Arcom sápadt, fáj a fejem Térdem sajog, forró a testem, Hogy mehetnék dolgomba, Ha ágyban parancsolt a nátha? Nyomkodom az okostelefonom, S közben fáj a hangtorkom! Kihapcizom jól magamat, Nyögve mormog: Ez nem az én napom!
Mozdulni sem merek az ágyamon, Náthából sugárzik a fájdalom, Törtfényű szememből fellángol a tűz, Pokol királya csodákat űz! Fürdik az izzadság poklában, Egy kaktusz van a torkomban! Rongyos köhögésem lüktetése, Mi ez, talán Isten büntetése?
Miért nincs most segítség?! Hol van ilyenkor a kezelés? Érkezik az orvos, leült mellettem. Hogy vakít a fehér köpenye! Kezét a homlokomra teszi, Másikkal a pulzusomat teszteli, Arcán hűvös nyugalom. "Mije fáj angyalom?"
Mindenem! - rettegtem, Nekilátott a kezelésnek! "Üljön fel, a tüdejét meghallgatom! "Sztetoszkópjával füleli testi gondolaton. "Semmi baj, csak egy kis nátha! Két nap fekvés, meleg teát igyon sokat, Lehúzza a lázát, tőle jobbat alszik, Holnapután már futkározik!"
Micsoda szerencse! Csak egy kis nátha! Ha covidos lennék, elkerget a halálba! Miért törődnék most mással, Mikor én küzdenék a Zord kaszással!?Í Így van ez! A beteg ember magára veszi Bulizni hív a haverom, mit mondjak neki?" Mit, ugyan mit?! - harsogok magamban - Azt, hogy ott leszek villámgyorsan!
