Szeptember 21. és 23. között rendezték meg a Kertváros hagyományos fesztiválját, a Kertvárosi Vigasságokat, amely minden korosztály számára pezsgő szórakozást kínál az Erzsébetligetben, a Corvin Művelődési Ház előtti téren. Sztárfellépőkkel, finom falatokkal, kirakodóvásárral és vidámparkkal várták a XVI. kerület hagyományos őszi fesztiválján! A szórakoztató műsorok mellett megrendezték-a ma már hagyományossá vált-
öt falu viadalát, melynek során különböző ügyességi játékokon, vetélkedőkön, aktivitásokon mérkőzhettek meg a versenyzők. A legtöbb “fabatkát” összegyűjtő városrész megkapta a
“Legaktívabb Falu 2018” címet, a vele járó vándorkupával együtt, amelyet egy évig jogosult használni.
Ezt a címet immáron 4. alkalommal Mátyásföld hódította el. A legnagyobb sikert Zalatnay Sarolta aratta sikert, melyekbe az idős korosztályt is ülhettek.

A XVI.kerület őszi programja

Már itt is van az új részem!

Lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a szeptember 13-i Jobb velünk a világ koncertre, amelyet a Budapest Sportarénában rendeztek meg. Meglepő volt, hogy kórusom este mentek fellépni. Esélyem volt délelőtt fellépni és délután önkénteskedni mielőtt elkezdődne a nagy koncert.

Idén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Szent Ferenc Alapítvány. Ez az a szervezet, amelyen keresztül a világ bármely pontjáról kézzel fogható módon segítheti bárki Böjte Csaba misszióját. Misszió ez a javából, hiszen árva, szegény sorsú gyermekek ezrei köszönhetik sorsuk kiegyenesedését mindazoknak, akik a ferences szerzeteshez csatlakozva, a szeretet hatása alá kerülve valamilyen formában gazdagabbá tették ezt a negyed évszázadot.
A programban méltán híres és elismert előadók Böjte Csaba testvér nevelt gyermekeivel közösen léptek fel a Papp László Budapest sportarénában.  Az előadásra próbálkoztak a zenészek, mind Pl: Edda, Republic, Oláh Ibolya, Presser Gábor és még sokan mások. Köztünk a NAF együttes is. Nagy örömünkre szolgáltak, és megtisztelték mindenkit ezen a különleges családias hangulatú, koncerttel egybekötött rendezvényen. Minden zeneszám közben a háttérben színes mozgóképek voltak, és nem hiányozhattak a fényjátékok sem. Az önkéntesség számomra nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott. 
Nekem vannak érzéseim és életcéljaim, és át tudom érezni a Nem Adom Fel iránti fájdalmát, melyről már korábban írtam:

https://cicusblogja.blog.hu/2017/10/23/never_give_up_gospel_korus_esetek_es_megelteteseim

Véleményem szerint tanulja a sérült ember azt, amit használhat a jövőben. Sajnos egyáltalán nem meglepő hogy a „problémás” gyerekekkel komolyan kiszúr az élet, és nemcsak az oktatás terén, de közösségi helyen is probléma tárul. Pedig a tanulás létfontosságú dolog az autisták életében. A volt barátom így fog felnőni, ha gyerekkorában erőszakkal bántalmazták? Van megoldás! Fizikai és lelki bántások helyett inkább segítene azokon, akik rászorulnak! Pl: Ha valaki szerepelni akar a színpadon, vagy ha nem tud vásárolni egyedül. VÁLASZ EGYSZERŰ: BETANÍTANI addig, amíg meg nem erősödik testileg-lelkileg! Nagyon sok autista okos, sok esetben előrehalad NT-sektől (Olyan emberek, akik nem élnek autizmussal) és ők különösebben igénylik a fejlesztést (ének-zenében, kézművesésségben, olvasásban...stb). Olyan érték van bennük, amelyeket bármilyen NT-s gyerek, vagy felnőtt megirigyelhet! Mindehhez bátorítás és türelem szükséges!
Sok mindent észreveszek ami körülöttem zajlik. Természetesen nemcsak mások érzett elfoglaltságukat látom, hanem azt is, hogy miért nem jut autistáknak is szerepük, mint bármely sorstárs.
Engem nagyon zavar még az emberi gonoszság. Ahogy egyesek bánnak a másikkal! Hogy sokan sírnak, szenvednek és ezt a politika hagyja! Lehet gúnyolódni, de engem nem érdekel.
Mellesleg a művészet, a zenék, és a dalok, amely mindenki szeret tanulni. Én már csak tudom, mert ha van időm, gyakorlom. Saját véleményem, ezt pedig fenntartom, ami Barna és Ági mond!

,,Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság."

Böjte Csaba megmondta az igazat, mióta NAF együttes bandái lelkileg sokszor rugdostak engem. Úgy gondolom, hogy amiket átéltem, arra utal, hogy fiatal álmodozó leányzó voltam 2011 és 2013 között, aki egyedül volt, magába zárkózottként élt. Én most hiszek abban, amit 1-2 baráttól kapok jó tanácsot, Ricsosztól és Nikoltól. Én mindig vigyázok magamra, és odafigyelek az érzéseimre. Nem tudom azonban elkerülni, hogy sok-sok lekezelő emberekkel nézzek szembe, így azonban könnyen megsérülök, amely ez sajnos természetes.

Ha legközelebb is megadatik a Jobb velünk a világ koncert, inkább hétvégére kell tenniük a megfelelő időpontot és elmennék. Óriási élmény volt önkénteskedni. Remélem, újra összejön majd ez az alkalom, ha a NAF együttes adhatna egy esélyt, amely számos érzéseim vannak a színpad iránt. Ők képesek arra, hogy játékból mocskoljanak engem. De én nem engedem őket, hogy bántsanak engem, mert a szívem tiszta és lelkem erős, hogy szembenézzek a gyermekkori életcélommal. Kíváncsi leszek arra, hogy sok év múlva képesek lesznek elnézőek lenni az elmúlt történtek miatt, mint ahogy Barna és Zakál Zoli bohócot csináltak belőlem. Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor Kós Angéla mindenhova küldött Nem Adom Fel helyszínekre, de még új gyerek voltam és mennyire álmodozó. Az álom olyan mintha egy film lenne. Minden álomnak van egy jelzése. Pl. az, hogy mi zajlik a lelkünkben, a gondolatainkban és mik történnek a szeretteinkkel. Akár az előző életünk egy-egy darabját is visszakapjuk arra a pár órára, amikor mély álomban vagyunk. Az álmunkban azt hisszük, hogy a valóságban vagyunk, de valójában csak egy átmeneti belső univerzumban lebegünk.
Hogy változott meg körülöttem a világ, hogy lettem érettebb és miként éltem meg sok mindent. A színpad, főleg ha szentimentális bizony érzelemmozgató. Más dolgok is eszembe jutottak, csak az nem publikus.

Most nem is tudom, mit írjak, vagy mondjak. Őszinte leszek belül sírok az örömtől úgy mint a záporeső, mert már 1 éve kezdtem el a saját blogom működését!

Sosem hittem, hogy lehetnek csodák. Most bebizonyítottátok, hogy mégis van CSODA.
Ez nem könnyű élet, a fogyatékossággal élő ember sohasem fog "meggyógyulni"!  az állapot tartós,és élethosszig tart. Én azok közé tartozom, akik még mellettem állnak és nem ellenem. Vajon milyen lesz a jövő muzsikája? Nem tudom. Bele se merek gondolni. Azt meg kell mondanom, hogy a blogom továbbra is működőképes lesz!
És tudni illik, hogy miért?

KEZDETEK

2006-ban kezdtem első weblapozást (Űrkedvencek,Mirigyfan), amely = volt egy saját internetes otthonnal a mindenkilap.hu-n. Sajnos 2008 nyarán meg kéne szüntetnem, így más helyet kellett keresnem magamnak. Rátaláltam a blogozás valósításomra, amelyen az xfree.hu található volt, de az csak 2009-ben valósult
volna meg. Abban az évben nyitottam meg az első blogom, melynek rendszere akkoriban nem volt olyan fejlett, mint most. Jólesett az OKJ utáni őszi, téli és a többi szünetekben vezetni az egykor még éretlen énemmel. Persze szabadidőmben is gépeltem a korábbi cikkeim, melyek még a rajzfilmes rajongásomról szóltak.
Más volt a téma, de szerettem nagyon. A mindenkilapjás oldalam sajnos 2008-ra eléggé rossz lett, mivel a rajongók miatt kénytelen voltam abban az évben készíttetni egy olyan szürreális oldalt, amely minden ingyenes szervertől független.
Az új oldal máig elég nehéz, mert bonyolult a használata. Szerencsére fejlett.
A régebbi blogom rendszere eléggé elavult volt már, aztán belefáradtam a blogírásba. 2009 őszétől lehúztam a redőnyt. Részleteket nem árulok, mert nem tartozik senkire! Én már megtanultam, hogy sok ember követi el azt a végzetes hibát, hogy búját, baját kiteregeti az interneten keresztül és aztán csodálkozik azon, ha támadásokat kap, vagy épp belém jönnek a média ragadozói. 8 év elteltével arra gondoltam, hogy ott folytatom, ahol egykoron abbahagytam.
Soha nem gondoltam volna, hogy 2017-ben újra kedvet kapok a blogozásra.
Eleinte így is volt, aztán belevágtam az  auti-epis blogomba, a Cicus blogja néven.
2016-ban írom meg az első regényt, de abból még nincs kész a teljes könyv. Most azonban beindult a folyamat, ami máig tart. Elindítottam a fotó táramat, melyben a saját fotó sorozataim vannak.
Én örültem, hogy megörökíthettem az idei lilába bújt oldalaim öltöztetett pillanatait. Vigyázok a világomra.

Remélem, hogy közületek, maradtok egy páran itt a blogban olvasók és olvastok tovább a továbbiakban is.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CICUS BLOGJA

Reggel nagyon korán ébredtem. Elhatároztam hogy mindkét napon elmegyek utcabálokra. Szombaton Újpalotára, vasárnap Angyalföldre. Sőt azzal is, hogy meglepjem magam valamivel.  felmértem a terepet. Kíváncsi voltam mi a különbség mindkét utcabál között.  Elég nehéz hétvégém volt és szükségem volt arra, hogy megajándékozzam magam egy kis apróságokkal. Újpalotán nagyon meleg volt, de az augusztusi nyárnak már most lesz vége. Megnéztem különböző bódékat, amelyet korábban nem akartam pénzért fizetni, de aztán rájöttem, hogy nem érte volna meg a vásárlása.
Kicsit körülnéztem és épp rábukkantam arra az adomány pavilonokra és akár ingyen akár apró pénzér vittem el különböző dolgokat. Nagy meglepetésben volt részem, mintha megnyernék egy adott játékokban. 
Gyorsan el is kapkodtam, és eliszkoltam.
Az állatsimogatón helyen a kecskegidák virgonckodtak, ütlegelték egymást, a két malac lustálkodtak és rengeteg selyemtyúk csipogott a ketrecek közt. Az állatsimogató mögött nem feledkeztek el a gyerekeknek: játszóház és lovaglás várt az apróságoknak. A színpadon pedig  sok-sok érdekes fellépők voltak, és tele meglepetésekkel.

Vasárnap meg elég siralmas volt Angyalföldön, mert eléggé hűvös idővel búcsúzott a nyár. Délelőtt kellemetlen, felhős volt az idő s tudtak jönni meleg ruhában, az kibírták a korai fagyot. Eszembe jutott egy emlék a júniusi esőzésről. Mentem szétnézni az utcát, és  nagyon sok érdekes bódékat láttam erre fele.  Egy üres területre is mentem, ahol vidámpark is volt körülvéve. Nem messze egy nagyszínpadot láttam a könyvtár mellett.

Néhány dolgot leszámítva jól éreztem magam, de kicsit sok volt nekem az időjárás miatt. Élmény volt számomra  az utcabál hangulata. Tetszett a színpadi műsorok, az kirakodók. Néha zavaró volt, hogy bódék alatt végig hallgassam a másikat , pedig ez ilyenkor természetes. Annyi érdekesség volt, hogy ezekből tanultam valamit. Nem vagyok ehhez hozzászokva, megvallom. Sokféle ember volt, akik ők is jól érezték magukat. Meg voltam elégedve a programmal, de elegem lett ebből az időjárásból. Nagyon tetszett a körülnézés, és jól esett hogy hétvégén kimozduljak. Máskor is megyek, erre a hasonló eseményekre, mert nagyon jó hely. 

Videókat is készítettem, melyeket egyesítve, megszerkesztve osztok meg veletek:

Új korszakhoz érkezett az életem során, amellyel nagyon sok fotók gyűltek, a melynek képminősége félig HD és SD, és több képet lehet lefényképezni az okostelefonommal.
Nemcsak szórakoztatni, de segíteni is szeretnék ezzel a fotókkal. A célom az, hogy a fennmaradt belső zavartságom végleg le tudjam küzdeni. Ezzel nekifutok újból, hátha jobban sikerül majd. Úgy gondolom, hogy nemcsak magamon, de másokon is segítenem kell azzal, hogy egyedi fényképeket csinálok. Megpróbálom megtörni más hozzám hasonló sorstársamban azt a kemény jeget, mely csak nem akar elolvadni. Hogy milyen érzés fotót készíteni? Nehéz. A pszichológusnőm mondta nekem, hogy kitartó vagyok. Ez jólesett. Ezzel azt is szeretném megmutatni, hogy milyen a színpadi, modell és mesebeli világ, amely a lélek fájdalmát enyhíti és elmulasztja. Nem szeretném, ha a gonoszság betörne a világomba. Nem vagyok gazdag ember, csak egyszerűen élek! Maximum annyi, hogy megosztom a tapasztalatimat és egyben segítek hozzám hasonló sorstársaimon. Megvannak a magam szabályai, melyeket betartok. Remélem sokak tetszését elnyeri majd.

A fotósorozatommal még az autizmusom világát is megmutatom.

Lassan 10-11 év után elutaztam Agárdra, hogy kipihenjek a testvéremmel és sógornőmmel. De nemcsak azért, mert megláthassam Barnáékat és jókat strandoljak, hanem azért, hogy megnézhessem az Irigy Hónaljmirigy koncertet.

Reggel nagyon korán ébredtem. Szerencsére időben elkészültem az indulásra. Korábban indultam itthonról, mert eléggé hűvös volt az idő, majd egyre fokozatosan melegedett. A Kőbánya-Kispesten tudtam venni a jegyet Agárd felé, így a 8:26-as gyorsított vonatra szálltam fel, s idáig elvitte 9:30 körül. A modern, légkondis piros vonattal utaztam.10 óra előtt pár perccel érkeztem a nyaralóba, mely a testvérem kísérte engem.
Sok minden változott pár év alatt, hiszen a falra festett családfán feljutott a családi képünk. Furcsa volt ez nekem kis nyaralóban lakni, de amikor a Budakeszin voltam a nagymamámmal az sokkal nagyobb volt, mint ez a ház. Szinte majdnem ugyanazok a lakberendezések vannak, ahol a régi telkünkben volt.
A nap további részében a testvéremmel a Park Camping-ben hajtottunk, ahol csodálatos látványban volt részünk. A testvérem megmutatta, hol kell eljutnom, ha a Barnáékhoz akarok meglátogatni. Elhatároztam hogy elmegyek és meglepem őket. :)

A Villon kalandok!

A campingben, ahol sátoroznak, külön strand is van. Sokszor haladok el mellettük.
A helyszínen majdnem olyan, mintha Balatonon lennék. Sokan sátoroznak köztünk idegen emberek. Azt nem tudom miért, csak annyi hogy 3 napot, de 1 hetet is töltenek. A fülledt, nyárias kánikulában sokszor járnak strandolni, de volt olyan, akik horgásznak a Velencei tavon. Többen voltak a Villon táborban, mint Zamárdiban.
Barna gyakran tájszólásban mondja a nevemet, mely oly romantikusan szólít engem, mintha egy ékszeres doboz lennék. Barnának és a többi ismerősöknek beszélnem kellett magamról, miért akarok csatlakozni a NAF zenekarba, de annyit mondtam, hogy köszönöm szépen jól vagyok! Meséltem nekik, hogy én a Never Give Up kórus tagja vagyok, szeretek szerepelni és nyitott ember vagyok. Gazdag élményeim is vannak, mint egy nehéz gyerekkor. Nem lenne unalmas életem, amely mindenki be akarna „törni” az életembe. A Nem Adom Fel maga a család. Az én belső világom sokkal nagyobb, mint azt bárki képzelné. S közben megmutattam nekik  a celeb albumom, amely sok híres sztárokkal lefotóztam az elmúlt évek során. Hangulatosabbnak tartom a Villon tábort, mint a Nem Adom felét.
Este mikor elértem az Agárden színpadhoz, a koncertek majdnem egy órásak voltak. Legfőképpen a Villon trió zenekar. Szerdától vasárnapig más stílusban játszották el, akusztikustól egészen a kemény rockig. A kerekasztal beszélgetések elmaradtak, pedig szerettem volna tudni hogyan terjedt a banda, és milyen célból. Én szívesen megosztom a gondolataimat.

Gyermekkoromban apámmal és testvéremmel mentem vízibiciklizni Balatonon. Most beteljesült a gyerekorom, melyet Barna kibérelt egy piros csúszdás vízibiciklit és tavon keresztül utazgattam a lányokkal. Volt, amikor belemerészkedtem a csúszdán és lecsúsztam a Velencei tavon. Így akartam magamnak és a többi NAF társaimnak egy lehetőséget adni, hogy szerepelhessek egy újabb videó klipben, hiszen én nem tudok fejest ugrani.

Szomorú voltam, mikor nem vittek engem sárkányhajózni. Most azon a ponton vagyok, hogy nem tudom, mit tegyek. Nem tudok úgy tenni, hogy most regisztráljam magam, mintha benne lennék a listákon. Megbántani pedig nem akarom. Rendkívüli odafigyeléssel jár ez. Volt, hogy néhány Nem Adom fel tagot megbántottam korábban, de ez még egyszer nem fordulhat elő. Az átlagos emberekkel kapcsolatban is figyelnem kell. FEGYELEMMEL! Gondoljunk bele abba, mit tehetünk, ha összezavarodunk, pánikba esnénk, és elveszítjük a türelmüket. Ez szinte természetes, hogy megsérülök! Mintha egy olyan dolgozatot írnék, amely annyira nehéz, hogy csak annyit oldhatok meg belőle, amennyi tudok. Ez számomra elfogadhatatlan, hogy miért kell korábban regisztrálni!  A lényeg, hogy nélkülem mentek el, és jó erőben eveztek. Remélem, jól érezték magukat. Elszántam arra magam, hogy a Kopaszi-gáton lesz rá lehetőségem evezni.

Minden közben a tesómékkal strandoltam, sőt mi több a sógornőmék is úszkáltak a tavon. Testvéremmel és unokahúgommal esőben bicikliztünk Agárden felé, és volt olyan, hogy másnap este mentünk az Irigy Hónaljmirigy koncertre. A testvérem csak azt közöle nekem, hogy mindig együtt legyünk, nehogy legyek rosszul. A koncert után haza furgonoztunk és nagyon izgalmas volt a kerékpározás.

Az Irigy Hónaljmirigy többször lépett fel Agárdon, és szerte a városokon át. Én nagyon örültem, hogy élőben látnom a Mirigyeseket, és nagyszerű, ismert dalokat adott elő a nagyközönségnek. Nagyon érdekes volt, főleg hogy a Mirigy koncert alatt temérdek fényjáték is volt. (ami nekem picit zavart a szemem miatt) A koncert eléggé hangos volt, és az ünneplő tömeg egy része táncolt és énekelt. Én nagyon féltem, hogy rosszul leszek a koncert alatt, de itt volt a testvérem és segít rajtam. Ami fontosabb nem kellett a TV Macit feltenni! Tudni illik, hogy az egyik gyermekkori rémálmon, a Delta és a Süsü a sárkány.
Az Irigy Hónaljmirigy zenéjüket először 1994-ben hallottam, amikor a Music box műsorán néztem egyik zenei klipet. Köztük volt a Rockantválogatott című dalt, ami magával ragadott engem. Azóta nagyon kívülről fújom ezt a dalt:

Az utolsó napom eljöttek a kórus társaim. Mind azért jöttek, hogy bulizzanak, és páran fellépjenek szerepelni a Nem Adom Fel együttesbe. Én is azért jöttem, hogy színpadra léphessek a NAF zenekarba. A volt barátom, Zakál Zoli nem volt ott az Agárdon, ezért örültem, hogy nem fog engem mocskolni, mint anno, miután elváltak útjaink. Nem tudom, hogy most Zolival mi történt, de úgy sem találkozom vele, de rám ne számítson. Én Ágira és Barnára hallgatom, amit mondanak. Így az elmúlt évek alatt sikerült akkor és most is legyőznöm a nehézségeket miatta. Sokszor megdicsérem magam azért, mert sikerült sok akadályt ledönteni, miután Barna kitolt velem, ahelyett ha segítene rajtam betanítani énekelni/zenélni. Most Ági tanít fejleszteni. Ez nem fordulhat elő mégegyszer, miután csapdában éreztem magam. Sajnálom, hogy Zoli még nem látott engem furulyázni a Lelked másik oldalán című dal furulyaszólamát. Sokat kell koncentrálni, de ez nagyon hasznos gyakorolnom. Remélem még néhány alkalom után is lesz folytatása ennek a szerepemnek. Bizonyos alkalmazkodásokhoz való szabályokat is be tudok már tartani, sok körülmény változott meg az életemben.  Innentől kezdve a legjobb tudomásul szerint fogok szerepelni a próbán, mert nekem számít a színpad jövője!

Mindent összevetve nagyon jó volt a nyaralás és ennek ellenére nagyszerű az idei nyarak, csak hát nem tudni mi lesz egy év múlva. Ez még a jövő muzsikája.

Ezúttal Bük felé vettem az irányt, ahol 2 éven át Szélrózsa találkozót hirdettek sok érdekességgel és koncertekkel.

Reggel fél 6-kor keltem. Elég nehéz éjszakám volt, miután felébredtem. Kinn esett az eső, így félő, hogy nem áll meg. Szerencsére mikor elindultam, 9 óra előtt akkor gyűltem a Keleti pályaudvaron a kijelzők előtt. Vettem ásványvizet, üdítőt és magammal vittem az előző este elkészített szendvicseket,chipseket is. Szerencse, hogy itthonról elhoztam a nagy bőröndöt és egy nagy hátizsákot. Magammal cipeltem a hálózsákot illetve a kis párnámat is. A 6. vágányról induló 9:10-es gyors vonattal mentem a NAF csapattal Bük felé. Légkondis, kényelmes zöld vonat volt.

14 óra után pár perccel érkeztem meg Bükre. Nehézkes az átkelés a büki állomáson.
Én és a csapatom elindultunk Szélrózsa felé. Ott kb. 10 percet gyalogoltunk, majd meg is érkeztünk.
Arra gondoltam, hogy az idei Szélrózsa talán ez lehet a hely, amely a múltkori Sástón jobb programok és kényelmes szállási esélyek lehettek volna. Nekem ez nem tetszett. Bizarr volt az egész hely és furcsáltam, hogy nincs teljes körű kiszolgálás. Mikor az egyik Rick és Morty részben Rickék wellnesselni mentek, ahol kis híján nem érezték különöset a wellness gyanánt.
Továbbálltunk és nemsokára meg is találtuk a megfelelő helyet egy családias, kulturált kis szobában.
Egyszerű, de szép, és ráadásul nem egy puccos, sznob faházban, ahol Mátrában laktuk két éve.
Ez a kis vidéki tábor olyan, hogy reggelit és vacsorát mindenki vegye meg, és az ebédet csak táborban kapunk meg. Az árban szállás is benne van. Szerencsére nem volt baj, csak megijedtem, hogy 10 percig kell gyalogolnom a Szélrózsa felé.

Másnap reggel miután reggeliztem velük, eljöttem a szállásból, s akkor úgy döntöttem,
hogy elmegyek Activityzni, mivel van esélyem szórakozni, és onnan sok mindent lehet szerencsémhez jutni a játékra. A jó válaszokért és a hatékonyságra való jelentkezésemért nyertem egy nyári kalapot az Ökumenikus segélyszervezettől. 

Sokszor gyönyörködök a Szélrózsában, hogy itt sokkal hangulatosabb, mint ez a szánalmas Nem Adom tábor. Ott nem bántannak, hanem elfogadnak engem! Kellemes kikapcsolódásra van részem, és nincs kutyakiképzések, mint Debrecenben! Megnyugtató látványt tud nyújtani, mind Pl: Játékok, zenés interaktív workshop-ok.
Esti koncertek során a dalokban érzek energikus hangulatot is.
A jó muzsikában az a jó, hisz mikor átadjuk magunkat a zenének, akkor a gondolatainkban bármi előjöhet. Bizonyos dallamtípusok emlékeztetnek egy adott történésre. Fantáziakép tárul elém miközben becsukott szemmel  hallgatom kedvenc zenekaraimat. Biztosra veszem, hogy másokkal is elő szokott fordulni mindez.
Mikor gyermek voltam csak akkor nem szerettem az zenekarokat, amikor még 14 éves korom óta lelki fájdalmat okoztam Kovács Katinak az Euro Parkban, de nem szándékosan tettem. Sokszor vagyok ma is úgy, hogy néha megbántok 1-2 embert, de bocsánatot kérek.

Nagyon jól éreztem magam. Igaz, eszembe jutottak a veszteségeim, de ezektől függetlenül csodás napban volt részem. Feltöltődtem, s kikapcsolódtam. Az élet nem áll le, csak átalakulnak annak részei.
Jó volt kicsit elmenekülni a gondok elől, hogy kiszellőztessem a fejem, s gondolkodjak.
Bárhova is megyek az emlékek, a gondok velem jönnek, de igyekszem az utóbbit mellőzni.
Nem könnyű. A vidéki élet csendes. Más, mint itt Pesten.
Én nagyvárosi lány vagyok, aki a nyüzsgésben nőtt fel. A vidéki életnek is megvan a maga hangulata.
Kisebb sokkal a választék, mint Budapesten.

A vonaton indulásáig kb. félórám volt, hogy odaérjem. Édesapám kísért engem a
Keleti pályaudvarra, s hozta haza engem. A nyár nálam júliusban kezdődött, de augusztusban folytatódik,
amely az első nyári kalandom, amennyi lehetőségem van, azt megörökítem.. Várom a folytatást. 

Múltkor néztem egy nagyon megrázó felvételt a neten. Egy fiatal férfi életveszélyesen megfenyegette az utasokat a 4-es metrón, aki először egy idős asszonnyal kezdett ordibálni, mert az megkérte rá, hogy ne jojózzon másokat zavaróan. De ezt nem érdekelte, sőt, egyre agresszívabb lett. A biztonságiak leszállították a szerelvényről az ordibáló férfit, aki azzal védekezett, hogy az utasok fenyegették meg őt, mert jojózni mert a metrón. A cikket itt olvashatjátok el:

https://egyazegyben.com/durva-balhe-volt-a-4-es-metron-videoval-43625

Idegenekkel nem állok szóba! De! Ha megszólítanak, akkor megijedek, mert nem tudom, milyen szándékai vannak velem.
Mikor 17 éves koromtól már egyedül kezdtem hazajárkálni az iskolából akkor leültem idegen emberekkel beszélgetni a buszon. Nagyon jó érzés volt hátul ülni régi Ikarus buszon.
Ha egy ,,agresszív" idegen megszólít, akkor mindig megijedek, mert nem tudom előre, hogy milyen szándékai vannak. A sok „normálisnak” nevezhető embertársunk közül vannak rendesek, de vannak köztük szívtelen gonosz emberek is. Ezek nagy része sok esetben gúnyolja, bántja gyerekeket, idősebbeket és a fogyatékossággal élőt és nem bánja meg a tettét. Az átlagos emberek többségét a pénz érdekli és nem a valódi értékek, mely a szeretetet és az elfogadást foglalja magába. Nagyon sok a rossz ember és nem szívesen állok le gonosz bűnőzőkkel társalogni. Nem hiszem, hogy valaha a rendszer változni fog.

A Székesfehérvártól tartó vonat kicsit késett, de 20 perc alatt egészen végállomásig mentem egyedül. Ám ebben az alkalomban felszállt négy roma ember Velencére és szórakozva üvöltöztek. Fáradt voltam és rajzfilmet szerettem volna nézni online, amikor hirtelen terjedő konfliktust alakult. Az egyik lány először egy hajléktalannal, majd egy kalauzzal kakaskodott. Soha nem kételkednék mi bajuk van, így csináltam róluk videót, hogyan viselkednek csúnyán a vonaton. Ám észre vettek engem és elkezdtek belém kötni. Egyszerűen félelmetes mit mondtak rám! Csak nagy a szájuk és igazságtalanul fenyegetőztek velem! Mintha bajt okozhattam volna! 
Gyilkos tekintettel néztek rám. Olyan szavakat mondtak rám, ami rosszul esik nekem! Káromkodtak, megfenyegettek engem! Ez felháborító, hogy mit mondtak nekem, hisz ez szándékos bántás volt a részemről. Láttam őket, hogy élvezik a konfliktust! 
Nem veszik észre, hogy gyerekek is ott voltak a vonaton!  Ők alkották a háborút, hiszen nemcsak a hajléktalant, de a kalauzt, s köztünk engem is mocskoltak, hogy nem vagyunk normálisak!
1 percet veszekedtek velem a vonaton, kissé kikészültem miatta. Nagyon rosszul esett nekem a bizonytalan roma lányok hozzáállása. Ezt nem fogadom el! 
Nem volt más választásom, mint a visszavágás! Felemelt hangon visszaszóltam nekik és ráparancsoltam, hogy menjenek innen a vonatból! Ez jött magától!
Majd ők is ezzel vágtak belém és verekedni akartak. Odafigyeltem, hogy ne okozzak kárt, csupán azt, hogy megvédjem magam. Erre a képébe rá dobtam 2X is sajtos tallérokkal, és közöltem nekik, hogy én nőből vagyok, és jogom van igazat mondani!
Minden közben a kalauz feltudta hívni a rendőrséget, hogy intézze el Kelenföldön a verekedő bűnösöket.
Miután dühösen távoztak a vonatból, csak folyt náluk a hiszti, míg én meg nem nyugodtam a végállomásig. A vonat vége felé menekültem és szomorúan elmerengtem azon, hogy édesanyámnak mindig igaza volt. Ő azt mondta, hogy nem kell velük foglalkozni! A kiabálás volt az egyetlen dolog, ami akkor eszembe jutott azok a japán animek, amit megtanultam tőlük, hogyan kell viselkedni a vetélytársakkal. Komolyan olyan kellemetlen volt mintha vádoltak volna engem.
Az utazók büszkék voltak rám, mert megmondtam az igazat az agresszív öntelt lányoknak.
Az igazi érték a szeretet! Ez a legfontosabb! Én hálás vagyok az Istennek azért, hogy eddig komolyabb baj nem történt velem. Azonban engem is értek az utóbbi években számos olyan igazságtalan dolgok, amelyek megváltoztatták az életem és máig érzem a következményeit. Nem vagyok gonosz, csak nagyon haragszom a lányokra, amiért csúnyán viselkedtek a vonaton. A törvény bünteti a bűnösöket, ezt megjegyeztem!

Ez botrány, és szomorú, hogy az egész tömegközlekedés előtt. S ha a járművön esetleg gyermekek is utaznak? Olyankor mi van? Minek cirkuszolnak buszon, villamosokban? A metró és a villamos kulturált jármű. Így tönkretenni meg lealacsonyítani a BKV és MÁV járműveket! A busz meg troli még elmegy, de a metró, a vonat meg a villamos úri járművek. Nem mindenki engedheti meg magának hogy villamossal pláne metróval utazzon. Ezt kell hallgatnia? Sajnos egyébként az a helyzet, hogy majdnem mindegyik ellenőr/kalauz hasonló felállású. Emberek vagyunk, akik érzéketlenek, lekezelőek  Még akkor is, ha éppen az adott személynek van jegye/ vagy bérlete. Kivéve azok, akik nulla az embertársaink felé. Sürgősen kéne most már erre is valami megoldást találni... Egy utassal való konfliktusról is Amerika jutott eszembe. Innen már csak egy lépés, hogy érdemes e tömegközlekedéssel járni, vagy gyalog cammogni?!

HA RAJTAM MÚLNA,ÉN ELTÖRÖLNÉM A TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ESTI HÁBORÚT BÁRMIFÉLE OKKAL! ATTÓL,HOGY A BKV VAGY A MÁV FELELŐSEK E, NEKEM NEM LESZ KÁROM!

Idén is a gyalogosoké lett a nyári hétvégére a forgalomtól elzárt Szabadság híd. 

A tavaly nyári, kényszer szülte, de spontán fesztiválhelyszínné váló Szabadság híd idén nyáron újra piknikező hellyé vált. Ez egyrészről örvendetes, másrészről viszont elgondolkodtató, hogy az a buszsávmegszüntető, villamosokat dugóba kényszerítő, szabálytalan autósokat hőssé emelő, 1973 mintájú autóközpontú városvezetés, amely az áteresztő kapacitás tekintetében a Szabadság híddal egyenértékű Lánchíd esetén mereven elutasítja még a legcsekélyebb forgalomcsillapítást is, most vajon miért is lett hirtelen ilyen megengedő, különösen úgy, hogy a híd esetében teljes lezárásról van szó.

Idén is jó esély van rá, hogy folytatódik a Szabihíd augusztus közepén. A kezdeményezés két éve indult, akkor még teljesen spontán módon: felújítási munkálatok miatt egész nyárra kitiltották az autókat és a villamosokat a hídról, a gyalogosok pedig gyorsan elfoglalták a felszabadult hidat. Ennek a nyárnak akkora sikere lett, hogy tavaly már a direkt e miatt a rendezvénysorozat miatt zárták le a hidat 4 hétvégére, és ha minden jól megy, idén sem lesz ez másként.

Délután fellépett
a Pepita & Ratty Jazz Band 

Nekem tetszene, ha néhány év múlva nemcsak a hídon álldogálhatnék, hanem a épület tetején is, akárcsak a hegy túrázás közben. Az lenne az igazi szabadság, ha Budapesten felszíni autózások helyett sportpályák, bevásárlóközpontok helyett parkok, új  lakótelepek helyett játszóterek épülnének. Itt az ideje, hogy teljesen máshogy gondoljunk a városainkra és felszabadítsuk a köztereinket

Sokan azt mondják, hogy a gyerekkor természetes része a csúfolódás, piszkálódás. Mitől lett most ennyire felkapott az iskolai bántalmazás témája?”
Jó eséllyel nem lett több bántalmazás, mint korábban, csak a technikai fejlődésnek köszönhetően lényegesen több eset kerül napvilágra. Nem beszélve arról, hogy ma már pontosan tudjuk, hogy az iskolai bántalmazás későbbi „normális felnőttjei” nem feltétlenül vették olyan könnyedén társaik rajtuk ejtett sebeit, mint azt sokan gondolták, és ezek a következmények sokak egész életére rányomták a bélyegüket. Összességében egyrészt érzékenyebbek lettünk a témára, másrészt több is a felület a kérdés megvitatására.
Online zajló, elhúzódó és szándékos bántalmazást, zaklatást, megfélemlítést jelent. Az esetek nagy többségében van a történetnek offline előzménye. A bántalmazók a közösségi oldalakon lejárató kommenteket írhatnak az áldozatról, feltöltenek a másikról kínos fényképet vagy videót. Küldhetnek sértő vagy fenyegető üzeneteket, létrehozhatnak profilt más nevében, hogy így lejárassák mások előtt, vagy a nevében küldenek az illető ismerőseinek üzenetet, amivel veszekedést szítanak. Az emberi jogokhoz tartozik az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőséghez való jog is. Minden olyan cselekedet amely ezt a jogot megsérti, akár szexuális, akár más természetű magatartás formájában zaklatásnak minősül, és törvény által büntetett.
A technika és az internetes világ elterjedésével, elterjedt egy újabb zaklatási forma is, amely az elektronikus úton elkövetett, egyre gyakoribb, személyt, csoportot, vagy szervezeteket sértő támadásokat foglalja magába.

Ilyen zaklató tevékenységeknek számítanak az alábbiak:

1. Személy ellen:

-e-mail, chat, internetes oldalakon át küldött zaklató jellegű üzenetek

-személyes adatok megszerzése, felhasználása (e-mail jelszó, bankkártya számok, személyes mappákhoz, kontaktokhoz való engedély nélküli hozzáférés)

-személyes adatok módosítása (adatok, képek, információk) ezáltal téves információk terjesztése az érintett személyről,

-fals identitás használat-az áldozat identitását használják online tevékenységekhez (chat, vásárlás-kezdeményezés, bejelentkezés regisztrációs oldalakra), vagy az érintett személy nevében fals üzeneteket küldeni, vagy fals
információt terjeszteni a környezetnek.

-szexuális töltetű üzenetek, felhívások- kiskorúak zaklatása szexuális jellegű üzenetekkel

-mobiltelefon használata zaklatásra (névtelen hívások, megfélemlítő, megalázó üzenetek ismételt jelleggel)

2.Számítógép ellen:

-vírusok küldése az érintett személy számítógépére, rongáló szándékkal

-üzenetbombák küldése, ezáltal az érintett személy postafiókját fogadó képtelenné tenni

-megadni az érintett személy e-mail címét olyan oldalakon ami által kéretlen üzeneteknek van kitéve a postafiókja

Egyes országokban külön törvényt hoztak létre az interneten elkövetett bűncselekmények szabályozására. Az első törvényt Amerikában, Kalifornia államokban 1999-ben léptették életbe.(U.S. Cyberstalking low).

Hogyan küzdjünk az internetes zaklatás ellen?

Mivel nem voltak barátaim, így első nekifutásból a Minimax.hu oldalán belül fórumoztam, ott kezdeményeztem velük kapcsolatot. 2 barátom volt, Rooney és Dóra volt a Minifórum társaim, akikkel velük szoktam beszélni és szerepjátékozni az elmúlt évek során. A sors úgy hozott, hogy már elváltak útjaink. Részleteket nem árulok, annyit igen, hogy fórumon általános iskolások voltak, és durván megbántottak engem. Úgy döntöttem, hogy elhagyom a Minifórumot és az Animax fórumon kerestem tovább barátokat. Ott nem jártam sikerrel. A Minifórumon chatalőseit csak azzal vádolom, hogy nem hallgattak meg, nem beszélhetnek úgy, mint egy normális emberrel. Ezzel fájdalmat okoztak nekem. Másképpen is lezárhatták volna velem a kapcsolatot. Ugyan élnek, de már nem kommunikálnak velem. Annyit tudok tenni, hogy végleg elengedem őket. Miután elkezdődött az OKJ korszak, úgy döntöttem abba kell hagynom a fórumozást.
Tisztában vagyok azzal, hogy az interneten mi folyik körülöttem. A gonoszság mindenhol jelen van! Az olyan ember hétköznapjai szintén félelemmel telhet, hisz a zaklató gyakran szembesülhet tetteivel. Ha egy népnek fáj és kellemetlen, akkor teljesen természetes, hogy megsérülnek. Hisz mindenki, köztük én is rendes, normális életet szeretnénk a világhálón. Csak sajnos nem tartanak össze, hisz sok esetben még egyesek egymásba esnek, pocskondiázzák a neten ahelyett, hogy egy értelmes megoldást meghoznának és összefognának azzal kapcsolatban, hogy az interneten rendbe tegyék. Miért nem állítják meg az internetes zaklatót, amely átterjed, mint valami vírus? Az is aggasztó gondolat, hogy mi lesz később.
Az internetes zaklatót úgy képzelem el, mint egy hackert, aki emberi alakot húz magára.
A gonoszság = a pusztítással, rombolással. Az internetes zaklatót, az élteti, hogy másoknak fájdalmat okoz és élvezi azt, amit csinál interneten belül. Csak épp az ilyen áldozatok (köztünk én is voltam célpont) egy dolgot nem kapnak meg soha az életben: A szeretetet, amely értékesebb a gyűlöletnél. Ha sok zaklató ember van, csak az érdek tartja össze őket, és ha az egyikük elbukik, a másik keresztültapos rajtuk, vagy egyszerűen arrébb löki őt. Egy biztos, jól nem jönnek ki. Az internetes zaklató nem érdemel tiszteletet, mert nem szolgált rá. Erőszakkal pláne nem lehet tiszteletet kivívni a másiktól.

,,FEGYELEMBŐL LESZ A FIGYELEM!"

Nemcsak gyerekeknek hanem mindenkire is vonatkozik az internetezés szabálya.
(Pl: Ha valaki feltesz pornóképet, az ki van tiltva a fórumból vagy a blogból) Személyi jogsértésről szó sem volt! Akkor miért van itt több fórumozó, ha minden szabályt be kell tartania? A fórumozók is emberből vannak, és tanulhatnak a saját hibáiból.
Az internet azért van, hogy fejlessze az embereket A-tól Z- ig a tudásukat. A fórum viszont azért is, hogy megfigyelje az adott fórumosok fortélyos eszüket!
(Legfőképpen a moderátor)  De arról viszont szó sincs, hogy egy zaklató mire képes?! Jó kérdés! :( 

Nemrég olvastam sorstársam bármelyik netes hozzászólását, amely megértettem mire volt képes ellene:

Ismerem az érzést! Egészen gyerekkorom óta elhagyott ez a barát, aki képes volt lopni, csalni és hazudni! Él még, csak a szívem mélyén csalódott vagyok azért, mert nem azt csinálja, amit én vagy mások kérnek! Ez a kislány hiperaktív és csintalan diák volt az elmúlt évek során. Én csak őt azzal vádolom, hogy elárulta bunkó módon, mint a sorstársam, s nem ígérte meg, hogy visszaadja a dolgaimat, ami az enyémé. Ezzel fájdalmat okozott nekem.

A múltban elszenvedett sérelmek megtörténtek, nem lehet változtatni rajtuk, de félelmetes az, amit a sorstársam velem művelt az interneten keresztül. Én a helyében nem tenném azt, amiért aljas módon zaklatja azokat az embereket, mióta a Tüskevár iskola tanárai az elmúlt évek során rugdosták őt azért, mert több tapasztalatuk volt, s el kell fogadnia mennyire fáj az igazság! Ő soha nem mondta el az igazat, hogy autizmussal él, és milyen nehéz gyerekkora volt. Sajnos az iskoláztatás idején a helyzet rosszabb lett és felnőtt korábban látszik a gyűlölete. A lényeg az, hogy rossz dolgok történtek egymást között. Ahányszor valami konfliktus történik, akkor megijedek és elkezdek kétségbeesni. S ezt nagyon élvezte is ez a gazember! Egyáltalán nem voltam felkészülve az interneten belüli szituációra. Szerintem az átlagembernek sem esne jól, de nagyon rosszul esett nekem a rosszindulatú hozzáállása. Az internetes zaklatások 2009-től kezdődött, majd azután 2012-ben követte. Utoljára 2015 nyarán újból sértegetni merészelt, és osztotta az észt. A szó is súlyos fegyver, ezért nem volt más választásom, mint a visszavágás! Visszaírtam neki, hogy most lehet befejezni az erőszakos hisztit, mert nem voltam rá kiváncsi a problémáira! Odafigyeltem, hogy ne okozzak kárt a barátomnak.  Ez az eset megtörtént! Amikor megsérülve megértette, aztán utolsó szavakként írta nekem, hogy inkább menjek el egy szakorvoshoz. Ebben a helyzetben cserbenhagyott és végleg elváltak útjaink! A sorstársam érzelmi kitörései rosszak és sok kárt okozhatott az adott kapcsolatoknak, ezért elvárom tőle, hogy normális embert faragjon magából. Másképpen is lezártunk volna a barátságot. Nem szívesen akarom látni olyan bizonyos személyeket, akik ellenségesen bánnak a másikkal.
Sokszor elképzelem azt, mit lett volna, ha egy diák verekszik egy tanárral vagy fordítva?! Ebből következmények is lehetnek e társadalomban! Akár börtönbe mennének, akik súlyos testi sértést követnek egymás ellen! Egy online zaklatottat nehéz megfékezni, és mindezek lehetetlennek. Egy szülő azért van, hogy segítsen egy sérelem okozta gyermekének, miközben a félelem uralkodik a gyermeke közösségi oldalán. Abból tanul a gyermek, hogy mit tegyen a zaklató ellen!
Én már csomó mindent átéltem, és megtanultam, hogyan nézzek szemben a sorstársam szituációs sértő szavait. Ha történik a jelenben egy újabb internetes zaklató, akkor kellemetlen múltbéli képek villannak fel bennem és akkor ez felszínre tör.

Ezek nagy részéről jó, ha tudtok, egy sor dologgal viszont jobb, ha sose találkoztok.
Védjétek a webes identitásotok!
Simán megeshet, hogy évek óta chateltek valakivel és úgy érzitek, nagyon jól ismeritek, s az illetőről kiderül, hogy nem az, akinek kiadja magát, vagy bizonyos dolgokban folyamatosan hazudik! Vannak olyan felnőttek, akik kimondottan gyerekekkel, fiatalokkal akarnak chatelni, mert hátsó szándékaik vannak. Tartsatok észben, amikor chatportálokon jártok! Nem szabad idegenekkel csevegni és nem szabad bedőlni sértő szavaiknak! Kérjetek meg szülőktől mi a megoldás a zaklatás ellen. Sose fogadjatok el tőlük semmit sem és ne menjetek el velük sehova! Az interneten rengeteg mindent megtudhatok egy csomó dologról.

Közösségi oldalak

Hogyan tudtok élni a közösségi oldalak lehetőségeivel anélkül, hogy visszaélnétek adataidtokkal vagy kihasználnának? Használjátok az eszeteket, mielőtt közzéteszitek! Legyetek óvatosak, nem mindegy, milyen információkat teszitek ki a profilodra! Nem tudhatok, kik a barátod barátaid, vagy a barátod barátainak a barátai.

Sajnos nemcsak a rendszer rossz, de az emberek sem tartanak össze. Sokan csakis magukra gondolnak, pötyögtetve azt a szar telefonjukat/számítógépüket és közben nem veszik észre, hogy az internet, amiben élünk, lassan a fejünkre esik. Netezzetek biztonságosan!