Elindultam reggel a szokásos munkahelyre! Ugyanis átkeltem a 3-as villamos megállója felé, amikor az Árkád előtt egy eszméletlen férfit pillantottam meg, aki a megálló mellett feküdt. Rögtön siettem a segítségért, ám megjelent egy fiatal lány, és rögvest felhívta a mentőket. Az eszméletlen férfi alig tudott talphoz állni. Nem voltak szemtanúi, akik percenként jöttek és segítsenek arról, hogy mi van, aki csak keresztülnéznek egy szegény emberen. A biztonság kedvéért adtam neki egy korty vizet, mivel ő is epilepsziás! A hölgy pedig hiába magyarázta telefonon a mentősöknek, nem akartak eljönni, mert egyrészt azt hiszik, hogy részeg, másrészt annyira gyávák, hogy nem hajlandóak a szegény episeket ápolni. Jobb vigyázni rájuk! 
Már nem volt kedvem itt maradni, de elégedett voltam magammal, hogy segítettem egy sorstársnak, aki ő is járul a betegségnek. Ez természetes dolog!

Rossz érzés volt ezt hallani a hölgytől, mert a mentők nagyban szarnak az epilepsziások fejére.
A mentősöknek igenis kötelező ide jönni az adott helyszínre, ha valami probléma adódik az ájult betegre. Legyen szó baleset, tűzeset, megtörtént dolgok... stb.
Az ember hajlamos, hogy pánikhelyzetben elveszítse a fejét. Ilyenkor elfelejti mindazt, amit egyébként tud, emiatt célszerű segítséget kérni. Balesetnél, közterületi rosszullétnél mindenképpen hívjuk a mentőket! Ha erre nincs idő, akkor először ellenőrizni kell, hogy a beteg, sérült lélegzik-e. E az fontosabb mint a pulzus kitapintása. A normális az, ha az illető tíz másodperc alatt kétszer vesz levegőt. Arra is figyelni kell, hogy a sérült mindenképpen fekvőhelyzetben legyen. Ne álljuk körbe, ne vegyük el tőle a levegőt.

Az eset eléggé felzaklatott azért, mert jó ideje feküdhetett már ott és a mentők nem értek oda hozzá. Egy ilyen megszokott roham, mit kell ilyenkor csinálni, de hatalmas lelki számomra, hacsak egy átlagos ember meg nem tanulja mi is jelent egy betegség.