Lassan 10-11 év után elutaztam Agárdra, hogy kipihenjek a testvéremmel és sógornőmmel. De nemcsak azért, mert megláthassam Barnáékat és jókat strandoljak, hanem azért, hogy megnézhessem az Irigy Hónaljmirigy koncertet.

Reggel nagyon korán ébredtem. Szerencsére időben elkészültem az indulásra. Korábban indultam itthonról, mert eléggé hűvös volt az idő, majd egyre fokozatosan melegedett. A Kőbánya-Kispesten tudtam venni a jegyet Agárd felé, így a 8:26-as gyorsított vonatra szálltam fel, s idáig elvitte 9:30 körül. A modern, légkondis piros vonattal utaztam.10 óra előtt pár perccel érkeztem a nyaralóba, mely a testvérem kísérte engem.
Sok minden változott pár év alatt, hiszen a falra festett családfán feljutott a családi képünk. Furcsa volt ez nekem kis nyaralóban lakni, de amikor a Budakeszin voltam a nagymamámmal az sokkal nagyobb volt, mint ez a ház. Szinte majdnem ugyanazok a lakberendezések vannak, ahol a régi telkünkben volt.
A nap további részében a testvéremmel a Park Camping-ben hajtottunk, ahol csodálatos látványban volt részünk. A testvérem megmutatta, hol kell eljutnom, ha a Barnáékhoz akarok meglátogatni. Elhatároztam hogy elmegyek és meglepem őket. :)

A Villon kalandok!

A campingben, ahol sátoroznak, külön strand is van. Sokszor haladok el mellettük.
A helyszínen majdnem olyan, mintha Balatonon lennék. Sokan sátoroznak köztünk idegen emberek. Azt nem tudom miért, csak annyi hogy 3 napot, de 1 hetet is töltenek. A fülledt, nyárias kánikulában sokszor járnak strandolni, de volt olyan, akik horgásznak a Velencei tavon. Többen voltak a Villon táborban, mint Zamárdiban.
Barna gyakran tájszólásban mondja a nevemet, mely oly romantikusan szólít engem, mintha egy ékszeres doboz lennék. Barnának és a többi ismerősöknek beszélnem kellett magamról, miért akarok csatlakozni a NAF zenekarba, de annyit mondtam, hogy köszönöm szépen jól vagyok! Meséltem nekik, hogy én a Never Give Up kórus tagja vagyok, szeretek szerepelni és nyitott ember vagyok. Gazdag élményeim is vannak, mint egy nehéz gyerekkor. Nem lenne unalmas életem, amely mindenki be akarna „törni” az életembe. A Nem Adom Fel maga a család. Az én belső világom sokkal nagyobb, mint azt bárki képzelné. S közben megmutattam nekik  a celeb albumom, amely sok híres sztárokkal lefotóztam az elmúlt évek során. Hangulatosabbnak tartom a Villon tábort, mint a Nem Adom felét.
Este mikor elértem az Agárden színpadhoz, a koncertek majdnem egy órásak voltak. Legfőképpen a Villon trió zenekar. Szerdától vasárnapig más stílusban játszották el, akusztikustól egészen a kemény rockig. A kerekasztal beszélgetések elmaradtak, pedig szerettem volna tudni hogyan terjedt a banda, és milyen célból. Én szívesen megosztom a gondolataimat.

Gyermekkoromban apámmal és testvéremmel mentem vízibiciklizni Balatonon. Most beteljesült a gyerekorom, melyet Barna kibérelt egy piros csúszdás vízibiciklit és tavon keresztül utazgattam a lányokkal. Volt, amikor belemerészkedtem a csúszdán és lecsúsztam a Velencei tavon. Így akartam magamnak és a többi NAF társaimnak egy lehetőséget adni, hogy szerepelhessek egy újabb videó klipben, hiszen én nem tudok fejest ugrani.

Szomorú voltam, mikor nem vittek engem sárkányhajózni. Most azon a ponton vagyok, hogy nem tudom, mit tegyek. Nem tudok úgy tenni, hogy most regisztráljam magam, mintha benne lennék a listákon. Megbántani pedig nem akarom. Rendkívüli odafigyeléssel jár ez. Volt, hogy néhány Nem Adom fel tagot megbántottam korábban, de ez még egyszer nem fordulhat elő. Az átlagos emberekkel kapcsolatban is figyelnem kell. FEGYELEMMEL! Gondoljunk bele abba, mit tehetünk, ha összezavarodunk, pánikba esnénk, és elveszítjük a türelmüket. Ez szinte természetes, hogy megsérülök! Mintha egy olyan dolgozatot írnék, amely annyira nehéz, hogy csak annyit oldhatok meg belőle, amennyi tudok. Ez számomra elfogadhatatlan, hogy miért kell korábban regisztrálni!  A lényeg, hogy nélkülem mentek el, és jó erőben eveztek. Remélem, jól érezték magukat. Elszántam arra magam, hogy a Kopaszi-gáton lesz rá lehetőségem evezni.

Minden közben a tesómékkal strandoltam, sőt mi több a sógornőmék is úszkáltak a tavon. Testvéremmel és unokahúgommal esőben bicikliztünk Agárden felé, és volt olyan, hogy másnap este mentünk az Irigy Hónaljmirigy koncertre. A testvérem csak azt közöle nekem, hogy mindig együtt legyünk, nehogy legyek rosszul. A koncert után haza furgonoztunk és nagyon izgalmas volt a kerékpározás.

Az Irigy Hónaljmirigy többször lépett fel Agárdon, és szerte a városokon át. Én nagyon örültem, hogy élőben látnom a Mirigyeseket, és nagyszerű, ismert dalokat adott elő a nagyközönségnek. Nagyon érdekes volt, főleg hogy a Mirigy koncert alatt temérdek fényjáték is volt. (ami nekem picit zavart a szemem miatt) A koncert eléggé hangos volt, és az ünneplő tömeg egy része táncolt és énekelt. Én nagyon féltem, hogy rosszul leszek a koncert alatt, de itt volt a testvérem és segít rajtam. Ami fontosabb nem kellett a TV Macit feltenni! Tudni illik, hogy az egyik gyermekkori rémálmon, a Delta és a Süsü a sárkány.
Az Irigy Hónaljmirigy zenéjüket először 1994-ben hallottam, amikor a Music box műsorán néztem egyik zenei klipet. Köztük volt a Rockantválogatott című dalt, ami magával ragadott engem. Azóta nagyon kívülről fújom ezt a dalt:

Az utolsó napom eljöttek a kórus társaim. Mind azért jöttek, hogy bulizzanak, és páran fellépjenek szerepelni a Nem Adom Fel együttesbe. Én is azért jöttem, hogy színpadra léphessek a NAF zenekarba. A volt barátom, Zakál Zoli nem volt ott az Agárdon, ezért örültem, hogy nem fog engem mocskolni, mint anno, miután elváltak útjaink. Nem tudom, hogy most Zolival mi történt, de úgy sem találkozom vele, de rám ne számítson. Én Ágira és Barnára hallgatom, amit mondanak. Így az elmúlt évek alatt sikerült akkor és most is legyőznöm a nehézségeket miatta. Sokszor megdicsérem magam azért, mert sikerült sok akadályt ledönteni, miután Barna kitolt velem, ahelyett ha segítene rajtam betanítani énekelni/zenélni. Most Ági tanít fejleszteni. Ez nem fordulhat elő mégegyszer, miután csapdában éreztem magam. Sajnálom, hogy Zoli még nem látott engem furulyázni a Lelked másik oldalán című dal furulyaszólamát. Sokat kell koncentrálni, de ez nagyon hasznos gyakorolnom. Remélem még néhány alkalom után is lesz folytatása ennek a szerepemnek. Bizonyos alkalmazkodásokhoz való szabályokat is be tudok már tartani, sok körülmény változott meg az életemben.  Innentől kezdve a legjobb tudomásul szerint fogok szerepelni a próbán, mert nekem számít a színpad jövője!

Mindent összevetve nagyon jó volt a nyaralás és ennek ellenére nagyszerű az idei nyarak, csak hát nem tudni mi lesz egy év múlva. Ez még a jövő muzsikája.