(1961-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Dodie Smith Száz meg egy kiskutya című regényén alapul. A 17. Disney-film rendezői Wolfgang Reitherman, Hamilton Luske és Clyde Geronimi. Az animációs játékfilm producere Walt Disney. A forgatókönyvet Bill Peet írta, a zenéjét George Bruns szerezte.A mozifilm a Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg.

Amerikában 1961. január 25-én, Magyarországon 1964. december 17-én, felújított változattal 1984. május 10-én, új magyar változattal 1995. március 30-án mutatták be a mozikban.

A történetben Roger Radcliffe zeneszerző agglegényként él Londonban kan dalmatájával, Pongóval. Pongo elhatározza, hogy feleséget talál Rogernek és kiszemeli az utcán sétáló dalmatát és gazdáját, majd a parkban tett, előrehozott séta alkalmával összehozza Anitával, akinek szintén van egy dalmatája, Perdita.

Perdita nem sokkal később 15 kölyökkutyának ad életet. Még aznap este meglátogatja őket Szörnyella de Frász, Anita egykori osztálytársnője, aki meg akarja venni az egész almot. Roger véglegesen visszautasítja, mire Szörnyella felbérel két bűnözőt, Jaspert és Horace-t, hogy rabolják el a kiskutyákat, hogy a bundájukból neki szőrmét lehessen készíteni. Pongo és Perdita a többi kutya segítségét kéri a kölykök felkutatásához. Szörnyella vidéki házában (az elhanyagolt állapotban lévő családi birtokán) tartja őket fogva Jasper és Horace, összesen 99 kiskutyát.

A boldog viszontlátás után Pongo és Perdita megpróbálnak visszajutni Londonba, miközben Szörnyella üldözi őket. Egy tejgazdaság istállójában a tehenek befogadják őket és a kiskutyákat saját tejükkel szoptatják. A kutyák korommal feketítik el magukat, hogy labradornak tűnjenek, majd egy teherautóban elindulnak London felé. Szörnyella azonban meglátja a kiskutyák bundájáról lemosódó kormot és üldözőbe veszi a teherautót, de összeütközik a felbérelt két emberével és mindkét kocsi összetörik.

Londonban Roger és Anita első közös karácsonyukat tervezik ünnepelni, de hiányolják négylábú barátaikat. Hirtelen ugatást hallanak kintről és miután ajtót nyitnak, a házat ellepik a dalmaták. Elhatározzák, hogy mivel a 99 kiskutyát meg akarják tartani, ehhez Roger keresetéből vidéken vesznek egy nagy házat.

A folytatásuk pedig a 101 kiskutya 2- Paca és Agyar.

A legkisebb pettyes, Paca arról ábrándozik, hogy egy nap olyan hős kutya lesz ő is, mint a tévéből ismert vakmerő vakkancs, Agyar. Amikor a kiskutya elsodródik családjától, elhatározza, hogy nem keresi meg a hazavezető utat, inkább meglátogatja a képernyőről ismert "barátját". Csodák csodája, rá is talál Agyarra. Csakhogy felbukkan a 101 kiskutya örök ellensége, a gonosz Szörnyella. Ezúttal egy pöttyöket, foltokat festegető művész pártfogója, és hogy különc kedvencének kedvében járjon, elrabol egy rakás pettyes apróságot.

Mikor anyámnak állapították meg nálam először az autizmust, sose értettem meg miért kell elmenni olyan helyre, ami a legfontosabb egy sérült számára.
1997-ben viselkedésproblémák miatt sokszor maradtam a 3x3-as négyzetméteres szobámba. Kialakult a depresszióm és emiatt hangulatváltozásaim lettek anyám miatt. Nem is csoda, mert hát sok mindent megéltem már 15 éves koromtól. Elképzeltem azt, hogy mindig Szörnyella voltam. Az új élettel kezdve egy olyan hely volt, ami nagy kerttel rendelkezett. Ám iskolában nem igazán éreztem jól magam, de a gyerekekkel nem szívesen játszottam, mert ott is piszkáltak a furcsa viselkedésem miatt.
Régi emlékek, amelyek egyszerre voltak kissé kellemetlenek, de volt benne humoros rész. Egy autisztikus kaland. . Minden fiatalnak, kamasznak vannak rajongásai, szokásai, mániái, ha úgy vesszük. Ugyanerre gondoltam a 101 kiskutya után. Mindig voltak filmek, melyeket imádtam, imádom és imádni fogok. Ugyanez van a kedvenc rajzfilmekkel, és számos animekkal. Mi a közös bennük? A bennük rejlő hangulat, a történet, az atmoszféra, ami rabul ejt egy hangulatembert. Egy olyan hangulatembert, mint amilyen én vagyok. És a jövőben is biztos lesznek újdonságok, amelyekért ugyanúgy fogok rajongani, mint az eddigi kedvenceimért. Csak már idősebb leszek.
Köszönettel tartozom a nagymamámnak,aki VHS-n rakta be Vukon kívül, és megmutatta Disney varázslatos világát. A másik pedig Áginak, aki tájszólásként szólította fel engem, mint Szörnyella, hiszen én is Anita vagyok, mint ahogy egyik szereplő is. Mindenkinek ajánlom, különösen régi szinkronnal.

Böngészgettem az applikáción keresztül, és rátaláltam a toonme alkalmazást. Szeretek játszadozni a programmal! Volt egy olyan része ahol belebújhattam egy átlagos nő bőrébe. El is képzeltem magam, milyen lennék, ha nem lennék autista. Hát így:

Ilyen lennék ha „normális” lennék. Olyan álomvilágban tartozom, amelyekben a valóságban sosem leszek. De nem is kell, mert kötelező beállnom bizonyos elvárásoknak. Menő úgy is lehet, ha vicces képeket készít magáról, pl. toonme-s fotókat. Sokszor elképzeltem már magam előtt, hogy milyen lennék, ha átlagos lennék?

Tálos Mónika a Mozdulj! Közhasznú Egyesület elnöke meghívott engem díjátadó ünnepségére és egyben a divatbemutatóra, amely a Premier kultcafeban volt megtartva. Ott volt pár olyan barátom, akik részt vettek az eseményen, méghozzá Marcsi, Kriszta, Erzsi és Kíra.

Engem a Napsugár Anna kollekciójába küldtek, Marcsiékat pedig Mystic Day és Réti Fashion kollekcióhoz vittek.
Újból találkoztam egy kedves ismerősömmel Napsugár Annával, Áradt belőle a boldogság és a vidámság, ám sajnos kedves férje Sharek János egy váratlan betegség miatt elhunyt. Vérzik a szívem, hogy a párját nem tudták megmenti. Szegény Anna egyedül maradt, de barátai, családjai mindig mellettük van.

Érdekes dolog történt a Mozdulj eseményén. Elsősorban a Mozdulj közhasznú egyesület hétköznapi hős díjátadójával kezdte. Szőnyi Kinga beszédet mondott, majd sorba jöttek a díjazottak. R Kárpáti Péter verssel kápráztatta.

Ezután kezdődött a nagy attrakció! Elsőként jöttem a Napsugár fashion-el csakis azért, mert saját formámat adjam és ez nagydolog.

A Divatbemutató után jött a finálé és a csoportkép, majd elindultam sushizni.
Nagyon jól éreztem magam a Mozdulj eseményén. Én picit néha zavarban voltam, de ezeket leszámítva nem volt semmi baj. Nagyszerű volt a hangulat. Mónika azt mondta, hogy lesz még divatbemutató.

A Cicus vlog videós sorozata hamarosan eléri a 6. évad végét. Bővebben kifejtettem gondolataimat írásban. Én mindig olyan maradok amilyen. Csakis jó irányban változhatok a következő években. Nem fogom szégyellni sohasem az érzéseimet, a vágyaimat és mindazokat a dolgokat, amik sokat jelentenek az életemben. Én mindent megtettem, amit csak tudtam azért, hogy könnyebb legyen az életem közösségek és más dolgok terén. Voltak azonban olyan akadályok, melyeket nem tudtam még legyőzni. Egy biztos, hogy a gospel kórusban sokat fejlődtem, tanultam és fel tudtam mérni azt a tudást, amit szereztem. Pl. már szólamokat tanultam mások előtt. Korábban ez nálam kínszenvedéssel járt. Voltak és vannak azonban nehézségek, melyeket sokan nem értenek, hisz egy atípusos autizmus embert nehéz megérteni. Ez a nagy terápia nekem szól, mert miközben énekelek, megkönnyebbülök! Nemcsak magamon, de másokon is segítek, hogy könnyebbé tegyem a következő generáció helyzetét. Szeretném, ha mások hallva, olvasva tanulnának a hibáimból és így meg legyenek mentve egy nehéz életkörülménytől.
Sokszor fogok félreértésekbe botlani az autizmusom miatt. Mindent megtettem, hogy jobb legyen. A Nem Adom Fel alapítvány nem bántott, általánosságban írok közösségekről, akik annak idején elküldtek 2012 óta. Én elkövettem hibákat, de nem halálos bűnöket. Még egyszer leírom, külön ismerkedek, nem zárkózok el emberektől, egy baráti társaságot sem utasítok el, de én nyitott vagyok e világban. Ha valaha befutott hölgy leszek, akkor megmaradok annak, aki vagyok.

Az égen Morty ég,
Ő hozza a keményt
Hogy megismerjem még
Az én emberemet.
Hogy nyílik majd a portál
És a Rick Sanchez belép
Hogy mondhassa: A Unity de szép!

Az égen Summer száll,
És gyilkolászni jó.
A házban Nimbus áll,
A kertben hull a hó.
Rickek gyúlnak mindenhol,
Fán száz Morty ég,
Úgy ujjongja: A Unity de szép!

Annyi színes megamag van
Sárga zöld és kék
Morty félti a seggét
De nem dugtam fel még
Kakiskuki várva vár
A Csicska elrepül
Ez a Unity de szép!

Az égen Jerry száll,
De nálam sose jár,
És Nimbus pózol rám,
Oly régen várom már.
Szeretgetnek és nyaldosnak, mint sok száz földilény ,
hogy elmondja, a Unity de szép!

Belevágtam életem egyik leghajmeresztőbb kalandjába, aminek nem tudni milyen eredménye volt, de bíztam abban, hogy jól alakultak majd a dolgok. A szeptember vége-október eleje roppant nehéz volt.

Egyik nehéz este mikor regisztráltam arra, hogy 2 alkalomra jövők, a többire nem jut annyi idő. Elindultam a nagy útnak. Kicsit féltem. Mégpedig azért, mert tudtam, hogy egyrészt tudtam, hogy egy ismerősre bukkantam, Nem fogom elárulni a nevét, mert régóta lezártam a vitát. S remélem túl lesz azon, hogy miket tanultunk a saját hibáinkból. Másrészt újabb feladat, harc vár rám. Korábban indultam el itthonról. Már nagyon érződik a szomorú ősz és érződik a hideg idő.

Végül rátaláltam a Kesztyűgyár Közösségi Házra, amiről emlékszem ott tartották a Nem Adom Fel konferenciát 2016-ban. Mikor beléptem kellemes meglepetésben volt részem.
Megismerkedtem egy kedves hölggyel, akit Csoszó Gabriellának hívják. Még sosem hallottam róla. Gabi rengeteg dolgot fotózott hajléktalanokat, roma gyerekeket és fogyatékkal élő embereket. Megmutatta a Fotózás világa egy részét, ill. bemutatót is tartott. Kicsit olyan Down alapítvány által TF klub hangulat tárult elém. Mikor Gabit megismertem remegtem, mert nem tudtam hogyan viselkedjek. Ilyenkor nagyon zavarban vagyok, pedig csak természetes viselkedési periódusokon megyek keresztül. Nem tudom, hogy ezt miként fejezzem ki. Sajnos szégyellős is voltam, mintha valami bűnőző lennék. Elképzeltem magam mi van ha nem fogadnak el és kiközösítenének engem, mint a TÁMOPBAN. Könnyes szemekkel emlékszem vissza arra az időkre, amikor depressziós életet éltem. Sem a szüleim, sem a kollégáim nem tudtak rajtam segíteni, helyette rajtam nevettek azon, mi az én álmaim vagy céljaim. Sokat hibáztattak és gúnyolódtak rajtam. Felnőttként már tisztábban látom azt, hogy mikor gyerek voltam akkor természetes volt az álomvilág kiépítése. Gyakorlatilag akkor tettem le az alapkövet. Egy kiközösített gyerek vágyik arra, hogy játszanak vele, megalkossam azt a vágyat, amit én szeretnék. Nem pedig lehordani.

Alkalmaim

A szokásos bemutatkozással kezdtünk, aki nemcsak a többiek, hanem én is bemutatkoztam. ezután a fehér táblán írtunk mi a honlapunk címét. Ezután mindenki kereset egy párt,mindenki húzott egy képet, s közösen mondtunk mit tartalmazott.
A két versből az egyiket vettük és hangsúlyosan kellett elolvasni. Kosztolányinak az Azon az éjjel című versét olvastuk. Azután a Nemzeti dalt, amit mindenkinek külön más A többiek is rendesek voltak. Érdekesség hogy az egyiküket ismerem, aki fiú, a többiek mind lányok. Nekem számomra furcsa, mert emlékszem amikor Down alapítványba jártam, nagyon kelletlen volt. Sajnos nem maradtam soká, mert haza kellett mennem.

Megvallom, hogy féltem. Vigyáznom kell magamra, nehogy megsérüljek, ill. akik a környezetembe kerülnek, mert sokat csalódtam. Most hogy új lehetőséget kaptam bennem van az, hogy elrontom a dolgokat.Nagyon óvatosnak kell lennem,. „Normális”, de sérült közegben vagyok, akik el se tudják képzelni milyen az autizmus. Szeretem a kihívásokat, sőt fontos nekem, de nagyon vigyáznom kell, hogy ne az érzelmeim irányítsanak, és ne akarjak túl sokat adni magamból, ill. hogy ne várjak el annyi mindent, mert akkor felélem mindazt, amihez hozzájutok. Örülök az új esélyeknek, de tudnom kell, mit hoz a jövő, nem élhetem bele magam dolgokba. És arra is oda kell figyelnem, hogy a közösségben ahova járok, ott csapatmunka zajlik. Meglátom, mennyire fog ez menni. Nem akarok attól félni, hogy mikor lesz konfliktus és attól sem, hogy kinek lesz elege belőlem, mert esetleg macerás személynek tarthat. Bárhova megyek, ilyen gondolataim vannak, mert sokat tapasztaltam. Tanulni szeretnék másoktól és általam mások is tanulnak tőlem.

Első Kiállításom a Kesztyűgyárban!

A Nő az erőnk kiállításának napja végre elérkezett. Esett nagyon az eső és kissé késve érkeztem a helyszínre. Annyirra meghatódtam erről a galériámtól, hogy már szinte ez álomvilágba csöppenék. Elöször is olyan dolgokat kell meghallgatnom a csoporttal, méhgozzá a kiállítás megnyitójának menetét.
Nagyon izgultam, amikor megígértem Nikolnak, hogy megnyitó beszédet kellene tartanom.
Miközben beszéltem éreztem azt az érzést, mintha az autizmusom vissza akarna fogni, de nem érdekelt, szembe tudtam ezzel nézni, melyet nem vett észre. Már régóta küzdök ezzel, mert nem akarom, hogy bárki sajnálatot érezzen irántam.

Mindenközben le videóztam, hogy a Cicus Vlog YT oldalamon kerüljön. Érdekesség hogy a Mondoconról szóló képeim féléven éven át készült, retusáltam a fényképeimet, így ki van téve a falon.

Kicsit megártott nekem a volt barátom érzelmi világa, így picit hamarabb távolodtam másfél métert, nehogy baj érjen egymást közt. Nem nagyon viselem a túlzott kritikát és ilyenkor rosszul esik nekem. Ezt úgy magyaráznám el, hogy valami fura dolgot érzek iránta és kisebb haragot. Ezt nem szeretném részletezni, de annyitt igen, hogy a Tüskevár iskolában történtek iskolai balhék. Én nem csináltam semmit, csak láttam, csalódtam és szakítottunk. Az iskolai barátságunk úgy végződtek, mint a szerelem!
Kb. 8 körül indultam haza. Totál fáradt voltam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha álmos lennék.
Itthon persze ki is feküdtem az estét, mert egy ilyen kiállításon helyt kell állni. Természetesen a menet folytatódott, ugyanis november 26-án kell készülnöm a Mozdulj köszhasznú egyesület szervezésben kerülő divatbemutatóra.

A kiállítás előtt készültek mindenkiről werk, promóciós fotók. Köztük rólam is.
Nagyon különleges napban volt részem, de ez volt az első kiálllítás, ami megérte eljönnöm.

A Nő az erőnkre kitérve sok mindent kaptam a csoporttól, de én is adtam a nekik is. Megismertem női sorsokat. Kiemelnék két személyt. Egyikük Bori, akinek nincsenek kezei és mindent a lábaival csinál. Mikor azt olvastam, hogy a férfiak a fogyatékosságot látják a nőben, nem pedig a nőt, elszomorodtam. Véleményem szerint nem a smink teszi nővé a nőt. Bárki, aki nőnek születik és fogyatékossággal él mindenképp nőnek számít! Borit csinos lányként ismertem meg, aki a problémája ellenére hősnek számít. Sokan vehetnének tőle példát. A másik kiemelt lány nem más, mint Eszti, aki siketként éli az életét, ezért csak jelelve, de szájon olvasva is kell kommunikálni. Eszti nem érti mit mondok, vagy hogyan reagálok bizonyos gondolatokon. Fontos mindenkinek elfogadnia és megértenie, hogy voltak, vannak és lesznek még a jövő generációi között fogyatékossággal élők, akiknek helyet kell biztosítani egy akadálymentes és gondtalan élethez. Én az autizmusom miatt vagyok fogyatékos. Attól még, hogy Atípusos autista vagyok sokan is látják bennem, aki az összetett bajai ellenére is napi csatát vív a hétköznapok nehézségeivel.

A Fotókiállítás Nov.18.-Dec 19 látható a Keszttyűgyárban.
CÍM:1084.Bp.Mátyás tér. 15 

Hazafelé az út veszélyes
Mozog a talaj és vár a rémes
Családom sodrófával
De mit törődnek nagyapjuk sorsával
Hopp egy Morty meg egy hang
Ilyen a dimenzióugrás - BANG
Semmi baj még egyben vagyok
Csak egy kicsit részeg vagyok
De a kedvem jó és ez a lényeg
Mert a levegő  körülöttem tiszta méreg
Előttem táblák dimenziót hagyok
Mögöttük egy fekete lyuk s belehuppanok
Nyirkos mély és még plumbus sincs
Pedig emberi körökben az drága kincs
Ráülök egy megamag halomra
És rágyújtok a kedvenc piámra

Lálálé lálálálálé
Veszélyes az út - BÖFF - hazafelé
Lálálé lálálálálé
Veszélyes az út - BÖFF - hazafelé

Unalmas itt dalolászni
Jó lenne most már innen kimászni
Lövök egy portált máris hopp
A fekete lyukból máris kint vagyok
És a talaj egyre jobban mozgott alattam
De szerencsére állva maradtam
Mikor jöttek a Mortyk és rám néztek
"Uramisten ez Rick! Húzzunk a vérbe!"
Hú ez mázli kész szerencse
Mert megamagok szorultak a seggembe
És nem látták meg úgyhogy
Kortyolok előre *grogloglogloglog*
Még jobb a kedvem szteppelek egyet
Egy két há és (...)
Kiesett a seggemből a megamag
Mikor rágyújtottam kedvenc piámra

Lálálé lálálálálé
Veszélyes az út - BÖFF - hazafelé
Lálálé...

Kié ez a portál eltévedtem volna?
Olyan mint ha Summer és Beth szólna
Hangokat hallok de nem értem
Hegyezem a fülem és röhög a lépem
Beesek a portálon és rám szólnak
"Tessék vigyázni az ajtók zárodnak"
Jézus Mária hova kerültem
Egy parazitákkal teli szobába repültem
Jött felém Kakiskuki úr vagy öten volt
"Whoooeeeeee" így szólt
Elkezdtem futni de ő is szaladt
De sajnos a portál csukva maradt
Nagyot koppant egyet a fejem
Kakiskukinak kiszakadt a bele
Kapott egy pár pofont (...)
És rajta röhögtem (...)
Mortynak már otthon felfordult a gyomra
Mire a portál lerakott otthonra

Melletted zenél a Villon Trió,
Egy igazi banda a színpadon.
Titokban nézed Barna játékát,
Énekli este romantika nyarán.

Emeld fel a fejedet az égig,
Nézd végig öröklő álmaid.
Tudom, te is ott lennél velem,
Úgy az életed.

Szívem lángként őrzött pillanata,
Veled újra élem át boldogan.
Hisz, előtted ott terem
Az énekem.

Varázslatos színpadként,
Ringass el kéz a kézben!
Dalok szárnyán indulj útra
Egy örök valóságba.

Vidd magaddal a boldogságot,
Mert, szereplésed neked ragyog.
Dúdold szép dalod énnekem.
Mint égi madár a réten.

A tavasz jelenléte erősebben van már jelen. A négy napos hosszú hétvégék után megviselt a tavaszi fáradtság. Március 19-én egész éjjel nem tudtam aludni, folyamatosan járt az agyam és persze másféle okok is voltak. Hajnalban keltem fel és lassabban készülőben voltam a 2 napos Mondoconra. Megfürödtem, felöltöztem, majd elindultam Örsön. Nagyon zavaró volt, hogy találkozzam újra Dáviddal, persze hozta a kísérőjét, Diát, aki ő az egyik barátnője. Sajnos bizonytalan volt a találkozási helyünk, de megtudtunk oldani másképpen. Jóval később odaértünk a Hungexpon, pedig korábban akartam odaérni, csak Dávid nem szereti a tömeget és a hangos zenét, ezért kell nekem odafigyelnem nehogy probléma legyen ebből. A szokásos célom, hogy újabb képeket készítsek, de nem sokat csináltam, de nekem fontosabbak a baráti kapcsolatok.

Mindig hordom magammal nyuszis sapkát, hogy Dávid fotózgasson egy kicsit. Valahogy oldanom kellett a bennem lévő feszültséget és az erős álmosságot. Mindeközben láttam három hírességet, Brian Muir, Kohei és Kevin Mcnally melyet szintén fotózásra kerültem. Forgatási jelenetbe is csatlakoztam, hátha kiderül, szerepelek e a Youtube-on. Én teljesen beleéltem magam, persze közben zavarban is voltam, mert az ASD fotoklub projekt feladatára kell koncetrálnom.

Amikor november óta idekerültem az ASD foto klubban, többet tanulok a fotózásról, mint a sorstársaim. Nagyon ügyesek, s persze precízen alkotnak fotókat és videókat.
Csendes Péterrel beszélgettem pár percet facen, azt mondtam, hogy a telefonommal sokkal jobban szeretek fényképezni, mint a drága gépekkel. Azt tanácsolta, hogy folyamatosan gyakoroljak, ahogy eddig szoktam. Péter nagyon büszke rám és érzem, hogy bízik bennem. Van azonban más is. Sokszor vagyok sok. Egyszerűen arról van szó, hogy sokat szeretnék megmutatni magamból és ez azért van, mert nem tudhatom lesz e kiállítják e a fotóimat. Sajnos tavaly decemberben nem állították ki a szivárvány alkotásomat, így hát nagyon csalódtam. Mivel most van egy lehetőségem, sosem akarom feladni a harcot. Bennem azért ott a félelem. Mégpedig attól félek, hogy újabb kudarc ér véget.

Mikor elindultam hazafelé nagyon boldog voltam. Közeledik az autizmus világnapja is. Megemlékezem! Az a nap, április 2-a lesz az én napom. Az autizmusom rég elfogadtam, de az a baj, hogy a társadalom nem lenne ennyire gyűlölködő és előítéletes annyira más lenne minden.

Mikor hazajöttem meg is vacsoráztam. Fáradt voltam, kimerültem, leterhelődött az agyam. Fontos volt nekem az, hogy mások lássák, mennyi tudok alkotni. A Mondoconon nagyon jól érzem magam és szeretnék a továbbiakban is fotózni. Addig sem gondolok a tragédiáimra, a nehézségeimre. Talán szert tehetek új barátságokra is. Az utóbbival azonban vigyáznom kell, mert a kapcsolataim hamar tönkremennek sajnos és könnyen érhet kudarc. Mi autisták sajnos hajlamosak vagyunk a gyakori kudarcokra. Mindig reménykedek egy új kapcsolat kialakulásakor, hogy minden jól alakul most, de aztán elég egy vagy két hiba és minden összedől. Mint egy rosszul épített ház.