Sajnos minden, ami másság! Eltérő dolog attól sok esetben félnek az emberek.
Én valahogy nem találtam meg a helyemet közöttük, így a Nem Adom Fel alapítvány segített rajtam befogadni engem. Igaz, hogy kellemetlen volt akkor, de most derűlátó időszak keletkezik nálam. De! Ahányszor történik valami jó, vagy rossz dolog, akkor esténként átgondolom azokat a dolgokat, amelyek nemrég történtek velem. Ilyenkor van az ún. feldolgozás. Nagy segítségemben van a rajzfilm is.

Én mindig küzdök az életcéljaimért, hogy minél jobban megismerhessenek ki vagyok én, és milyen tehetségeim vannak! Én és a sorstársaim nem vagyunk könnyű helyzetben. Miért is? Fogyatékossággal élni nem gyengeség, hanem bizonyos korlátozottsággal jár. Nekem szerencsém volt, hogy nem súlyos autizmusom van!
Én atípusos autista vagyok, ami köztudott, hogy az autizmus átható formája Nehezen viselem az emberi gonoszságot, és igazságtalanságot, tehát átlagos kategóriába tartozom!

Vannak időszakok, amikor úgy érzem sikerül, de egy másik időszakban másképp látom a helyzetem.
Egyik másság sem könnyű, ismerjük be! Nemcsak a másság nehéz, hanem az emberi hozzáállás is.
Vannak olyan napok, amikor konfliktusaim vannak. Ahányszor készen álltam arra,
egy újabb kihívásokra nézzek szembe, sajnos elutasításokat kaptam! Ilyenkor sírva fakadok, rossz, de lezajlik. Mintha egy zápor-zivatar lenne, ami jön és megy. Sokat hibáztam, de ma már másképpen csinálnék ezt, azt,
de ez lehetetlen. Érnek időközönként olyan ingerek, amelyek kiborítanak.
Más dolgok is történtek, de ezt nem részletezném. Ezek nem könnyű pillanatok. Pl: Egy kapcsolat megszakadása, mások megbántása, vagy épp engem bántanak meg, stb.
Idézzek egy pillanatot: Annak idején a Mozdulj divatbemutató kudarcaim után elvesztettem egy bizonyos sérült személyt. Nem rá haragudtam, hanem nem jutott nekem szerepem.
Dühös voltam az életcélom miatt, mert a Mozdulj közhasznú egyesület így döntött a sorsomról.
A volt ismerősöm azt hiszi én bántom dühítő emojikkal, és sokáig nem bírt velem.
Így szakadt meg a kapcsolatunk!
Nem azért vannak hibák, hogy abból tanulunk?

Ezeknek hatása este jön elő. Az ágyban fekve mikor felvillannak a rossz emlékek, akkor kérdéseket teszek fel magamnak:

1) Mi, hogyan történhetett volna, ha odafigyelek az adott kapcsolatomra?
2) Miben, mikor hibáztam, és miben hibázott a másik fél?
Választ sajnos nem kapok mindarra, amit magamtól kérdezek. A társadalom, amelyben élünk túlságosan is előítéletes. Az átlagos ember sose tanulja meg saját hibáiból, de némelyik ember igen!

Autizmussal és epilepsziás élőként az én világom, világnézetem teljesen eltér az átlagostól. Amikor kislány voltam, akkor mellette sokat feszengtem, s féltem mit hoz a másnap. Szép lassan elkezdtem kiépíteni magam köré egy olyan belső világot, ahol jól éreztem magam. Hogy pontosan miket, azt már korábbi bejegyzésem leírtam, mivel túl személyes és nagyon hosszú lenne mondatokba szedni. Elég, ha azok tudják, akik ismernek engem. A képzeletvilágom-fejlődésem során bővült, újdonságok jelentek meg és mindez mai napig tart. Volt olyan időszak, amikor a képzeletvilágom teljesen magába szippantott. Ma már persze más a helyzet.
Érettebben kezelem, odafigyelek arra, hogy a valóságban is maradjak. Megvan ma is az álmaim, amiket tervezgetek az évek során. Az OKJ évek után váltam érettebbé, persze nem mindenben váltam azzá.
Én egy békés életre vágyom, ahol nincsenek aljas-gonosz emberek, kik csak akadályokat gördítenek a mássággal élők elé, élvezettel elgáncsolva őket. Kérdezem magamtól miért? A mássággal élő emberek mit ártottak a rendszernek? Én pl. mit tettem ellenük? Semmit! Az, hogy a sitcomsorozatokat és a kabarékat gyűlölöm, az egy dolog! Rossz, hogy a nappaliba úgy kimennem, hogy Pl: az Egy rém rendes család megy, melyet édesapám néz, és közben megy a sok Laugh track effekt! Legszívesebben átkapcsolnám rajzfilmekre vagy sportcsatornákra. Ugyanez van a Showder klubbal is! Nem nézzem, de édesapám igen! Hallom a sok borzalmas humorokat, amely nemcsak felháborít, de el is keserít. Érzékeny ember vagyok, aki csak megdöbben az emberi gonoszságon. Igen, kiborít az értelmetlen humor. Sokszor eszembe jut az, mintha bántalmaznának.
Ez teljesen természetes, normális életet szeretnénk. Ahogyan az átlag embernek is.

A boldogságom karnyújtásnyira van tőlem, de visszahúznak. Mégpedig az átlagos emberek és én. Régen rossz, ha valaki viccet csinál más nyomorából. Az ilyen emberek belül üresek, és nem érnek semmit az égvilágon! Nemcsak én, de ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, mint azok az emberek, akiken nevetnek! Az ilyen átlagemberek inkább magukba néznének. Vannak, akiknek mindez nem számít, de mi a helyzet azokkal, akik másra vágytak? Könnyen lehet mondani erre, hogy vállalták, de biztos, hogy tudtak minden következményről?
Jómagam szeretek szerepelni a médiákban! De nem szeretem, ha valaki gúnyt űz belőlem, vagy ha valaki pletykál rólam. Jó, ha a szüleim elvárják, ha megmaradok hétköznapi embernek! De! Ha bekerülnék a média ördögi körébe, akkor szembesülnék a rosszindulatú pletykák, kamuhírek és egyebek világával. Nem lenne magánszférám, mindenki be akarna „törni” az életembe. Az én belső világom sokkal nagyobb, mint azt bárki képzelné. Kérdezem magamtól azt, hogy mibe kerül nekem az, hogy az életcélomat érjem el, legyen közösségem és egyszerű, de normális életem? Kinek ártok azzal, ha nekem jó? Mit ér a pszichoterápiás kezelés, ha mások nem hagynak fejlődni? Az autizmust és az epilepsziát miért nem lehet megérteni?
Az autizmus nemcsak a kapcsolataim szakítja szét, de a kísérőbetegségek, pl. a pánik, meg a hisztériák is alaposan betesznek nekem. Mit tehetek? Törődjek bele abba, hogy jobb már nem lesz?

Szomorú, nem? Nagyon is az! Eszembe jutott nekem a Kaleido star című japán anime sorozat, amikor Sora a franciaországi Cirkuszfesztiválon az angyalok táncát nem tudta végrehajtani, mert árulás, megtévesztés, gyűlölet, és irigység lakozott az akrobaták szívéből, majd könnyeivel feladta. Csalódást okozva ezzel a környezetének, legfőképpen Laylának, így Sora kilépett a Kaleido színpadból és hazarepült Japánba.

A barátai aggódtak érte mi történhetett Soraval, így Ken Japánba ment, és elmondja Soranak, hogy ne adja fel az álmát és senkire se hallgasson!

Újév után visszatért a Kaleido színpadhoz és szünetet tartott úgy, hogy besegítse az előadás alatt.

Sőt May Wong, Sora vetélytársa hirtelen haragúvá vált, miután visszatért a társulatba és gyávának szólította Sorát, mert nem volt hajlandó párbajozni.

Nem szabad feladni a küzdelmet, amit Soraval is megtörtént. Miért?
Mert máskülönben teljesen depresszióba és válságba esnénk. Kell egy menedék, ahova mehetnénk a sok gonoszság elől. Kiemelném a rajzfilmek jótékony hatását is. A rajzfilmek nem egyszer mentette meg az életem és átsegített a nehezebb válságokon is. Az animációk olyan elemek vannak, amelyek beépülnek a lélekbe és nyugtató hatást mérnek a fájdalmas területekre. A szép rajzfilm a lélek nyugtatója! Persze nem mindenkinél hat, ugyanis nagyon sok fiatal az animeban keresi a menedéket, amely arra buzdítja őket, hogy mélyre süllyedjenek. Nekem legalábbis ez a véleményem! Az animáció, bármilyen kategóriájú is legyen!

Odafigyelek erre az álmomra, hiszen szeretem megépíteni az álomvilágomat. Mégis beleavatkozás történhet az életemben. A kérdés az: Miért van annyi szívtelen, lelkileg beteg és gonosz ember? Az ember nem tud mindent megcsinálni, főleg egy hozzám hasonló személy nem. Természetesen érdeklődök a valóságban történő dolgokról, építem továbbra is a jövőmet és csupán emlékeket hagyok hátra a Földön.

Az én életem érdeklődési körei a vers-próza írás, kórus, zene, és még sok más.
Az animációi ízlésem is erősen eltér az átlagostól. Ez én vagyok, és az is maradok.
Az én világom az enyém, senki másé. Akinek ez nem tetszik, annak kívül tágasabb.

A cél szentesíti az eszközt!

A tegnap esti lázadásom való tekintettel azonban nagyon megsérültem, amely ma délelőttig tartott. Csalódott voltam, de nem úgy, mint annak idején képzelhetem. Ennek most vége! Úgy döntöttem feltöltődök, mert ilyen állapotban képtelen vagyok rá vitatkozni velük. Megbántottam volna őket, hogy nem nyertem, illetve nem léptem egyetlen egy verssel, pedig annyira akartam. Ez még sokáig így is lesz a megnyugvásom! Egyeseknek túl nagy az elvárásuk velem és a fellépéssel kapcsolatban, hogy mit tegyek ellenük! Véleményem szerint több átlagos ember megkapják nagyobb esélyeket, mint bármelyik sérült. Én magamtól nagy dolgokat várok el, hisz már betöltöttem a 30. életévemet. Az biztos, hogy nem tudok odamenni másokhoz miatta, mert nagyon zavarban vagyok és ráadásul kevés az önbizalmam. Én annyira másnak látok mindent. Ennyire vak lennék, hogy sok mindent nem veszek észre?  De nem számít, így is megoldom egymagam!

Nyomás Kitsunéba!

Ma délután úgy döntöttem, hogy elmegyek először a Moonlight Meido teázó utódjához a Kitsune kávézóhoz. Sikerült nagyon szép pillanatokat lekapnom, amivel egy macskás hétvégét rendeztek meg! Évek óta nagyon ritka japán étterembe menni, mert az árak nem annyira kedvezőek!

1 db onigiri az 560 Ft. Majdnem olyan,mint egy rizsgombóc, de sokkal nagyobb, mint sushi. 1 db teriyaki meg 400 Ft! Olyan, mint a rabló hús, de nagyon omlós és finom!  
A sushit nem készítik és nem árulják. Szomorú voltam, miért nem készítik a kedvencemet!

Csodálatos látvány fogadott bennem a japán kultúra és az anime világa.
Nagyon jól esett a finom japán étel, majd azután a kellemes üditő barack teát fogyasztottam, melyet a Kitsunéban kínáltak.
Csodás élmény felmelegedni egy kellemes japán hangulat, melyet megnyugtatott, s mindeközben néztem meg a Nyan koi című animét.

A megnyugvó hétvége egyelőre örökké tart, bár ki tudja meddig marad számomra a karaokéig. Én örültem, hogy megörökíthettem az idei japán kultúra pillanatait.

A kórustársaimmal ilyenkor az aktuális dolgainkról beszélgetünk, egyenlőre. Nem egyszer figyelem meg a körülöttem lévő többi embert, hogy sokkal jobban érzik magukat, mint tavaly.


Ugyanis 2 éves a Nem Adom fel kávézó a Budapest első, fogyatékossággal élők által alapított kávézója. Az érdekesen hangzó név mögött Magyarország első, fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója. Hisz sokat fejlődött a nyitás óta, ahol a legtöbb munkatárs fogyatékossággal élő. Korszerű meleg konyhát üzemeltetnek, irodalmi programokat és koncerteket szerveznek, rendezvényekre települnek ki, de az itt dolgozók mégis a nyitott, vendégszerető, elfogadó légkör megteremtését tekintik működésük legnagyobb eredményének. Az is nagyon előremutató lenne, ha csak azt jelentené, hogy maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik és szolgálják fel az ételeket és italokat. Közre is működnek a programok szervezésében és lebonyolításában.

Szekeres Judit beszédet mondott

Eléggé hangosak voltak az emberek! Ha egyszerre többen beszélnek, akkor egy nagy hangzavar keletkezik. Ugyanezt figyeltem hétfőn a Kőki terminál Megafittnesen, amikor a zaja milyen erős zenét adott ki belül. Nagyon nehéz sokszor megfigyelnem őket. Van, amikor elviselhető, de akadnak olyan szituk, amikor nem.
Egy nyilvános helyen eléggé zavarban vagyok, főleg akkor, ha egyedül
vagyok vagy ,,a szupercsapattal". Látom rajtuk a boldogság hangulatát, a lazaságot és a felhőtlen jókedvet. Mindegyik vendég különböző módon kommunikált partnerével. Egy szemüveges pasi közben furcsa arcot vágott barátnőjével, és micsoda mosolya volt. A másik pedig egy 3-4 fős társaság, akik sokszor társasjátékoztak, közben röhécselésen viselkedtek. (Rengetegszer nevettek). Meg kell mondani, kissé furcsa volt! Olyan hangosan nevetgéltek, mintha egy sitcomsorozatot hallanám. Már könnyebben venném az akadályokat és erre büszke is lettem volna. Nagyon kellemetlen számomra, hogy egyetlen 1 dallal énekelek a kórussal, sőt még mindig én iszom a levét, hogy nem nyerek semmit a játékokban és önállóan sem szerepelek egy verssel!
30 éves auti/epis felnőttnek is meg kell tanulni, a részvételt! Látszik rajtam a felszíntörések, ezért nagyon megsérültem, miért nem az van, amit az ember szeret. Az tény, hogy délután kezdték el egészen késő estig.
Érdekes, hogy az NT-sek mennyire mások. Az aktivitás jelent meg a születés napi programban tele meglepetéssel és szombat esti karaokéval!

Lassan harmadik hete vágtam bele életem egyik legnehezebb kihívásába, hogy betöltsem a 30. életévemet. Úgy gondolom, hogy ez nehéz kihívás egy 30 éves felnőtt ember részére. Megpróbálom megtörni más hozzám hasonló sérült barátaimban azt a kemény jeget, mely csak nem akar elolvadni. Hogy milyen érzés 30 évesnek lenni? Nehéz. 

Főleg azért, mert mikor énekelek a kórusban, akkor az első próbálkozás sosem sikerül, de többször kell gyakorolnom azért, hogy jóban fejlődjek. Így be kell kapcsolódni a társasághoz és újból kezdenem az egészet, amiért gyerekorom óta bántottak. Néha napján zavarban vagyok, emiatt sajnos könnyedén félre lehet érteni. Ebben a helyzetben természetes ez a viselkedés, hisz nyíltan beszélnek velem és tisztában vagyok azzal, hogy Pl: miért nem énekelhettek szólóban!
A pszichológusom, Lilla azt mondta, hogy ez óriási dolog, amit csinálok, hisz ő ilyesmit nem tudna tenni, amit én a sérültek által kórusába tartozom. Illetve Marcsi, amiért sokkal szebben énekel. Mióta járok a Never Give Up gospel kórus órára, hogy közel jövőkben fellépni megyünk, de amíg tehetem csinálni fogom tovább.
Nem beszéltem még a saját rutinomról is: A vers-írásomról! A verseim a Poet.hu-ban tettem, de még folytatom az versköltést. A novellát sem fogom abbahagyni! Egyszer kitettem az Agymanók saját Fanficemet Ha ezt még nem olvastátok el, a korábbi cikkemben el lehet olvasni:

http://cicusblogja.blog.hu/2018/01/20/agymanok_riley_az_iskolaban

Mindeközben 2016 karácsony másnapján kezdtem bele a regény írással, egy hasonló ,,Family guy történettel", némi erőszakkal és erotikával fűszerezve. Nem gyerekmese! A többi legyen meglepetés!

A könyvcím logó! 
A KÖNYVCÍM BORÍTÓJA HAMAROSAN

Bízom abban, hogy ez idővel majd enyhülni fog és sokkal magabiztosabban fogok teljesíteni. A saját alkotásaimmal megmutatom, milyen vagyok, de ügyelek arra, hogy csak annyit áruljak el magamról amennyit szabad. Mert fontos tudni, hogy az én tevékenységeim csak egy részét mutatom meg a nagyközönségnek.

Pszichológusom, Lilla régóta javasolta nekem, hogy járjak el mozogni és végezzek gyakrabban testmozgást (Katus Best Body), futást, túrát. Mondta, hogy remek feszültségoldó és mellette egészséges is. Elfogadtam tanácsát! A rendszeres testmozgás benne volt az újévi fogadalmaim között, csakhogy az év elején a kudarc megint előrehozott, és 4 hete kell járnom rendbe vagyok e. Könnyen megsérültem, s csak az egész egy rettentő rossz élményként marad meg. Lehetséges, hogy lesznek még kiborulások! Természetes dolog ez nálam. Hiszen betöltöm a 30. életévemet! Ennek ellenére tényleg idegennek fognak nézni jövőben is? Muszáj jobban figyelnem a környezetemre, és saját magamra.

El se képzelheti az átlag ember azt, hogy mekkora fájdalmat tud okozni nekik, ha elutasítják engem mert más vagyok. Az internet és a filmek sokszor eltúlozva mutatják be az autizmust, és más mentális betegségeket. Olyan hatást vált ki az emberekből, amiknek köszönhetően az autisták és a más gondokkal élők piszkálódás, erőszakos bántalmazás, kiközösítés és elutasítás áldozataivá válnak. Ezek pedig tönkre tehetik az életüket. Az autizmussal élők sajnos felnőtt korban is nehézségekbe ütköznek a kapcsolatok és a kommunikáció terén. Egy átlagos felnőtt is tud hasonló fájdalmat okozni egy autista felnőttnek, viszont a gyerekek sokkal kegyetlenebbek e téren. A mai társadalom tudatlansága óriási károk okozója. A megértés és az elfogadás sokat segítene minden olyan embernek aki valamilyen mássággal született. A világ is másképp működne!

Ugyanis az utóbbi években sajnos felszedtem pár felesleges kilót, amelyektől szeretnék minél hamarabb megszabadulni. Nem a tökéletes női test, csupán egy normális alakot szeretnék, mint bármely nőnek.
Ha megpróbálnánk összeállítani egy TOP 5-ös listát a leggyakoribb újévi fogadalmakból, akkor biztosan szerepelne köztük a

Futás
Katus Best Body
Jóga
Fogyás
Egészséges életmód (mozgás+táplálkozás)

Miért is olyan népszerű azonban az új esztendő küszöbén, vagy első napján fogadkozni? Erre nagyon egyszerű a válasz: életünkben számos dátumot tekintek valamilyen szempontból varázslatosnak és meghatározónak a végességük miatt (óév-újév forduló.). Minden év végén egészen biztosan lezárul valami. Nincs tovább, akármi történt megtörtént, változtatni nem tudunk rajta. Fel kell dolgoznom egy elmúlt esztendő történéseit és csak annyit tehetek, hogy ha valami nem tetszett, azt legközelebb (tehát jövőre) megpróbálom jobban csinálni. Pl: valamilyen rossz szokásról való lefogyás. Azt mondták, ezt kell csinálni a fogyásban és mozgásban! Így is van! Nem is kell velem foglalkoznom, elég lett volna lehetőséget adni, amit mondanak a Fitnesznapokon! Úgy látom, hogy nem akartak a közelükben lenni, mert nem tolerálták sűrűn. Mintha ismeretlen személy lettem volna. Tapasztalatból írom ezt, mivel megéltem. Sajnos jól ismerem azokat az embereket, amikor olyan eset történt, amikor az események alatt hirtelen elfáradok. Megígértem magamnak, hogy sokat mozogjak. Szerencsém volt, mert nem lett semmi következménye annak, hogy abbahagyom, de lehetett volna. Örülök, mert az igéret, ugyanis szép szó! Ugyanis tavasz kezdetétől ismét elinduljak, és bebizonyítsam magamnak, hogy edzéssel mennyivel jobban és gyorsabban megy majd a mozgás.

Az egyetlen rádió, amit szerettem az a Juventus rádió volt, de megszüntették
és Sláger Fm lett. Zavaró volt, mióta átváltották éjfél után és egysíkú lett.
Mellesleg nem egyszer fordult elő, hogy egy számot csak úgy megszakítottak, mert éppen az egy órával korábban már bemondott hírek ismételgetése sokkal fontosabb volt. A helyzet sajnos ma sem túl fényes. Sajnálatos módon, nem kívánatos lehetőségem nyílik arra, hogy megállapítsam, a helyszínen bekapcsolt rádiócsatorna mélységesen egysíkú. Ugyanis rendben, ha valaki slágereket szeret hallgatni, de annyi zenei újdonság van, amit az embernek hallania kell. És persze a Rádió 1 szlogene:
Csak igazi mai Sláger megy! Azt hiszik, náluk megy! Illetve a Music Fm szlogene:
Összehoz minket!  Meg ehhez hasonló szövegek. Közben 10-20-30 éves átlag zenéket adnak, melléjük olyan zenékkel, amelyeknek hangulata van! Itt a 60-70-80-90-es évek és a 2000 évek eleji zenei darabjaira gondolok, amelyeket nagyon régen sugároztak hazai rádiók. Nem egyszer hallottam már a
Rapülök: Áj-lav-Jú, Desireless: Voyage Voyage, vagy éppen Rednex: Wish You Were Here című számait. Tévedés ne essék, jó számok ezek, de ideje lenne újítani és megismertetni az olyan muzsikákat, ami klasszikus jazz és retro dalaikkal foglalkoznak! Az imént felsorolt dalok a maguk idejében voltak slágerek. Nem baj, ha 1-2x leadják, de nem egyfolytában kellene! A hazai rádiók közül nem egy olyan van, amelybe igenis beleférhetne, mondjuk hazai, angol, olasz és francia zene. Én nagyon szeretem a zenei kultúrát és a valóságos mennyi zenei csemege mindig a fülembe cseng!

Nem tudom elhinni, hogy ennyire igénytelenek legyenek a rádiók, hogy nem ad még lehetőséget sem annak, hogy ilyen zenét bemutassa. Értem, hogy 80-as,90-es és napjaink zenéjét játsszák el, de nem kellene túlzásba vinniük, ha a 60-as, 70-es évek slágereit behozhassanak, mint anno a Sláger rádióban.

A megszűnt Danubius rádió helyét vette át! 
A Juventus rádió megszűntével  Magyarország legrégebbi kereskedelmi rádióadója lett.

A megszűnt Sláger rádió helyét vette át! Ilyenkor belekóstoltam a 60-as - 70-es évek slágereiben, hogy az akkori zenekar milyen dalokat muzsikáltak (Metró,Illés,Beatles,Bee-gees).

A másik a jazz zene a romantikus oldala mellett másféle stílussal is foglalkozik. Pl:90.9 Jazzy, ami kizárólag jazz zenékkel foglalkozik. Én a jazzt, és pop rockos oldalát szerettem. Hála a rajzfilmeknek megismerhettem a zene csodás világát.

Mindig is zavart, hogy a hazai kereskedelmi TV csatornák rajzfilmekből szinte csak Tv sorozatokat vásárolnak. A korábbi években a Cartoon Network oly népszerű volt, mint a Nickelodeon. Akkoriban az M1-en kezdte először a reggeli blokkot minden szombaton, majd később vasárnap, és csak 10 rajzfilmsorozatot szinkronizált.
Utána a TV2 csatlakozott minden hétvégén. A Cartoon Network blokk az utóbbiakban sikert aratott, mint maga a csatorna. A telenovella sorozatok 1982-ben érkeztek meg Magyarországra, és szép lassan meghódították azoknak a nézőknek a szívét, akik a rajzfilmeket és animekat ócsárolták. Tisztában vagyok, hogy mindenkinek más az ízlése és őszintén megírva nagyon felháborít és elkeserítenek ezek a dolgok. Ha ezek az emberek szeretik, nézzék meg. Ennyi!

Aki elolvasta az blogom egyik oldalát, az fogja tudni követni a véleményem. Aki esetleg még nem olvasta el, akkor itt a link:

http://cicusblogja.blog.hu/2017/08/01/http_cicusblogja_blog_hu_enesarajzfilm

Nem törődöm meg miért látják ezeket a sorozatokat! Szerintük izgalmas és szeretni való látvány! A Dél-Amerikai országokban igen népszerűek a romantikus sorozatok, melyek teljesen eltérnek egy rajzfilmtől.

Hogyan jött létre az animáció?

A rajzfilm Amerikából jött létre! A rajzfilm olyan rajzok fényképészeti reprodukálása, amikhez különböző technikákkal mozgást és hangot illesztenek. Az animáció szó a latin „animo” igéből származik, ami „életet lehelni valamibe” jelentése. Az animáció tehát annyit tesz: lélekkel megtölteni valami mozdulatlant. A filmtechnika segítségével egymást követő álló képkockák mozdulnak meg, és kelnek életre a vetítés folyamán. Amennyiben ezek a képkockák rajzok, az eredmény: rajzfilm.
Amerikában csinálják a legtöbb rajzfilmet, mert az egész világon elterjedt és népszerűvé vált. Nemcsak a rajzfilm a legnépszerűbb, de számos ágazata is.
Ilyen Pl: stop-motion, CGI, rajzolt animáció, papírkivágott animáció ,homok.
A legtöbb és a legjobb stop motion animációt az angolok készítenek, mivel a hagyományos filmfelvétellel ellentétben itt nem valós időben megrendezett sebességgel kerülnek rögzítésre az események, hanem a mozgóképet alkotó összes képkocka egy-egy külön beállítást jelent, melyet állókép, azaz fotó formában rögzítenek.
1995-ben, az első teljes egészében számítógép alkotta mozifilm, a Pixar cég és a Walt Disney Company produkciója, a Toy Story – Játékháború, amely zajos sikereket ért el. 2001-ben viszont bemutatott egész estés animációs film,
amely a Shrek-sorozat 1. része volt. Innen indult lassan a CGI animációk sikere. Lassan kevés rajzfilmek vannak jelen és csak az anime és a CGI filmek növekszenek.

Nemcsak a sorozat van jelen?!

A telenovella egyáltalán nem vidám! Volt szerencsém belenézegetni, hogy „megkóstoljam” a műfajt, de ezek a sorozatok nagyon érthetetlenek, és tele van borzasztó jelenetekkel, mint bármelyik rajzfilmnek. Felkavaró jeleneteket helyeznek előtérbe és a végkifejlet sem szokott jó lenni. Nézze, aki akarja, de vannak olyan tévénézők, akik szívesebben megnéznének egy valódi telenovellát. Az elmúlt években mexikói, venezuela és argentin sorozatok is helyet kaptak. A TV2-n befutott anno a Vad angyal (Muneca Brava) című argentín sorozat, amelynek nagy kedvencem volt Natalia Oreiro. Azóta is ismételgeti az IZAURA TV. Később az M1-n sugározni kezdték a Kachorra című sorozatot, ami kora este kezdték el a sugárzást. Szerencsém volt, hogy nem folytattam a sorozatot, mert nosztalgiászni is volt időm, hiszen az M1-n két magyar rajzfilmsorozatot és Foxi Maxit tették helyette. A Kachorrát délelőtt folytatták. Majdnem kétségbe estem, mivel a Foxi Maxit majdnem abbahagyták, és azt követtő sitcom sorozatot Srácok, csajok és kutyák /Men, Women & Dogs/ után tették be a rajzfilmet. Nyáron újból nosztalgiázni is volt kedvem, és a M1 A tenkes kapitánya című magyar sorozatot tűzte műsorra kora este, ami azután később újból felbukkantak a magyar rajzfilmsorozatok Foxi Maxival együtt. Múltkor 1 órás blokk volt, de már félórássá vált! Aztán Foxi Maxi is elbúcsúzott, és magyar rajzfilmek uralkodtak. Az amerikai klasszikusokat szinte mind bemutatásra kerültek a magyar csatornákon, ám egy rajzfilm esetében más a felállás.

Nem minden kerül be a magyar kínálatba! :(

Nem tudom mi alapján választ egy kereskedelmi csatorna TV sorozatot, azonban az már tuti biztos, hogy mindegyikből a legfrissebbet veszi meg.
Nem minden esetben. A mai rajzfilmek már nem annyira ütősek, mint a korai években készültek. A 90-es évek végén, és 2000-es évek elején, közepén, egészen 2010-ig még tudtak jó rajzfilmeket készíteni, de utána már nem annyira. Egy régebbi sorozat vásárlása nem kerülhet sokba és több értelmük van, mert a mai rajzfilmes fiatal generáció meglepően gyenge!
Azonban az adott TV figyeljen oda a rajzfilmrajongókra, akik megszokták kedvenceiket. Nem tartom túl korrektnek azt, hogy a kereskedelmi tévék legfőként telenovella sorozatokat vesznek, fittyet hányva a rajzfilm rajongókra.
Akkoriban a 90-es évek végén az ORTT betiltotta a Dragon Ball Z-t, mert a 10. emeletről ugrott ki egy kisgyerek, hiszen tudni illik, hogy a gyerekeknek élénk a fantáziájuk. A betiltás oka, hogy az RTL Klub főműsoridőben adta le a Rajzfilm klub blokkban, és nem tettek rá 14-16-os megkülönböztető jelzést a TV képernyőjén. Viszont a rajongók és az RTL klub nem hagyta annyiban, s tovább vitte az ügyet. Elkezdték este 10-11-kor vetíteni a Dragon Ball Z-t, de akkor meg nagyon kevesen bírták nézni.
A rajongók fele 9-16 éves gyerek volt, a másik fele dolgozó felnőtt. Ezért meg is büntették szépen a csatornát, és be akarták tiltani. Most is betiltották olyan rajzfilmsorozatokat, amit nem szívesen látjuk TV képernyőkön:
A Kenyai Filmosztályozási Bizottság, azaz a KFCB összesen pár animációs sorozatot tiltott be három csatornáról arra hivatkozva, hogy ezekben a sorozatokban normálisnak állítják be a homoszexualitást, sőt olykor dicsőítik azt, nem mellesleg ezek még károsítják is a családot. A következő sorozatok lettek betiltva Kenyában: Kalandra fel!, A Lármás család, Korra legendája, Hé, Arnold!, Csillag kontra Gonosz Erők.

Animációs filmek EVOLÚCIÓ!

Ha a telenovella szériaáradat folytatna tovább, akkor lennék oly dühös, mivel nagy rajzfilmrajongó vagyok és nem örültem volna annak, ha a TV sorozatok háttérbe szorulnak emiatt. Ma már más a helyzet! Olyanokat nézném legszívesebben, amelyeket még nem láttam és szívesen megcsodálnám animációs filmeket magyar szinkronnal vagy felirattal.

2017-ben nyitottam meg életem első blogját, amelyet 7 évig szünetelt. De végül megváltozott, és korszerűbbé lesz majd az elkövetkező esztendőkben. A bejegyzések itt találhatóak. Bízom abban hogy jövőre is sok új dolgot oszthatok meg olvasóimmal abból a világból, amelyben élek. Továbbra is mellőzöm a politikát, a sitcom sorozatokat, a telenovellákat, a hétköznapi gondokat és a szomorúságot. Új arculat lép érvénybe, amely a sokszínűséget mutatja. Összegyűjtöttem néhány fontos dolgot ami idén, 2017-ben történt. Beszámolok bizonyos évfordulókról is.

2017. ÁPRILIS:

-Megnyitottam első blogomat!
-Részt vettem az Óbudai Futófesztiválon,melyet 3,5 km-t tettem meg
-Lefutottam 2,8-km-t a Városligeten, mely a Vivicitta futómaratonon vettem részt.
-A Music Fm-n megnyertem Eisberg Fitbalance belépőt, melyre el is mentem és kitornásztam magam.

2017. MÁJUS:

-Februárban egy Tudományos novellát írtam 2050-ről, de nem sok sikerrel! A Mozdulj közhasznú egyesület gáláján nem nyertem pályázatot :(
-10. alkalommal rendezték meg Japán napokat a Hopp Ferenc kelet ázsiai múzeumban. A Haiku versenyen 2. helyezést értem el.

2017. JÚNIUS:

-Blogíró találkozót tartottak Velencén. Az esemény a Decathlon tartotta, mely forró napsütésen futottam 2 km-t.

2017. JÚLIUS:

-Óriási siker zajlott a Red Bull air race, mely Kirby Chambliss nyerte meg a Budapest nagydíjat.
-Nem túl sikerrel halmozódott a Nem Adom Fel tábor. Nem fogom részletezni, mert csak annyit írok le a blogomba amennyit lehet. Voltak történések a táboron belül, de nem tehettek arról, hogy mi volt a helyzet.

2017. AUGUSZTUS:

-Megkóstoltam az idei ország tortáját.
-Nyugati téren rendezték a Decathlon sportágat, amely hatalmas siker volt.
-Augusztus végén rendezték meg Budapesten a Piacok napját. A tavalyi kudarcom után megtapasztaltam, hogy együtt lenni sokkal jobb, mint magányosan. A Nem Adom Fel közösséggel segítettem szórólapot hajtogatni, sőt kikapcsolódni a barátaimmal :)

2017. SZEPTEMBER:

-Elköltözött blogom a Blog.hu oldalon, amivel számos változások alakultak.
-Újra itt Never a Give Up gospel kórus.
-Tisztán növényi alapanyagokból készült ételeket kóstoltam a IV. Vegan Food Festen
-Óriási sikert aratott a Rehab critical Mass :)

2017. OKTÓBER:

-Elkészült Kiss Barna első videóklipje, a Dallamos Villamos! Júniusban volt a forgatás, amely a Magyar Dal napja alkalmából lett sikeres. Annyit elárulok, hogy Kőbányán készült egy villamos üzemen.
-A SPAR Budapest Maraton rendezvényén is részt vettem a 2,8 km-es futáson. Ugyan ez egy szokásos útvonal volt, mint az idei Vivicitta rövid távja.
-Lendületben kitornásztam magam a Decathlon Fittarénában.
-Megnéztem az Amerikából jöttem című családi jazz színdarabot. Hatalmas élmény volt, amely a Modern Art Orchestra és Kálloy Molnár Péter óriás sikert ért el :)

2017. NOVEMBER:

-Elmentem túra napozni, ahol a Róka hegy platóján kanyarog, ahol tárul a Kevélyek látványa, ott ahol a Kőhegyi bánya bejáratáig botladozhattam.
- Megsérült a lelkem, mert nem jutott szerepem a Mozdulj közhasznú egyesület VI. Integrált Divatbemutatón
-Önkénteskedni voltam a Nem adom fel barátaimmal a Barba Negrában, mely a Világnyítók rendezvénye napja zajlott a Fogyatékos emberek világnapja előtt.

2017. DECEMBER:

-Felléptem a kórustársaimmal, amelyet a Nemzeti színházban rendezték meg. Az est sztárvendége volt Presser Gábor!
-Felléptem a kórustársaimmal a Szent József templomban, mely adventi koncerttel kedveskedtünk.
-Karácsony előtt a Lélekzuhany Kórussal Budapest II.kerületben a Tárogató színpadon. Egy énekvégén végén is túl voltam.
-Különleges napjaim voltak Orfeumba, és ezt a felejthetetlen élményt folytatom tovább, de ami lényeges változás még az, hogy az év vége felé tervezgettem közeljövőm tervezésemet és elképzeléseimet :)

Ez a cikk, az idei év utolsó bejegyzése!
Boldog új évet minden blog olvasóimnak!!

Idén nagyon sok fellépésük volt a Nem adom fel együttesnek és nekünk is, melyekből ihletet nyújtottunk emberek szívére. Ennek alkalmából meghívtak az Orfeum Mulatóba, amellyel Szikszai Ildikó felajánlásának köszönhetően tarthatták meg a karácsonyi ünnepünket. Az Orfeum mulató itt Budapesten, az Erzsébet körúton található, amellyel nevezetességen egy fantasztikus Broadwaynek tekintem ezt a helyet.

A zene iránt érzett szeretetem is kifejezem ezt a helyszínt, mivel ez a zenei stílus nagyon sokat jelent nekem és büszke vagyok arra, hogy szeretem ezt a dallamvilágot. A díszlet nagyon ötletes, régimódiassan volt megcsinálva. A színek, a hangulat erősen árasztják azt a hangulatot, amit nagyon lenyűgözőek. A teremben telt ház volt.

Karácsonyi ajándékban egy színházi előadást néztünk meg. Az Anyád kínja című darabot néztem a sérült barátaimmal. A történet ismertetőjét és a szereplőinek névsorát itt olvashatjátok:

Betekintést nyerhetünk 4 nő kapcsolatába, egy hétköznapi életjükbe, akik kellő humorral fűszerezték nézőiket. Tabuk nélkül mesélték a csodálatos anyaság kevésbé varázslatos élményeiről is. Azt nem értettem miért, hisz majdnem a sarokba küldtek, s éreztem, hogy nem igazán kellemesen telne a színház. Ahogy a Modern Art Orchersra és Kálloy Molnár Péter által Amerikából jöttem esetében is, itt is telt ház volt. A színházi előadásban a 4 szereplő bemutatkozott és nézők ragaszkodtak a történetjükről. 4 bűbájos nő gyereknevelés miatt panaszkodtak, így beléptek a baba-mama klubba, onnan fordult a kocka, milyen helyzetben keverednek a jövőjükre szemben. Rögtön leesett nekem, hogy talán kitartásukról és a gyereknevelési szeretetről van szó. Szerencsére ennek ellenére nagyon élveztem az előadást. Akadt azonban néhány olyan poén, amin mások nevettek, és én is. Ebben a darabban sok olyan vicces beszólás volt, ami nekem nagyon bejött.Az előadás közben a vacsora már tálalva! Én egy konfitált kacsacombot ettem gratin burgonyával, vörösboros szilvamártással. Desszertet adtak melléje, ami csokoládés gesztenyetorta a karácsonyi desszert.
Nagyon jól éreztem magam Orfeumba. Látványos és hangulatos volt a hely. Szeretnék egyszer eljönni ide, mert nagyon tetszett a hely hangulata.