Az Irigy Hónaljmirigy (rövidítve: IHM) nyolctagú magyar könnyűzenei együttes, mely zenei paródiáiról és ezek közé szervezett humoros tévéműsorairól ismert. 1990-ben, egy mátyásföldi szilveszteri bulin alakult meg, akkor még "Fintorock" néven. A csapat tagjai ekkor Molnár Imre, Kabai László, Sipos Péter, Ambrus Zoltán, továbbá Katona „Katec” Gábor és Várszegi Attila volt. Az együttes első fellépése a következő év farsangján a Tüzesvíz nevű szórakozóhelyen volt. Katec és Várszegi Attila hamarosan kilépett az együttesből. A gitáros hiány kompenzálására került be a csapatba Papp Ferenc, Uszkó László pedig néhány hét múlva már az együttes billentyűseként lépett színpadra. Később csatlakozott még Sipos Péter öccse, Tamás, valamint Varga György (becenevén Győző), akik elsősorban látványban utánozták a sztárokat, bár a későbbiekben már Sipos Tamás is énekelt.
1993-ban született meg az együttes demófelvétele, majd 1994 novemberében jelent meg az első lemezük Fetrengés címmel. 1994. december 9-én a csapat már telt házas koncertet adott. A buli után indultak meg a hétvégi fellépések, de ebben az időben több tag még polgári foglalkozását is űzte.
1996 februárjában aztán megjelent a második lemezük, A csillagok háborognak, mely hamarosan arany-, majd platinalemez lett. A lemezen profi énekesnők énekeltek, s köztük volt Keresztes Ildikó is. Ő a ma is ismert nagy slágert énekelte a lemezen, a Bat-mant. 1997-re az Irigy Hónaljmirigy az ország egyik legnépszerűbb együttesévé vált. Ekkor jelent meg ez első kislemezük, a Buliwood.
Hamarosan megjelent a Snassz Vegas! című albumuk is, mely platinalemez lett. A csapat egyre több meghívást kapott, így például Lagzi Lajcsi Dáridó című műsorába is. 1999 tavaszán jelent meg a Sovány Vegasz című maxi lemezük. Októberben készült el a Selejtező című albumuk. November 12-én addigi legnagyobb szabású koncertjét adta az Irigy Hónaljmirigy.
2000-ben jelent meg a Ráncdalfesztivál című kislemezük, melyből az első tévéműsorukat készítették. Ezt 2000. december 31-én mutatták be a TV2-n, melyen azóta rendszeresen jelentkezik a zeneparódiákra épülő, olykor koncertfelvételeket bemutató, szórakoztató műsoruk. 2001-ben készült el a Flúgos futam című nagylemez, melyet a következő évben Mirigy Nagydíj címen a Kisstadionban adott koncert anyagából készítettek. Ezt követően tematikus jellegű nagylemezeket készítenek. Az együttes 2003-as albuma, a ValóságShokk a divatos valóságshow-kra és holdudvarukra reflektált,
míg a 2004-es Bazi nagy lagzi (eredetileg Bazi nagy roma lagzi) a mulatós zene és rokon stílusainak gyöngyszemeit tűzte tollhegyre. Ugyanebben az évben jelent meg Daléria címmel az IHM válogatáslemeze.
A fiúk 2005-ös Retro Klub című albumukon a magyar könnyűzene nagy öregjeit (Illés, Omega, Metro, LGT, Koncz Zsuzsa, Szűcs Judith, Hobo Blues Band, Cseh Tamás stb.) parodizálták, míg a 2007-es K.O.Média áldozatai a média által felkapott „sztárok” Gáspár Győzikétől Kelemen Annán át az Il Divóig.
Az utolsó lemezük a válogatás nélküli lemez, amely 2014-ben jelent meg.
Tragédia a Irigy Hónaljmirigy tajgával!
2005 karácsonyán Ambrus Zoltán olyan súlyos autóbalesetet szenvedett a jeges-havas úton megcsúszva, hogy utána a súlyos agysérülését követő rehabilitáció évekig tartott, így az együttesből is ki kellett lépnie 2010-ben. A zenekar tagja egy hirtelen rosszullétet követően került kórházba, ahol többször is megműtötték őt, hogy megmentsék az életét, s bár volt olyan időszak, amikor jobb volt az állapota, mégis menthetetlen az élete. Mély fájdalommal tudatom, hogy a júliús elején életének 54. évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt.
A csapat úgy döntött, hogy Ambrus Zoltán helyére Csarnoki "Atom" Antal lépett be. Az együttes ettől az évtől kezdve inkább videóklipeket forgatott, amiket 2010-ben létrehozott csatornájára töltöttek fel.
Az Irigy Hónaljmirigy sokszor léptek fel az Arénás koncertjükre és szerettem volna megnézni az idei koncertjeit, melyeket különböző városokban/országokban adott. Megnéztem a koncertes műsorukat, amely a TV-k adták le. 2 részeként ment le. Egyszerűen szenzációs volt az egész! Nagyon tetszett! Új és régi dallamok csendültek fel vegyesen. Az Irigy Hónaljmirigy Flúgos futam koncert első felének végén fellépett Abaházi Csaba is. A zenék mellett a gazdag színvilág tetszett nagyon, főleg az, hogy volt élet ezen a koncerten. Egy ilyen Mirigy koncert annyira drága, hogy nem tudnék megfizetni egy jegy árát. Túl sokba kerülne az Arénás jegy, de egy Mirigy koncertre drága mulatság lenne elmenni. Épp ezért nagyon örültem volna annak, hogyha jól érezhetnék a koncert alatt. De meg tudtam nézni egy egész és nagyon színvonalas koncertet a TV-ben. Az idei Irigy Hónaljmirigy 2018-as előadásokból láttam az év során a youtubeon, de azok nem nyerték el a tetszésem. Ami nem tetszett, hogy egyes koncert rövidítve volt és olyan, amelyet más, mint a többi előadás. Akadtak számok, amelyek megújult stílust kaptak és nagyszerűen el lettek találva. Kivéve Agárd, mely nagyon elnyerte a tetszésemet.
Látható, hogy mennyire sokszínű volt a koncert. Ha összehasonlítom a 2006-es Agárdi koncerttel, ez sokkal másabb. Ezt az újat sokkal jobban élveztem volna, mert sok emléket hozott fel bennem, melyet lelki sérülések adottak bennem. Részleteket nem árulom. A többiben jól éreztem magam Agárdon és, „kitomboltam magam”. Volt egy nagyon vicces jelenet amikor egy pilótás hölgy (Papp Ferenc alakította) siket jelelésben mutatta, hogy mit kell ilyenkor tenni a repülés alatt. Tetszett nekem, jót nevettem, mert vicces volt ez a jelenet. A koncert vége volt a legfergetegesebb, bár már kifáradtam a sok „tombolástól”.
Amikor 12 éves koromban megvásároltam a Selejtező című albumot, akkor figyelmes lettem egy jelzésre, mégpedig a dallamok feldolgozásukra. Most már értem, hogy mit is takart, ugyanis a zenekar 1990 óta paródia dallamokat alkotni L'art pour l'art sikere után. Ezek a számok nagyon közel állnak a szívemhez, illetve a Mirigy himnuszra, amely a Kincsseház iskola barátaimat juttatja eszembe. Az Uni Cum Laude, az Anyáddal jártam és a Numerakirály című dal egy ún. hangulatjavító muzsika, amely buzdít és erőt ad. Szintén slágereknek számítanak nálam az idei évből. A könyv nagyon szépen össze van állítva. Egy 100 oldalas képes beszámoló a Mirigyek készítéséről, illetve olyan fotókat is tartalmaz a kiadvány, amelyek a neten nincsenek fent. Bőséges tartalom, csodás színek, remek információk vannak ebben. A könyvek viszont így néztek ki.
A Válogatás Nélküli Lemez jelenleg is kapható, mégpedig a zeneboltokban. Akkoriban sajnos nem tudtam beszerezni. Eredetileg úgy akartam megvásárolni, de nem volt időm. Korábban azt hittem, hogy álmodom, de aztán megtudtam, hogy megjelent, amelyet elhangzottak a filmjükben (Pl: Euroillúziós Dalfesztivál). Ez a dal nem más, mint Az én hentesem (ByeAlex paródia). Készült is a dalnak egy hangulatos videóklipje:
Mindenképpen megnézem újból Mirigy filmeket és koncerteket a napokban, karácsonykor, két ünnep között, szilveszterkor és 2019-ben is!
A blogot eredetileg úgy hoztam létre 2016-ban, hogy folytassam az előzőt, de már más dolgok is érdekeltek a rajzfilmen kívül. Ezután kezdtem önmagamról is írni részben, hogy önterápiát folytassak, hogy az olvasóim jobban megismerjék egy autizmussal élő epilepsziás blogger életét. Ilyenek botrányosan viselkedő hozzászólok, aki nem értenek egyet. Az ilyen online esetében, a kommentelők javarésze épp olyan szívtelen és érzéketlen, mint a többiek, aki hallhatóan élvezi, ha az áldozata fél és még gúnyosan is viselkedik vele. Az emberi élet szart sem ér nekik, és ez nagyon elkeserítő. Igen, mert az internet világa nagyon veszélyes! Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok olyan bizonyos személy uralkodik a neten, akik rosszindulatból kellemetlenségből mocskoljanak élvezetből, mintha ártanék velük.
Az autizmussal és epilepsziással élőket nem nagyon érti meg a társadalom, mivel nem ismerik őket igazából. Sokan bábuként tekintenek ránk és rosszakat gondolnak rólunk és sajnos a média is okozott már kellemetlenségeket nekünk. Teherként próbálnak egyesek beállítani bennünket, mert így akarnak eltaposni bennünket azt üzenve, hogy senkik vagyunk. Pedig nagyon is sokat érünk, és ezt nagyon is tudják. Úgy döntöttem kiállok és írok magamról. Célom, hogy az emberek figyelmét felhívjam, hogy mi autisták (és epilepsziások) másnak születtünk, és többre vagyunk képesek. Én mindig ügyelek a részletekre, ha valamit bemutatok, hol járok, mit csinálok, milyen haikuk és versek születnek. Hétvégén is mikor elmentem rendezvényekre, akkor mindig előkapom a telefonom és levideózóm a történteket, mely a Cicus Vlog youtube-n meg lehet tekinteni az összefoglalót. A blogozás és vlogozás jobban megy nekem, mint általában. Sok időt eltöltök a blogozássál és videó készítésekkel, hogy ami kész, azt fel is teszem.
A blog egy menedék is számomra. Leírom az autizmusom, az epilepsziám és más okozta nehézségeimet, melyekkel nem a gyengeségeim mutogatom, hanem azt, hogy bármilyen állapotban is vagyok, képes tudok megküzdeni velük és ezt megosztani az olvasóimmal. Bárki magára ismerhet és erőt meríthet a helyzetemből. „Ha Anita Cicus megcsinálja, megcsinálta!” Lehet, hogy egyesek szemében ciki, de ilyen vagyok és az is maradok! Az auti/epis is egyedivé tesz, mert rájöttem, hogyha ez az állapot (nem betegség!) nem lenne, akkor csak egy leányzó lennék, és talán nem tudnék annyi szépet alkotni. Járok kezelésre a mentális problémáim miatt, amely megvisel, de ennek ellenére megyek, folytatom, mert tudom, hogy ha most fáj, később jobb lesz! Ezen túl kell esni, le kell nyelni a keserű bogyót! Nem fogom feladni, mert nem vesztesnek születtem! Bízom abban, hogy jobb lesz az életem, csak még nem értem célba. Engem ismeretlenül senki ne kritizáljon emiatt, aki a saját nevét nem vállalja fel és nem ismer! Inkább nézzen magába és készítsen belső önértékelést.
Vannak alap szabályok, amelyek azonban mindenkire vonatkoznak, de egyes szabályokat nagyon eltúloznak. És van, amit megjegyzek, mert van véleményem! Ilyen pl. A NAF-ban: A szólisták csak kizárólag kívülről tanulják meg a dallamokat, a többiek csak a refrént! Természetes, hisz egyértelmű, hogy az igazság oda át van! Ilyenkor borzalmas érzés, amikor üldözötté válunk és sarokba akarnak minket szorítani. Főleg a NAF együttes tagjai, akikben egy cseppnyi együttérzés sincsen és céljuk a tönkretétel. Ez a legutóbbi konfliktus, mely összevesztem Zakál Zolival és Marcsival azért, mert lehetetlenné tettek velem! Képbe került a Bencével közös elválásunk is. Megvallom megrázó élményeim juttatja eszembe, amely örökkévaló bántalmazások jöttek az életem során. Egy ilyen probléma akár depressziót is hozhat a sorstársaimra, kiknek családjai is belepusztulnának. Állítólag a pénz és a megfelelés miatt van mindez. Megéri? Nem! Csak emberek halnak bele, családok esnek szét. Ha tehetném, betiltanám. Azért, hogy másoknak ne okozzanak fájdalmat. Megértettem, hogy a kiközösítésről és a határtalan szeretetről szól. Azt is, hogy mennyien támadják és az érintettek meg akarják mutatni az autikat/episeket is, amelyet minden áprilisban megünnepelnek.
A következő sorokkal zárom. Volt egy anime, amelynek a címe: Koe no katachi. Bántalmazásról és félreértésekről szólt. Érdekelt ez a film, mert, ha a diák merésszel piszkálni a gyengébbiket, akkor rájön a tudatára, miért nem szabad folyamatosan kínozni. Az anime-ban szereplő egy javíthatatlan bajkeverő és egyben egy igazi vezéregyéniség, ahová egy új diák érkezik az iskolában. A fiú amit csak tovább tetéz az, hogy lány fogyatékossága jókora terhet ró az egész osztályközösségre. Hamarosan egymást érik a siket lányt megcélzó bántalmazások és megaláztatások. A főhős, Shouya pedig azt mondta Shouko-nak, hogy a saját érdekeit látja benne, ezért mindent többet szeretne beszélni. Ugyanez vonatkozik a blogomra is! Folytatni fogom, leírom ugyanúgy életem és kalandjaim történetét, újabb Cicus Vlog sorozat, verseket, haikukat teszem közzé.
Bárcsak itt lennél, de elhagytál! Emlékszem, hogy esélyt adtál, Néha rám jön a keserves sírás!
Létezik esély és bocsánat, Abba a világba ami nincs ezer bűnbánat. Csak beszélj, és gyászolj önmagad: Oh! Én lelkem őrangyala, Sírcsendben búsan érkezel. Törődnek e veled, vagy bántóan kezdeményeznek Azon a csodás nap világába?!
A Nem Adom Fel tábor utolsó napja előtt megkérdezte Barna beszélnék e a Mi újság! másnapi újságban. Beleegyeztem, és úgy volt, hogy ebédszünet után készítjük el az interjút. Szokásomhoz híven kissé ideges voltam, így élesben ment a dolog! Egyetlen cikk erejéig kiengedtem magam, hogy ne legyek nyugtalan, és miután végeztünk kicsit kimerültem. Fontosnak tartottam, hogy az ország közelebbről is megismerjen engem, a történetem és hogy megmutassam, hogy egy fogyatékkal élő emberből is ki lehet hozni a maximumot, ha erőt adunk nekik!
Minden érintettnek üzenem:
NE ADJÁTOK FEL! EZ BIZTOS, HOGY MEGOLDÓDIK! NE AGGÓDJATOK! NEM FOGTOK ELVESZÍTENI AZ ÁLMAITOKAT! NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT!
Ma véget ér a mintegy két és fél hónapos vakáció és megkezdődik a 2019/20-as tanév az iskolákban. Ilyenkor egyre több gyermek és gimis jelenik meg az utakon gyalogosként és utasként egyaránt. Nem tudom ma hogyan mennek a dolgok, de az én időmben rengeteg házi feladatot kaptam az elmúlt évek alatt. Minden új tanévben ahányszor új tankönyvet kaptam kellemes szaga volt. A füzetekkel is ez volt a helyzet. Abban az időben nem voltak olyan külsejű füzetek mint ma, de ma már szinte túlzásokba esnek. Az iskolákban írást, olvasást, népdalokat, mondókákat tanulnak a gyerekek az órán, sőt ismerkednek a magyar mondakinccsel, történelemmel. A tanárok több évtizedes tapasztalataik segítségével állítják össze a tanmenetet. A játékosság áll a középpontban, a szókincs- és beszédkészség-fejlesztés, hogy a gyerekek felszabaduljanak, és minél többet használják a magyar nyelvet.
Őszinte gondolataim:
Sajnos bőrömön tapasztaltam kisgyermekként milyen az iskolai terror és kiközösítés. Ezek mind-mind baljós jelei voltak egy komoly bajsorozatnak, amelyek a régi iskolában és a Tüskevárban is érték. Lehetett volna egy újabb támadás, de szerencsére már komoly baj nem volt. Ha az osztálytársaim bátran összefogtak volna, akkor el is menekülthetem volna a rémálomból, amely a sorstársam csalódást okozott iskolán belül. Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a másságaimmal kapcsolatban nincs miért szégyellnem magam! Talán ilyen eseményeknek kellett történnie ahhoz, hogy észbe kapjak és fogadjam el magam, amilyen vagyok. A fogyatékos gyerekeket is lehet fejleszteni, mellyel életben tarthatóak. Ha nem kapják meg a megfelelő kezeléseket, fejlesztéseket mi lesz velük?! Olyanná válhatnak, mint a selejtes gépek. Gondoljunk csak bele azon szülők helyzetébe, akik végignézik gyermekük lassú halálát, leépülését. Ebbe ők is belerokkannak, illetve a közeli hozzátartozók is. Tény és való, hogy a rendszer okozta gyűlöletoltogatás az elmúlt években sok embernél hatásos lett. Bárcsak ez az átok egyszer s mindenkorra megtörne! Nem fogom azt állítani, hogy én nem félek. Van bennem félelem, de nem engedem, hogy tönkretegyen, megbénítson! Szembe kéne szállnunk azokkal a szörnyetegekkel és nem a háttérbe szorulni. Nem mondok le a boldogságomról. Tudom mi a helyes és mi nem! Nem szabad ezt éreznem, mert ez is gátol abban, hogy boldog legyek. Ki merem írni, kezdem elfogadni a másságaim és ez a legjobb út, amin most haladok.
Mi a helyes?
Az a helyes, ha önmagunk vagyunk, és nem mások irigykedjenek meg, hogy milyennek vagyunk, mit szeressük, hogy szeressünk! El lehet fogadni az auti/epis sérülteket, és hozzátartozóinkat, de ügyeljünk arra, hogy tartsunk tiszteletet, amelyekkel nem ártunk a környezetünknek!
Az Iskola tehát oktató központ, amely általános vagy szakmai tanítással és nevelésével foglalkozik. Minden gyerek iskolába jár, mert ezt a törvény is előírja. Az iskola fontos szerepet játszik a társadalom életében. Ami legalább olyan fontos, mint a készségfejlesztés és az ismeretszerzés. A közös tanulás, a játékok, a fellépések és az ünnepek során ugyanis olyan meghatározó kötődések alakulnak ki.
30 év után új formát öntött a Nintendo egyik legjobb konzolja, a mai napig hatalmas népszerűségnek örvendő NES. 2017 márciusban láttam a Lurdy házban a megújúlt klasszikus Nintendo konzolt miniatűr változatban. Amikor kiderült, hogy érkezik az NES Mini konzolocska, rendkívül megörültem. Elszántam arra magam, hogy megvegyem! Sajna 2017 év vége felé hamar elfogytak. Nagyon elszomorodtam, miért nem jutott nekem a gyerekkorom legemlékezetesebb játékaim, de végül idén került rá a sor, hogy megvásároljam.
A képeken is jól látható, hogy formájában ugyanúgy néz ki, mint idősebb mása, csak éppen szinte elfér az ember tenyerében. Persze emiatt hagyományos kazettákat nem eszik meg, sőt a fedőlapja sem nyitható fel, de ez már korábban is egyértelmű volt méretéből adódóan. Maga a doboz kicsi, mint PS One. Ebben pedig a konzolon túl egy hagyományos kontroller, valamint két kábel található – egyik a HDMI a tévéhez és monitorhoz csatlakoztatáshoz, a másik meg az áramellátást biztosító USB kábel. Meglehetősen fura megoldás, de talán jobb, mintha egy nagyobb adaptert kellene tárolni az asztalon, a tévé társaságában.
A beüzemelés után halkan és gondmentesen indul a masina, a nyelv kiválasztását követően már a játékok menüjét böngésszük, illetve választhatunk, milyen legyen a vizuális stílus. A letisztult, modern külsőn túl ugyanis nosztalgiázhatunk is a CRT-módban, aminél a csíkos, élettelenebb tévéképernyő elevenedik meg, amit anno megismerhettünk. Akinek régen volt a birtokában NES, az jól tudja, hogy az antenna csatlakozót kellett használni a beüzemeléshez, ami a képminőségre is hatással volt.
A konzol egyébként teljesen hangtalanul működik, és van benne háromféle képernyőmód is. A klasszikus 4:3-as felbontás a régi TV-k élményét adja, a pixelpontos mód eredeti formájában kelti életre a játékot, egy nagyon kicsit vékonyabban is, mint az előző, de teljesen hű maradva mindenhez, míg a CRT egy nagyon vicces, vibráló, zizegő szűrőt húz rá az egészre, ami tényleg a 80-as éveket idézi. Nagyon szórakoztató így lenyomni egy-két pályát valamelyik kedvencünkkel. Azonban hiába a HDMI meg a szuper felbontás, a felhozatalban 16:9-es mód nem kapott helyet, még úgy se, hogy szétnyújtaná a képet. Aki erre vágyik, az állítsa be a TV-jén, a játékok eredeti formájukban klasszikusok, na meg teljesen át kellett volna írni őket. Azért ezeket még nem úgy fejlesztették, mint a mai darabokat. Elvégre mindegyik tökéletesen fut, ráadásul a bekapcsoló melletti, eredetileg Resetként funkcionáló gombbal bármikor visszaléphetünk a menübe, itt pedig egyből elmenthetjük az adott játékban lévő állásunkat, hogy később azt onnan folytassuk, ahol abbahagytuk. Persze sok esetben kódokat is használhatunk a megnyitott szintek eléréséhez, emiatt pedig nem árt egy jegyzetfüzet sem a közelbe. Mert bizony ezek a régi játékok nem könnyűek. A Contra például továbbra is nagyon hardcore, a Castlevania sem egyszerű, ahogy a Donkey Kong is meg tudja szívatni az embert, azt viszont fura volt néhány évnyi szünet után újra tapasztalni, hogy a Mario-játékok pályái mennyire rövidek – persze relatív, de a mai platformerek checkpointos szintje sokkal-sokkal hosszabbak. Legalábbis átlagban.
A Nintendo Classic Mini összességében egy szuper kis retro konzol lett. 70 dolláros árával annyira olcsó, hogy tényleg be kell szereznie egyet mindenkinek, amint lehetősége nyílik rá, csak a második kontrollerről, és a hosszabbító kábelekről ne feledkezzetek el. Nagy találmány, ajánlom mindenkinek!
Biztos ti is láttatok már olyan amerikai filmet, amiben az amerikai mályvacukrot sütnek a tábortűz felett. Amerikai cukros családfilm záró jelenete, amikor a tábortűz mellett ülő família – kiknek arcát megvilágítja a tűz – kedélyesen beszélget, énekel és mályvacukrot sütöget. A mályvacukor mára teljesen eggyé vált a nagy amerikai álommal, pedig hajdanán még az egyiptomiak torokproblémáit volt hivatva orvosolni.
A kávékat, cappuccinót, minden forró italokat ízlésként díszítik mályvacukrokat.
Mályvacukrokat süteménykészítésnek is használják!
Az általunk ismert, megfogható, csomagolható, darabolható mályvacukor, pillecukor vagy habcukor létrejötte azonban sokáig váratott magára. A XIX. századi Franciaországban kezdték el keresztezni a cukor gyógyító hatását az gasztronómiai élvezettel, s a franciák állították elő a mályvacukros bonbont, azaz a pâte de guimauve-ot. (Ejsd: Pájd di gímó) A bonbon alapjául szolgáló levet tojásfehérjével, kukorica sziruppal és cukorral felverték, így jutottak egy viszonylag szilárd, kissé habos masszához. A későbbiekben a tojás szerepét átvette a zselatin, s a mályvacukor megkapta a ma is oly jellemző rugalmas textúráját. Ekkor vált gyógycukorkából édességgé.
A mályvacukrot leggyakrabban magában, nyersen vagy pirítva fogyasztják. Az apróbb cukrokat gyakran teszik forró csokoládéba, kakaóba, illetve a nagyobb, pálcára tűzött példányokat olvasztott csokoládéba mártva kínálják. A hálaadási vacsorán is megjelenik a mályvacukor, ahol az édesburgonyához szokás apróbb mályvacukrokat keverni.
Tábortűz előtt a jól bevált mályvacukrokkal!
A jól ismert filmekből (László Tábor, Totál Dráma Sziget) jól ismert mályvacukor már rég átlépte Észak-Amerika határait, hogy milliók szívét hódítsa meg világszerte. Az otthon is könnyedén elkészíthető finomsággal biztosan lenyűgözhetünk kicsiket és nagyokat egyaránt! Mályvacukor nyárson. Igazi különlegesség a Popcorn bár szolgáltatásai között. A Mályvacukor sütés rendkívül kedvelt a gyerekek és felnőttek körében. Legyen szó karácsonyi rendezvényről, év végi céges partyról, mályvacukor szolgáltatásunkat ajánljuk téli és nyári rendezvényekre is. Eredetileg a mályvacukor sütés régi amerikai szokás, mely szépen lassan egyre több rendezvényen megjelenik. Mályvacukor sütést kültéri és beltéri ajánlatos. A sütéshez minden szükséges alapanyagot biztosít. Lényegében a mályvacukrot egy kisebb nyársra húzzuk fel. A biztonságos keretek között tűz felett megolvasztjuk és végül a megpirult mályvacukrot két darab keksz közé helyezzük vagy akár csak úgy megehetjük.
Hogyan süssünk meg?
Szükségünk lesz fém saslik pálcákra és kerti grillre. Kemping gáztűzhely vagy konyhai gáztűzhely is használható. Ezenkívül 3 cm átmérőjű és 4 cm hosszú mályvacukrokra.
Elkészítés:
1 .Egy fém pálcára húzunk 6-7 óriás mályvacukrot. Egy másik fémpálcára megismételjük. 2. Begyújtjuk a grill- vagy gáztűzhelyet. (Illetve a tábortűz közé) Alacsony lángra állítjuk. 3. A lángtól 10-15 cm távolságra tartva, állandóan forgatva kb. 2 perc alatt aranybarnára sütjük. 4. Azonnal fogyasztjuk. Adjunk mellé szalvétát... Kívül ropogós, belül nyúlósan puha. A legfinomabb módja a mályvacukor evésnek...
Ha szeretnétek az idei nyári táborozási és kerti otthonában élvezni az utánozhatatlan élményét, vásároljatok nagyobb üzletekben (Spar,Lidl,Aldi) és találjátok rá a legmegfelelőbb alkalmatokra! Próbáljátok ki otthon, a gyerkőcök nagyon fogják élvezni!
Hosszas gondolkodás után elhatároztam, hogy megosztom a megélt gyerekkoromat! Néhány hete olvastam egy cikket a családom belüli és iskolai problémákról. Azon belül az alkoholizmusról, és az erőszakokról.
Mikor gyerek voltam úgy éreztem, mintha más világba csöppenttem volna. Ha jobban belegondolok kevés esélyt láttam arra, hogy elfogadják e az autizmust és később az epilepsziát is, akár mennyire is enyhe. Először megtanultam járni, majd a logopédusnál beszélni, eközben ráeszméltem a világra. Megértettem mi zajlik körülötte! Ahogy növekedtem egyre okosabb, értelmesebb lettem. Oviba, és iskolába, mentem. Családjának baráti találkozásai, születésnapok, közös karácsonyok. Ezt az időszakot sok minden kitöltheti a kalandjaim. Nem kell beszélni róla, észreveszik mások is. Az emberek előítéletesek, nem nagyon törődnek a másikkal. Kérdeztem is magamtól: „Mit keresek én itt ebben a világban?” Miért olyan az emberek gondolkodásmódja amilyen?” Nincs válasz, csak találgatás. 1988-as születésemtől egészen 2002 novemberig Madárdombon laktam egy nagy családi ikerházban. Dacos kalandom volt. Nem számítva azzal, hogy mennyit rosszalkodtam. Boldog és ügyefogyott kislány voltam. Hetente sokszor történtek velem és a családom között, és mindenféle problémák megadottak az életem során. Nagyon hatással jöttek rám az elmúlt esztendőkben. Leggyakrabban a problémák a családi életben bekövetkezett normatív változásokkal kapcsolatosak, az ún. családi életciklusokkal, melyek a következőek:
-Kérsz EGY POFONT? -Csend legyen! -Ne beszélj csúnyán -Állísd le magad! -Elég legyen! -Takarítsd ki a szobád! -AZONNAL MENJ ALUDNI! -Megértetted? -MOSS MEG A FOGAD! -Menj a szobádba!
Félelmetes mondatok! Miért mindig én vagyok az engedelmes ember, pedig nem vagyok buta?! Sok mindent megtanultam egyelőre, pedig rendesen viszonyulnak hozzám és bíztak bennem, ami nagy dolog ez nekem. Egyetlen baj van csak ezzel, hogy más vagyok a családon belül. Aztán jött a változás, amit nem szerettem! Eladtunk a régi házunkat, és elköltöztünk. Olyan helyzetbe kerültem, amire egyáltalán nem voltam felkészülve! Születésem óta sokat kell beszélnem magamba azért, mert eléggé ideges vagyok. Ahol most lakom, vaskerítéses kertes házak vannak itt. Csapdában éreztem magam, és nem tudni mit hoz majd a jövő. A Kincsesház iskolában a szigorú osztályfőnököm teljesen ki volt akadva, hogy sokat hiányzom miatta. Elvárta, hogy sűrűbben jöjjek az iskolába tanulni. Egyszer 2003 tavasszal volt egy gond az iskolán belül, amely csúnya dolgot csináltam az osztálytársammal, és az osztályfőnököm belém kötött, és elárulta a szüleimnek. Otthon az édesanyám elvesztette a türelmét és rögtön megbüntette engem. Nekem nincs saját fegyverem, nucu! Így ahogy tudom, a büntetésem alatt megpróbáltam megoldani a lehető legegyszerűbb módon szembenézni a családommal. Aznap hétvégeken bejött hozzám és kihasznált engem azért, hogy agymosást tartson. Gyilkos tekintettel nézett rám, mintha valami kárt akarnék okoznék neki. Az oké, hogy ő hozott a világra, és sokat nevelt több éven keresztül, de attól még nem kellett volna úgy viselkednie, mint egy bűnössel. Másfél órát ott voltam a picike szobámba, kissé kikészültem miatta. Azt mondtam az anyámnak, hogy a rajzfilmek sokat segítenek nekem és nem egyszer lendít át a nehézségeken. De ezt nem érdekelte, és kijelentette, hogy nagyon meg fogom bánni azt, amit az iskolában csúnya dolgokat tettem. Anyám undok volt és nem hallgatott rám, amivel csalódást okoztam az iskolának. Arcán láttam, hogy élvezte, de nem esett jól, miért vádolta engem. Egyáltalán nem voltam felkészülve egy rosszindulatú szituációra. Szerintem az átlagos embernek sem esne jól, de nagyon rosszul esett nekem az édesanyám hozzáállása. Azért sértegette engem, mert úgy látja a szemembe, hogy én vagyok a rossz ember. Ahányszor valami konfliktus történik velem, akkor megijedek és elkezdek remegni. Világosan mondtam még egyszer, mit történt az iskolában, de fogalmazni nem tudok. Úgy éreztem magam, mintha bajba kerülnék! De anyámnak az sem érdekelte, és pofon volt a jutalmam. Nagyon kellemetlen volt számomra! Sírtam és ez sajnos természetes, hisz van egy félelmem, ráadásul ezek a gonosz tekintetű emberek tönkreteszik a betegsorsú emberek életét. Sejtettem, hogy egy szexuális dolgok miatt egyszerűen kiakad miattam. Komolyan olyan kellemetlen volt mintha vádoltak volna engem. Anyám egyre jobban dühösebb volt rám és megsérülve cserben hagyta engem. Elkáromkodtam magam és mutogattam neki! Ez jött magától! Odafigyeltem, hogy ne okozzak kárt édesanyámra, csupán azt, hogy szemtől - szemben ne okozzak az egész családra. Édesapám megnyugtatta, hogy nincs semmi baj, erre a képébe ráordibáltam neki, hogy nem így kell bánni egy gyerekkel. Féltem, hogy nem kerülök ki élve a karmai közül, de lelkileg kiborultam, s roppant csalódott voltam miatta. Ugyanis ezt az egész cirkuszt az egészséges felnőttek vádolják minden fogyatékosokat, és ők sértegetik meg mindenkit, főleg engem, amivel nagy árat fizettem az iskolában. Részleteket nem árulok, mert nem mindenkire tartozik! Nem vagyok bűnöző, csak nagyon haragszom édesanyámra és a osztályfőnökömre, amiért szigorú tekintettel néztek rám azért, mert csúnyán viselkedtem iskolás korom óta. Abban igaza volt, hogy felnőtté kell válnom, de akkor sem kellett volna így nekem esnie a büntetésem alatt. Ajándékot is készítettem neki anyák napjára és bocsánatot kértem tőle. A levélen belül meg akartam kérni, hogy ne bántsa engem és azt is, hogy ne válaszoljon a levelemre. De sajna nem hallgatott az érzésemre és kihasznált engem. Nem esett jól! Sajnos ez a szeretet és az érzelmi hullám messzebbre sodorta tőlem. Amikor rám került az otthoni feladat, akkor zavarban voltam, amely természetes nálam. Ha az édesapám elmondta volna mi bántja az élet, és nem követek el annyi hibát az elmúlt évek során, akkor minden másképpen alakulna. Mert én lennék az egyetlen autista/epilepszia leányzó, amiért az édesanyám a világra hozta engem. Minél több a családon belüli konfliktus, az még jobban háttérbe szorít és emelkedik a félelem. Akkoriban szót fogadott kislány voltam, de most elég komoly vagyok, és őszinte! Újra és újra megtörténik az, hogyha összeszedem magam és képesnek tartom magam arra, hogy újra mehessek haza, akkor egy szívtelen és érzéketlen nő aki „normális” megfoszt attól, hogy rajzfilmeket nézzek, és még bele is szól abba, hogy milyen ,,súlyos" hibát követnék ellene. Az ilyen anya külsőleg hiába olyan amilyen, ha belül úgy rohad, mint egy lejárt zavatósságú étel!
Alkoholizmus a családon belül?
Adtam neki időt, hogy helyrejöjjön ez a probléma és a felszíntörések, de a félelmeim győztek. Olyan mértékű igazságtalanság ért bennem, hogy ez belül nagyon fájt és várható krízisek jöttek elő, ráadásul mindig én iszom meg a levét. Akármilyen hibát vétettem el büntetésemkor, akkor jött anyámnak az alkohol és a depresszió időszaka is, ami számomra ez nem esik jól! Ebben a helyzetben teljesen érthető, hisz a szabályokat betartottam és olyan váratlanul ért ez az egész probléma. Csupán meg mertem kérdezni, hogy valamit rosszul csináltam! Az érzelmi kitörések rosszak és sok kárt okozhatnak az adott kapcsolatoknak. Az édesanyám volt az egyetlen személy, aki túl sűrűn ivott alkoholt 2003-tól egészen 2009-ig. Anyám alkoholfüggősége testi és lelki tünetek jelentkeztek. A testi függőséget a toleranciafokozódás, és az alkohol hiányában vagy a szokottnál több mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jöttek elő. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, az egészségkárosító hatása ellenére is folytatódott. Személyiségváltozás is következett, mint például ingerlékenység, hangulatváltozások, esetenként agresszivitás. A gyakori ittasság képtelenné teszi az egyént a munkára és a társadalmi beilleszkedésre. Gyakran a család és a szeretteik életét is tönkreteszi. Apám volt az egyetlen szemtanú a dolgokra, hogyan viselkedik anyám ittasan. Bátyám követi őt azért, mert úgy érzi csalódott anyámra. Sajnálatos módon apám veszekedését is hallottam, amiért nagyon csúnyán beszélt anyámmal. Mintha egy tüzet akarná feléleszteni. Az apám és a testvérem nem akarták, hogy segítsek az ittas anyámnak, ezért elküldtek engem, hogy ne ijedjek meg, mint ők. Aggaszt az, ami otthon zajlott! Hallom a sok borzalmas konfliktusokat, amely nemcsak felháborít, de el is szomorít. Ráadásul akaratomon kívül hallom édesanyám sírását is. Ilyenkor annyit sírok, hogy könnyei esőként próbálják elmosni a földi bűnt. Apám nem magyarázta nekem, hogy miért viselkedett velem úgy, mintha ő lenne a ház űrnője! Csak annyit árulta, hogy ivott. Rossz érzés volt ezt hallani, miután anyám megváltozott! Mi van, ha alkoholmérgezést kapott? Nem köszöntem meg a segítséget, csak csalódott vagyok mindenkire, és rettenetes így élni, mintha szolgájuk vagyok. Emiatt elvesztettem a türelmem, mióta a büntetésem alatt inni kezdett. Az a közel 1 órás tortúra alatt csak az apám és a bátyám akart segíteni az eszméletlen anyámnak. A szobámból nem tudtam megnézni mi történt, hiszen a szüleim szobáján történt az eset. Azért maradtam ott, mert egyrészt apám óvakodott, nehogy megijedjek tőle. Másrészt ha netán magához tér, vagy józan állapotba kerül, legyen valaki mellette. Anyámat 6X vitték el a mentők a kórházba gyomormosásra. Én hálás vagyok az Istennek azért, hogy eddig komolyabb baj nem történt velem anyámmal szemben. Ezt nem szeretném részletezni, csak annyit, hogy a Tüskevárban gyakran kihasználtak engem, mint egy állatot. Rettenetes volt, amiért szenvedtem az elmúlt évek során, de ott is nagy árat fizettem értük anyám csalódásainak köszönhetően. Nem kellemes dolog ezt látni a kórházban meglátogatni anyámat, amikor beteg emberek szenvednek hónapokon keresztül. Fogalmam sincs mennyi minden éltem át anyámmal szemben! Ez a határtalan szeretet teljesen eluralkodott bennem, hisz nem voltam nyugodt, amiért apámék képesek voltak óvakodni. Mégis bosszantó számomra, hogy soha a büdös életbe nem mondták el nekem az igazat édesanyámról. Az eset eléggé felzaklatott, mivel nem mindennapi ügyről van szó, ami ez természetes dolog.
Finnországban egy döbbenetes videót készítettek arról hogyan látják a gyerekek az alkoholista szüleiket. A Fragile Childhood azaz Törékeny/Sérülékeny gyerekkor című videót már több, mint 5 millióan nézték meg. A film már régebben készült, de a téma mindig aktuális marad (sajnos). Fő halálozási ok még mindig az alkohol, ezért is készítették ezt a kampányfilmet. Céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az szülői alkoholizmusra és káros hatásaira, amit a gyerekek szenvednek meg. Ha egy családban az egyik vagy mind a két szülő alkoholista a gyerekek élete rémálommá válik. A rövidfilm horrorisztikus képeket és hanghatást is tartalmaz. Ezek a gyerekek szörnyeknek látják szüleiket, mint a gonosz nyuszi vagy a maszkos férfi. Rettegnek tőlük, de nem tehetnek mást, mint engedelmeskedni nekik. A videó elgondolkodtató: ennyire tönkreteheti egy gyerek törékeny lelkét és világát, ha a szülők isznak?
Alkoholizmus tünetei és kezelése
A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különböző testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz, gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Ilyenkor a jelentkező tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelőzmény (nemritkán hozzátartozók beszámolója alapján) és különböző vizsgálatok együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában . Az alkoholfogyasztás abbahagyását követően megvonási tünetek jelentkeznek (fokozott izzadás, végtagremegés, nyugtalanság, vérnyomás-emelkedés, szapora szívverés, hányinger, esetenként epilepsziás görcsrohamok), mely gyógyszeres kezelést igényel. Ezen időszak lezajlását követően a kezelésben a rehabilitáció, utógondozás kerül előtérbe, melynek célja az alkoholmentes életmód fenntartása, és a visszaesések megelőzése. Az alkoholbetegek kb. kétharmadában más pszichiátriai zavar is fennáll (pl. hangulat- és szorongásos zavarok), melyek gyógyszeres kezelést igényelhetnek. A rehabilitáció és utógondozás során különféle pszichoterápiás eljárásokat alkalmaznak, pl. támogató, csoport- és egyéni pszichoterápiák, magatartásterápiák.
A Rick és Morty című rajzfilmsorozatban Rick Sanchez a kedvenc razfilmszereplőm. Rick egy habókos tudós, aki nincs túl jó véleménnyel a hagyományos társadalmi konvenciókról, úgy mint az iskola, a szerelem, a házasság, és a család. Viselkedése illetlen, szemlátomást alkoholista, beszéde közben gyakran böfög, és általában a cselekedetei önös érdekekből fakadnak. Rick karaktere olyan, mint egy szociopata. Alapvetően nem szándékosan veszélyes az emberekre, csak hedonizmuságra fakadóan képes bármire elpusztítani egy teljes univerzumot. Rick gyakorlatilag vágyna a szeretetre, ezzel zaklatja a családját. De úgy vágyik a szeretetre, hogy közben utálja is. Rick mindenkire túl jár az eszén, mindenkit behülyít, úgy hazudik, mint a vízfolyás, és elhiteti a végül a családdal, hogy Morty egy kisfiúból zseni lett. Az a célja, hogy végtelenségig hajszolja az unokáját, Morty-t.
Engem érzelmileg eléggé rosszul esett, hisz jól tudom milyen az iskolai és a családi légkörben lenni. Olyan ez, mint egy horrorfilm. A szigorú osztályfőnök mindig ő volt az osztályunk ,,mostohaanyja"! Mindenkivel ócsárolt és kínozta, mint az anyám. 2002-ben még az osztálytársamat szándékosan meglökte (hisz egy mozgássérült fiú volt), mert nem rakta rendet az iskolapadján. Emiatt megdöbbentem, miért teszi tönkre az osztály életét. Az is bosszantott, hogy sokszor inzultált engem és a barátaimat, mert kiszúrta azt, hogy nem tanulunk eléggé, és hogy nem érdeklődöm magyar óra iránt. A szigorú osztályfőnököm óráját naponta féltem. Mindennap sírtam és alig vártam, hogy hazamehessek. Leginkább a szüneteket vártam. Volt mikor remegett a kezem és akadtak olyan délutánok, amikor szégyelve érkeztem haza. Nem mertem elmondani a szüleimnek ezeket, mert féltem, hogy megmondom az igazságot. Ahányszor megkínozta a szigorú osztályfőnök és a biológia/ földrajz tanár, mindig rettenetes állapotba kerültem.
A 2 tanár által beszólások után mindig szégyelltem magam, értéktelennek tartottam magam és a sérülések nagyon fájtak. Ugyan 1-2 nap múlva enyhültek a testi fájdalmaim, de a lelkiek nem. Itthon tudtam a házi feladatokkal foglalkozni. A nőszemély őrjöngésének köszönhetően annyira fel voltam zaklatva, hogy képtelen voltam figyelni, rendesen tanulni. Jöttek a gondolatok és újra meg újra egy szörnyű gondolat futott át az agyamon. Tapasztalatból írom, hogy az osztályfőnököm és a biológia/földrajz tanárom abszolút nem érdekelte, hogy miért történhet ezek a változások. Persze nem minden tanár olyan. Akadnak köztük osztálytársaim, akik megértenek engem. Bár voltak nehézségeim a tanulmányaimhoz képest, hisz én mindent megtettem azért, hogy jobb legyen a bizonyítványom. Nem nagyon akarok részletekbe bocsátkozni, de azt megoszthatom, hogy aki másnak születik, speciálisnak, azt egy átlagos iskola nem tudja és képtelen kezelni, mert Rab András is másképpen gondolja a dolgokat, mint a Tüskevár iskolaigazgatója. Ekkor kerültem vissza a rajzfilmek világába. Belekapaszkodtam ebbe, hogy ki tudjon kapcsolni. Így szerettem óvódás koromtól a Cartoon Network-t. Érdekes, hogy akkoriban még csak VHS kazettáim voltak. 2003-tól 2010-ig videóra vettem a kedvenc sorozataimat, mely időre örök emléket hagy, mint egy fotóalbum. Akkor még Hanna-Barbera, MGM és Warnes Bros. rajzfilmjeit néztem, kiknek megnyugtatják a lelkem. 1996-tól 2008-ig fantasztikusak voltak a saját sorozatai. De most is, eléggé nyálasak és nem annyira jók.
A mostani életben azt mondták, hogy egyedi vagyok! Sikerült akkor és most is legyőznöm a nehézségeket és a félelmeket. Hiába az egyediség, ha az érzelmeimmel gondok vannak és emiatt kellemetlenségeim adódnak. Amikor éveken át Lillánál voltam én elmondtam neki azt, hogy az autizmust úgy képzelem el, mintha rátámad egy félelmetes arcú szörnyeteg. Ad és kap! Mintha lepaktáltam volna az ördöggel, az autizmussal, aki jó képességeket adott, de cserébe a szolgája leszek, és ezzel nagy árat fizetek, mert az autizmusom beleavatkozik a kapcsolataimba. Sajnos vannak gonosz emberek, akik bármikor és bárhol lecsaphatnak azokra, akik védtelenek. Egy gonosz embert úgy tudok jellemezni, hogy akad olyan köztük, akik nyíltan csinálják a gonoszságukat és az arcukon lehet látni annak jeleit. Sajnos vannak olyan gonosz emberek is, akik romlott énjüket álarc mögé rejtik, kedvesen közelednek felénk, de közben azt tervezi, hogyan árthatnak nekünk. Sokszor elképzelem azt, hogy úgy játszanak fogyatékos emberek életével, mint macska az egérrel. Nemcsak testileg, de lelkileg is sértegetik a másikat. Ez azért fontos, hogyha valaki hibázik, olyan döntést kell meghozni, amit velem normális keretek között meg lehetett volna beszélni szemtől szembe! Vagyis közösen leülni, megoldást találni! Sajnos nemcsak a rendszer rossz, de az emberek sem tartanak össze. Sokan csakis magukra gondolnak, sokat kortyolnak szeszes italokat és közben nem veszik észre, hogy a világ, amiben élünk, lassan a fejünkre esik. A múltban elszenvedett sérelmek megtörténtek, nem lehet változtatni rajtuk. Jövőt viszont csupa szeretettel szeretném kitölteni, amelyeket megmutatnék a szeretteimnek. Ahogy az ember növekszik, érettebbé válik jobban meg tudja figyelni a környezetét. Életünk folyamán ahogyan fejlődünk, mindig lesznek újabb és újabb "szereplők" akik befolyásolhatják a jövőnket. Hol jó, hol rossz irányba. Soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Ha az életem filmje nagyon hosszú, akkor bármi megtörténhet benne.
Kérdezd meg magadtól, ki vagyok én, Folyamatosan kérdezik, kapsz-e megfelelő tényt?! Cimbora, Mi ez a dolog, amit úgy kiáltjuk: Az élet útja? Az egyik buta, A másik laza. A harmadik viszont rendetlen, Pedig hogy sajnáltam, amiért megszüntette. Spórolj annyi időt, míg holnap ráérsz, Benned rejlik minden megmaradt remény, Felejtsd el a múltat, hisz az élet elkísér. Elkísér!
Június vége fele szerencsém volt beugrani egy olyan helyre, ahol a Bp.-i tömegközlekedési jármű múltjától egészen a jelenkorig megtekinthető. Nekem nagyon bejött a hely, főleg a buszok és a villamosok, ráadásul egy 19-es pályaszámú millenium földalatti vasút is található a múzeum belül.
A Földalatti Vasúti Múzeum a Közlekedési Múzeumhoz tartozó múzeumi kiállítóhely, amely Deák Ferenc téri aluljáróban található. A Millenniumi Földalatti Vasút rekonstrukcióját 1973-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumán hajtották végre. A kiállítást 1975-ben az akkori Budapest Főváros Tanácsa és a BKV hozta létre.
A múzeum létrehozásakor célként fogalmazódott meg, hogy a millenniumi földalatti vasút és a budapesti metró története hiteles környezetben kerüljön bemutatásra. Kézenfekvő lehetőségként adódott egy igazi műszaki emlék: a millenniumi földalatti vasút egyik eredeti alagútszakasza, amelyet 1955-ben a kelet-nyugati metró építésekor iktattak ki a forgalomból. Tehát nemcsak a kiállított kocsik, makettek, iratok és fényképek, hanem maguk a falak is egyedülálló történelmi atmoszférát teremtenek a budapesti belváros szívében.
Ahol a metrók találkoznak
Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút Deák téri állomására – a vonal többi állomásához hasonlóan – a felszínről, lépcsőn lehetett lejutni, és a lejárat fölé díszes csarnokot építettek. Másfél évtized múlva, egy csapásra megváltozott a közízlés, a lejárócsarnokok hirtelen kegyvesztettek lettek, el is kezdték bontásukat. A Gizella (Vörösmarty) térit 1911-ben, az Oktogonon találhatót 1912-ben, az összes többit pedig 1924-ben. Egyes források szerint a Deák téri csarnokot a szomszédos épületben dolgozó rendőrfőkapitány bontatta le, mert nem látta tőle a teret.Az ötvenes években az állomást áthelyezték az Engels (Erzsébet) térre, ehhez kapcsolódóan a kisföldalatti nyomvonalát is korrigálták, és elkezdték a leendő 2-es metró állomásának építését. A metróépítés azonban félbemaradt, ám állagmegóvás címén a munkálatok folytatódtak tovább. A munkálatokat hatvanas években hivatalosan is újraindították, így 1970. április 2-án a 2-es metró első szakaszát a Deák tér és a Fehér út között, két év múlva, 1972. december 22-én pedig a Deák tér–Déli pályaudvar szakaszt adták át az utasforgalomnak. A Blaha Lujza térrel és az Astoriával ellentétben itt nem épült aluljáró, a metróbejárat a felszínen volt, innen mozgólépcsőkön lehet a jegyellenőrzőkhöz, majd az elosztócsarnokba jutni. Innen egyenesen lefelé a 2-es metró peronjára, jobbra pedig a kisföldalattihoz érkezett az utas. A kisföldalattinak az Engels téren is épült bejárata. A 3-as metró építésének megkezdésekor a hetvenes években ismét megkezdődtek a munkálatok a Deák téren, az új vonal állomásának bejáratát már aluljáróba helyezve képzelték el a tervezők. Az 1974. december 6-án átadott aluljáró a Tanács (ma: Károly) körút két oldalára vezetett, a kiskörúti villamosok megállója is elérhető innen. 1975-ben itt nyílt meg a Földalatti Vasúti Múzeum. Az aluljáró filmforgatások mellett az extrém sportolókat is vonzza, sőt egy számítógépes játékhoz is készült már saját pálya a komplexumból.
Ikarus 263 busz leszállásjelző és egyéb gombok
BKV dolgozó, vagy busz/metró/villamos/hév/trolibuszvezető
Összességében jól sikerült a múzeum látogatás, legközelebb is tervezem a következő hétvégi lóti-futi programot. Én ajánlom azoknak, akik szeretik a BKV által tömegközlekedési járműveket.
Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút Deák téri állomására – a vonal többi állomásához hasonlóan – a felszínről, lépcsőn lehetett lejutni, és a lejárat fölé díszes csarnokot építettek. Másfél évtized múlva, egy csapásra megváltozott a közízlés, a lejárócsarnokok hirtelen kegyvesztettek lettek, el is kezdték bontásukat. A Gizella (Vörösmarty) térit 1911-ben, az Oktogonon találhatót 1912-ben, az összes többit pedig 1924-ben. Egyes források szerint a Deák téri csarnokot a szomszédos épületben dolgozó rendőrfőkapitány bontatta le, mert nem látta tőle a teret. Az igazság azonban az, hogy a BRFK csak a második világháború után költözött a ma Meridien szállóként ismert épületbe, így annak vezetőjét már nem zavarhatta a csarnokok látványa.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút Deák téri állomására – a vonal többi állomásához hasonlóan – a felszínről, lépcsőn lehetett lejutni, és a lejárat fölé díszes csarnokot építettek. Másfél évtized múlva, egy csapásra megváltozott a közízlés, a lejárócsarnokok hirtelen kegyvesztettek lettek, el is kezdték bontásukat. A Gizella (Vörösmarty) térit 1911-ben, az Oktogonon találhatót 1912-ben, az összes többit pedig 1924-ben. Egyes források szerint a Deák téri csarnokot a szomszédos épületben dolgozó rendőrfőkapitány bontatta le, mert nem látta tőle a teret. Az igazság azonban az, hogy a BRFK csak a második világháború után költözött a ma Meridien szállóként ismert épületbe, így annak vezetőjét már nem zavarhatta a csarnokok látványa.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút Deák téri állomására – a vonal többi állomásához hasonlóan – a felszínről, lépcsőn lehetett lejutni, és a lejárat fölé díszes csarnokot építettek. Másfél évtized múlva, egy csapásra megváltozott a közízlés, a lejárócsarnokok hirtelen kegyvesztettek lettek, el is kezdték bontásukat. A Gizella (Vörösmarty) térit 1911-ben, az Oktogonon találhatót 1912-ben, az összes többit pedig 1924-ben. Egyes források szerint a Deák téri csarnokot a szomszédos épületben dolgozó rendőrfőkapitány bontatta le, mert nem látta tőle a teret. Az igazság azonban az, hogy a BRFK csak a második világháború után költözött a ma Meridien szállóként ismert épületbe, így annak vezetőjét már nem zavarhatta a csarnokok látványa.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Az 1896-ban átadott Millenniumi Földalatti Vasút Deák téri állomására – a vonal többi állomásához hasonlóan – a felszínről, lépcsőn lehetett lejutni, és a lejárat fölé díszes csarnokot építettek. Másfél évtized múlva, egy csapásra megváltozott a közízlés, a lejárócsarnokok hirtelen kegyvesztettek lettek, el is kezdték bontásukat. A Gizella (Vörösmarty) térit 1911-ben, az Oktogonon találhatót 1912-ben, az összes többit pedig 1924-ben. Egyes források szerint a Deák téri csarnokot a szomszédos épületben dolgozó rendőrfőkapitány bontatta le, mert nem látta tőle a teret. Az igazság azonban az, hogy a BRFK csak a második világháború után költözött a ma Meridien szállóként ismert épületbe, így annak vezetőjét már nem zavarhatta a csarnokok látványa.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.