2011 körül kerültem a sérültek közösségbe a NEM ADOM FEL ALAPÍTVÁNYBA. A Nem Adom Fel alapítványról a DOWN alapítványnál hallottam. Ők irányítottak a Nem Adom Felhez. Az alapítvány elnöke egy kedves férfi Dely Géza, az alapítvány elnöke szeretettel fogadja a sérülteket. A munkatársai egészséges önkéntesekből állnak, mint a többiek. Emlékeztet azokra a nehézségekre és arra a helyzetre, amelybe ragadtam. Szembenéztem azzal a sorssal, amit megtanultam az életben. Önkéntesként álltam! Pl: Az Arénás koncertek előtt osztottam szórólapokat minden egyes emberek részére. Ebbe a közösségbe lépve tapasztaltam meg azt, hogy milyenek a fogyatékkal élők és hogy mennyire nehéz a helyzetem. Akkoriban olyan helyzetekbe keveredtem, amire soha nem számítottam. Küszködtem az álmaimért, hogy mihamarabb csatlakozzak a Nem Adom Fel együtteshez. Valahányszor többször jövők velük a színpadhoz énekelni, de annyiszor kiraknak engem, mint egy koldust az utcába. Pedig régóta vágyóm arra, hogy velük csatlakozzak hozzájuk és új barátaim legyenek. Minden egyes alkalom előtt erősítettem a bennem lévő félelmemmel és az állapotaimmal. Voltak olyan napok, amely elfogadták az énekem, de mégsem szóltak egy szót sem, hogy csatlakozzak hozzájuk!  Ennek következtében kudarc ért engem. Sajnos 2012 szeptember végén elvesztettem a lényegét, miért nem csatlakozhatok a bandához, így más helyet kellett keresnem magamnak. Igazságtalanul bántak velem és ez nem egyszer fordult elő. Ugyanis sokszor viselkedtem félreérthető módon, ráadásul szégyelltem magam, miért nem hallgatok a másikra. Igazságtalanság miért voltak ellenem, mégis én iszom meg a levét. A TF klubban ahova jártam szívtelenül közöltek velem, hogy én nem vagyok önkéntes, hanem a Nem adom fel alapítvány tagja vagyok, emiatt a konfliktusok miatt belefáradtam. Az igazság fáj, de ezeket a gondolatokat el kell fogadnom egy-két embertől, amiért okoztam az elmúlt napokban csalódást. Azonban az érthetetlenségek miatt a közösség nem számított rám!
2013 január elején ajánlottak nekem, hogy menjek el a Never Give Up Gospel válogatáson. Jelentkeztem a 25. születésnapomon, hogy tényleg csatlakozzak hozzájuk egy csoporthoz. Sajnos hónap végén a születésnapi meglepetés az, hogy kiközösítettek engem, mert úgy éreztek bennem, hogy bizonytalan vagyok és nincs hozzá tehetségem! Féléves depresszió következtében nem akartam velük jönni. A teher akkora volt, hogy könnyű utat megtegyem, hogy elfelejtsem az egészet és az alapítványt is.
Adni kell legalább időt, hogy helyrejöjjön ez az íszonyú félreértés! Néhány hónapon belül a lelkem helyrejött ezzel kapcsolatban, amiért nem háborgatnak engem. De ha csoda történne, akkor talán járhatnék az alapítványon belül valamelyik csoportba, és nem következett volna be az a súlyos érzelmi baj. Az évek során elnyomott érzelmeim, tehát komoly gondokat okoztak nekem, melynek következményeként kihatott az idegeimre és sírógörcsök jelentkeztek. Tehát a fogyatékkal élő személyeknél és az egészségeseknél gyakrabban fordul elő az, hogyha komoly ingerek érik őket, akkor dühkitörés zajlik le. Mintha egy vulkánkitörés lenne. Én másképpen látom az életem.
Nekem jogom van hozzászólnom igazságtalan tapasztalatjuk miatt, és nekem is vannak érzéseim és álmaim, mint a sok primitív NT-seknek! Az idő ugyanis eltelt, miután tényleg vissza akarták hozni engem, hogy velük legyek, és jól érezzek magam! Tavasz közepén megértettem, hogy a Nem adom fel alapítvány emberei közül senki sem akart bántani engem, ezért visszatértem a lelkes közösségbe. Tudtam fejlődni, megerősödni és esélyt kaptam a többiektől! A félreértések nyár kezdetekor lezajlottak, így idők után megértették, hogy autizmussal, s jóval később epilepsziával élek! Majd ezután felbukkant Dely Géza, s közölte nekem, hogy tegyek szerencsét a Never Give Up válogatáson. Másodjára is válogatta egy új kórusvezető, Ági és másnap felvette a Never Give Up Gospel kórusban. Nagyon boldog voltam, hogy visszatérhetek oda, ahova először megismertem ezt a helyszínt. Az egészet viszont elnézném mindenkit, ha több tiszteletet adnának nekem. Pedig senkinek sem ártottam gyerekkorom óta!!!
Fantasztikusan jól érzem magam a lelkes közösségbe, hiszen sosem adom fel a reményt és az álmaimat.

A történetemet azért osztottam meg, mert szeretnék megköszöni Nem Adom Fel alapítványnak, hogy ennyi idő után kitartottak, támogatták és szeretettel fogadták engem. Igaz is, hogy megrázó kalandom volt auti-epis ember létére. S azért osztottam, hogy megmutassam, milyen az autizmussal és epilepsziával együtt élni, s hogy ezek a betegségek milyen szinten okoznak fennakadást az életemben. Serény véleményem szerint nem úgy alakultak a dolgok, amire én terveztem a Nem Adom Fel életben, hisz emberek vagyunk, s tanulhatjuk a saját hibáinkból.

Tanulság: Ha a sérültek egy (vagy több) közösségbe van, és ha ilyen bizonytalanok vagy érthetetlenek, akkor szükségük van a segítségre és a megértésükre! Ha nem akkor, esetleg másféle mássággal kell szembenéznie. Nem szabad különbséget tenni jó és rossz emberek között, ezért mindehhez bátorítás és türelem szükséges. Fontos a megértés, a megismerés, elfogadás és a szeretet.

Múlt hét szombaton a Nyugati téren voltam, ahol változatos sport programokkal, előadásokkal, valamint technikai és motivációs tanácsokkal vártak az sportrajongókat és érdeklődőket. Reggel 10:00-ra értem be a 4-6-os villamossal, amikor elkezdődött a nagy esemény. Hogy pontosan mi történt: Ez a programra való részvétel ingyenes volt, de helyszíni regisztrációhoz kötött! Kipróbálhattam legalább 4 különböző sportágat! A kézilabdázással eléggé bénán dobtam, majd következett a futás, ami 5 percet kell futnom egy futópadon, és utána jött a kerékpározás.
De a lényeg az, hogy olyan színpadi programokban vettem részt, amiben szívesen csatlakoztam mozogni Decathlon embereivel.
A jógázás alatt eszembe jutott a múlt évi Eisberg Fittbalance esemény, mely én is részese voltam. Egyrészt testi-lelki sérülés hamar elmúlik számomra, másrészt az érzelmi világom nagyon derűs és kellemes, ezért nem akartam, hogy a szörnyű emlékek ezt megfertőzzék! Szerencsém volt, hogy kaptam egy szabad helyet, hogy kimeditáljam magam, mint Shifu mester a Kung Fu Pandából.
A tornát egy különféle köredzést tartott egy fiatal személyi edző, aki olyan gyakorlatokat adott nekem, amit megtudnám csinálni. De vannak olyan gyakorlatok, ami nem igazán hajtom végre a mozdulatokat. Ez olyan, mint az iskolában, amiben végre kell hajtani például egy tigrisbukfencet! A medicinlabdával 20 mp-ig tartani nagyon nehéz, főleg 2 kilóval. Ki tudtam bírni a tartást, de ilyen 30-40 fokos hőségben borzasztó volt.
A sátorban állva eszembe jutott olyan joga tornás DVD, mely hasonló mozdulatokat adtak elő, amiben láttam. Sokszor ez előfordul ez nekem, hogy egy kicsit elképzelődöm! 

Mikor megvettem a DVD-t

Indulás előtt elmentem a Nyugati téri McDonald's-ban, hogy megegyek csibeburgert és csokis Mcfrezeet.
Eszembe jutott az az emlék, amikor először megismerkedtem a Music FM sztárjaival, és mindenféle ajándékokat nyertem. Most barátból ellenséggé váltak. Hogy miért? Én erre nem részletezem, csak annyit, hogy nagyon megbántottak engem, mint a sok primitív NT (NT: Neurotipikus személyek, kik nem élnek autizmussal). Én őszinte szívből megesküdtem, hogy soha többé nem találkozok velük.
A Decathlon sorsoláson augusztus vége felé nyertem. Nyereményem egy Decathlon ajándékkártya, amellyel bármelyik üzletekben válthatom be.
Fáradt voltam, örültem, hogy jól éreztem magam, s remélem, hogy a következő hétvégén ilyen hasonló sportnapok lesznek!

Színpadi programok, amely minden jogot fenntartották:

10:00 – 10:30 – Kezdő Jóga
10:30 – 10:45 – Előadás: A jóga szerepe életünkben; tesi- és lelki jótékony hatásai
11:00 – 11:30 – Köredzés
11:30 – 11:45 – Előadás: Kinek javasolt, miért jó?
12:00 – 12:30 – Gerincjóga
12:30 – 12:45 – Előadás: Az ülő munka káros hatásai
14:00 – 14:30 – Zsírégető edzés
14:30 – 15:00 – Elődadás: Az aerob és anerob edzés
17:00 – 17:30 – Kalenji futókör bemutatkozik
18:00 – Nyereményjáték sorsolás

Nagyszerű napom volt ez a Never Give Up évnyító kórus óra. Amikor megérkeztem a Nem Adom fel kávézóba, Ági a kórusvezető már akkor közeledett és köszöntöttünk egymásnak. Egy 10 percet beszélgettünk a nyári szünetemről, az érzelmeimről és az élményeimről. Nem sokkal később a többiek is megjelentek.
Régóta ott vagyok, szeretem ezt csinálni és segíteni másokon, hogy jobban menjen a saját szólójuk. Ahogy az előző próbákon, a mostani esetében is személyesen megyek el énekelni, amin a közeljövőben felépünk bárhol és bármikor.

     2013. December 8.-ai Barba Negra                                              2017. Április 8.-ai Szent József-templom

Amióta küszködtem az éneklésben, túl voltam életem legnehezebb fokozatában, mióta felvettek engem a Never Give Up gospel kórusban. Ügyeltem arra és a többiek is, hogy minden jól sikerüljön az énekük.
Szerencsére nem kellett sokat várnom mint a múltkoriban, és újabb csodás pillanatokat örökítem majd a kórustársaimmal. A későbbiekben is fel fogok lépni, a kórussal, ami tartogat számomra némi meglepetést. Jól éreztem magam, és gondolom, hogy a többiek is felhangolódtak a nyári szünet után. 
Mindenki egyformán sikeres volt, hisz egy csapat vagyunk.

 Nemrég felfedeztem egy olyan eseményt, ahol szintén lehet sok mindent körbetekinteni extrém sport eseményeket, és csodálni a versenyzők ugrásait.

Egy napon elmentem a Kopaszi-gáton, és gondoltam megnézzem, milyen is ez a rendezvény! Érdekes volt, mert 2 színpad állt a félszigeten. A kis színpadon a kerékpáros tánc break-t mutattak be a kerékpárosok. 10-15-en voltak, akik bemutatták break mozdulataikat kerékpárjukkal.
A nagyszínpadon 2 ember vezette a műsort. Az egyik műsorvezető angolul beszélt, míg a másik magyarul.
A színpad körül akadályok vettek körbe, hogy az extrém sport versenyzőinek különböző mozdulatokat kell alkotniuk. Csodálatos látvány volt megtekinteni, de nem volt időm végignézni egésznap!

Biztos lenne rá igénye azoknak a sport rajongóknak, akik kipróbálhatják.
Meg kell mondanom, nagy szerencsém volt körbenézni, ám vélemény szerint kissé kevésnek tartottam, de ennek ellenére tetszett.

Idei évben is kihirdették Magyarország Tortáját.
Új, kreatív ötleteket, főleg magyaros ízvilágú, az ünneppel vagy Magyarországgal összefüggésbe hozható tortákat, recepteket várt az Ipartestület, melyek csak természetes és egészséges alapanyagokat tartalmazhatnak.

Az idei nyertes torta nem más mint: Balatoni Habos Mogyoró 

Mogyorós habtészta, mogyorós roppanós réteg, fekete ribiszke zselé, tejcsokoládés karamell réteg, mogyoró hab, mogyoróolajos áthúzóval bevonva, tejcsokoládés karamell, mogyoró hab rétegződik, és mogyoróolajos áthúzóval lett bevonva. A „Balatoni” jelző, a dél-balatoni régió jellegzetes és ízletes csonthéjas gyümölcsére, a mogyoróra hívja fel a figyelmet, a régióban jelenleg is találhatók remek zamatú gyümölcsöt termő ültetvények. A nyertes torta készítője is dél-balatoni termelőtől származó mogyoróolajat használt a tortához.

A népszerű ország tortáját más cukrászdában tudtam megvenni. Azonban ez az íz, majdnem a lúdláb tortára emlékeztet, de nagyon szerettem a mogyorót. Nem is vettem észre, hogy a cukrászok tettek bele néhány apróságokat a tortában. Én azt mondom le a kalappal, hiszen a torta megérdemelte a győztesnek járó címet.
Akkoriban tudtam jönni az Augusztus 20- ai napon, és évente egy szelet tortát kóstoltam meg a szilvás gombócból, a szilvatortából és meggytortából is, így szerencsém volt elmenem a Magyar Ízek Utcáján lévőn sátrakban a Clark Ádám téren.  A 20-ai rendezvények, fesztiválok és koncertek, bábelőadások is nem maradtak volna.

Rossz vagyok, de ez jó. Sosem leszek jó, és ez nem rossz. Nem cserélnék senki mással.

Rontó Ralph c. film

Reggel nagyon korán ébredtem, és izgatottan vártam a következő eseményt. Elhatároztam hogy meglátogassam BBQ rendezvényt, ahol egy 3 napos gasztronómiai programot szerveztek. A Hengermalom út végén található igazi amerikai életérzésre vettem szemtanúja, a déli államok büszkeségre lettem oly kíváncsi, és masszív barbecue illat áramlott a Kopaszi-gáton. Nagyon jó idő volt szerencsére.

Imádom az USA-t! (de nem csak Japán és Kína az én témán) A Hengermalom út felé azon töprengtem, hogy milyen ételek szolgáltak a fesztiválon. Meglestem a hamburgereket, Hot-dogokat, gofrikat, és egyéb amerikai ínyencségeket.

Én egy banánhajót és Hotdogot ettem, ami mennyeien finomak!

Szükségem volt arra, hogy megajándékozzam magam tapasztalatokkal és nagy meglepetésben volt részem, melyek azok programok szerepeltek, mind Pl: az Amerikai Foci bemutató & Cheerleader Show, valamint workshopok.

Azt furcsálltam, hogy ki tudtam próbálni a rodeózást, de nagy meglepetés ára, hogy nem okoztam semmilyen sérülést. Ez a hétvége csalódás volt számomra, mert nem számítottam jó sok programokra. De remélem a többi programon is szívesen belemerészkedek! :)

Ma picivel korábban érkeztem a megszokott időhöz képest. A hely ahol alkalmak terme van, így nyitva találtam az művészetek köréhez. Nagyon örültem annak a hírnek, hogy a Keresztúrban 4 napon át rendezték meg művészeti napokat.

Nagy dolog ez nekem, mert ezzel egy kicsit előrébb jutottam el a művészetek világába. Úgy éreztem magam, mintha érdekelne a dolgok, pedig csak kíváncsi lány vagyok, aki szeretné, hogy népszerűsítse a művészetek. Ámulva csodáltam a körülöttem lévő sátrakat, legbelül a meseszép alkotások kerültek, és sok más dolgokat lestem, amit ebben a művészetek világban fel tudtam fedezni.

Egy napon a kávézóban ültem és néztem 2 napon keresztül a költők előadásait. Majd bepillantás nyertem a Bluegrass Zenekarral. Olyan együttes, akik keresztény dalokat játszottak country feldolgozásban.

Nagyon jól éreztem magam, de az kár, hogy csütörtök délután kezdődött az esemény és vasárnap délelőtt ért véget.

Ha mi nem válunk el többé,
Tudom, nyár lesz mindörökké.

Jégvarázs c. film

A táborban megkerülhetetlen a jókedv, a kikapcsolódás és felszabadultság, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző eseményeket. Programjuk igen színesek! Mind pl: kiscsoportos foglalkozások, csapatokba szerveződő játékok, vetélkedők, sportesemények, kreatív kézműves foglalkozások, koncertek és különleges közösségi alkalmak. Nagyon fontos számunkra a lelki töltöttség, hiszen az az igazi közösség formáló erő, ami minden este áhítatot is szerveztek.

A fotókat Csucsunak köszönhettem a csodás Nem adom fel tábor élmény napjait :)

Én nagyon jól éreztem magam Debrecenben és sok élményt gyűjtöttem össze. A lényeg az hogy bárhova megyek a tábor körül, mindenkivel tudok köszöni. Lehet, hogy egyesek ezt unalmasnak találnak engem, viszont van értelme.Számomra az életem egy olyan út, amelyet egész életem során megteszem. Ügyelnem kellett arra, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból a NAF táborban. Nehéz megtalálni bármelyik embert, akit szívesen tudnék kommunikálni. Csupán annyit emelnék ki azokból a leírásokból, hogy megismertem olyan embereket, akiket nagyon megszeretek és mindent megteszek azért, hogy a lehető legjobbat hozzam ki az adott napokból. Teljesen tökéletesen tudtam pontokat gyűjteni a pontgyűjtőversenyeken, hiszen én a legjobbat hoztam elő a játékokban. Amikor mendegélek a focipályán, mindig felnézek az égre, és a felhők állandóan mentek, és néha olyan alakot alkotnak, amelyek hasonlítanak állatra vagy emberi alakra. Este viszont olyan gyönyörű csillagok ragyogtak a táborban, mielőtt lefekszem az ágyra. Olyan, mintha repülnék szabadon a világűrben.
Közben hallgattam a sok nosztalgikus zenét és a jelenlegi táborindulót, hiszen ezzel a témájukkal szívesen hallgattam RETRO slágereket. RETRO zenei hangulatban voltam, miközben megannyi dalokat felidéztem. Sok emlék jutott eszembe, amikor a Sláger rádió ment (most a Sláger Fm) a 60-as évektől, egészen a napjaink zenéit játszotta le 1998 óta. Most is megidézzem legszívesebben RETRO slágereket, hiszen mosollyal varázsol engem. Nemcsak én, de jó néhányan szeretik a klasszikus slágereket és nem bántam meg, hogy meghallgassam őket. Számomra a külföldi dalok tetszenek nekem! A magyar slágerek sem rosszak, de nekem inkább jobban tetszik a külföldi klasszikusok. Nagyon örültem annak, hogy régi slágereket válogatnak, miközben tábor körül riasztottak minden táborlakókat. Én éltem ezzel a lehetőséggel, amikor iskolás voltam, és a Kincsesház iskolában előadtam az osztálytársaimmal a Csinibaba koreográfiát.
Amikor megérkeztem a táborban, megkértek engem, hogy jöjjek hamarabb táncolni, mert egyike voltam a ,,Flashmob tanító mestere". Ugyanis köszönettel tartoztak nekem, hogy részt vettem a szereplésben, és olyan meglepetést tudtam csinálni, amikor Debrecen belvárosában konfettiágyúval lőttem fel a Tábordal végén!
Egy napon fürödni mentem, és eszembe jutott valamelyik rajzfilm vagy anime, amiben a gyerekek vagy flúgos figurák vidáman fürödnek és jól érzik magukat ezen a nyáron. Uccu előkaptam a szoknyás fürdőruhám, és bementem egyből a medencében fürödni e vidám társasággal.
Akadt olyan nap, amikor volt egy súlyos hibám, miközben krízis uralkodott! Igen, kiborít ez a fájdalom, és rosszul esik nekem ez a sok szenvedő emberek haragja és nyugtalansága! Hogyha esetleg valamit csinálok ellene, rögtön rám szólnak felemelt hangon! Mintha vulkánkitörés lenne. Érzékeny hölgy vagyok, aki csak megdöbben az ilyen probléma. Meg kell tudniuk, hogy autizmussal és epilepsziával élek! Én másképpen látom a világot, és tisztában vagyok azzal, mi folyik körülöttem. Plusz: Ingerült vagyok, izgulok, és nem tűröm azokat, akik rám támadnak, mint egy kóbor állatot, ezért jönnek elő a rosszullétek. Később besegítettek rajtam, hogy ne bánkódjak, és ne haragudjak azokra, ugyanis nagyon szeretnek engem. Nehéz megérteni velük, mert igazuk volt. Eszembe jutott a volt exbarátom becstelen gonoszságai, amiért ő is követett szörnyű gaztettet a tanárok ellen, ahogyan én is. Én a betegségem miatt sok embernek okoztam lelki fájdalmat, de nem szándékosan tettem ezt. Sokszor voltam úgy, hogy néha megbántok 1-2 személyt, ezért adni kell időt, hogy bocsánatot kérjek az ostobaságaim miatt. Amikor először mentem a NAF táborban, nagyon megrázó élményeim voltak: Én mindig szerettem volna szerepelni a Nem adom fel együttesben, de mindig óvakodtak tőlem, és rám szóltak, hogy ne menjek hozzájuk színpadra énekelni. Minden embernek megvan a maga hibája. (no és persze nekem is) Én mindig olyan ember maradok, aki ragaszkodni fog a kedvenc dolgaimhoz. Ha ezt feladnám, nem én lennék, hanem mások bábuja. Az pedig nem leszek! SOHA! Az vagyok, aki vagyok!
Este a táborzárás után részt vettem a Ki mit tudon. Szokásomhoz híven kissé ideges voltam, s izgultam is. De amikor kiejtették a nevemet, akkor már elkezdtem előadni a saját versemet. Mindenkinek nagyon tetszett a versem, s azért meg vagyok elégedve magammal, amiért megdicsérték az előadásom.
Sok mindenben tudtam megerősödni a NAF táborban és sokáig gondolkoztam azon mi lenne, ha tiszta vizet öntenék a pohárba, és újból mosolyognék illetve átölelnék mindenkit. Mióta csak voltam itt a táborban, és az életemben megszokott dolgok voltak, események, és általam szeretet tevékenységek, melyeket a jövőben is szeretni fogok. A jövőt képzelem el, hogy milyen lesz a jövő Nem Adom Fel tábora. Akárhogy is vesszük, gondolni kell a jövőre. Soha nem tudhatjuk milyen meglepetés ér engem. Bízom abban, hogy idővel más dolgokkal szemben bátrabb leszek jövőre is.

A dalban a NEM ADOM FEL Együttes hallható, írta: Kiss Barna