Lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a szeptember 13-i Jobb velünk a világ koncertre, amelyet a Budapest Sportarénában rendeztek meg. Meglepő volt, hogy kórusom este mentek fellépni. Esélyem volt délelőtt fellépni és délután önkénteskedni mielőtt elkezdődne a nagy koncert.

Idén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Szent Ferenc Alapítvány. Ez az a szervezet, amelyen keresztül a világ bármely pontjáról kézzel fogható módon segítheti bárki Böjte Csaba misszióját. Misszió ez a javából, hiszen árva, szegény sorsú gyermekek ezrei köszönhetik sorsuk kiegyenesedését mindazoknak, akik a ferences szerzeteshez csatlakozva, a szeretet hatása alá kerülve valamilyen formában gazdagabbá tették ezt a negyed évszázadot.
A programban méltán híres és elismert előadók Böjte Csaba testvér nevelt gyermekeivel közösen léptek fel a Papp László Budapest sportarénában.  Az előadásra próbálkoztak a zenészek, mind Pl: Edda, Republic, Oláh Ibolya, Presser Gábor és még sokan mások. Köztünk a NAF együttes is. Nagy örömünkre szolgáltak, és megtisztelték mindenkit ezen a különleges családias hangulatú, koncerttel egybekötött rendezvényen. Minden zeneszám közben a háttérben színes mozgóképek voltak, és nem hiányozhattak a fényjátékok sem. Az önkéntesség számomra nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott. 
Nekem vannak érzéseim és életcéljaim, és át tudom érezni a Nem Adom Fel iránti fájdalmát, melyről már korábban írtam:

https://cicusblogja.blog.hu/2017/10/23/never_give_up_gospel_korus_esetek_es_megelteteseim

Véleményem szerint tanulja a sérült ember azt, amit használhat a jövőben. Sajnos egyáltalán nem meglepő hogy a „problémás” gyerekekkel komolyan kiszúr az élet, és nemcsak az oktatás terén, de közösségi helyen is probléma tárul. Pedig a tanulás létfontosságú dolog az autisták életében. A volt barátom így fog felnőni, ha gyerekkorában erőszakkal bántalmazták? Van megoldás! Fizikai és lelki bántások helyett inkább segítene azokon, akik rászorulnak! Pl: Ha valaki szerepelni akar a színpadon, vagy ha nem tud vásárolni egyedül. VÁLASZ EGYSZERŰ: BETANÍTANI addig, amíg meg nem erősödik testileg-lelkileg! Nagyon sok autista okos, sok esetben előrehalad NT-sektől (Olyan emberek, akik nem élnek autizmussal) és ők különösebben igénylik a fejlesztést (ének-zenében, kézművesésségben, olvasásban...stb). Olyan érték van bennük, amelyeket bármilyen NT-s gyerek, vagy felnőtt megirigyelhet! Mindehhez bátorítás és türelem szükséges!
Sok mindent észreveszek ami körülöttem zajlik. Természetesen nemcsak mások érzett elfoglaltságukat látom, hanem azt is, hogy miért nem jut autistáknak is szerepük, mint bármely sorstárs.
Engem nagyon zavar még az emberi gonoszság. Ahogy egyesek bánnak a másikkal! Hogy sokan sírnak, szenvednek és ezt a politika hagyja! Lehet gúnyolódni, de engem nem érdekel.
Mellesleg a művészet, a zenék, és a dalok, amely mindenki szeret tanulni. Én már csak tudom, mert ha van időm, gyakorlom. Saját véleményem, ezt pedig fenntartom, ami Barna és Ági mond!

,,Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság."

Böjte Csaba megmondta az igazat, mióta NAF együttes bandái lelkileg sokszor rugdostak engem. Úgy gondolom, hogy amiket átéltem, arra utal, hogy fiatal álmodozó leányzó voltam 2011 és 2013 között, aki egyedül volt, magába zárkózottként élt. Én most hiszek abban, amit 1-2 baráttól kapok jó tanácsot, Ricsosztól és Nikoltól. Én mindig vigyázok magamra, és odafigyelek az érzéseimre. Nem tudom azonban elkerülni, hogy sok-sok lekezelő emberekkel nézzek szembe, így azonban könnyen megsérülök, amely ez sajnos természetes.

Ha legközelebb is megadatik a Jobb velünk a világ koncert, inkább hétvégére kell tenniük a megfelelő időpontot és elmennék. Óriási élmény volt önkénteskedni. Remélem, újra összejön majd ez az alkalom, ha a NAF együttes adhatna egy esélyt, amely számos érzéseim vannak a színpad iránt. Ők képesek arra, hogy játékból mocskoljanak engem. De én nem engedem őket, hogy bántsanak engem, mert a szívem tiszta és lelkem erős, hogy szembenézzek a gyermekkori életcélommal. Kíváncsi leszek arra, hogy sok év múlva képesek lesznek elnézőek lenni az elmúlt történtek miatt, mint ahogy Barna és Zakál Zoli bohócot csináltak belőlem. Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor Kós Angéla mindenhova küldött Nem Adom Fel helyszínekre, de még új gyerek voltam és mennyire álmodozó. Az álom olyan mintha egy film lenne. Minden álomnak van egy jelzése. Pl. az, hogy mi zajlik a lelkünkben, a gondolatainkban és mik történnek a szeretteinkkel. Akár az előző életünk egy-egy darabját is visszakapjuk arra a pár órára, amikor mély álomban vagyunk. Az álmunkban azt hisszük, hogy a valóságban vagyunk, de valójában csak egy átmeneti belső univerzumban lebegünk.
Hogy változott meg körülöttem a világ, hogy lettem érettebb és miként éltem meg sok mindent. A színpad, főleg ha szentimentális bizony érzelemmozgató. Más dolgok is eszembe jutottak, csak az nem publikus.