Sötétes ruha, napsugár a haja.
Kéklő szeme igéz a jókisleány-álca.
Nem áll ellen semmilyen gyermek.
Átok haragénekkel riasztja őket.

Vigyázz, mert ha sorra kerülsz,
Magyar órákban nem menekülsz.
Miért kell hát most is, még mindig
Halálfélelemben órák előtt felelni?

Nem álom volt, akkor is okolhatjuk!
Soha ne fessük ördögöt, így is folytatjuk.
Ahol ott rejtőzhet a fagyos hóförgeteg,
Vagy épp a gyűlölet szörnyetege.

A tanárnő csak dühöng, meg lenne a felelet?
Szavai így nyeri az idegi öröme!
Valakinek jelest, de van aki karót,
Kutyaszorítóban van minden tanuló.

Választ adni sajnos senki sem tudott,
Szomorúan teltek-múltak így a napok.
Megbocsájthatalan világát éli át,
Olyan, mint a szörnyű csalódás.

Mindegy, hogy a nőcske őnző vagy nem,
Morcos, rendes, makacs vagy kedves.
A feszültség iskolája csak egyre nő,
Resszkess, mert Maria lesz az úrinő!