Többször is volt felvétel az iskolai bántalmazásról, sajnos lehetetlen fékezni azokat, akik a diákok nem akarnak megérteni a pedagógusokra, illetve a tanárok támadnak rá a gyerekek ellen. Sajnos hiába a tanár jelenléte, az ő figyelme megoszlik, ráadásul a bántalmazó gyerekek sajnos meg is találják az alkalmas pillanatot, mikor épp megkörnyékezhetik az áldozatukat. Múltkor Nagykátán egy kamasz szidta és fenyegette tanárát, többször felé ütve, rúgva. Néhány hét után meg Mezőtúron történt a legsúlyosabb. Egy tanárnőt ütöttek meg és a ruháját húzták a diákok.
Az egyik diák papírral a tanár fejét, egy másik tanuló pedig többször az arca felé ütött, a többiek pedig hangosan nevettek.
De nem ez az első ilyen eset az utóbbi időben, tavaly ősszel bejárta a közösségi médiát az a videó is, amelyen az látszik, ahogy egy budapesti iskolában támadnak a diákok tanárukra.
A fiatalok először csak sértegették az oktatót, majd egyikük meg is lökte.

Az első iskolai terrort 2007 tavaszán történt a Tüskevár iskolában, miután Bence és Gyula bá megölték egymást. Részletezni nem árulom, annyit igen, hogy akik ott voltak az iskola teremben hangosan nevették őt. Ezért a volt barátom felháborodtan távozott az iskolából. 
Lehet, hogy félnek, hogy kiderül ez a felszíntörés, vagy az is elképzelhető, hogy szégyellik a dolgot, vagy tartanak attól, hogy a másik diák vagy a tanár mit gondol majd róluk. Ha pedig észleljük, de mi nem fordítunk rá kellő figyelmet, az érzést, hogy nem számíthat senkire. Ahogy egy vulkánt sem lehet megakadályozni abban, hogy kitörjön!  Előbb vagy utóbb a lufi durranni fog. Akár lelki, akár fizikai ez a bántalmazás, a gyereklélekben komoly nyomot hagyhat, és a tettlegességnek akár maradandó nyomai is lehetnek. Ennek olykor a nem jól kialakított szülő-gyerek kommunikáció az oka, olykor az, hogy a gyerek fél a következményektől.
Bármiért is hallgat, a szülő, ha szemfüles, és jól értelmezi a gyerek néma jeleit, rájöhet, hogy valami nincs rendben.

Mit csinál egy agresszív diák, ha egy valódi problémával kerül szembe?

-Hajlamos szavakkal bántani, akár káromkodik.
-Dühöng, morog, amire nem az csinál azt, amit a szülő mond.
-Dühkitöréskor nem gondolkodik tisztán, így hajlamos össze-vissza beszélni.
-Ritka esetbe verekszik a családtagjaival vagy osztálytársaival.

Megoldás: A Fidesz és a KDNP frakciószövetsége támogatja, hogy a kormány lépéseket tegyen a pedagógusok védelméért. Azokban a tanintézményekben, ahol ezt kérik, iskolarendészetet állítanak fel és biztonsági kamerarendszert építenek ki. Az elsődleges céljuk nem az elkövetők büntetése, hanem a megelőzés. A tantermekbe szerelt kamerák segítségével a rendész figyeli a tanárok biztonságérzetét. . Hiszen, ahogy az internetre felkerült példák is mutatják, nem zavarja az elkövetőket a kamera, ezek az esetek kifejezetten kamera előtt történtek!

A diákok körében nagyon sok a nagyképű, anyagias egyén. Ugyan az iskolán belül is a támadottak között vannak önfejűek, s akadnak olyanok, akik sajnos önelégültek. Szerencsére én nem ilyen vagyok, bár néha nekem is vannak megjegyzéseim. Kár azonban hogy a mai világban alig lehet normális barátot találni, ami szerintem természetes kell, hogy legyen. Nekem főleg azért nem sikerült, mert különleges vagyok és eltérek az átlagtól. Sajnos ebben a világban is megvan a maga iskolai oldala. Mindegy hogy auti/epis vagy nem. Az átlagos iskolák közül is akadnak problémásabb egyedek, kik a saját állapotuknak megfelelő gondokkal küzdenek. Ismertem különböző gyerekeket, de mind kilógtam közülük.

Szörnyű! Szánalmasnak tartom azokat, akik az osztály és iskolatársaik életét is megkeserítik, csicskáztatják őket, lehetetlenné teszik az iskola működésének lényegét: az oktatást, nevelést. Ennek a lehetetlen helyzetnek a felszámolása szép szóval nem megy, az tisztán látszik és ugyanezt kell tenni azokkal a "szülőkkel" is, aki nem hogy visszafognák a gyerekeiket, még maguk is rátesznek egy lapáttal, be mennek az iskolába törvényt ülni ha a vandál gyermeküket valamelyek tanár próbálja rendreutasítani. Ha a szülői fegyelmezés lehetőségét kiveszik a szülők kezéből, annyi! Az a réteg ahonnan kb 98%-ban jön a problémás gyerek az a elszakadt szegény réteg. Miért mondom ezeket? Rendet kell teremteni! Ez az eredménye a liberális nevelésnek! A gyereknek nincsenek határok szabva! Ideje lenne visszatérni a régi tanítási módhoz!

Föl Föl, csak semmi félelem
Előre kitartó őszinteséggel.
Szerető csapat és sok barátok,
Zsiványok, tolvajok, most már eriggyetek!
Teljesüljön, ez a heti tábor,
Immáron ragyogjon minden álom.
Viduljon az összes táborozó,
Általam szavammal hívom szóló hangom:
Légy hálás az egy hetes táboron!

Nézz rám, Ó, te szegény bolond,
Szerettelek téged, de engem itt hagytál.
Hisz fáj a szívem, ha én sírok,
Szembenézzek veled a lelked másik oldalán!

Helye van a kudarcomnak,
Még ha a szemed is oly hideg.
Megváltozhatsz egy pillanat alatt,
Mégis szörnyen bánt a lelkem!

Elfogadhatóbbak az árnyékaim,
Mégis helye van a kudarcomnak.
Nincsen már több ezer pali,
Hisz a barátságunk elrohant.

A bosszúidat a palackban rejteném,
Bűnös lélek maradsz a régi testedből!
Kapok én az angyaltól erők erejét,
Továbbadom majd őrzött halhatatlan időt.

Tanulságos volt az idei esztendő és kiemelném a jó, illetve a rossz eseményeket.
Jövőre 32 éves leszek, bár közel leszek azon a szinten, amin változtatnom kell a sorson. Komoly, de néha gyerekes is vagyok. Még akkor is, ha hülyéskedek, és buta játékokat játszok néha. Nem lehet mindig csak komoly lenni. Kell a változatosság! De vannak pillanatok, amikor kiborulok és sajnos egy spirálba kerülve elszabadul a pokol. Néha csúnyákat mondok a másikra, de nem olyan durvákat, amelyeket a másik szokott. Csak egyszer fordult elő anno. Tudom, hogy értékes vagyok és ezt senki sem veheti el tőlem. Sem egy névtelen troll, sem pedig egy bunkó és erőszakos személy. Az ő véleményük nem számít! Tudom, hogy jó ember vagyok, viszont senkinek sem ártok az állapotaim miatt. Ez betegségi örökség. 

2019. JANUÁR
· Betöltöttem a 31. életévemet egy rendkívüli NAF partyval ünnepelték a Nagyi palacsintázóban.

2019. FEBRUÁR
· A Roll Natural csoporttal meglátogattam a Szépművészeti múzeumba, ahol az ókori Egyiptomtól egészen a Rómáig tartott a kiálítás.

2019. MÁRCIUS
· Elbocsájtottak engem a Symából. Részletezni nem árulok bizonyos okok miatt!
. Megalkottam a Nőnapi táblát.

2019. ÁPRILIS
· Húsvét előtt barangoltam Velencén és Pesten.

2019. MÁJUS
· 1. alkalommal megrendezték a rántott hús fesztivált.
. Meglátogattam a Örs Vezér téri járműjavítón, ahol a közlekedési kultúranapját ünneplik.
. Kicsit megkésve a Roll Natural 2. születésnapját ünnepelték Margitszigeten.

2019. JÚNIUS
· Részt vettem kórustagként az 1000 fős kórusban az Ez az a Nap eseményen.
. Mozogtam nagy melegben a Fitbalance gasztrofesztiválon.
. Meglátogattam a Földalatti vasúti múzeumba.

2019. JÚLIUS
· Tesómmal kipróbáltam a mályvacukrot a tábortűz előtt.

2019. AUGUSZTUS
· Megvettem a nintendo classic mini konzolt.
· Újból részt vettem a Nem Adom Fel táborban. A téma: Fesztivál

2019. SZEPTEMBER
· Semmi nem volt érdekes!

2019. OKTÓBER
· Részt vettem Nick Vujicic előadáson a Budapest sportarénában.
. Elhunyt a főnököm, ahol a munkahelyemen dolgozott.

2019. NOVEMBER
· Egy nagyon kellemetlen incidens történt, ami kihatott a Sláger Fm-el szemben, emiatt rosszul esett nekem.

2019. DECEMBER
· Az év vége előtt sikeresen felléptem a kórussal az alábbi fellépéseken:
-Jobb velünk a világ
-Diótörő fesztivál
-Noa énekstúdió
· Karácsonyi ebéddel töltöttem a Kakas étteremben

Az autizmus abból a szempontból balszerencse, hogy akik így jönnek a világra, nem minden esetben kapják meg az elfogadást. És ez olyan hatással van az érintettre, hogy szörnyű lelki fájdalmat él meg. Mi autizmussal és epilepsziával élők érzékenyebbek vagyunk az átlagoshoz képest. Nehezebben viselünk el egy bezárkózást, és az elutasításokat is mi kapjuk meg. Az auti/episeknek jó oldala az, hogy sok mindenben vagyunk jók, sőt elsők! Minden érintett rendelkezik valamilyen speciális tehetséggel. Nálam az éneklés, és a furulyázás ami nagyon jól megy, hisz rengeteg olyan sikereket érek meg, amelyet talán más nem venne észre! Ebbe az országba kik kellenek? „ügyintézők”. Aki zenész, vagy esetleg azt akarja csinálni? Az állam inkább rengeteg pénzzel támogatná és nem a milliókat kereső zenekarokat, akik színpadról-színpadra viszik fellépni. Mi sérültek nem vagyunk feleslegesek. Az ilyen lenézők csak szánalmas és boldogtalan embernek nem nevezhető alakok, akik kóbor kutyákhoz hasonlíthatók! Igen, nem vagyok erre büszke! Már rég tudom, hogy értékes ember vagyok és hogy milyen a társadalom, amelyben élek. Meg kell állapítsam azt, hogy sajnos egyre elutasítóbb és gyűlölettől áztatott. Főleg ez a Nem Adom Fel együttes volt a legdurvább, amikor kiközösítettek. Hogy tehette ez a sérült zenekar, hogy beleszóljon az álmaimba? A társadalomnak kényelmesebb mindig másokat okolni, hibáztatni, de azt, hogy összefogni a rendszer ellen, arra képtelenek.  A másik dolog még ami beteggé tette a társadalmat az a sok politikai ígérgetés, melyekből az embereknek elege lett és elveszett a rég befektetett bizalom is. Ezek után milyen változásra lehet számítani?
Remélem jövőre is hasonlóan sok újdonság jelenik meg. Mit hoz 2020? Nem tudom előre, viszont érzem, hogy az is eléggé tartalmas lesz. Talán az újesztendő sokkal jobban alakul, mint az idei.

Hihetetlen, hogy újabb évtizednek lesz vége. Persze itt a karácsony, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk.
Kicsit eléggé kalandos volt az év, és 2020 következik. Végül is egészen jól teljesítettem vele a celebvadászatot, és kórusfellépést is csupán néha kellett kipihennem magam.
Vannak nehézségek, de ezeket nekem kell megoldani. Voltak kisebb, nagyobb kiborulások magamban, illetve családon belül is, melyet sajnos nehéz kezelni. A lényeg az, hogy negyed vagy évente 1x elő szokott fordulni egy nagy „vulkánkitörés”. Persze akkor, amikor egyszerre jönnek össze a dolgok és ilyenkor egy sötét felhővé válok. Van néhány rossz tulajdonságom, modorom, melyekre nem vagyok büszke, de ezt is megoldom majd. Rossz belegondolni abba, hogy az utóbbi években hány kapcsolatom ment tönkre.
Sok minden történik az életemben. Vannak, akikkel beszélgetek, meghallgatom őket és egyesek megosztják velem a problémáikat. És jólesik a tudat, hogy bíznak bennem, illetve hogy jót tehetek. Mintha egy új rajzfilmet néznék meg. Bárcsak csodát tehetnék. Mindig az van, hogy sok esetben kudarcot vallok, pedig annyi bennem a segítőkészség. Vannak olyanok is, akik nem akarnak a bajukról beszélgetni. A családom tagjai. Pedig rajtuk is szeretnék segíteni. Még akkor is, ha néha kibírhatatlan vagyok. Vannak hullámzó időszakaim. A barátaimért is aggódok. Ő rajtuk is segíteni szeretnék, de úgy érzem, hogy nem tudok. Mintha egy olyan feladat lenne, amelyet képtelen vagyok megoldani. Néha meg kell állni, és magunkba nézni. Kevés ember foglalkozik a másikkal. Az évek úgy telnek, hogy kevés dolog változik jó irányba.

Most jó, hogy van ez a Nem Adom Fel csoport és számítanak rám! Olyan kedves emberek vannak ott. Dávid aki már régóta örök sorstársam, tudja, milyen érzéseim vannak. Zavarban voltam miközben beszélgettünk. Beszéltem a vágyaimról is, de azokat, amit jövőben szeretnék tenni a fotóimról. Ő azt mondta, hogy mindannyian teszünk azért, hogy jobb világ legyen. És igaza van! A jövőt lehet változtatni. Most vannak terveim 2020-ra, melyeket szépen, apránként meg szeretnék valósítani. Rendet kell tennem a fejemben és az egész életemben. Jobban kellene értékelnem magam és mindazt, amim jelenleg van.
Tehetséges vagyok, mely szép képeket készítek a sztárokkal szemben és szeretnék ebből megélni. Tanulnom kell tovább, hogy csiszolgassak még magamon, vagyis korszerűbbé szeretném tenni magam a jövőben. Erre törekszem.

Vannak még persze fotók, de ezeket külön mappába tudom csak betenni. Ha minden jól fog menni, akkor szeretnék kiállítást nyitni 2020-ban! Nagydolog lenne!! Első sorban a Nem Adom Fel kávézóra gondoltam, amely az autizmus világnapjára tudom megkérni a szervezőt. Persze az még messze van.
Van még mikben fejlődnöm, de még messze van az-az állomás, mikor teljes sikert tudok majd élni. Az, hogy fotózók híres sztárokkal az nagy dolog az életemben, mert jó érzés tudni, hogy tartozom valahova, és hogy már nem üldöznek azok a rossz démonok, mint annak idején, amiért bántalmaztak online. Megpróbálok optimista maradni és csak a jó dolgokra koncentrálni.

 Az elkészült alkotások később lesznek láthatóak a fotótáramba.

Újabb remek pillanatokat kaptam el az ünnepek előtt, és ezúttal majdnem egy teljes színpadot is meg tudtam örökíteni a fellépések alatt. Erőt adtam neki, hogy bátor legyek az igazsággal. Kicsit bánom, hogy egy-két szóval megbántottam őket. Mindig az van, hogy sok esetben kudarcot vallok, pedig annyi bennem a segítőkészség. Vannak olyanok is, akik nem akarnak a bajukról beszélgetni. Pedig rajtuk is szeretnék segíteni. Még akkor is, ha néha kibírhatatlan vagyok. Mintha egy olyan feladat lenne, amelyet képtelen vagyok megoldani. Bárcsak csodát tehetnék. Ismerem az érzést, hisz jómagam tudom, mivel jár egy próba. A próbák mindig nehezek, de amikor a fellépés történik, akkor minden sínen megy. Dávid azt mondta nekem, hogy kitartó vagyok. Ez jólesett. Egyszerűen és szépen is lehet készülni a karácsonyra. A lényeg, hogy változatos legyen a szeretet ünnepe.
Úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, amikor bemegyek a Tüsi iskolába, a csatatérbe. Féltem, hogy mi következik. Most azonban kellemes volt, mert kedvesen fogadtak el és ekkor enyhült bennem a feszültség. Régen a suliban más volt a helyzet.
De most, énekelek, amenyit csak tudok!

Mostanában eléggé le vagyok terhelve lelkileg. Sok minden történik az életemben. 2014-től kezdtem újra furulyázni, hogy megmutassam, hogy mire vagyok képes. 2002 óta abba kellet hagyom az iskoláztatások miatt, majd előkaptam újból a csodahangszert. Ám sajnos elmaradt a koncertem, mert állítólag Ági feltartóztatott. Ez nekem rosszul esett, mert meg akartam nekik mutatni a zenei játékaimat. Majdnem 3 év telt el, amely Ági szíves örömest meghallgatta a furulya szólamomat,és nagy örömöt láttam az emberek körében. Nemcsak én, de Marcsi, Nóri, Nati, Tibi, Ricsi és még sokan mások is részt vettek ezen a fenomenális koncerten.Örültem mikor ideértem a fellépés helyszínére, de ahhoz képest, hogy enyhe volt az idő, mégis fáztam egy kicsit. Egy kellemes beszélgetések és próbák már gyűlnek a tudatomba. Nem vagyok az a nagyon esti, vagy éjszakai csavargó. Az előadás nagyon látványos volt. Hasonlóak, mint amelyek a Sportarénában megrendezett koncerteken szokott lenni. A koncert vége volt a legfergetegesebb, bár már kifáradtam a sok „tombolástól”.

Vannak, akikkel beszélgetek, meghallgatom őket és egyesek megosztják velem a problémáikat.  Legalábbis amíg kórustag vagyok, így történik a világsiker. A shownak folytatódnia kell! A társadalomról viszont megvan a véleményem. Amit Barna mondott: Gyakorolni,gyakorolni,gyakorolni!  

Október végén olyan dolog történt, ami nekem megfájdult a szívem. Ezúttal az egyik leendő főnököm, Borika hunyt el a 2006-ban terjedő crohn betegség miatt, így három év alatt a harmadik fontos embert vesztettem el. Borika megerősítette bennem, hogy nem egy egyszerű tanulásról van szó, hanem egy olyan szívhez szóló munkáról, mely a mai napig meghatározza a megváltozott munka képességű emberek lehetőségét. A tragédia olyan nehéz tudatosítani magunkban naponként, mint azt, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten, és általa kaphattam kegyelmet. Nem, nem csak az abban a korban élt emberek ajándéka ez, hanem mi is részesedünk kegyelméből. Kimondhatatlanul rosszul eset, amiért soha többet nem találkozom vele!

Talán most fontos megélnem újra a veszteség, és a gyász fájdalmát. Ám most szomorúság, és fájdalom gyötör, de ezeket is magammal viszem az Úr asztalához. Gyakran azt hisszük, elvagyunk nélkülük. Gondoskodásuk, gyengédségük nélkül morcos gyermekként csapódunk éppen arra, merre fúj a szél. Tetszik vagy nem, úgy lettünk megalkotva, hogy keressük a másik segítőkezünket, akik biztos elfogadják az autizmus/epilepsziát. Tehát könnyeim záporán át megmutatja nekem azt az utat, melyen haladnom kell tovább a cél felé, mely nem más, mint az örök élet. Ott aztán majd újra találkozhatok azokkal, akik most kibírhatatlanul hiányoznak. Pl: Laci papa, Margit, Pali bácsi és keblemre ölelhetem, és bocsánatot kérhetek tőle mindazokért, amiket már nem tudok velük megbeszélni.

A búcsúztatás az Újköztemető szertartás szerint zajlott, a lehető legtömörebb formában. A lényeg, hogy megkapta Borika hozzátartozói a végtisztességet, hamvai pedig a szóróparcella területén került.

Megszületünk, bölcsőtől tanulunk, óvodában és iskolában jártunk, dolgozunk pénzér, aztán megöregszünk, majd testünk feladja, és meghalunk, de mikor? Hiszem még, hogy földi életünk végével nincs még vége. Könnyebb lenne talán, ha tudnánk, hogy pontosan mikor találkozunk, de ez a titok Istennél van. A sír megásásának, és a föld rádobálásának sokkoló élményét enyhíti, hogy Borika ebből már nem érzett semmit, de mi, akik itt maradtunk, megszenvedjük minden alkalommal, mikor elveszítünk valakit, s egy újabb darab morzsolódik le törékeny szívünkből.
Borika nélkül töltött munkáim alatt a jó isten vigyázz majd a Mennyország utcában, addig pedig erősnek kell maradnom, ha bele is szakad a szívem látszólag.

Borika elvesztése után ismét hasonlót éreztem. Tudom milyen az, amikor ér minket egy tragédia és felvillan egy fájdalom. Hiszek abban, hogy van előző élet és abban is, hogyha a jelenlegi véget ér, akkor, mint egy új sorozat ismét elkezdődik csak éppen új szereplők bukkannak fel.

Visszaemlékszem olyan problémára, amely szándékosan kirúgtak engem. Nem vették észre az autizmusom. Néha olyan hülye arcokat vágok, pedig ez is zavaromban történik. Egyszer volt egy olyan gondolatom, hogy totálisan idegbeteg lettem, amiért nem fogadtak be engem.

Péntek délután a Budaörsi Metro bevásárlóközpontban érte egy kisebb támadás. Állítólag kérdeztem a Sláger Fm-nek azt a kérdést, hogy szabad e jönnöm erre az eseményre, de semmilyen választ nem kaptam. Amikor bementem, ámulva körül néztem mi zajlik. A Metro és a Sláger Fm közös eseményén fedeztem fel. 10 szorgos celeb, akik főzőversenyen vettek részt, azok ismert közéleti személlyel pár alkotva versenyeztek. A kisorsolt pároknak egy újragondolt tradicionális magyar menüsort kell elkészíteniük. A részvételhez szintén szükséges a promócióban szereplő termékekből vásárolni minimum nettó 5 000 forint értékben. Nem tartott nekem a jó napom, amikor várhatóan felbukkant egy szőke nő, aki a Sláger Fm-n dolgozik. Barátból szívtelenné vált azzal, hogy bejöttem egy zártkörűli eseményen. Sajnos 5 percnél tovább nem maradtam, ezért arra kért, hogy távozzam el a helyszínről. Nekem ez rosszul eset, ahogy a Symából is kirúgtak a biztonsági őrők erőszakkal. Merre tovább? Semmi rosszat nem csináltam, és ráadásul olyan társadalomban élünk ahol az emberek zöme csak önmagukkal foglalkoznak. Ha nem lenne ez a világ ennyire kapzsi és pénzközpontú, talán jobb lenne minden, és az is elképzelhető lenne, hogy még a klímaváltozás sem következik be. Rögtön leesett nekem, hogy miért pont engem küldenek. Úgy látszik, tréfát akar űzni belőlem, vagy a háttérben egy komolyabb sértő fogalmakat pletykálnak rólam. Úgy látom, zavarja egyes rosszindulatú zsivány az, ha valaki beszélni, írni mer arról, ami zavarja.
Gomenasai! (Nagyon sajnálom!) engem meg az igazságtalanság zavar! Természetes, hogy írásaimmal kifejezem nem tetszésem és továbbra is ki fogom fejezni a véleményem ha tetszik, ha sem!

A VIP és a megszokott helyszíneken is megvannak a hülye szabályai, amelyekkel sajnos egyesek visszaélnek és fegyverként alkalmazzák, akik nem kaptak meghívót. Arra is oda kell figyelnem, hogy bizonyos személyek, akik barátnak adhatják ki magunkat, de sokuk megváltoznak és történnek olyan igazságtalanságok, amit nem lehet számítani. Nem szabad megijedni.

Nick Vujicic, a nemzetközi hírű prédikátor és motivációs tréner, aki karok és lábak nélkül született emberként vált ismertté, ismét Budapesten tartott előadást.
A humoros történetek mellett arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy az emberi élet minden nehézség, bánat és betegség ellenére is értékes. Nick arról beszélt, hogyha az embernek van hite, család vagy barátok veszik körbe, akkor bármilyen körülmények között boldog életet tud élni. Azt tanácsolta, hogy mindenkinek legyen életcélja, és senki ne feledkezzen meg azokról, akiknek támogatást vagy bátorítást adhat.
Minden napnak megvan a maga szépsége, mégis vannak olyan napok, amik kiemelkednek az életemben. Ilyenek azok is, amiket Nick Vujicic boldoggá tette a néző közönséget a Papp László Budapest Sportarénában. Immáron 2. alkalommal láttam személyesen és a színpadon szerepelni. Nagyszerű ember, aki a hitével és lelki erejével segíti a negatív pillanataimat, hogy ne adjam fel és tudjam szeretni magamat és a sorstársaimat is. Nagyon hálás vagyok az olyan embere, aki szeretetét, erejét és idejét tette bele, hogy megvalósulhassanak az előadások. Hiszem, hogy érdemes dolgozni azért, hogy másoknak örömet és bátorságot tudjam adni az életben.

Iszonyat sokan voltak az Arénában. Idővel szerencsére nem volt baj, amikor kezdetét vette a diákelőadás és az esti műsor, amely tele volt fantáziával. A díszlet meglepő módon passzolt az X faktor hangulatához. Emlékszem, amikor tavaly elmentem a Symába megnézni az Álomutazót, ott is nagyon látványos színpadi világot építettek fel.

Nick Vujicic előadása szenzációs volt! Remekül éreztem magam. Nagy dolog volt nekem az, hogy részt tudtam venni ezen az eseményen, ugyanis a Never Give Up gospel kórussal együtt fel tudtam lépni a színpadon és boldogan énekeltem.
Igaz, hiányérzetem van, a szólóéneklés miatt. De nem számít! Magyarnak születtem, de a lelkem mesés. Mindig is hangulatember leszek, aki az újítás mellett áll. A rajzfilmek számomra különlegesek voltak és lesz mindig.
A rajzfilmeknek köszönhetem ezt a csodás animáció világot! Ezt sokan képtelenek megérteni az autizmusomat. Jókedvet és nyugalmat is tud árasztani. Épp úgy, mint Kilari című anime.

Nick Vujicic (Nicholas James Vujicic) 1982. december 4.-én született Melbourne-ben, nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki karok és lábak nélkül született emberként vált híressé.
Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett tetra-amelia szindrómában szenved, vagyis karok és lábak nélkül jött világra. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban. A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Így mindenben támogatták őt, hogy minél önállóbb életet tudjanak biztosítani neki. Az ausztrál törvényhozásnak köszönhetően előbb fogyatékosok számára fenntartott iskolába, majd az integrációt támogató iskolába járt. Iskolatársai sokat csúfolták, emiatt nyolcévesen depressziós lett, tízévesen pedig öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Az elkeseredett lépés végül a szülei iránt érzett szeretetből fakadóan csupán kísérlet maradt. A középiskolát követően számvitelt és pénzügyi tervezést tanult, és végzettséget is szerzett.
Vujicic saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Egy ideig ugyan imádkozott azért, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében.
Életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja mutatott neki egy újságcikket, amely egy súlyosan fogyatékos férfiról szólt. Vujicic megértette, hogy nincs egyedül, akinek ilyen nehéz sors jutott. Másik pedig az, amikor tizenöt éves korában elolvasta János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Az embereknek azon kérdésére, miért született így ez az ember, Jézus azt feleli: azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta keresztül Isten tettei.
Életének célja és értelme végül az lett, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat.
Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni.
17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Ma már azt vallja, hogy Isten nem hagyta, hogy meghalljon, mert csodálatos terve volt az életével. Saját szervezetet hozott létre Life Without Limbs néven. Könyvei az egész világon hatalmas példányszámban fogynak el.
Jelenleg feleségével és négy egészséges gyermekével Kaliforniában él.

A műsor 2 órás volt és remekül éreztem magam, csak nagyon elfáradtam. Ha legközelebb is megadatik egy különös Never Give Up kórus által fellépés, újra elmegyek. Óriási élmény volt nekem. Remélem, újra összejön majd ez az alkalom.
A Nem Adom Fel alapítvány nagyon sok értéket képvisel. Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor még ,,új gyerek" voltam és mennyire álmodozó. Hogy változott meg körülöttem az élet, hogy lettem érettebb és miként éltem meg sok mindent.