Aggódok, nem is kicsit! Most azért is kijelentem ismét, mert nem bírtam tovább az újabbnál újabb igazságtalanságokat, amelyeket én átélem. Igazából egy olyan álomvilágot építek fel saját magamnak, amely szívesen megmutatom milyen tehetséges lennék én valójában. Sok helyen voltam, selfiezek sztárokkal,modellkedek, gyakran megörökítem az albumomban. Persze youtube-n és blogon is osztom az élményeket. Épp ezért mutatom ország-világnak mire vagyok képes!
Nekem nagyon sok tehetségem van nemcsak a sztárgyűjtésből, hanem éneklésből, modellkedésből is, de blog/vlog készítésekkel foglalkozom.
Igazságtalanság, hogy mindig velem történik meg!
Történt egyszer hogy apámnak megmutattam Makka egyik fellépését, amikor Nagy Krisztával elment énekversenyen Dömsödön. Nagyon jól érezték magukat, hiszen Makka 2. helyen fejezte be és Kriszta különdíjas lett. A szüleim kijelentették nekem, hogy Makka 5 körrel jobb nálam! Tapasztalatból írom, hogy a szülök abszolút nem érdeklik, hogy autizmus gyermekük milyen rejtett tehetsége van. Viszont nem érti meg a gyerekét, pedig ez a legfontosabb. A megértés!
Undorítónak tartom, hogy sosem látták vagy hallották engem énekelni!
Van egy facebook-s ismerősöm, aki egyetértett a szüleim hozzáállásával! Nagyon szarul esett nekem miért pont Makkára szurkol. Ezért dühösen kitöröltem az összes bejegyzéseimet miatta. Ha valaki Makkát szeret, akkor menjen az ő koncertjére! Nem kötelező engem meghallgatni!
Mindenki másban jó. Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb! Én sok dolgokba mentem keresztül, nehezen másztam fel oda ahol most vagyok. Miért? Azért, mert sok a primitív ember, akit meg lehet vesztegetni és megfélemlíteni. Nem tagadom, félek! Azért, mert egy gyűlölet országban lakom és ezáltal felszínre jönnek a gyermekkoromban történt kiközösítős időszakok. Döbbenetes hogy a politikai rendszer ennyire lealjasodott az elmúlt évek alatt! Nem találok szavakat arra a sok fájdalomra és gonoszságra, amelyet okoztak és okoznak az embereknek!
Vannak nehézségeim, de így is élek teljes életet, mert az akadálymentes életnek köszönhetően (BKV,MÁV) sok mindent meg tudok oldani. Egyedül közlekedem, van munkám, de bizonyos helyeken már el kell a segítség.
Értelmes vagyok és értékes vagyok, és sok minden van bennem, amit szeretnék fejleszteni. Főleg az önbizalmammal kapcsolatban. Mert az nagyon sokat számít. Rengeteg veszteségeim voltak, ám sok kudarcot szenvedtem el. Természetes hogy minden miatt aggódok, hisz az NT (neurotipikus) világ, akik nem érintettek az autizmussal nem mindegyik ember megértő, gyakran félreértenek, sokan menekülnek tőlem, mintha rút kiskacsa lennék. Mióta az emberek rengetegszer kisérik a sorsom, még nehezebbnek érzem az életem. Nem vagyok robot, mégis engem kihasználnak csicskának. Furcsa ember vagyok, furcsa szokásokkal, furcsa rendszerrel.
