Első Tanabata Fesztiválját szervezték Zuglóban, a Varga Márton Technikum Japánkertjében. Autentikus környezetben színes programokkal, workshopokkal várta a Tanabata Ünnepség hangulatban.
A Tanabata (jelentése "A hetek éjszakája") egy japán csillagfesztivál. Orihime és Hikobosi istenségek találkozását ünneplik, amit a Vega és az Altair csillagok képviselnek. A legenda szerint a szerelmeseket a Tejút választja el egymástól, és csak egyetlenegyszer találkozhatnak egy évben, mégpedig a holdnaptár szerinti hetedik holdhónap hetedik napján. A Tanabata időpontja az ország régióiként változó, de az első ünnepségek július 7-én veszik kezdetüket a Gergely-naptár szerint. Az eseményt különböző napokon tartják meg július és augusztus között.
Történelmi háttér
A fesztivált Kóken császárné hozta be Japánba 755-ben. "A Szakértelemért Esdeklés Ünnepéből ered, mely egy másik elnevezés a Csihszire, amelyet Kínában ünnepeltek, de a kiotói császári palotában is elfogadottá vált a Heian-korban.A fesztivál széles körű népszerűségre tett szert a nyilvánosság körében a korai Edo-korban, amikor számos Obon vagy Bon hagyománnyal vegyült (mivel akkoriban a Bont július 15-én tartották), és a modern Tanabata ünneppé fejlődött. Az ország régióiként változó népszerű szokások kapcsolódtak az ünnepélyhez, de általában a lányok jobb varráskészséget és mesterségbeli tudást kívántak, míg a fiúk szebb kézírást azáltal, hogy kívánságaikat feljegyezték papírcsíkokra. Ebben az időben az volt a szokás, hogy taróleveleken maradt harmatot használtak a tinta létrehozásához, amit a kívánságok feljegyzésénél vettek igénybe. Egyébként manapság a Bont augusztus 15-én tartják a holdnaptár alapján, ezáltal különálló eseményekké téve a Tanabatát és a Bont.
A Tanabata elnevezés némiképp összefüggésben van a kínai karakterek (七夕) japán olvasatával, amit "Sicsiszekiként" olvastak. Úgy tartják, egy sintó megtisztulási szertartás is létezett nagyjából ugyanebben az időben, melyben egy sintó mikó szőtt egy speciális ruhát egy Tanabatának nevezett szövőszéken a víz közelében, amit felajánlott egy istennek, hogy a rizsteremés esőtől és vihartól való megóvásáért imádkozzon, majd bő termésért később az ősz folyamán. Ez a szertartás fokozatosan egyesült a Kikkódennel, mígnem Tanabatává alakult. A kínai karaktereket és a japán olvasatot összekapcsolták, hogy ugyanazt a fesztivált jelentse – habár eredetileg két különböző dolog –; ez egy példája az atejiknek.
Szokások
Manapság általában az emberek úgy ünneplik ezt a napot Japánban, hogy kívánságaikat tanzakura , azaz kis papírdarabokra írják fel, gyakran költemény formájában, és bambuszokra akasztják őket, sokszor más egyéb dekoráció kíséretében. A bambuszt és a dekorációt gyakran vízre bocsátják, esetleg elégetik éjfél körül vagy másnap a fesztivált követően. Ez hasonlít a papírcsónakok és gyertyák vízre bocsátásának szokására az Obon ideje alatt. Japán számos területén sajátos szokások fűződnek a Tanabatához, melyek leginkább a helyi Obon hagyományokkal vannak összefüggésben. Ismert egy hagyományos Tanabata dal is.
Sasa no ha sara-sara
Nokiba ni yureru
Ohoshi-sama kira-kira
Kingin sunago
Goshiki no tanzaku
watashi ga kaita
Ohoshi-sama kirakira
sora kara miteru
Fordítás:
„A bambuszlevelek susognak,
Remegnek az ereszen.
A csillagok ragyognak,
Ezüst s arany homokszemek.
Az ötszínű papírcsíkok,
Amiket én írtam.
A csillagok ragyognak,
Az égből figyelnek.”
A Tanaba ünnepség eredeti dátuma a holdnaptáron alapult, ami egy hónappal a Gergely-naptár mögött van. Ennek eredményeképp néhány fesztivált július 7-én tartanak, míg másokat augusztus 7 környékén, míg a többit továbbra is a hetedik holdhónap hetedik napján ünneplik a hagyományos japán holdnaptár szerint, ami a Gergely-naptár szerint általában augusztusra esik. Japánban sok helyütt tartanak nagyszabású Tanabata fesztiválokat, főként nagy, színes szalagokkal díszített utcák és bevásárlóközpontok mentén. A leghíresebbet mind közül Szendaiban tartják augusztus 6-tól 8-ig. Kantó régióban a legnagyobb szabású Tanabata ünnepet Kanagava prefektúra Hiracuka városában tartják pár napon keresztül július 7-e környékén.
Ugyan olyan hasonló programok voltak, mint ahol a Fűvészkertben szerveztek. Volt Sakuhacsi japán bambusz Kenéz László japán bambusz fuvola előadásában, Kagami Ryu Harcművészeti Egyesület bemutatója és Kimonó táncbemutató Simon Adrienn, Major Tímea bemutatója
Habár a Tanabata fesztiválok régiónként eltérnek egymástól. Más japán ünnepekhez hasonlóan számos szabadtéri standon árulnak ételt, biztosítanak karneváli játékokat és sok más egyebet, tovább fokozva az ünnepi hangulatot. Nagyon örültem, hogy itt is szerveztek Tanabata fesztivált, de nagyon fülledt meleg van. Így tehát nem tudtam maradni sokáig, mert belvárosban megkezdődött a Király nap. Ez már a következő cikkemben várható.
Nagyon büszke voltam magamra, mert Dávidnak köszönöm azt, hogy 2020 nyarán vitte először a Zuglói japánkertbe. Most meg anélkül tudok elmenni, ha a japán események lesznek a jövőben. Remélem a következő japán fesztiválok során újabb érdekességeket fogok tudni megírni.
