13 éve gyakran járok a Never Give Up Gospel kórus órákra. Amióta 2023 körül elmúlt a pánikbetegségem erősnek éreztem magam. Azért örülök, hogy van közösségem, akikre számítok rájuk. Remélem ez mindig így marad. A csapatom jelenléte jó hatással van rám. Segítenek abban, hogy erős maradjak és tudjak mosolyogni. Ám nem tudok mindig laza maradni, mert mindig elrontok valamit. Ugye gyakran nyávogok nap mint nap. Én szeretek nyávogni, de valahogy nem bírnak elviselni azt, hogy nemcsak a munkahelyemen csinálom, de itt is. Mintha diliházból szöktem volna!  

Schmélné Papp Ágnes 13 éve kórust vezet és büszke vagyok rá, hogy szívből és lélekből tanítja engem szólókat és szólamokat. Anyja helyett anyja is lehetne, de megteszi azt a lépést, hogy toleranciával és fegyelemmel tanítsa engem. Pont úgy, mint Reppa László, Rész Móni, vagy akár Gégény Erika is.

Az elmúlt 1 évben megtanultam, hogyha valami közbejövés történik, akkor el kell viselni ezt a helyzetet. Tavaly ugye a nyár kezdetén és szeptember elején lett volna a Film. Szerelem. Zene; Két koncert – egy szívvel című koncertünk, amely sajnos két alkalommal lemondták azért, mert mindannyian megbetegedtek. Annyira el voltam, keseredve, pedig egy karnyújtásira készültem volna fel az előadásra. Le voltam törve belül, azért muszáj volt, hogy új erőre kapjak.

Most meg olyan botrány alakult a főpróbán, amiért nem készültem fel erre a helyzetre. Hétfőn Áginak megfájdult a torka. Úgy éreztem, hogy valami baj lesz ebből. Az autizmusom miatt  elvesztettem a fonalam, és emiatt nem figyeltem Ági többszöri figyelmeztetésére. Amikor a hülye fejemmel a mikrofonban vernyógtam. Ági teljesen elvesztette a türelmet és őrjöngött. Így hát elmenekültem, s nagyon sokkos állapotban voltam. Otthon aztán ki kellene sírnom magam. A munkától egészen a fellépésig megnyugodtam, össze tudtam szedni magam. Ha a jóistentől esélyt kérnék arra, hogy legalább vigasztaljon a családtagom vagy bárki esetleg, akkor nem lennék sokáig nyugtalan.

Sajnos a boccia bajnokságon csak a nyolcaddöntőig jutottam. Én jól éreztem magam különben a Nem Adom Fel kávézóban, de kevés volt az esélyem arra, hogy megnyerjem a bajnokságot. Az a baj, hogy nem voltam megelégedve ezzel az eredménnyel, amiért a kórus társamtól, Bíró Anna Zitától kikaptam. Úgy döntöttem, ugyanúgy tettem a dolgom, mint Ben Lacosta. Megsemmisítettem! Nem azért mert haragszom rá, hanem azért mert a kórus főpróba kapcsán totálisan megviselt Ági dühkitörése. 

 Ricsosznak volt egy érdekes mondata:

Amit elrontottál, ezt ne tedd többet! Ági a kórusvezető, tehát amit mondd, azt kell csinálnod és nem lesz ebből probléma. Ne legyél olyan, mint Zakál Zoli.

Az én hibám, amiért a facen keresztül olyan támadást rendelkeztem, ahogy Ben ellentétben is dühössé tudok válni.  Mindezek függetlenül nagyon jól alakult az előadás, amely több-kevesebb sikerrel halmozott. Az előadás előtt Kovács Judit mondott beszédet, majd jött a közös éneklés. Ez annyira jólesett, hogy a végén vastaps fogadta a nézőket.

Most hogy elkezdődött a vakáció, 2 helyen is elmegyek táborozni: Nem Adom Fel tábor és Rajtad áll tábor, és persze nem hagyom ki a Szolnocont, az N-Cont, és Fantasy Expot sem. Azért élek-virulok, Xboxozok, kórusba járok és továbbra is mindenhol megyek és sztárokat gyűjtők, ahogy eddig szoktam. Nagyon vágyom arra, hogy a lelki nyugalom helyre jöjjön újra. Ha visszagondolok arra, hogy az elmúlt évek alatt hogyan kezdődött nálam a kórus, milyen kalandjaim voltak?! Ebben az évben minden más, csak másképpen.