Május utolsó vasárnapján volt a gyereknap. Sógornőmtől kaptam egy 1 db ingyen mozijegyet. Arra gondoltam, hogy elmegyek egyet mozizni.

Elindultam az Alle-ba és kiválasztottam a megfelelő filmet.Vettem egy gyerekmenüt nekiláttam a filmezésnek.

Az új magyar animációs filmben az öreg teremtő álmából születik meg a főhős prérifarkas, aki jobb és szerethetőbb pillanataiban egy kissé bumfordi kotnyeleskedő, a rosszabbakban pedig bosszúra éhes kavarógép. Meglopja teremtőjét, egy jókora adagot elcsen abból a sáranyagból, amiből az „öreg” bármit megteremt, majd Kojot megformázza az anyag egy részéből az első két embert, két indiánt. A haragra gerjedő teremtő a maradék lopott anyagot dühösen a vízbe dobja, és el is feledkezik róla, pedig aztán abból fejlődik ki az élet máshol, az az élet, ami aztán jóval később, hódítók képében megjelenik az indiánok földjén, hogy kisajátítsa azt. Az egyik, az utóbbi a természettől eltávolodott, azt csupán eszközként és forrásként felhasználó, a másik pedig, az előbbi meg a természettel egy küzdelmes folyamat végeredményeképpen szoros kapcsolatot kialakító és ápoló, azzal szimbiózisban élő ember.

Eléggé elfáradtam a mozizás után, de nagyon jól esett. Hazafelé néztem a végtelenséget és rengeteg minden jutott eszembe. Elmerengtem és a félelmeimen gondolkoztam. A gyengeségeimen, melyekről semmilyen körülmények között nem lehet írni, sem pedig beszélni.

Csalódtam Csendes Péterre, így ott hagytam a fotóklubot, örökre! Apám ugyan akkoriban nem igazán örült, hogy csatlatkoztam erre a helyre, mert ő szerinte nem volt őszinte a pénzzel és a drága fényképezőgépekkel. Ugyan haladtam az éves projekttel, de semmi sem történt. Még a kiállítás reklámfalán sem voltam betéve. Emiatt rosszul esett nekem, és csapott papot elhagytam a klubot. Amikor ősszel elkezdődött a Csoszó Gabriella által Fotóworkshop, akkor úgy éreztem esélyem van arra,hogy nyissak egy saját kiállítást a többi társsal együtt. Sajnálom, hogy ezt történt,de vissza tudok térni a megfelelő életcéljaimhoz.

Mindeközben szent a béke Benovelassal! Hálás köszönet azért, mert jó tanácsokat mondott nekem az autizmusról, és persze ne legyek elkeseredve. Nem szabad a gyengeségeket írnom, mert köztünk van aljas rohadék,akik a gyenge jellemű embereket keresik és pécézik ki! Annyit kérte meg, hogy ne hagyjam magam.

Folytatom  a Nem Adom Fel életem és csak olyan emberekkel, akik olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Nagyon kell kerülnöm az olyanokat akik lemondanának rólam! Nagyon fontos kiderítenem kihez érdemes kötődni és kihez nem.