Hosszas gondolkodás után elhatároztam, hogy megosztom a megélt gyerekkoromat!
Néhány hete olvastam egy cikket a családom belüli és iskolai problémákról. Azon belül az alkoholizmusról, és az erőszakokról.

http://www.boldog-gyermek.hu/alkoholizmus_a_csaladban.html
http://www.egeszsegtukor.hu/gyerektukor/csaladon-beluli-eroszak-gyermekek-bantalmazasa.html

Mikor gyerek voltam úgy éreztem, mintha más világba csöppenttem volna. Ha jobban belegondolok kevés esélyt láttam arra, hogy elfogadják e az autizmust és később az epilepsziát is, akár mennyire is enyhe. Először megtanultam járni, majd a logopédusnál beszélni, eközben ráeszméltem a világra. Megértettem mi zajlik körülötte! Ahogy növekedtem egyre okosabb, értelmesebb lettem. Oviba, és iskolába, mentem. Családjának baráti találkozásai, születésnapok, közös karácsonyok. Ezt az időszakot sok minden kitöltheti a kalandjaim. Nem kell beszélni róla, észreveszik mások is. Az emberek előítéletesek, nem nagyon törődnek a másikkal. Kérdeztem is magamtól: „Mit keresek én itt ebben a világban?” Miért olyan az emberek gondolkodásmódja amilyen?” Nincs válasz, csak találgatás.
1988-as születésemtől egészen 2002 novemberig Madárdombon laktam egy nagy családi ikerházban. Dacos kalandom volt. Nem számítva azzal, hogy mennyit rosszalkodtam. Boldog és ügyefogyott kislány voltam. Hetente sokszor történtek velem és a családom között, és mindenféle problémák megadottak az életem során. Nagyon hatással jöttek rám az elmúlt esztendőkben. Leggyakrabban a problémák a családi életben bekövetkezett normatív változásokkal kapcsolatosak, az ún. családi életciklusokkal, melyek a következőek:

-Kérsz EGY POFONT?
-Csend legyen!
-Ne beszélj csúnyán
-Állísd le magad!
-Elég legyen!
-Takarítsd ki a szobád!
-AZONNAL MENJ ALUDNI!
-Megértetted?
-MOSS MEG A FOGAD!
-Menj a szobádba!

Félelmetes mondatok! Miért mindig én vagyok az engedelmes ember, pedig nem vagyok buta?! Sok mindent megtanultam egyelőre, pedig rendesen viszonyulnak hozzám és bíztak bennem, ami nagy dolog ez nekem. Egyetlen baj van csak ezzel, hogy más vagyok a családon belül.
Aztán jött a változás, amit nem szerettem! Eladtunk a régi házunkat, és elköltöztünk. Olyan helyzetbe kerültem, amire egyáltalán nem voltam felkészülve! Születésem óta sokat kell beszélnem magamba azért, mert eléggé ideges vagyok. Ahol most lakom, vaskerítéses kertes házak vannak itt. Csapdában éreztem magam, és nem tudni mit hoz majd a jövő.
A Kincsesház iskolában a szigorú osztályfőnököm teljesen ki volt akadva, hogy sokat hiányzom miatta. Elvárta, hogy sűrűbben jöjjek az iskolába tanulni.
Egyszer 2003 tavasszal volt egy gond az iskolán belül, amely csúnya dolgot csináltam az osztálytársammal, és az osztályfőnököm belém kötött, és elárulta a szüleimnek. Otthon az édesanyám elvesztette a türelmét és rögtön megbüntette engem. Nekem nincs saját fegyverem, nucu! Így ahogy tudom, a büntetésem alatt megpróbáltam megoldani a lehető legegyszerűbb módon szembenézni a családommal.
Aznap hétvégeken bejött hozzám és kihasznált engem azért, hogy agymosást tartson. Gyilkos tekintettel nézett rám, mintha valami kárt akarnék okoznék neki. Az oké, hogy ő hozott a világra, és sokat nevelt több éven keresztül, de attól még nem kellett volna úgy viselkednie, mint egy bűnössel. Másfél órát ott voltam a picike szobámba, kissé kikészültem miatta. Azt mondtam az anyámnak, hogy a rajzfilmek sokat segítenek nekem és nem egyszer lendít át a nehézségeken. De ezt nem érdekelte, és kijelentette, hogy nagyon meg fogom bánni azt, amit az iskolában csúnya dolgokat tettem. Anyám undok volt és nem hallgatott rám, amivel csalódást okoztam az iskolának. Arcán láttam, hogy élvezte, de nem esett jól, miért vádolta engem. Egyáltalán nem voltam felkészülve egy rosszindulatú szituációra. Szerintem az átlagos embernek sem esne jól, de nagyon rosszul esett nekem az édesanyám hozzáállása. Azért sértegette engem, mert úgy látja a szemembe, hogy én vagyok a rossz ember. Ahányszor valami konfliktus történik velem, akkor megijedek és elkezdek remegni. Világosan mondtam még egyszer, mit történt az iskolában, de fogalmazni nem tudok. Úgy éreztem magam, mintha bajba kerülnék! De anyámnak az sem érdekelte, és pofon volt a jutalmam. Nagyon kellemetlen volt számomra! Sírtam és ez sajnos természetes, hisz van egy félelmem, ráadásul ezek a gonosz tekintetű emberek tönkreteszik a betegsorsú emberek életét. Sejtettem, hogy egy szexuális dolgok miatt egyszerűen kiakad miattam. Komolyan olyan kellemetlen volt mintha vádoltak volna engem. Anyám egyre jobban dühösebb volt rám és megsérülve cserben hagyta engem. Elkáromkodtam magam és mutogattam neki! Ez jött magától! Odafigyeltem, hogy ne okozzak kárt édesanyámra, csupán azt, hogy szemtől - szemben ne okozzak az egész családra. Édesapám megnyugtatta, hogy nincs semmi baj, erre a képébe ráordibáltam neki, hogy nem így kell bánni egy gyerekkel. Féltem, hogy nem kerülök ki élve a karmai közül, de lelkileg kiborultam, s roppant csalódott voltam miatta. Ugyanis ezt az egész cirkuszt az egészséges felnőttek vádolják minden fogyatékosokat, és ők sértegetik meg mindenkit, főleg engem, amivel nagy árat fizettem az iskolában. Részleteket nem árulok, mert nem mindenkire tartozik! Nem vagyok bűnöző, csak nagyon haragszom édesanyámra és a osztályfőnökömre, amiért szigorú tekintettel néztek rám azért, mert csúnyán viselkedtem iskolás korom óta. Abban igaza volt, hogy felnőtté kell válnom, de akkor sem kellett volna így nekem esnie a büntetésem alatt. Ajándékot is készítettem neki anyák napjára és bocsánatot kértem tőle. A levélen belül meg akartam kérni, hogy ne bántsa engem és azt is, hogy ne válaszoljon a levelemre. De sajna nem hallgatott az érzésemre és kihasznált engem. Nem esett jól! Sajnos ez a szeretet és az érzelmi hullám messzebbre sodorta tőlem. Amikor rám került az otthoni feladat, akkor zavarban voltam, amely természetes nálam. Ha az édesapám elmondta volna mi bántja az élet, és nem követek el annyi hibát az elmúlt évek során, akkor minden másképpen alakulna. Mert én lennék az egyetlen autista/epilepszia leányzó, amiért az édesanyám a világra hozta engem.
Minél több a családon belüli konfliktus, az még jobban háttérbe szorít és emelkedik a félelem. Akkoriban szót fogadott kislány voltam, de most elég komoly vagyok, és őszinte! Újra és újra megtörténik az, hogyha összeszedem magam és képesnek tartom magam arra, hogy újra mehessek haza, akkor egy szívtelen és érzéketlen nő aki „normális” megfoszt attól, hogy rajzfilmeket nézzek, és még bele is szól abba, hogy milyen ,,súlyos" hibát követnék ellene. Az ilyen anya külsőleg hiába olyan amilyen, ha belül úgy rohad, mint egy lejárt zavatósságú étel!

Alkoholizmus a családon belül?

Adtam neki időt, hogy helyrejöjjön ez a probléma és a felszíntörések, de a félelmeim győztek. Olyan mértékű igazságtalanság ért bennem, hogy ez belül nagyon fájt és várható krízisek jöttek elő, ráadásul mindig én iszom meg a levét. Akármilyen hibát vétettem el büntetésemkor, akkor jött anyámnak az alkohol és a depresszió időszaka is, ami számomra ez nem esik jól! Ebben a helyzetben teljesen érthető, hisz a szabályokat betartottam és olyan váratlanul ért ez az egész probléma. Csupán meg mertem kérdezni, hogy valamit rosszul csináltam! Az érzelmi kitörések rosszak és sok kárt okozhatnak az adott kapcsolatoknak. Az édesanyám volt az egyetlen személy, aki túl sűrűn ivott alkoholt 2003-tól egészen 2009-ig. Anyám alkoholfüggősége testi és lelki tünetek jelentkeztek. A testi függőséget a toleranciafokozódás, és az alkohol hiányában vagy a szokottnál több mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jöttek elő. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, az egészségkárosító hatása ellenére is folytatódott. Személyiségváltozás is következett, mint például ingerlékenység, hangulatváltozások, esetenként agresszivitás. A gyakori ittasság képtelenné teszi az egyént a munkára és a társadalmi beilleszkedésre. Gyakran a család és a szeretteik életét is tönkreteszi.
Apám volt az egyetlen szemtanú a dolgokra, hogyan viselkedik anyám ittasan. Bátyám követi őt azért, mert úgy érzi csalódott anyámra. Sajnálatos módon apám veszekedését is hallottam, amiért nagyon csúnyán beszélt anyámmal. Mintha egy tüzet akarná feléleszteni. Az apám és a testvérem nem akarták, hogy segítsek az ittas anyámnak, ezért elküldtek engem, hogy ne ijedjek meg, mint ők. Aggaszt az, ami otthon zajlott! Hallom a sok borzalmas konfliktusokat, amely nemcsak felháborít, de el is szomorít. Ráadásul akaratomon kívül hallom édesanyám sírását is. Ilyenkor annyit sírok, hogy könnyei esőként próbálják elmosni a földi bűnt. Apám nem magyarázta nekem, hogy miért viselkedett velem úgy, mintha ő lenne a ház űrnője! Csak annyit árulta, hogy ivott. Rossz érzés volt ezt hallani, miután anyám megváltozott! Mi van, ha alkoholmérgezést kapott? Nem köszöntem meg a segítséget, csak csalódott vagyok mindenkire, és rettenetes így élni, mintha szolgájuk vagyok. Emiatt elvesztettem a türelmem, mióta a büntetésem alatt inni kezdett. Az a közel 1 órás tortúra alatt csak az apám és a bátyám akart segíteni az eszméletlen anyámnak. A szobámból nem tudtam megnézni mi történt, hiszen a szüleim szobáján történt az eset. Azért maradtam ott, mert egyrészt apám óvakodott, nehogy megijedjek tőle. Másrészt ha netán magához tér, vagy józan állapotba kerül, legyen valaki mellette. Anyámat 6X vitték el a mentők a kórházba gyomormosásra. Én hálás vagyok az Istennek azért, hogy eddig komolyabb baj nem történt velem anyámmal szemben. Ezt nem szeretném részletezni, csak annyit, hogy a Tüskevárban gyakran kihasználtak engem, mint egy állatot. Rettenetes volt, amiért szenvedtem az elmúlt évek során, de ott is nagy árat fizettem értük anyám csalódásainak köszönhetően. Nem kellemes dolog ezt látni a kórházban meglátogatni anyámat, amikor beteg emberek szenvednek hónapokon keresztül. Fogalmam sincs mennyi minden éltem át anyámmal szemben! Ez a határtalan szeretet teljesen eluralkodott bennem, hisz nem voltam nyugodt, amiért apámék képesek voltak óvakodni. Mégis bosszantó számomra, hogy soha a büdös életbe nem mondták el nekem az igazat édesanyámról. Az eset eléggé felzaklatott, mivel nem mindennapi ügyről van szó, ami ez természetes dolog.

Finnországban egy döbbenetes videót készítettek arról hogyan látják a gyerekek az alkoholista szüleiket. A Fragile Childhood azaz Törékeny/Sérülékeny gyerekkor című videót már több, mint 5 millióan nézték meg. A film már régebben készült, de a téma mindig aktuális marad (sajnos). Fő halálozási ok még mindig az alkohol, ezért is készítették ezt a kampányfilmet. Céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az szülői alkoholizmusra és káros hatásaira, amit a gyerekek szenvednek meg. Ha egy családban az egyik vagy mind a két szülő alkoholista a gyerekek élete rémálommá válik.
A rövidfilm horrorisztikus képeket és hanghatást is tartalmaz. Ezek a gyerekek szörnyeknek látják szüleiket, mint a gonosz nyuszi vagy a maszkos férfi. Rettegnek tőlük, de nem tehetnek mást, mint engedelmeskedni nekik. A videó elgondolkodtató: ennyire tönkreteheti egy gyerek törékeny lelkét és világát, ha a szülők isznak?

Alkoholizmus tünetei és kezelése

A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különböző testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz, gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Ilyenkor a jelentkező tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelőzmény (nemritkán hozzátartozók beszámolója alapján) és különböző vizsgálatok együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában .
Az alkoholfogyasztás abbahagyását követően megvonási tünetek jelentkeznek (fokozott izzadás, végtagremegés, nyugtalanság, vérnyomás-emelkedés, szapora szívverés, hányinger, esetenként epilepsziás görcsrohamok), mely gyógyszeres kezelést igényel.
Ezen időszak lezajlását követően a kezelésben a rehabilitáció, utógondozás kerül előtérbe, melynek célja az alkoholmentes életmód fenntartása, és a visszaesések megelőzése. Az alkoholbetegek kb. kétharmadában más pszichiátriai zavar is fennáll (pl. hangulat- és szorongásos zavarok), melyek gyógyszeres kezelést igényelhetnek. A rehabilitáció és utógondozás során különféle pszichoterápiás eljárásokat alkalmaznak, pl. támogató, csoport- és egyéni pszichoterápiák, magatartásterápiák.

A Rick és Morty című rajzfilmsorozatban Rick Sanchez a kedvenc razfilmszereplőm. Rick egy habókos tudós, aki nincs túl jó véleménnyel a hagyományos társadalmi konvenciókról, úgy mint az iskola, a szerelem, a házasság, és a család. Viselkedése illetlen, szemlátomást alkoholista, beszéde közben gyakran böfög, és általában a cselekedetei önös érdekekből fakadnak. Rick karaktere olyan, mint egy szociopata. Alapvetően nem szándékosan veszélyes az emberekre, csak hedonizmuságra fakadóan képes bármire elpusztítani egy teljes univerzumot. Rick gyakorlatilag vágyna a szeretetre, ezzel zaklatja a családját. De úgy vágyik a szeretetre, hogy közben utálja is. Rick mindenkire túl jár az eszén, mindenkit behülyít, úgy hazudik, mint a vízfolyás, és elhiteti a végül a családdal, hogy Morty egy kisfiúból zseni lett.
Az a célja, hogy végtelenségig hajszolja az unokáját, Morty-t.

Mi történt iskolán belül?

https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/sok-az-agressziv-tanar-a-diakok-szerint-3978247/
https://www.life.hu/csalad/20150114-fizikai-eroszak-az-iskolaban-amikor-a-tanar-emel-kezet-a-gyerekre.html

Engem érzelmileg eléggé rosszul esett, hisz jól tudom milyen az iskolai és a családi légkörben lenni. Olyan ez, mint egy horrorfilm.
A szigorú osztályfőnök mindig ő volt az osztályunk ,,mostohaanyja"! Mindenkivel ócsárolt és kínozta, mint az anyám. 2002-ben még az osztálytársamat szándékosan meglökte (hisz egy mozgássérült fiú volt), mert nem rakta rendet az iskolapadján. Emiatt megdöbbentem, miért teszi tönkre az osztály életét. Az is bosszantott, hogy sokszor inzultált engem és a barátaimat, mert kiszúrta azt, hogy nem tanulunk eléggé, és hogy nem érdeklődöm magyar óra iránt. A szigorú osztályfőnököm óráját naponta féltem. Mindennap sírtam és alig vártam, hogy hazamehessek. Leginkább a szüneteket vártam. Volt mikor remegett a kezem és akadtak olyan délutánok, amikor szégyelve érkeztem haza. Nem mertem elmondani a szüleimnek ezeket, mert féltem, hogy megmondom az igazságot. Ahányszor megkínozta a szigorú osztályfőnök és a biológia/ földrajz tanár, mindig rettenetes állapotba kerültem.

A 2 tanár által beszólások után mindig szégyelltem magam, értéktelennek tartottam magam és a sérülések nagyon fájtak. Ugyan 1-2 nap múlva enyhültek a testi fájdalmaim, de a lelkiek nem. Itthon tudtam a házi feladatokkal foglalkozni. A nőszemély őrjöngésének köszönhetően annyira fel voltam zaklatva, hogy képtelen voltam figyelni, rendesen tanulni. Jöttek a gondolatok és újra meg újra egy szörnyű gondolat futott át az agyamon. Tapasztalatból írom, hogy az osztályfőnököm és a biológia/földrajz tanárom abszolút nem érdekelte, hogy miért történhet ezek a változások. Persze nem minden tanár olyan. Akadnak köztük osztálytársaim, akik megértenek engem.  Bár voltak nehézségeim a tanulmányaimhoz képest, hisz én mindent megtettem azért, hogy jobb legyen a bizonyítványom. Nem nagyon akarok részletekbe bocsátkozni, de azt megoszthatom, hogy aki másnak születik, speciálisnak, azt egy átlagos iskola nem tudja és képtelen kezelni, mert Rab András is másképpen gondolja a dolgokat, mint a Tüskevár iskolaigazgatója.
Ekkor kerültem vissza a rajzfilmek világába. Belekapaszkodtam ebbe, hogy ki tudjon kapcsolni. Így szerettem óvódás koromtól a Cartoon Network-t. Érdekes, hogy akkoriban még csak VHS kazettáim voltak. 2003-tól 2010-ig videóra vettem a kedvenc sorozataimat, mely időre örök emléket hagy, mint egy fotóalbum. Akkor még Hanna-Barbera, MGM és Warnes Bros. rajzfilmjeit néztem, kiknek megnyugtatják a lelkem. 1996-tól 2008-ig fantasztikusak voltak a saját sorozatai. De most is, eléggé nyálasak és nem annyira jók.

A mostani életben azt mondták, hogy egyedi vagyok! Sikerült akkor és most is legyőznöm a nehézségeket és a félelmeket. Hiába az egyediség, ha az érzelmeimmel gondok vannak és emiatt kellemetlenségeim adódnak. Amikor éveken át Lillánál voltam én elmondtam neki azt, hogy az autizmust úgy képzelem el, mintha rátámad egy félelmetes arcú szörnyeteg. Ad és kap! Mintha lepaktáltam volna az ördöggel, az autizmussal, aki jó képességeket adott, de cserébe a szolgája leszek, és ezzel nagy árat fizetek, mert az autizmusom beleavatkozik a kapcsolataimba. Sajnos vannak gonosz emberek, akik bármikor és bárhol lecsaphatnak azokra, akik védtelenek. Egy gonosz embert úgy tudok jellemezni, hogy akad olyan köztük, akik nyíltan csinálják a gonoszságukat és az arcukon lehet látni annak jeleit. Sajnos vannak olyan gonosz emberek is, akik romlott énjüket álarc mögé rejtik, kedvesen közelednek felénk, de közben azt tervezi, hogyan árthatnak nekünk. Sokszor elképzelem azt, hogy úgy játszanak fogyatékos emberek életével, mint macska az egérrel.
Nemcsak testileg, de lelkileg is sértegetik a másikat.
Ez azért fontos, hogyha valaki hibázik, olyan döntést kell meghozni, amit velem normális keretek között meg lehetett volna beszélni szemtől szembe! Vagyis közösen leülni, megoldást találni! Sajnos nemcsak a rendszer rossz, de az emberek sem tartanak össze. Sokan csakis magukra gondolnak, sokat kortyolnak szeszes italokat és közben nem veszik észre, hogy a világ, amiben élünk, lassan a fejünkre esik.
A múltban elszenvedett sérelmek megtörténtek, nem lehet változtatni rajtuk. Jövőt viszont csupa szeretettel szeretném kitölteni, amelyeket megmutatnék a szeretteimnek. Ahogy az ember növekszik, érettebbé válik jobban meg tudja figyelni a környezetét. Életünk folyamán ahogyan fejlődünk, mindig lesznek újabb és újabb "szereplők" akik befolyásolhatják a jövőnket. Hol jó, hol rossz irányba. Soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Ha az életem filmje nagyon hosszú, akkor bármi megtörténhet benne.