Saját Mondos képeimet-videómat nem szeretném mutatni, csak helyi képeket!

Sok minden változott az rajzfilmrajongásom alatt és megrohantak az emlékek.
Akkoriban (és most) a ,,régi" Cartoon Network csatornáért rajongok, mert ott jó rajzfilmeket adtak, mint az újjonan készült borzalmas animációs filmek. Mostanra nőtt fel az a generáció, amely a 90-es évek vége felé, kétezres évek elején voltak animációk, de most lettek igazán fizetőképes fogyasztók, ezért éli másodvirágzását sok akkori dolog. Az RTL klub olyan anime-kat hozta, amit gyerekek megszerették ezeket a japán animációkat. Ide tartozott a Dragon Ball Z és a Sailor moon! A Sailor moonból sok részből lemaradtam, de a Rajzfilm klub blokkban nagyon megszerettem egy francia animációs sorozatot a Krokodil kommandót. 1 év után az anime közül a Pokémon is ide tartozik, és ezt megfejelték azzal, hogy egy viszonylag új koncepció szerint lehet vele tazókat gyűjteni, és játszani vele. Sok Pokémon matrica, plüssök, tetkók az áruházakban, sőt a mozikban 2 részes mozifilmet adtak le. 2004-ben a Minimax után indították az A+ (2007-től-2009-ig Animax) csatornát, ami kifejezetten csak anime filmeket adtak le. Mellé még izgalmas is kapcsolatba lépnek egymással az anime találkozókon, Mondoconon. Az emberek pedig szeretik a gyerekkorban megszokott dolgokat, modern köntösbe bújtatva anime figurákká változni, hogy bemutassák anime világukat. Nyilván túlzásba vinni nem jó, ahogy semmit sem!

Hogy történt az, hogy az emberik megszerettetik, engem viszont megutálnak? Itt a pontos válasz:

Réges-régen volt egy teaház, ami kizárólag animefanoknak szólt! Moonlight Meido volt a neve ami a Budapest, Jókai u. 8.-as alatt található! Meglátogattam ezt a teázót, és kicsit vegyes érzéseim voltak. Egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozta meg. A japán tradíciók és az animék világa keveredik, így felmelegítő" hangulata volt, mint a többi teaháznak, mert annyira modern. Hiánypótló, különleges és barátságos helynek tituláltam, ami az egyik teabarlanghoz sem hasonlít. A teák mellett anime- és mangaszaküzlet üzemelt.
A Mondo magazin szerkesztői elndították a Mondo meet-et, amivel havonta csak 2. héten lévő szombatján tartottak délutántól a kifulladásig. Nagyon jó embereket ismertem meg, de nehezen alkalmaztam kapcsolatokat. Többször játszottam Nintendo Wii játékokkal, köztünk Just Dance játékkal táncoltam a gyerekekkel. Bár a szüleim nem igazán örültek miért kellene ide járnom erre a helyre, de ha egyszer rá kell hogy jöjjek, miért nem kellett volna idemerészkednem. Eközben sajnos a Moonlight meido teaház bezárta kapuit! Az okát elmondta a Mondo magazin szerkesztője, hogy lejárt a 1,5 évnyi szerződése, ezért nem tudtak tovább üzemelni ezt a teházat. Elég szomorú!

A Mondosok hamarabb megoldották a problémát, hogy egy újabb helyre csatangoljanak házibulizni. A Mondo Meet új helye volt a Cantina, ami az Alsó erdősor utca 3-as szám alatt található! Bent a Cantinaban gondoltam iszom valamit, amíg a többieket vártam. Nehezen viseltem a megváltozott helyzetet, de 1-2 hibát követtem súlyosan! Én senkit sem bántok embereket, csak nagyon rosszul esett nekem, mivel tettek megjegyzéseket, hogy beléptem szó nélkül a Blood clan csapat csoportképjükbe. Bocsánatot kértem nekik, mert nem kellett volna közelebb merészkednem hozzájuk!
Persze előtörtek a korábbi félelmeim és eszembe jutottak a korábbi atyai tapasztalatai a mondo találkozóval kapcsolatban. Ezt is csak nehezen magyaráztam meg apámnak és a testvéremnek, amire azt gondolták, hogy én nem vagyok normális! Akármi is ezek a gondjaim, fáj az igazság!

Jobb késő, mint soha, a Mondo meet bezárta kapuit, persze a magazin folyamatosan szervezi a Mondocon-t minden hónapban egyszer. Ugyanis az ,,anime fesztivál" évszakonként tartogat a Hungexpon! Bíztam abban, hogy nagyszerű híresség legyek, mint a többiek. Megismertem olyan emberekkel, akik ők is olyan rajongók, mint én. Voltak olyan gyerekek, akik filmbeli szerepben öltöztek, voltak olyanok, akik ölelőtáblával megölelték a másikat, és persze volt, hogy csak úgy jöttek, és jól érezték magukat. Én cicafülemmel jöttem a Hungexpon, és egyáltalán nem érdekel az, hogy a gyerekek miért pletykálnak rólam. Azt tudtam, hogy Mondo sok versenyeket hirdetett. Szerettem volna bebizonyítani, hogy én is tudok énekelni, rajzolni, jelmezversenybe részt venni és szinkronizálni! Bajban voltam, mert nem tudom, hogy milyen versenybe szeretnék részt venni, de erre ki tudtam próbálni a cosplayt-t! Egy kisebb rendezvényeken Nyu (Elfen Lied) voltam, majd jóval később Jill Valentine-nal mutattam be. (A kaptár) Az ottani látogatók tették rám olyan megjegyzéseket, ami számomra rosszul esett nekem! Megjegyeztem abban, hogy
1, rövid a jelmezem!
2, nagyon kövér vagyok!
Mintha alig vártak volna, hogy eltűnjek innen a csoportból és örökre. Persze nagyon megbántam ezzel különösebben, de mégsem esett jól. Elegem volt, és kiléptem!
A Mondoconon megismerkedtem Garai Timeával, aki a Mondo Magazin cikkírója. Ő szervezte a 1. Anime Fandub versenyt, vagyis szinkron versenyt. Én csakis azért mentem oda, mert nagyon jó tehetségem volt leutánozni egyes szinkronszínészeit. Az Attack on Titan című anime sorozatot választottam, mely Eren Yeager, és gyermekkori barátai, Mikasa Ackerman, valamint Armin Arlert történetét követhetjük. Sajnos annyira nem ismerem, mint a többit anime sorozatokat, ezért kénytelen voltam önállóan előadnom a szerepemet. Hiba volt, mert társat kellett volna találnom, mégis továbbjutottam a döntőre. A minden eldöntő döntőben nagyon izgultam, s persze úgy kell előadnom, mintha felelnék az iskolában. Persze nagyon elrontottam a jelenetet, de kevesebb tapsot kaptam a szívtelen kamaszok szavazataiból.

Borzalmasan éreztem magam miután hazamentem! Megkérdeztem magamtól mi lesz innentől kezdve. Elveszett bennem a biztonságérzet, illetve a sikerrel való lehetőségem. Én totálisan alkalmatlan voltam arra, hogy megnyerjek egyetlen egy ajándékcsomagot! Én nem tudtam elviselni a gondolatot hogy ismét olyan helyre menjek, ahol éreztetik velem, hogy nem bírnak, bár tudnám miért! Ahányszor úgy érzem, hogy összejöhet valami, történik egy olyan dolog, vagy dolgok, amelyek mindent megváltoztatnak! Így a félelmek felerősödtek és eluralkodtak belül. Tímea azt írta nekem, hogy nem szabad feladni, inkább örüljek, hogy részt vettem ezen a versenyen. Emberek vagyunk, de az a szerencse, hogy nem minden ember egyforma!

Az biztos, hogy a japán kultúrával, szinkronnal, modelkedéssel és a rajzfilmezéssel szeretnék foglalkozni az írás-költészet mellett!