Itt az ősz, itt van újra!  Ahogy a Petőfi írta egyik versében. Október második hétvégéjén zajlott le az elég népszerű és kedvelt Spar támogatásával a 32. Budapest Félmaraton.

Náthásan, köhögve mentem el futni, hogy az egész Városligetet átfussam. Mindmáig van rajtam némi súlyfelesleg amit régóta tudok leadni, mert túl sokat híztam. Ugyan ez egy szokásos útvonal volt, mint az idei Vivicitta rövid távja. Számomra is elég mozgalmas hétvége volt tele meglepetéssel és furcsaságokkal. Ahogy a megszokott időkben is, annyian voltak, mint tavasszal. Nem futok gyorsan, de leginkább kocogok. Amúgy sokan megelőztek engem, mint általában! Már ez is egy előrelépés, hogy belelendüljek egymagam!  Szerettem volna a maximumot kihozni magamból, de hamar elfáradok. Egy kis hiányérzetem viszont maradt! 

Érdekes a mai fejemmel visszatekinteni és látni azt a képzeletvilágot, ahol a futok, ahol akarok… Döbbenten kérdezem, hogy ez komoly? Megtörtént? Igen! Megcsinálom! Legyünk bármilyen különbözőek, egy biztos: mindenkinek van célja az életben. Még akkor is érzem, miután már a célba értem. Nagyon jól éreztem magam. Látványos és hangulatos volt a mostani. Lehet, hogy legközelebb is visszatérek ide.