Minden napra jut egy-egy feladat
Vagy mindennapos házimunka.
Ez eltarthat némi fizika,
És eltarthat némi okosság,
De ügyesség kell hozzá...
Mit számít?! Csak haladjon a munka!

A Roll Natural csapattal délelőtt 11-kor volt találkozó a Szépművészeti múzeumban. Ezután negyed óra után lementünk az alsó szinten, ahol megtekinthető az ókori Egyiptomtól egészen Rómáig.
Korábban romos, lepusztult volt a múzeum. A környék ahol áll az épület, több száz millió forintokaz gyűjtött a felújításokért. Az épületének mellett Műcsarnok áll, amely nagyon romos, pedig a többi hozzá hasonló szocreál tömb sorakozik.

A kiállítás nagyon szép. A múzeumban megtekintettem az ókori csodákat, amely az iskolás évében tanultam meg. Videót akartam készíteni, de tilos volt és külön jegyet kellett vásárolni ezért!  Ezt megértem a tilalmat, de a szabály az szabály! :(
Az épületen belül szerencsére tudtam a kiállítás alatt fotózni.

Egyiptom:

Az egyiptomi gyűjtemény Közép-Európában a második legnagyobb. Létrehozását Mahler Ede, a magyar egyiptológia megalapítója vetette fel, aki, miután 1901-ben felmérte a Nemzeti Múzeum egyiptomi műtárgyait, 1902-ben bejelentette, hogy egyesíteni kellene ezeket a különféle magángyűjteményekben őrzött más egyiptomi emlékekkel. A gyűjtemény azonban csak 1934-ben, az Antik Osztályhoz kapcsoltan jöhetett létre. Első kiállítását 1939-ben rendezték meg. 1958-ban a gyűjtemény különvált az Antik Osztálytól. Több ásatás is hozzájárult a gyűjtemény gazdagításához, például a gamhudi és sarunai (1907), az Abdallah Nirqi-i (1964) és a thébai (1983).

A kiállítás az ókori Egyiptom fontosabb időszakainak emlékeiből ad válogatást, látványos darabjai többek között a festett múmiakoporsók.

Antik gyűjtemény

A gyűjtemény a nem hazai lelőhelyű ókori műtárgyakat őrzi. Magja a Paul Arndt müncheni régésztől vásárolt márvány- és terrakotta kisplasztikai gyűjtemény. A kiállítás elsősorban a görög és római művészet emlékeit mutatja be, kiemelkedő darabja a Budapesti táncosnő néven híressé lett, Kr. e. 3. századból való márványszobor. Gazdag a ciprusi és a mükénéi kollekció is. A vázagyűjtemény kiállított darabjai alapján képet alkothatunk az ókori vázafestészet különböző műhelyeiről. A bronzkollekció legszebb darabja az ún. Grimani-kancsó.

Ezt az élményt személyesen kell átélni, némi hibákkal és odafigyeléssel  Őt hallgatva az ember úgy érzi, mintha az adott korban lenne. A legérdekesebb rész az volt, amikor összevissza kellett járkálni a kiállított helyeken, és amikor megláttam a legérdekesebbet, akkor fotóznom kell. Sokszor megdicsérem magam azért, mert sikerült rábeszélnem a múzeumőr ellen, hogy ez mégegyszer ne forduljon elő. Én óvatos és törődős vagyok, ráadásul szabályokat is be tudok már tartani. Az alkalom másik érdekes része az volt, amikor Yoco ókori történteteket mondta el. Remélem még néhány alkalom után is lesz folytatása.

Magdolna utca és Szűz utca sarkán
Nyílik már a Nem adom fel kávéház.
Nosza! Hadd nyissam ki az ajtód,
Várandó üdvözlést nyújt egy felszolgáló.

Kávé gőze illan át forogva, szerteszét,
Hadd igyam hát a gőzölgő feketét.
Meginnék asztalomnál egy langyos kávét,
De a süteményről nem feledkezhetnék.

S merengek tétován s fáradtan délután,
Mint a koldus, aki pihen a padkán.
A felszolgáló csapot-papot odaadta
a rendelésem, én meg viszont elfogadtam!

Mit járok erre még? Az emberek boldogok,
Nevetnek, miközben kicsinykét vagyok nyugodt.
Eszem én a sütit, és iszom a hosszú kávét,
Miközben hamarabb elfogy, így érzem én ütemét.

A felszolgáló viszi el az összes üres edényt.
A kávészünetemnek lassan véget ért,
Búcsút intek a Nem adom fel kávéháznak,
Találkozzunk egyszer csak jövő hónapban!

Kína és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok létrehozásának 70. évfordulója. Ez fontos csomópont a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében. Ennek a kiemelkedő évfordulónak jegyében szervezi meg a Magyar-Kínai Kulturális Egyesület, 2019. január 25-től három napon keresztül, a harmadik “Kínai Tavaszünnep” Kulturális Fesztivált.

A hivatalos megnyitó (amelyre Nagykövet Úr meghívta önkormányzatunkat is) január 25-én délben a holdújévi fogadással kezdődött, amelyen Duan Jielong, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete ünnepi beszédében nemcsak a 70 éve kikiáltott Kínai Államot, hanem a 70 éves legújabb kori magyar-kínai kapcsolatfelvétel ünnepi évét is megnyitotta. A rendezvényen került bemutatásra  által a kínai holdújévvel kezdetét vevő Disznó éve alkalmából kiadott ünnepélyes aláírásra került sor abból az alkalomból, hogy 2019. október 6-án lesz 70 éves a legújabbkori magyar-kínai államközi kapcsolat, amikor is Magyarország elismert a kikiáltott Kínai Népköztársaságot. Az ünnepi ceremónia után kulturális műsor vette kezdetét, amelyen a Kínából érkező művészcsoport mutatta be az autentikus és modern kínai kultúrát az előadóművészetek számos ágán keresztül.

A programokban  egy óriási panda és szellemi kulturális örökség kiállítás, mely tartalmaz festészeti és kalligráfia kiállítást, teaszertartás bemutató és tea kóstolás, kínai természetgyógyászat és hagyományos orvoslás klinikai módszereinek bemutatója, egészséggel kapcsolatos tanácsadások, kung-fu bemutató, hagyományos kínai öltözékek bemutatója - és lehetőség lett a viseletek felpróbálására, fotózkodásra is. Valamint  több érdekességgel és meglepetéssel várták vendégeinket.

A bemutatók és kiállítások mellett színpadi produkciókkal örökítették meg a látogatókat. A két nemzet kultúrájának megismertetése fontos célkitűzése a fesztiválnak. Ennek jegyében látható volt művészeti produkciók széles skálája, melyben többek között szerepelt: sárkány- és oroszlántánc, hagyományos kínai hangszeres bemutatók (“derék dob”, kínai citera, “erhu”, tökfuvola, furulya), pekingi opera, néptánc, gyermekek tánca, és a fesztivál magyar vendégeinek bemutatói.

Elindultam reggel a szokásos munkahelyre! Ugyanis átkeltem a 3-as villamos megállója felé, amikor az Árkád előtt egy eszméletlen férfit pillantottam meg, aki a megálló mellett feküdt. Rögtön siettem a segítségért, ám megjelent egy fiatal lány, és rögvest felhívta a mentőket. Az eszméletlen férfi alig tudott talphoz állni. Nem voltak szemtanúi, akik percenként jöttek és segítsenek arról, hogy mi van, aki csak keresztülnéznek egy szegény emberen. A biztonság kedvéért adtam neki egy korty vizet, mivel ő is epilepsziás! A hölgy pedig hiába magyarázta telefonon a mentősöknek, nem akartak eljönni, mert egyrészt azt hiszik, hogy részeg, másrészt annyira gyávák, hogy nem hajlandóak a szegény episeket ápolni. Jobb vigyázni rájuk! 
Már nem volt kedvem itt maradni, de elégedett voltam magammal, hogy segítettem egy sorstársnak, aki ő is járul a betegségnek. Ez természetes dolog!

Rossz érzés volt ezt hallani a hölgytől, mert a mentők nagyban szarnak az epilepsziások fejére.
A mentősöknek igenis kötelező ide jönni az adott helyszínre, ha valami probléma adódik az ájult betegre. Legyen szó baleset, tűzeset, megtörtént dolgok... stb.
Az ember hajlamos, hogy pánikhelyzetben elveszítse a fejét. Ilyenkor elfelejti mindazt, amit egyébként tud, emiatt célszerű segítséget kérni. Balesetnél, közterületi rosszullétnél mindenképpen hívjuk a mentőket! Ha erre nincs idő, akkor először ellenőrizni kell, hogy a beteg, sérült lélegzik-e. E az fontosabb mint a pulzus kitapintása. A normális az, ha az illető tíz másodperc alatt kétszer vesz levegőt. Arra is figyelni kell, hogy a sérült mindenképpen fekvőhelyzetben legyen. Ne álljuk körbe, ne vegyük el tőle a levegőt.

Az eset eléggé felzaklatott azért, mert jó ideje feküdhetett már ott és a mentők nem értek oda hozzá. Egy ilyen megszokott roham, mit kell ilyenkor csinálni, de hatalmas lelki számomra, hacsak egy átlagos ember meg nem tanulja mi is jelent egy betegség.

Szeretettel köszöntelek e napon,
Ha lenne a fejemen, levenném a kalapom!
Milyen szép a Nem adom fel napod,
Mert ma van a húszéves szülinapod!

Születésnapod alkalmából köszöntelek Téged,
Csúfot űz veled, ne vágj szomorú képet.
Búbánatot ezennel felejtsd most csak el,
s akit szeretsz, legyél magadra büszke.

Azok a barátaid, akik örömmel szeretnek téged,
hidd el, mindenki ragyogóan ünnepelnek néked
Leendő húsz éves, mit is mondhatnék örömmel?!
Legyen számodra szeretetteljes gyönyörökkel.

Legyen erőd, egészséged, tudjál boldog lenni,
Szívedet soha, de soha ne bántsa meg senki!
Köszönt téged a Nem Adom fel csapat,
A jó Isten a szülinapost sokáig megtartsa.

Megértem, hogy valaki ebből él, de attól még lehet emberségesen viselkedni a másikkal.
Ha, aki azt állítja, hogy pl: úgy élek, mint egy földre szállt kislány, az nagyon téved!
Én auti/epis vagyok, és több mint gyerekkorom óta elnyomtam magamban a másságom.
Már 15 éves koromban éreztem magamon, hogy valami nincs rendben, és ez az évek múlásával nagyon is megváltozott. Nem mertem beszélni róla a volt barátommal szemben, mert egyrészt szégyelltem magam, másrészt pedig abban reménykedtem, hogy ez majd elmúlik. Egészen 2017 augusztusig.

Gondoljuk bele, hisz ha olyan szörnyű dolog történnek, ha esetleg hibázom, akkor váratlanul jönnek a változások,
amely szörnyen gyűlölöm! Voltak emberek, kikben megbíztam, felnéztem rájuk és szerettem őket.
A csalódás azonban rettenetes. Ahányszor véget ér egy barátság esetleg az álmaim, akkor depresszióba esek, amely szörnyen megsérül az ember lelke. Alig 5 éve hasonló dolog történt velem Marcsival és a barátaival szemben. Részleteket nem szeretnék írni, mert nem mindenkire tartozik.
Bár 2012-ig biztos voltam abban, hogy elmúlnak a bántalmazási dolgok, de 1-2 találkozásokon kívül több is volt. Komoly oka volt az atípusos-autizmuson kívül is, mely miatt félreérthetővé váltam és nehezebbé tette a kapcsolataim építéseit.
2013-tól kezdett rosszabbá válni. Először az első válogatáson, majd TÁMOP oktatásba is jártam, de sajnos csúnyán elhasaltam. Ezt is sokan mocskoltak, kihasználtak engem, holott ugyanolyan állapot, mint az iskolában. Mikor a pszichológusomnak elmondtam azt, hogy az emberi kapcsolatok esetében hatalmas kudarcok értek, akkor megemlítettem neki a 2009-től 2015-ig depressziós időszakot, amikor nagy törés keletkezett bennem. Aztán megjegyeztem, mintha ugyanott tartanék most, majdnem 10 éve.Hibát követtem el anno, amikor túlságosan is leértékeltem magam és ez a súlyos önértékelési zavar a személyiségemre is mennyire kihatott. Sokan emlékeztettek már az értékeimre, de nem hitték el. Tudnám még sorolni a többi gondolatot. Életkorukból azt vettem észre, hogy idősebbek lettek nálam, s mindenki elfelejtett. Anyám szerint nem így van, hisz felsorolta, hogy mennyi mindent értem el, és fejlődtem 2008 óta. Még akkor is, ha számos nehézségen kellett keresztülmenni. Bence és Zoli elvesztése után ismét hasonlót éreztem, mint régen. Ismét megtört bennem valami, leginkább az emberekbe vetett kevés bizalmam. Egy komoly törés megváltoztatja az ember személyiségét, gondolkodásmódját. Ha eszembe jut az is, hogy mennyire más lett ez a mai világ. Sőt! Aki ilyesmit állít az egy primitív buta ember. Az hogy valakinek, valakiknek nem tetszik, ne foglalkozzon! Ne másokhoz igazítsuk a pletykákat! Nem attól ember valaki, ha megfelel mások elvárásainak, hanem attól ember a másik, ha önmagát el tudja fogadni és úgy alakítani a saját életét, ahogy az neki jó. Ki jár rosszul? Aki enged és be fogja a száját!

A mássággal élőknek is megvannak a maga rossz szokásai. Nagyon sok a önelégült, anyagias egyén.
Nem mindenki persze. Szerencsére én nem ilyen vagyok, bár néha nekem is vannak megjegyzéseim.
Nekem főleg azért nem sikerült, mert más vagyok és eltérek az átlagtól. Az autizmussal érintettek közül is akadnak problémásabb, kik a saját állapotuknak megfelelő gondokkal küzdenek. Ismertem különböző autistákat az életem során, de mind kilógtam közülük. Nem engedem, hogy bárki beleszóljon a világom működésébe, ahogy abba sem, hogy mit szeressek, hogy öltözzek, stb. Nekem is megvannak a saját dolgaim, de nem vagyok rossz ember, még ha másképpen is lát. Nem ragaszkodok görcsösen egy adott márkához, sok mindenről lehet velem beszélgetni, csakhogy olyan dolgok érdekelnek, melyeket az átlagos nem biztos hogy meg akar ismerni.

A múlt évben egy hasonló auti/epis sorstársam csatlakozott a NAF alapítványba, hogy bebizonyítsa, igenis akar szerepelni, mint én. Ugyanis Robika, aki nagy szája van, de többször félreért és pletykázik. Persze Marcsi és NAF vezetői azért vannak, hogy rá szóljanak, hogy mit csináljon vagy mit nem! Az első alkalom alatt kezdeményezni akar velem kapcsolatot, ám miután korábban akarnék jönni a próba helyszínére, ő ér utol, mint a többiek. Pontosan azért, mert Robika kapcsolatba akar lépni, s csak az idejét vesztegeti. Fontosnak tartom, hogy aki súlyos autista/epilepsziás és még felnőtt, de kezdeményez kapcsolatot az emberekkel, az keressen meg egy szakembert, aki el tudja látni hasznos tanácsokkal. Az átnevelést el kell felejteni, mert nem szabad ilyesminek alávetni egy fiatalt. Itt az adott illető élete a tét!

Egy komoly törés megváltoztatja az ember személyiségét, gondolkodásmódját. Ha eszembe jut az is, hogy mennyire más lett ez a mai világ. Látszott rajtuk az emberek érzései, és a beillesztettség sikeressége.
Ha jobban belegondolok abba, hogy sok esetben szégyelltem magam azért, mert másnak születtem,
pedig inkább legyek más, mint egy unalmas, átlagos hölgy a sok közül. Tisztelet a kivételnek.
Annyit megjegyeznék még így a cikk végére, hogy fontosak az érzelmek. Mindegy milyenek az elvárások, a kompromisszum a lényeg!

Múlik a nap, múlik az év,
Kíváncsi vagyok, hogyan és miért?!
Kicsi kendőből csillámport hint,
Huncut mosollyal rád kacsint.

Néha éjszaka, mikor felnézek magasra,
Hisz ma van az év utolsó napja,
Látok hullócsillagot az égen.
Kívánok boldog új évet néked!

Nagyon tartalmas volt az idei 2018-as esztendő és kiemelném a jó, illetve a rossz eseményeket. Persze nem fogok mindent leírni, mert személyes dolgokat nem adok ki.

2018. JANUÁR:

-Lassan már 1 éve kezdtem a regény írással!
-Csalódtam a Sláger Fm-re
-Betöltődtem a 30. életévemet
-Elindítottam a Cicus Vlog sorozatot

2018. FEBRUÁR:

-A Nem Adom kávézó betöltötte a 2. életévét, ám nekem nem jutott szerepem! Sajnos!
-A Nem Adom kávézó farsangi bulin Meg Griffin-nek öltöztem be, így mindenki jól érezte magát.
-Elmentem a Vigyázó Sándor művelődési házban, ahol rengeteg dobokat lehet kipróbálni.

2018. MÁRCIUS:

- 2X is elmentem a Hungexpoba, ami nagyon tetszett.
- A Lurdy házban két helyszínen voltam, melynek egyik legboldogabb napom volt az életemben
- Részt vettem az epilepszia találkozón

2018. ÁPRILIS:

-Utoljára vettem részt az autizmus sétán!
-Lefutottam 2,8-km-t a Margitszigeten, mely a Vivicitta futómaratonon vettem részt.
-Megnéztem az Alle divatbemutatót, mely különlegesnek találtam

2018. MÁJUS:

-Yukata bemutatót tartottak a Kitsune kávézóba
-Az Akváriumba tartottak a Hangszert a kézbe című projekt programot a gyerekek számára.
-Május végén mozogni voltam és fellépésre mentem, amely igen mozgalmas napom volt.

2018. JÚNIUS:

-Normcore - akadálymentes divat kiállítást tartottak az Alle bevásárlóközpontba
-Hatalmas sikert aratott a Never Give Up kórus klub
-Motorcsónakkal utaztam Dunán

2018. JÚLIUS:

-Nagyon aranyos kutyák versenyeztek a Dürer kertbe, holott csak néző voltam
-A Szélrózsa táborban nyaraltam, mely Bükön rendeztek. Legközelebb 2 év múlva szerveznek újra, de máshelyen

2018. AUGUSZTUS:

-Idén először elmentem a Villon táborba, amely Kiss Barna szervezi
-Megnyitottam a saját Fotótáramat
-Hol napos, hol esős időben mentem el az utcabálokra

2018. SZEPTEMBER:

-1 éves a Cicus blogja
-Részt vettem a Böjte Csaba által délelőtti Nem Adom Fel koncerten
-A Retro rádióban megnyertem a BUDAPESTI KLASSZIKUS FILM MARATON jegyet:
A jó tündér, Filmvilágok 3D-ben és Macskafogó digitális felújított változatát néztem meg a mozikban

2018. OKTÓBER:

-A Hungexpoban Budapest Music Expo volt látható
-Elmentem a Asia centeren, melyet egy tombolajátékon nyertem meg
-Részt vettem az Őszi darulesen, ami egy csoporttal részt vettem

2018. NOVEMBER:

-A Nem Adom Fel kávézóba halloween-party-t tartottak meg. Kézműves foglalkozás, Bingo, jelmezverseny és Coco című animációs film volt a kávézón belül. A jelmezversenyen 1. helyezést értem el.
-Részt vettem a Mozdulj közhasznú egyesület által divatbemutatón.

2018. DECEMBER:

-Felléptem a kórustársaimmal, amelyet a Nemzeti színházban rendezték meg. Az est sztárvendége volt a Parno Graszt, Agárdi Szilvia, és Ricco és Claudia
-Felléptem a kórustársaimmal a Keresztelő Szent János-templomban , amely adventi koncerttel kedveskedtünk. Ám fellépés előtt eltévedtem. Ami a mondás tartott: Minden út, Rómába vezet!
-Karácsony előtt a Diótörő fesztiválon léptünk fel a színház előtti színpadon.
-Különleges napjaim voltak a két ünnep között, először a Kakas étterembe ettem a Nem Adom Fel társasággal, majd a negyedével mentem a Bok csarnokba megnézni az Álomutazót, ami nagyon tetszett :)

Vajon mit hoz ez az új év? Nem tudom előre, viszont érzem, hogy az is eléggé tartalmas lesz. Talán az újesztendő sokkal jobban alakul, mint az idei. Minden kiderül.

A Nem Adom Fel alapítvány meghívásából mentem el megnézni a december 27-i „Álomutazó” című mese-musicalt, amelyet a Bok (Syma) csarnokban tartottak meg.

Kétrészes volt az előadás. Nagyon emlékeztetett arra az időszakra, amikor még gyerekkoromba mentem ovisokkal és iskolásokkal a Fővárosi nagycirkuszba. Épp 20 éve volt annak, hogy utoljára járjam a gyerekkort. Maga az előadás nagyszerű volt, épp úgy, mint a Játékkészítő c. musical
Ez a mese a jövőbe játszódik, s nemcsak emberek élnek, de a robotok is uralkodnak a világon. Emlékszem arra a rajzfilmekre, hogy az emberek a megunt tárgyakat megelégelték, s csak a gépek uralják.

Történet:

Egy olyan távoli jövőben játszódik, ahol már senki sem alszik, ezért senki nem is álmodik. Az emberek napi 24 órát dolgoznak, a gyerekek szinte az egész napjukat a suliban töltik, és csak azért mennek haza, hogy megcsinálják a házi feladatot. Az élet minden területét a mesterséges intelligencia irányítja, és még a pislogás is a hatékonyság elleni bűntettnek számít. mi történik velünk miután álomra hajtottuk a fejünket. A történet főhőse Tomi a 10 éves kisfiú azonban egy álombárány segítségével harcba indul az álomvilág megmentéséért. Álombeli barátaival hősiesen küzd és bátorságával sikerül ismét az álmokat visszahozni a mindennapokba.

Ami azután történik, hogy este az ágyban becsukjuk a szemünket, ami ilyenkor a fejünkben történik, azaz az álomról, hogy mitől vannak, ki csinálja őket, és miért. Arról, hogy ma, amikor úgy érezzük, gondoljuk, tapasztaljuk, hogy annyi minden van, amit be kell fogadni, hogy mindig a maximumot kell hozni, mennyire elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal, az álmainkkal, nem adunk időt arra magunknak, hogy feldolgozzuk azt a rengeteg információt, amit kapunk. Ezzel a mesével a profi szórakoztatáson túl az alkotók azt is szeretnék, hogy az előadás után a felnőttek egy kicsit elgondolkozzanak, lelassuljanak, és újra tudjanak kicsit álmodozni és álmodni, pont úgy mint gyerekkorukban. Erre az álomutazásra a hazai színházi élet legismertebb szereplőivel, a legjobbak között számon tartott énekesekkel és egy profi alkotógárdával készültek, és idén is az a cél, hogy a látvány, a zene és a mondanivaló, az egész élmény olyan volt, amiről elismerően élvezték a nézők.

Legjobban a színpad, amely egyedülálló látványvilágot pompázta meg. A Broadway világát idéző díszletek monumentalitását mi sem mutatta jobban, mint a mesemusical színpadának mérete, ami 1000 m2 alapterületű és 12 méter (4 emeletes ház magasságának felelt meg) magas és modern volt.
Elvégre a zene volt a lényeg. Megvallom élveztem, mert két számot nagyon ismertem a youtube-n.

Tetszett nekem az előadás, jót nevettem, mert vicces volt egy pár jelenet. A koncert vége volt a legfergetegesebb, bár már kifáradtam a sok „tombolástól”. Aki esetleg nem ismerné, akkor itt a remek alkalom, hogy "megkóstolhassa" a mesés világot. :)