Megértem, hogy valaki ebből él, de attól még lehet emberségesen viselkedni a másikkal.
Ha, aki azt állítja, hogy pl: úgy élek, mint egy földre szállt kislány, az nagyon téved!
Én auti/epis vagyok, és több mint gyerekkorom óta elnyomtam magamban a másságom.
Már 15 éves koromban éreztem magamon, hogy valami nincs rendben, és ez az évek múlásával nagyon is megváltozott. Nem mertem beszélni róla a volt barátommal szemben, mert egyrészt szégyelltem magam, másrészt pedig abban reménykedtem, hogy ez majd elmúlik. Egészen 2017 augusztusig.

Gondoljuk bele, hisz ha olyan szörnyű dolog történnek, ha esetleg hibázom, akkor váratlanul jönnek a változások,
amely szörnyen gyűlölöm! Voltak emberek, kikben megbíztam, felnéztem rájuk és szerettem őket.
A csalódás azonban rettenetes. Ahányszor véget ér egy barátság esetleg az álmaim, akkor depresszióba esek, amely szörnyen megsérül az ember lelke. Alig 5 éve hasonló dolog történt velem Marcsival és a barátaival szemben. Részleteket nem szeretnék írni, mert nem mindenkire tartozik.
Bár 2012-ig biztos voltam abban, hogy elmúlnak a bántalmazási dolgok, de 1-2 találkozásokon kívül több is volt. Komoly oka volt az atípusos-autizmuson kívül is, mely miatt félreérthetővé váltam és nehezebbé tette a kapcsolataim építéseit.
2013-tól kezdett rosszabbá válni. Először az első válogatáson, majd TÁMOP oktatásba is jártam, de sajnos csúnyán elhasaltam. Ezt is sokan mocskoltak, kihasználtak engem, holott ugyanolyan állapot, mint az iskolában. Mikor a pszichológusomnak elmondtam azt, hogy az emberi kapcsolatok esetében hatalmas kudarcok értek, akkor megemlítettem neki a 2009-től 2015-ig depressziós időszakot, amikor nagy törés keletkezett bennem. Aztán megjegyeztem, mintha ugyanott tartanék most, majdnem 10 éve.Hibát követtem el anno, amikor túlságosan is leértékeltem magam és ez a súlyos önértékelési zavar a személyiségemre is mennyire kihatott. Sokan emlékeztettek már az értékeimre, de nem hitték el. Tudnám még sorolni a többi gondolatot. Életkorukból azt vettem észre, hogy idősebbek lettek nálam, s mindenki elfelejtett. Anyám szerint nem így van, hisz felsorolta, hogy mennyi mindent értem el, és fejlődtem 2008 óta. Még akkor is, ha számos nehézségen kellett keresztülmenni. Bence és Zoli elvesztése után ismét hasonlót éreztem, mint régen. Ismét megtört bennem valami, leginkább az emberekbe vetett kevés bizalmam. Egy komoly törés megváltoztatja az ember személyiségét, gondolkodásmódját. Ha eszembe jut az is, hogy mennyire más lett ez a mai világ. Sőt! Aki ilyesmit állít az egy primitív buta ember. Az hogy valakinek, valakiknek nem tetszik, ne foglalkozzon! Ne másokhoz igazítsuk a pletykákat! Nem attól ember valaki, ha megfelel mások elvárásainak, hanem attól ember a másik, ha önmagát el tudja fogadni és úgy alakítani a saját életét, ahogy az neki jó. Ki jár rosszul? Aki enged és be fogja a száját!

A mássággal élőknek is megvannak a maga rossz szokásai. Nagyon sok a önelégült, anyagias egyén.
Nem mindenki persze. Szerencsére én nem ilyen vagyok, bár néha nekem is vannak megjegyzéseim.
Nekem főleg azért nem sikerült, mert más vagyok és eltérek az átlagtól. Az autizmussal érintettek közül is akadnak problémásabb, kik a saját állapotuknak megfelelő gondokkal küzdenek. Ismertem különböző autistákat az életem során, de mind kilógtam közülük. Nem engedem, hogy bárki beleszóljon a világom működésébe, ahogy abba sem, hogy mit szeressek, hogy öltözzek, stb. Nekem is megvannak a saját dolgaim, de nem vagyok rossz ember, még ha másképpen is lát. Nem ragaszkodok görcsösen egy adott márkához, sok mindenről lehet velem beszélgetni, csakhogy olyan dolgok érdekelnek, melyeket az átlagos nem biztos hogy meg akar ismerni.

A múlt évben egy hasonló auti/epis sorstársam csatlakozott a NAF alapítványba, hogy bebizonyítsa, igenis akar szerepelni, mint én. Ugyanis Robika, aki nagy szája van, de többször félreért és pletykázik. Persze Marcsi és NAF vezetői azért vannak, hogy rá szóljanak, hogy mit csináljon vagy mit nem! Az első alkalom alatt kezdeményezni akar velem kapcsolatot, ám miután korábban akarnék jönni a próba helyszínére, ő ér utol, mint a többiek. Pontosan azért, mert Robika kapcsolatba akar lépni, s csak az idejét vesztegeti. Fontosnak tartom, hogy aki súlyos autista/epilepsziás és még felnőtt, de kezdeményez kapcsolatot az emberekkel, az keressen meg egy szakembert, aki el tudja látni hasznos tanácsokkal. Az átnevelést el kell felejteni, mert nem szabad ilyesminek alávetni egy fiatalt. Itt az adott illető élete a tét!

Egy komoly törés megváltoztatja az ember személyiségét, gondolkodásmódját. Ha eszembe jut az is, hogy mennyire más lett ez a mai világ. Látszott rajtuk az emberek érzései, és a beillesztettség sikeressége.
Ha jobban belegondolok abba, hogy sok esetben szégyelltem magam azért, mert másnak születtem,
pedig inkább legyek más, mint egy unalmas, átlagos hölgy a sok közül. Tisztelet a kivételnek.
Annyit megjegyeznék még így a cikk végére, hogy fontosak az érzelmek. Mindegy milyenek az elvárások, a kompromisszum a lényeg!