Érdekes volt az év végi utolsó túra. Beköszöntött az őszi idő, és én sem maradtam túrázni egyet. Szokásomhoz híven picit később ébredtem fel. 6-kor keltem és volt összesen 1 órácskám, hogy kiérjek Csillaghegyen. Szerencsére időben elkészültem és 7 óra körül indultam itthonról. 8 órára értem ki a Csillaghegy iskolába. Indulás előtt azért fontos, hogy a testtartásával ne legyenek gondok a későbbiekben, nekem pedig azért, hogy viszonylag lendületben legyek.
8:42 kor indultam az iskola udvarból, onnan a Dózsa György utca melletti járdán haladtam tovább, majd kb. 150 m után jobbra fordultam a Kert soron. Egy laza bemelegítéssel kezdtem el, úgy mint a torna órákban. Aztán elindultam fölfelé a Bérctető utcába, ami Rókahegy felé vezetett.

Az utca végén megmásztam, és az ösvényre vezet engem a kőbánya belseje felé. Kissé aggaszt engem, ugyanis félúton, létraszerű lépcsőkön kellett felmásznom és eléggé fárasztó számomra. Gondolataimba sokszor is mondogatták nekem, hogy ,,menj, menj, ne állj meg!" Lesz holtpont, ami akarva, akaratlanul rátör az emberre, de túl kell lendülni rajta.

Amikor kiértem a nyílt területre, elém tárult a Kevélyek látványa. Gondoltam szünetet tartok. A Róka hegy nagyon csodálatos és nem állítom, hogy romos, de egykori kőbányája Óbuda közelében található. Szerencsém pihenni egy kicsit, de folytattam kalandos útjaimat.

Újból megmásztam létraszerű lépcsőfokokon és a kerítések között haladtam tovább. Egy aszfaltos úton óvatosan gyalogoltam, hogy nehogy essek le véletlenül. Egy böhöm nagy kőfejtőre lettem figyelmes, de azért én kíváncsi voltam mi van az alagútban.

Elképzeltem magamban, hogy nagylábú lakik a barlangban. Senki nincs ott, csak egy sötét lyuk van. Kíváncsiságból megérintettem ezt a követ, de a fiatalember azt mesélte, hogy a mészkő 220 millió éves Dachsteini mészkőből és 35 millió éves Szépvölgyi mészkőből, illetve 30 millió éves Kiscelli agyagból áll.

Egy újabb  lépcsőfokra lettem én figyelmes, és amikor ideértem, nagyon szép kilátás volt Róka hegyről. Ez a Rókahegy fantasztikus lehetett! Eszméletlen jópofa alakzatokkal lehet találkozni.
Az ember el sem hiszi, hogy a mi kis Hazánkban találhatóak ezek a fantasztikus, "oroszlánokhoz" hasonlító hajdani-kőfejtők. A Rókahegyről nem is beszélve.

Bementem egy sűrű erdőben, ami tágas, fákban gazdag terület volt. Előbb az út egyik, majd másik oldalát sétáltam végig. A másik volt igazán kalandos, melyhez a legjobban kitaposott ösvényt kell követnem. Az erdőn túl átkeltem az aszfaltúton, melyet a Kőhegy bánya felé vezetett. Onnan nyaralók is vannak Békásmegyer felé, és fél méteren át egy főúttal lettem szemtanúja. Bent az erdőn belül felmentem lassan-döcögősen és első pontig túl voltam rajta. 5 perc szünetem volt, mivel annyira elfáradtam a felmenésben.
Innen visszaindultam az aszfaltúton és balra kanyarodtam Csillaghegy felé. Az Árok utcán gyalogoltam tovább, rápillantottam egy játszóteret, felkaptam egy meredek emelkedőt és fordultam Óbor utcába. Egy laza sétát vettem, s közben követtem a terepfutókat. A Tamás utca urna temető után jobbra fordultam, majd a lehetőségnél balra kanyarodtam. Közel voltam a cél felé, hiszen egy keskeny lévő parkot ösvényen kereszteztem a szalagozás mentém. A park után a sportpálya és az elektromos telep közötti kis ösvényen végigmenve kiértem az aszfaltos úti előtti drótkerítésig. Nekem az csapnivaló, hogy egy-két terepfutót el kell engednem a cél felé. Az iskola hátsó kapuját megláttam, és 11:15-kor értem célba. A terepfutósok egyedi érmet kaptak, és a túrázok kifejezetten kitűzőket, valamint értékes ajándékokat, és emléklapot kaptak. Az, hogy kaptam egy emléklapot az egy jó kiindulópont. Az is nagydolog, hogy lendületben ki is túrázzam magam!  Büszke vagyok magamra és ez a lényeg! Nyertem, még ha egy vagy több oklevelet tudnám szerezni. De az is nagy dolog számomra!

Nagyon jól éreztem magam. Kevés lehetőségem volt fényképezni a sok ember miatt. Ennek ellenére nagyszerű volt a túra. Szeretnék még eljönni még, mert nagyon tetszett a Budai hegy hangulata.