Időközönként, ha túl sok rossz dolog történik velem, akkor bekövetkezik a dühkitörésem. Az elmúlt hetekben történt szörnyűségek olyannyira felgyűrődtek bennem, mint egy rajzfilmszereplőnek, akinek vörös lesz a feje és mindenkivel veszekszik. 

Történt ugyanis, hogy az elmúlt napokban Esély napját szerveztek  az Örs Vezér téren (Ikea előtt). Fellépett többek között a Jelnyelvi kórus, a Vakok Iskolája, a Mozgásjavító Iskola, és Agárdi Szilvia. Azért tartottak Esélyegyenlőségi napot Zuglóban, hogy a különböző élethelyzetben élő emberek, szervezetek megismerjék egymást.

Barna megkérte, hogy jöjjek fel az idei esély napja fellépésre.  A Nem Adom Fel együttessel együtt mentem fel a színpadra. Örömet okoztam a közönségnek, ám van egy probléma: Sajnos mindenkinek megvan mikrofonja, nekem sajnos nincs, ezért kellene a mikrofon, hogy meghallja a közönség a hangomat. Ebben sajnos Huszka Zoli anyukája belémkötött a NAF együttes fellépése után, hogy ne vegyem el mások mikrofonját. Én megmagyaráztam neki hogy nincs sajátom, de ezt nem érdekli. Osztani kell testvériesen, nem kipécézni egy autistát. Nagyon rosszul esett nekem, miért velem pampogott a nő. 

Hazafelé a buszon potyogtak a könnyeim, ráfogott a hányinger emiatt a felszíntörés miatt. Ekkor szembesültem azzal, hogy akármennyire is jogosan akartam megvédeni magam, én ne süllyedjek le a depresszióba. Egy olyan lekezelő nőt képzeljen el a drága olvasó, aki a ,,magasról leszarom" viselkedést bizonyít és nem volt udvarias velem szemben.  És akármennyire is dúltam a dühtől nagyon kedves voltam akkor is, pedig akkor abban a pillanatban senkit sem akartam látni azt, hogy mennyire szomorú voltam. 

A fellépés és persze a konfliktus után Matics Ádámmal beszélgettem, miközben megmasszírozta mindenemet. Sok mindenről beszéltem vele, hogy milyen volt elmúlt napjaimban. Meséltem neki milyen volt az idei szinkronverseny, ahol a Mondoconon tartották. Ádám nagyon megdicsért engem, amiért kellemes élményeket halmozok a facen belül.

Úgy döntöttem megírok Barnának egy bocsánat kérő üzenetet. Még akkor is, ha nagy sikert értem el a NAF együttessel. Anyám annak idején azt mondta, hogy bárkit is megbántottam és megbántam, amit tettem, érdemes bocsánatot kérni. Másnap visszaírt nekem és közölte nekem mi volt a legnagyobb hiba, amit vétettem: 

,,Az, hogy velünk legyél, nem a mikrofonon múlik. Huszka Zoli mikrofonját anyukája vette. És senki nem szereti, ha beleénekelnek a mikrofonjába, mert nem higiénikus. Ezért van nekem is, Makkának, Krisztának is saját mikrofonja. Pataky Attila mikrofonjába sem énekelhet bele soha senki. Ez olyan, mint ha valakinek a fogkeféjét más használná. Ha előre szólsz én tudok. Neked adni a koncerten mikrofont és akkor nincs ilyen feszült helyzet."

Szégyellem magam azért, amit tettem. Nem ilyen vagyok! Nagyon ritkán történik ilyen eset. Nem így akartam, de így alakult sajnos. Nem tudom mi a franc történt velem, de totál kifordultam önmagamból! Legszívesebben aludnék egy nagyot, mivel ismét megérkezett a nátha.
Ha a Nem Adom Fel együttes tagjainak saját mikrofonjuk van, akkor nekem is lesz! Elvárom hogy a közönség tombol az éneklésemből.