Út a zene felé, avagy a jazz dallam szeretette

Facebook Tetszik

2017. október 08. - Anita cicus

Nagyon népszerű az 1920-as és 1960-as évek között, azóta mérsékelten – inkább a pop-os fajtái (mint a swing), valamint sok más stílus kapott a "jazz"-es jelzőt: rhythm and blues, soul, neo soul, quiet storm és smooth jazz

A jazz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime), valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai néger közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi zenei irányzatra is.

Története:

A Jazz az Egyesült Államok délvidékén, elsősorban Louisianában és annak fővárosában, New Orleansban a századforduló táján kialakult előadási gyakorlat. Az afroamerikai folklór valamint az európai szórakoztató-, induló- és népzene szintéziseként jött létre. 1917 után a jazz az USA más részein is elterjed, s ezzel szinte egyidejűleg Európában is megjelenik. 1860 körül tűnik fel a „jassm” szó, a lelkesedés, lendület, izgalom kifejezésére. A „jassm” ugyan hamarosan kikerül a használatból, de megmarad a „jass”, az előzőhöz hasonló jelentéssel, s egyre gyakoribb a „jazz around” (kóborolni, vándorolni) és a „jazz up” (vidám hangulatba kerülni) kifejezés.
A műfaj világméretű elterjedésekor már nemzetközileg ismert zenei nyelv; ekkor természetesen a jazz tartalma , belső jelentése és funkciója alapvetően megváltozik. A jazz korai időszakában a játék kiindulópontja valamilyen afroamerikai dallam: blues-, induló- vagy akár slágertéma. A muzsikusok ezekre a témákra – megtartva a téma harmóniai és periódus-vázát – a dallam eredeti vonalát gyakran követve spontán variációkat, „chorus”-okat rögtönöznek. A szabályosan ismétlődő kórusok száma, valamint egy-egy kórus terjedelme változó, de az improvizációk hosszát és a választott tempót a normál hanglemez időtartama (három, három és fél perc) is erősen befolyásolja. (A magnetofon és a mikrobarázdás lemez megjelenése természetesen megszüntette később ezt az időbeli kötöttséget.)

A swing-korszakban elsősorban a kórusjáték, a big band fúvósszekcióinak sokrétű alkalmazása dominál. Emellett stílusmeghatározó jelentőségűek a különböző ritmus- és harmóniai sémák, a „patternek” is. A modern jazz részben megtartja a kórusjátékot, részben – újfajta rögtönzéselvek kialakításával – eltávolodik attól. (pl. free jazz). A jazz mint népies improvizatív előadási gyakorlat minden fajta lejegyzés, írásos rögzítés nélkül alakult ki. (A korai jazz-muzsikusok többsége nem ismerte a kottát.) Amit a jazz-muzsikus vagy -együttes játszik, az lényegében reprodukálhatatlan; ez az egyik alapvető különbség a jazz és a kompozíciós zene között.
A jazz közvetlenül az észak-amerikai népzenéből alakult ki, amelynek alapvető vokális formája a work song, a ballada, a spirituálé és a blues. Fontos előzmény emellett az 1880 körül New Orleansban kialakuló néger indulózene (marching band, brass band), valamint a ragtime, ami elsősorban mint zongoramuzsika vált népszerűvé, de zenekari formájában is hatott a jazzre. A stílustörténet a New Orleans-i jazzt tekinti a klasszikus jazz első korszakának. E korszak kiemelkedő muzsikusai Buddy Bolden, Bunk Johnston, Jelly Roy Morton, Joe King Oliver, Johnny Dodds, Baby Dodds, Sidney Bechet, Kid Ory és Louis Armstrong. New Orleansban már egyébként már a múlt század vége felé akadtak fehér együttesek, amelyek a négerek játékstílusát, előadási sajátosságait utánozták. Így alakult ki a fehér jazz-stílus.
A swing-korszakban az uralkodó nagyzenekari forma mellett a combo-játék háttérbe szorul, de nem tűnik Art_tatumel teljesen. Néhány remek szólista (Art Tatum, Earl Hines, Teddy Wilson, Lionel Hampton ) és Combo (Benny Goodman trió, kvartett és szextett) mutatja, hogy a kiszenekari forma nyújtja a jazz játékos, improvizatív, kísérletező szellemének leginkább megfelelő lehetőségeket. Ez különösen a swing-korszak vége felé érezhető, amikor egyre nő a kommerciális, tánczenéhez közelítő big bandek száma. Ennek reakciójaként bontakozik ki a klasszikus jazz értékeit felelevenítő, rég elfelejtett New Orleans-i muzsikusokat ismét előtérbe állító revival mozgalom, az úgynevezett New Orleans Renaissance. Ez a mozgalom egyben a zenetudományi szintű afroamerikai folklór-és jazz kutatást megindulását is jelzi.

Véleményem szerint...

Leginkább a swing hozza el nekem, mert vidám, pörgős, élettel teli muzsikák hangzanak el. Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikában jött létre.
A 30-40-50-es években változott meg a hangulatuk, hogy olyan „tavaszi áradat” volt. Mostani feldolgozásuk változott, és sokkal jobb mint a régebbi változat. Miért pont így neveztem el? Mert ahányszor hallgattam a jazz-t, főleg Tony Bennet, Nat King Cole és Michael Bubblé zenéit, akkor mindig olyan tájat képzelek el, amikor egy dombon állok, felnézek az égre és szépen süt a nap. Erdei levegőt érzek és remekül érzem magam. A jazz olyan adalékot tartalmaz, amely képes mélyen behatolni az emberi lélekbe. Sajnos nem mindegyik jazz énekes képes erre. Nemcsak a férfiak, de a nők is tudnak ugyanilyen álomszép zenét csinálni. Dianna Krall, a kanadai énekesnő muzsikája sokkal jobban lehatol az érzések mélyére. Hangja és zenei stílusa ugyan változó, de a nagyon érzelmes dalai szintén képesek jótékony hatást mérni a sérült lélekre. Diana Krall zenéjét csak néhány éve ismertem meg. Hallottam róla sok éve, de nem foglalkoztam a zenéjével.
Seth MacFarlane, a Family Guy szülőatya, aki ő is a jazz világába csatlakozott, de szintén el tudja érni mindazt a jótékony hatást a zenéjével. Fel is dolgozta olyan dalokat, mint Pl: Dean Martin, Frank Sinatra vagy esetleg Bing Crosby.

A swing jellemzői

A swing erőteljes ritmusszekciója nagybőgőből és dobokból áll, ez adja a kíséretet a rézfúvós (trombita és harsona), a fafúvós (szaxofon és klarinét) illetve néha a húros (hegedű vagy gitár) hangszereknek. A zene tempója általában közepestől gyorsig terjed, s jellemzőek a swinges (nyújtott, triolás) nyolcadok. A swing együttesekben legtöbbször szerepel egy szólista, aki a hangszerelt részekre improvizál. A táncolható swing (olyan zenekarvezetők vezetésével, mint Benny Goodman és Count Basie) volt az amerikai populáris zene legdominánsabb formája 1935 és 1945 között.

Rajzfilmek és a Jazz

A Cartoon Network-n futott sorozatok főcímdalaiból olyan zenéket állítottak össze, amely gyerekkorunkban felidézhető. Ez volt a Tom és Jerry és Tex Avery rajzfilmjei,(Droopy, Barney és többiek) amely nagyon nyerte el a tetszésemet. Az egyetlen rajzfilmsorozat, mely Big band* formátumban festették alá rajzfilmjeinket, melyet az MGM gyártotta. A Tom és Jerry főcímsorozatát Scott Bradley vezényelte, és Hanna-Barbera rendezte a macska egér párost. Droopy és a többieket pedig Tex Avery volt a rendező.
Az 50-évek végétől a 60-évek végéig a Hanna-Barbera rajzfilmekben csak jazz stílusban mentek a főcímek alatt. Érdekességképpen, hogy ugyanazok az aláfestő zenék hallatszódott a korai HB sorozatokban. Pl: Maci Laciban vagy a Túrpi úrfiban.
Utána mind megváltozott, és újabbnál új sorozatok, új zenei stílusban adták a főcímeket és aláfestő zenéket.
Jelenleg a Family guy hozta a gyümölcsét, mely a főcímet és OST dalait Walter Murphy szerezte és Seth MacFarlane az alkotója. Az eddigi legnagyobb elismerés, hogy 2009-ben Emmy-díjra jelölték a legjobb vígjátéksorozat kategóriában. 1961 óta először történt ez animációs sorozattal, akkor a Frédi és Béni (The Flintstones) c. műsort érte ez a megtiszteltetés.

Big band*

A big band egy bizonyos jazz-zenekarra utal, ami a swingkorszak idején gyakori volt Amerikában. A big band formátum napjainkban is fellelhető. Általában 12-25 zenész játszik egy ilyen zenekarban, szaxofonosok, trombitások, harsonások, énekesek és egy ritmusszekció. A kisebb jazzbandáktól eltérően (ahol általában a zene inkább improvizált és spontán) a big band-zene nagyrészt meghangszerelt, a zenészek kottából játszanak, de improvizált szólók is teret kapnak.

A jazz ma is folyamatosan fejlődik, egyre újabb stílusok jelennek meg.

Más zenei stílusok

2004 óta a jazz mellett egészen napjainkig számos más stílusú zenét is hallgattam és hallgatok mind a mai napig. Kedvencem az Irigy Hónaljmirigy, aki egy nagyon különleges előadók, hiszen sokféle zenei paródiákat adnak elő. Mellette Seth MacFarlane, Villon trió, a Group & swing, és Kálloy Molnár Péter a kiemeltek. A rap, a pop és a rock elmegy, de a latin és a techno nem az én stílusom.

Magyarországon azok az emberek ismerik a jazz világot, akik a rajzfilmeket szeretik. Szeretem ezt az életet, mert tele van csodákkal és szeretettel, de beengedek más zenei stílust is. Változatosan szép a zenei világ.