Ben oldalát is, mert bizony-bizony megmondta az igazat!
AURA egyesületre nagyon csalódtam, mert sokkal súlyosabb esetekkel találkoztam, és nem tudtam velük mit kezdeni. Igaza volt anyámnak, mert nem lehet velük számítani sem a problémáikra, sem a krízisekre! Szerencsém van, hogy nem a súlyosabb kategóriába tartozom.
Sárosi Emőke, egy olyan hölgy, aki bármelyik fogyatékkal élő hölgyeket szívesen sminkel, fotózz és címlapot alkot. Amikor 2015 ősszén jelentkeztem a címplapfotózásra, így megismertem őt. Én nagyon, szeretem, ha kisminkelnek engem, és a hajamat is fésülik. Akárhányszor fotóznak engem, annyi mindent lát egy látogató. Büszke vagyok magamra, hogy benne voltam az M1-en futott Esély című műsorban. Beszámoltam arról mi az én legfőbb vágyam. Téma a Relatív szépség volt. Sokféle divatbemutatót láttam az Árkádban, amikor még fiatal voltam. Elhatároztam, hogy én is bekerüljek a divat világába.
2023 tavaszán csatlakoztam a Relatív szépség csoportba, hiszen megismertem személyesen Kéri Évát, Prokopp Katát és Lakatos Márkot. Érdekesség, hogy ezen a csoportban alkalmazni tudtam, amelyeket a pszichiáteremtől, Hedvigtől tanultam. Észrevettem magamon azt, hogy már nem feszengek, és könnyebben meg mertem szólalni milyen előnyeim és hátrányaim vannak az életben. A tréning utolsó alkalmon viszont majdnem összevesztem Kéri Évával, mert Mondoconra akartam elmenni, de nem engedte. Szerencsére megoldódott a probléma, de mindezt kapkodos alkalmon!
Sárosi Emőkének köszönhetően elkezdtem érdeklődni a divat iránt. Ami persze Napsugár Anna is csatlakozott a csapatba. Ez külön tetszett olyannyira, hogy Márk különlegesebbé tette fel engem videóra. Ez a videó fel is került online!
A 2023-as év végi megkoronázása a szinkronnak! Hálás vagyok a Szinkronban vagyunk csoport vezetőinek, Zsoltnak és Istvánnak, akiknek 2 éve létre hozták facen keresztül. Szerencsém lett találkozni velünk és könnyen tudtam szinkronszínészeket selfiezni. Nagy mázlim volt, mert nemcsak a Te!rézvárosi fesztiválon, de a Pozsonyi pikniken is velük vagyok. Sikeresen lett lezárva a 2023-as év!
Most büszkén írhatom, hogy a Cicus blogja sok mindent megélt.
Szomorúságot, örömöt, érzelmeket, stb. A blogom nagy segítségemre van, így begépelve, blogba rakosgatva nagy terápia. Mindig szívesen írok egy aktuális eseményről, filmről, színházról vagy koncertről. Amik éppen jönnek és belém futnak.Ami kiemeli ezt az egész világot, az a sok csalódás, amiken keresztülmentem. Az autizmust nem fogadja el a társadalom. Ez pedig sokkal nehezebbé teszi azt, hogy elfogadjam az autizmusom.
Dr. Váradi Hedvig szerint csodálatos ember vagyok, akinek igenis el kellene fogadnia saját magát, mert máskülönben nem tudnék annyi szépet adni és alkotni. Sajnos hajlamos vagyok sokat elvárni magamtól és néha másoktól is. Amikor fellépni akartam egy verssel vagy egy énekkel, számos elutasítást kaptam a Nem Adom Fel alapítványtól. Abúzus és engem ért gúnyolódás következett. Úgy éreztem magam, mint egy menekült. Futottam messzire ameddig a lábaim bírták. Nagyon szomorú voltam és vigasztaltam magam, hogy arra a kis időre elfelejtsem az adott kudarcot. Azt megtanultam az évek alatt, hogy fel kell vállalni önmagunk, mert máskülönben csak rosszabb lesz! Nekem fontos a boldogságom! Nem akarok amiatt aggódni, hogy ki mit gondol! Én évekig ebben éltem és a maradék fiatal éveimet szeretném kényelmesen leélni. Sajnos vannak bennem feszültségek, mert a rossz emberek mindenhol ott vannak, és nagyon kell velük vigyázni. A hibáimat elismertem és voltak melyeket megbántam. De alig volt lehetőségem helyrehozni ezeket. Mert mások megbélyegeztek egy szánalmas és elmebeteg autistaként. De arra egyesek nem gondoltak, nem akarták figyelembe venni, hogy én mennyi energiát és időt fektettem bele egy közösségbe. Megváltozott a világ, megváltoztak a gondolkodásmódok. Szinte az átkozott politika ural mindent, állandó téma mindenhol.
