Újabb remek pillanatokat kaptam el az ünnepek előtt, és ezúttal majdnem egy teljes színpadot is meg tudtam örökíteni a fellépések alatt. Erőt adtam neki, hogy bátor legyek az igazsággal. Kicsit bánom, hogy egy-két szóval megbántottam őket. Mindig az van, hogy sok esetben kudarcot vallok, pedig annyi bennem a segítőkészség. Vannak olyanok is, akik nem akarnak a bajukról beszélgetni. Pedig rajtuk is szeretnék segíteni. Még akkor is, ha néha kibírhatatlan vagyok. Mintha egy olyan feladat lenne, amelyet képtelen vagyok megoldani. Bárcsak csodát tehetnék. Ismerem az érzést, hisz jómagam tudom, mivel jár egy próba. A próbák mindig nehezek, de amikor a fellépés történik, akkor minden sínen megy. Dávid azt mondta nekem, hogy kitartó vagyok. Ez jólesett. Egyszerűen és szépen is lehet készülni a karácsonyra. A lényeg, hogy változatos legyen a szeretet ünnepe.
Úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, amikor bemegyek a Tüsi iskolába, a csatatérbe. Féltem, hogy mi következik. Most azonban kellemes volt, mert kedvesen fogadtak el és ekkor enyhült bennem a feszültség. Régen a suliban más volt a helyzet.
De most, énekelek, amenyit csak tudok!

Mostanában eléggé le vagyok terhelve lelkileg. Sok minden történik az életemben. 2014-től kezdtem újra furulyázni, hogy megmutassam, hogy mire vagyok képes. 2002 óta abba kellet hagyom az iskoláztatások miatt, majd előkaptam újból a csodahangszert. Ám sajnos elmaradt a koncertem, mert állítólag Ági feltartóztatott. Ez nekem rosszul esett, mert meg akartam nekik mutatni a zenei játékaimat. Majdnem 3 év telt el, amely Ági szíves örömest meghallgatta a furulya szólamomat,és nagy örömöt láttam az emberek körében. Nemcsak én, de Marcsi, Nóri, Nati, Tibi, Ricsi és még sokan mások is részt vettek ezen a fenomenális koncerten.Örültem mikor ideértem a fellépés helyszínére, de ahhoz képest, hogy enyhe volt az idő, mégis fáztam egy kicsit. Egy kellemes beszélgetések és próbák már gyűlnek a tudatomba. Nem vagyok az a nagyon esti, vagy éjszakai csavargó. Az előadás nagyon látványos volt. Hasonlóak, mint amelyek a Sportarénában megrendezett koncerteken szokott lenni. A koncert vége volt a legfergetegesebb, bár már kifáradtam a sok „tombolástól”.

Vannak, akikkel beszélgetek, meghallgatom őket és egyesek megosztják velem a problémáikat.  Legalábbis amíg kórustag vagyok, így történik a világsiker. A shownak folytatódnia kell! A társadalomról viszont megvan a véleményem. Amit Barna mondott: Gyakorolni,gyakorolni,gyakorolni!