Eljött az évben az utolsó napod,
A jókívánságomat lelkedbe kapod!
Amerre csak jársz, nyíljanak virágok,
Remélni tudni kell, vigyázz! Mit kívánok!

Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet,
Eljött hát az idő, nagy levegőt veszek!
Legyél vidám, csak idd meg a pezsgőt,
búcsúztassuk örömében az óesztendőt.

Könny sohase érje csillogó szemedet,
Bú sohase takarja vidám kis szívedet!
Szilveszter éjjelén válassz egy csillagot,
Ha bármi bánt, nekem elmondhatod!

Elfogyott a pezsgő, elhalkult a trombita.
Hidd, hogy ez az év lesz éveid legjobbika!
Gondolatban koccintok éjfélkor veled,
Kívánok boldog, sikeres új évet neked.

Beléptünk a 2021-es évbe!

Hogy mi is legyen az új évi fogadalmam?! A türelem és az idő!

Mivel tovább tombol a járvány, nem lehet tudni mikor lesz vége ennek a szörnyű krízisnek. A koronavírus rossz dolog, így jelentősen rombolja az önbizalmam. Én mindig ingadozó vagyok és meg kell küzdenem a türelemmel, s ez az év sok dolgot tett tönkre az életemben. Sajnos nem úgy alakultak, ahogy kellett volna!

Számos Nem Adom Fel-es barátom van, akivel szövetkezhetek és segítséget nyújthatnak. Volt egy újabb szerelem, de hamar elmúlt. Ellöktem magamtól egy újabb férfit, aki irányított engem, mint egy szegény szerencsétlen szolgát. Erről minden alkalommal beszélek a pszichiáteremmel, aki segít abban, hogy a 2020-as traumám feldolgozhassam végre és új életet kezdhessek. Ez hosszú folyamat lesz, legalább pár év. Fontos, mert nem szeretném, ha újabb kapcsolataim mennének tönkre, azért mert visszatérnék a múlt hibáihoz. Be kell vallanom hasonlóan keserű vagyok, mint Grincs.

Az én autizmusommal és az epilepsziámmal senkinek sem ártok, odafigyelek a környezetemre és betartom azokat a bizonyos szabályokat amelyeket kell. Nem fogok megfelelni senki elvárásainak, mert magamnak ártanék vele! Az én életembe ne avatkozzanak bele kívülállók!

A koronavírus és történtek egyrészt megrázóak, másrészt a politika felvilágosítja azokat az embereket, akik eddig nem hallottak erről járványról. Bárcsak ez az járvány egyszer s mindenkorra megszűnne. Nem fogom azt állítani, hogy én nem félek. Van bennem félelem, de nem engedem, hogy tönkretegyen! A Never Give Up gospel kórus pedig a járványhelyzet miatt sajnos szünetel, pedig velük fel tudok oldódni.  Nagyon sok energia kell ahhoz, hogy újból fellépjek velük jövőre! Ott nem bánt senki, sokkal inkább ismereti hiányokkal küzdök. És bárki hozzám hasonló képes erre, csak fontos, hogy higgyek magamba és ne hagyjam, hogy más visszatartsa az élet célomat!

Bízom abban hogy jövőre is sok új dolgot oszthatok meg abból a világból, amelyben élek. Továbbra is mellőzöm a gonosz embereket, a hétköznapi gondokat és a szomorúságot.

Kinyitom a könyvet, lapozgatom csendesen,
Álombeli költemények raktároznak szívemben.
Ezernyi gondolat, áradnak el teli bizalommal,
Mely ihletettség halmozza el napjaimat.

Olvasson újra Kölcsey Himnuszát,
A régi gyermekkorom nosztalgiája már,
Megáldom Istennek a Magyar nevében,
Hisz az országban én születtem meg.

Tömérdek költő írt megannyi verseket,
Hiszen a szívemben csupa-csupa szeretet,
Elmélyült gondolataim táplálja oly érzésen,
Kellemes, nyugodt hangulat táplál lelkesen.

Egy vers van bennem betűkből,
Szavakból, mondatokból, minden derűből.
Lelkemmel együtt tovaszáll,
Szájról szájra mondom tovább.

Szomorú, vidám, Félelem és Düh,
Akár fájdalom vagy csalódottság, de nem bűn.
Az élet versét már megnyitottam,
A szívemben van a vers, már elolvastam.

A mai nappal véget ér a karácsonyt megelőző készülődés. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása. Tehát ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony: boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet. Ebből következik, hogy az utolsó hét hossza lehet csupán egy nap, amikor a negyedik vasárnap épp december 24-re esik vagy akár egy teljes hét is, ha az utolsó vasárnap december 18-a. December 24-e minden évben az advent utolsó napja és még nem karácsony.

Tehát a negyedik gyertya színe ismét lila, csakúgy, ahogyan az elsőé és a másodiké. Ez a gyertya az utolsó az adventi koszorún. A szeretetet, valamint Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja, aki erre a csodálatos emberi érzésre támaszkodva hirdette Jézus eljövetelét, megnyitva felé az emberek szívét. Néha olyan közel esik karácsonyhoz, egyenesen december 24-re, azaz szenteste napjára esik. Ekkor már az utolsó gyertyát gyújtjuk az adventi koszorún, így már mind a négy fénye beragyogja az ünnepvárás pillanatait. Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad számunkra. Így az ünnep, csakugyan ünnep lesz, és akkora figyelemmel fordulhatunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

Karácsony megadja az életünkben, hogy a legkisebb és legfontosabb közösségünk, menedékünk, a család felé forduljuk, mert a legnagyobb érték társas életünkben a család. Életünk értelme leginkább közösségben, a családban válik teljessé, akkor, ha abban a megbecsülés, tisztelet és a kölcsönös szeretet uralkodik. Tapasztalhatjuk, hogy a mai kor embere alig hall meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről, bajokról hallani, vagy megromlott a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint, hogy bennünket meghallgasson szeretettel valaki, akiben bízhatunk.
Közel a karácsony, tudatosan próbálom a lelkemet felkészíteni az ünnepre. Ideje van hát a megbocsájtásnak, a lélek megfegyelmezésének, és a megtisztulásnak. Köztudott, mennyire nem tudunk önfeledten és tisztán ünnepelni, ezen a járványidőszak alatt. Vajon mikor viszontláthatom e a barátaimat, kórustársaimat, és sorstársaimat? Tihanyi Dániel sorai is erre utalnak:

Zengjen az ének, éljen a Lélek
mindenki Téged vár!
Gyermekek, vének, égen a fények
had lássuk arcod már!

Csillag az éjben, árva-szegénynek,
mily gazdagságot adsz.
Emberek kérnek, s árad az élet,
mi hálánkban megmarad.
A hálánkban megmaradsz.

Készüljük együtt karácsonyra!

Kristály-csillag fénylik,
Zeng a muzsikai énem.
Szent karácsony éjjelig,
Karácsonyi élet.

Ha lenne egy kívánságom,
Bárcsak lenne egy barát!
Éji fényben csillogó,
Szeretetre vágyó adomány.

Csendben mondom, büszke vagyok,
Éjféli csillag ragyogj hát itt szépen!
Csendülnek fel éjféli harangok,
Szóljon hát a karácsonyi ének!

Az öröm

Ezen a vasárnapon a korábbi két lila után most az egyetlen rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg. Örömvasárnapnak is nevezik ezt a napot, hiszen ekkor már Jézus megszületésének  – a fény, a szeretet eljövetelének közelségét ünnepeljük. Érdemes azon elmélkednünk, mik a legfontosabb dolgok a számunkra, mi tesz minket igazán boldoggá. Ez a nap kiváló arra, hogy számba vegyünk, mi okoz örömet nekünk. Hogyan állunk az anyagi javakkal, ezekre vágyunk igazán, vagy valami másra? Arra gondolhatunk, milyen értékesek emberi kapcsolataink. Családunk, barátaink milyen nagy örömforrást jelentenek nekünk.Megérezhetjük, honnan fakad boldogságunk, értékelhetünk, átértékelhetünk dolgokat, eseményeket, személyeket. Megérezhetjük, mi fontos és mi az, ami lényegtelen. Eszünkbe juthatnak a legkisebbek, a legelesettebbek.

Ezüstvasárnapon egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.A hagyomány szerint ezen a napon történik az elsőáldozásra készülők bemutatása a közösségnek. Liturgikus keretek között életük első szerződését írják alá, amelyben a szülők, nagyszülők, keresztszülők, hitoktatók és a hivők közössége előtt megígérik, hogy komolyan készülnek az elsőáldozásra. Ekkor fehér kokárdát kapnak, amely a szentmisék alkalmával figyelmezteti a közösséget: ne felejtsenek el imádkozni a legkisebbekért

A várakozás időszakának félidejéhez érkeztünk, karácsony ünnepe már itt jár a kertek alatt.

A remény vasárnapja

Elérkeztünk Advent második vasárnapjához, amit bronzvasárnapnak is nevezünk! Ahogyan az első gyertya, úgy a második színe is a lila, vagyis ez is advent liturgikus színe, jelentése mégis eltérő az elsőétől. Ez a gyertya nem a hitet, hanem a reményt szimbolizálja számunkra.

Mindannyian átéltünk, vagy talán most is átélünk ilyen helyzeteket, amikor eltávozik egy szerettünk közülünk, aki nagyon fontos volt számunkra, amikor szerelmi csalódás ér minket, amikor az iskolában, vagy munkahelyen kilátástalan helyzetbe kerülünk, és még sorolhatnám… Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy magunkra maradtunk, a sóhajaink mintha üresen kongva pattannának vissza az égbolt zárt ajtajáról. Nem értjük, hogy miért pont velünk történnek ilyen nehéz helyzetek!?

A hit és a remény közös ajándékát megélve tudunk ezekre választ kapni a szívünkben és a lelkünkben egyaránt.
Fontos, hogy ez a hét a nyugalom, a belső tisztaság, a szeretet és a béke jegyében teljen.

November 18-án derült ki, hogy az énekes a koronavírus okozta szövődmények miatt kórházba került, állapota válságos volt, intenzív osztályon, lélegeztetőgépen, mélyaltatásban kezelték.
Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője is megerősítette a fájdalmas hírt: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Balázs Fecó, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, édesapa, férj és kolléga tegnap este távozott. A rengeteg ima és orvosai minden igyekezete ellenére 13 nap küzdelem után feladta a harcot.” – közölte a család nevében.

Elmentem a Margitszigeten, hogy saját szememmel láthassam a Zenélő kútat. Rengeteg ember sorakozott egy virággal és mécsessel. Mindenképp meg akartam örökíteni az ottani szomorú pillanatokat. Elfogadhatatlan, hogy virágok borították a kút körül, de itt-ott feltűntek gyertya fények is. Mikor a kút bejáratánál álltam Balázs Fecó - Évszakok című dalt hallgattam mely nagymamám legnagyobb kedvencé vált. Mintha szomorú lennék, akkor megvigasztalna boldogsággal. Eszembe jutott az az időszak, mikor a nagypapámat is eltemették, ilyen szomorú hideg télen. Emlékszem nagyon, mikor anyám sokkot kapott, egyszerűen felszínre törtek azért, mert nagyon szerette édesapját, így erőszakosan megvert engem. Égett az arcom és sírni kezdtem. Aznap este rajzfilmnézés és a zenehallgatás segített megnyugodni. 
Az évek múlásával kisebb-nagyobb veszteségek érhetnek minket, legyen szó munkahelyünk/iskolánk elvesztéséről, megszokott otthonunk elhagyásáról vagy egy partnerkapcsolat megszakadásáról. A legnehezebben feldolgozható veszteséget azonban közeli szeretteink halálakor élhetjük át. A halálesetet követő első évben az egymást követő ünnepek és évfordulók újra és újra felerősíthetik a magány érzését és a veszteség élményét, így ez az időszak mindenképpen fájdalommal terhelt lehet a gyászoló számára. Ráadásul vannak olyan esetek, amelyek kifejezetten nehézzé tehetik az elengedést és a történtek elfogadását. Ilyen esemény, ha:

• a veszteségélmény váratlanul, baleset vagy erőszak által következett be,
• gyermek vagy fiatal felnőtt az áldozat,
• az elhunyt és a gyászoló kapcsolata ellentmondásos érzelmekkel teli volt,
• ha a gyászoló veszteségei halmozottak,
• ha a gyászoló magányos, nincsenek igazán rokoni vagy baráti kapcsolatai, akik támaszt nyújthatnának.

A gyász legnehezebb szakasza a temetés után kezdődik, hiszen a gyászoló ekkor szembesül a veszteséggel és a korábban háttérbe szorult gondolatokkal, emlékekkel, érzésekkel. Emellett gyakran a társas környezet részéről is elvárások sora érkezik felé: igyekezzen mielőbb visszarázódni a régi kerékvágásba, ráadásul a gyász túlzott elhúzódását a rokonok és barátok hajlamosak "önsajnálatként" címkézni. A külső elvárásoknak való megfelelés igénye és a belső veszteségélmény megélése közepette a gyászolót szinte elárasztják haraggal, bűntudattal és önváddal terhes érzései. A gyászoló ezért visszahúzódónak és elzárkózónak tűnhet, míg döntéshozatalára az érdektelenség, a szórakozottság vagy éppen az átgondolatlanság jellemző.

1951. március 2-án született, Budapesten.
Már középiskolásként is zenélt, 1978-ban alapította meg a Korál együttest. 1979-1984 között egymás után hatszor az év legjobb billentyűsének választották. 1986-ban a Korál feloszlott. 1986-tól Balázs Fecó szólókarrierbe kezdett.  Filmzenéket komponált: (Gondviselés, Laura, Vakvilágban, A pókok, Nyolc évszak). Belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett, koncerteket rendeztek, és a bevételekből állták a felújítás költségeit. A teljes rekonstrukció 1991-ben fejeződött be. 1987-ben EMeRTon-díjat kapott. 1988-ban Kőfalak leomlanak címmel oratóriumot írt. Szintén ebben az évben az Interpop Fesztivál zeneszerzői díját kapta az oratóriumért és a Hölgyeim elég volt című színházi darab zenéjéért. 1996-ban unplugged koncertet adott. 1997-ben 12 év után újra összeállt a Korál együttes, és egy koncertet adtak a Kisstadionban, amely elnyerte az év koncertje címet (EMeRTon-díj). 1998-ban Liszt Ferenc-díjat kapott. 2000 tavaszán jelent meg új nagylemeze, A csönd évei. 3 korábbi nagylemezét tükrözi, amelyek nem jutottak el a médiába. Az egyik lemez az 1990-ben készült Gyertyák a téren című, a másik 1993-ban Balázs Ferenc és a Korál címen jelent meg, illetve ugyanebben az évben adták ki Balázs Fecó szerzői lemezét, amelyen más előadóknak írt szerzeményei találhatók. Az új lemez ennek a három lemeznek a gyűjteményes válogatása, és érdekessége még, hogy Balázs Fecó duettet énekel Kovács Katival és Keresztes Ildikóval. A közösen előadott dalok Forog a kerék és A csönd éve című dal Balázs Fecó 1986-ban írt szerzeményei, amelyet Szekeres Tamás újonnan hangszerelt. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, valamint az évek folyamán megkapta a A Magyar Érdemrend lovag-és tiszti keresztjét is. 2020. november 26-án, a Covid-19 szövődményei következtében hunyt el. 69 évet élt.

Díjak, kitüntetések

• Az év billentyűse (1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984)
• EMeRTon-díj (1987)
• Interpop Fesztivál zeneszerzői díja (1988)
• Huszka Jenő Életműdíj (1997)
• EMeRTon-díj (1998)
• Liszt Ferenc-díj (1998)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001)
• Fonogram díj (2008)
• Artisjus Életmű-díj (2010)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011)
• Börze Award – Életmű-díj (2011)
• Budavár díszpolgára (2014)
• Kossuth-díj (2016)
• Emberi Méltóságért-díj (2020)