A Nem Adom Fel alapítvány meghívásából mentem el megnézni a december 27-i „Álomutazó” című mese-musicalt, amelyet a Bok (Syma) csarnokban tartottak meg.

Kétrészes volt az előadás. Nagyon emlékeztetett arra az időszakra, amikor még gyerekkoromba mentem ovisokkal és iskolásokkal a Fővárosi nagycirkuszba. Épp 20 éve volt annak, hogy utoljára járjam a gyerekkort. Maga az előadás nagyszerű volt, épp úgy, mint a Játékkészítő c. musical
Ez a mese a jövőbe játszódik, s nemcsak emberek élnek, de a robotok is uralkodnak a világon. Emlékszem arra a rajzfilmekre, hogy az emberek a megunt tárgyakat megelégelték, s csak a gépek uralják.

Történet:

Egy olyan távoli jövőben játszódik, ahol már senki sem alszik, ezért senki nem is álmodik. Az emberek napi 24 órát dolgoznak, a gyerekek szinte az egész napjukat a suliban töltik, és csak azért mennek haza, hogy megcsinálják a házi feladatot. Az élet minden területét a mesterséges intelligencia irányítja, és még a pislogás is a hatékonyság elleni bűntettnek számít. mi történik velünk miután álomra hajtottuk a fejünket. A történet főhőse Tomi a 10 éves kisfiú azonban egy álombárány segítségével harcba indul az álomvilág megmentéséért. Álombeli barátaival hősiesen küzd és bátorságával sikerül ismét az álmokat visszahozni a mindennapokba.

Ami azután történik, hogy este az ágyban becsukjuk a szemünket, ami ilyenkor a fejünkben történik, azaz az álomról, hogy mitől vannak, ki csinálja őket, és miért. Arról, hogy ma, amikor úgy érezzük, gondoljuk, tapasztaljuk, hogy annyi minden van, amit be kell fogadni, hogy mindig a maximumot kell hozni, mennyire elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal, az álmainkkal, nem adunk időt arra magunknak, hogy feldolgozzuk azt a rengeteg információt, amit kapunk. Ezzel a mesével a profi szórakoztatáson túl az alkotók azt is szeretnék, hogy az előadás után a felnőttek egy kicsit elgondolkozzanak, lelassuljanak, és újra tudjanak kicsit álmodozni és álmodni, pont úgy mint gyerekkorukban. Erre az álomutazásra a hazai színházi élet legismertebb szereplőivel, a legjobbak között számon tartott énekesekkel és egy profi alkotógárdával készültek, és idén is az a cél, hogy a látvány, a zene és a mondanivaló, az egész élmény olyan volt, amiről elismerően élvezték a nézők.

Legjobban a színpad, amely egyedülálló látványvilágot pompázta meg. A Broadway világát idéző díszletek monumentalitását mi sem mutatta jobban, mint a mesemusical színpadának mérete, ami 1000 m2 alapterületű és 12 méter (4 emeletes ház magasságának felelt meg) magas és modern volt.
Elvégre a zene volt a lényeg. Megvallom élveztem, mert két számot nagyon ismertem a youtube-n.

Tetszett nekem az előadás, jót nevettem, mert vicces volt egy pár jelenet. A koncert vége volt a legfergetegesebb, bár már kifáradtam a sok „tombolástól”. Aki esetleg nem ismerné, akkor itt a remek alkalom, hogy "megkóstolhassa" a mesés világot. :)