(1961-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Dodie Smith Száz meg egy kiskutya című regényén alapul. A 17. Disney-film rendezői Wolfgang Reitherman, Hamilton Luske és Clyde Geronimi. Az animációs játékfilm producere Walt Disney. A forgatókönyvet Bill Peet írta, a zenéjét George Bruns szerezte.A mozifilm a Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg.

Amerikában 1961. január 25-én, Magyarországon 1964. december 17-én, felújított változattal 1984. május 10-én, új magyar változattal 1995. március 30-án mutatták be a mozikban.

A történetben Roger Radcliffe zeneszerző agglegényként él Londonban kan dalmatájával, Pongóval. Pongo elhatározza, hogy feleséget talál Rogernek és kiszemeli az utcán sétáló dalmatát és gazdáját, majd a parkban tett, előrehozott séta alkalmával összehozza Anitával, akinek szintén van egy dalmatája, Perdita.

Perdita nem sokkal később 15 kölyökkutyának ad életet. Még aznap este meglátogatja őket Szörnyella de Frász, Anita egykori osztálytársnője, aki meg akarja venni az egész almot. Roger véglegesen visszautasítja, mire Szörnyella felbérel két bűnözőt, Jaspert és Horace-t, hogy rabolják el a kiskutyákat, hogy a bundájukból neki szőrmét lehessen készíteni. Pongo és Perdita a többi kutya segítségét kéri a kölykök felkutatásához. Szörnyella vidéki házában (az elhanyagolt állapotban lévő családi birtokán) tartja őket fogva Jasper és Horace, összesen 99 kiskutyát.

A boldog viszontlátás után Pongo és Perdita megpróbálnak visszajutni Londonba, miközben Szörnyella üldözi őket. Egy tejgazdaság istállójában a tehenek befogadják őket és a kiskutyákat saját tejükkel szoptatják. A kutyák korommal feketítik el magukat, hogy labradornak tűnjenek, majd egy teherautóban elindulnak London felé. Szörnyella azonban meglátja a kiskutyák bundájáról lemosódó kormot és üldözőbe veszi a teherautót, de összeütközik a felbérelt két emberével és mindkét kocsi összetörik.

Londonban Roger és Anita első közös karácsonyukat tervezik ünnepelni, de hiányolják négylábú barátaikat. Hirtelen ugatást hallanak kintről és miután ajtót nyitnak, a házat ellepik a dalmaták. Elhatározzák, hogy mivel a 99 kiskutyát meg akarják tartani, ehhez Roger keresetéből vidéken vesznek egy nagy házat.

A folytatásuk pedig a 101 kiskutya 2- Paca és Agyar.

A legkisebb pettyes, Paca arról ábrándozik, hogy egy nap olyan hős kutya lesz ő is, mint a tévéből ismert vakmerő vakkancs, Agyar. Amikor a kiskutya elsodródik családjától, elhatározza, hogy nem keresi meg a hazavezető utat, inkább meglátogatja a képernyőről ismert "barátját". Csodák csodája, rá is talál Agyarra. Csakhogy felbukkan a 101 kiskutya örök ellensége, a gonosz Szörnyella. Ezúttal egy pöttyöket, foltokat festegető művész pártfogója, és hogy különc kedvencének kedvében járjon, elrabol egy rakás pettyes apróságot.

Mikor anyámnak állapították meg nálam először az autizmust, sose értettem meg miért kell elmenni olyan helyre, ami a legfontosabb egy sérült számára.
1997-ben viselkedésproblémák miatt sokszor maradtam a 3x3-as négyzetméteres szobámba. Kialakult a depresszióm és emiatt hangulatváltozásaim lettek anyám miatt. Nem is csoda, mert hát sok mindent megéltem már 15 éves koromtól. Elképzeltem azt, hogy mindig Szörnyella voltam. Az új élettel kezdve egy olyan hely volt, ami nagy kerttel rendelkezett. Ám iskolában nem igazán éreztem jól magam, de a gyerekekkel nem szívesen játszottam, mert ott is piszkáltak a furcsa viselkedésem miatt.
Régi emlékek, amelyek egyszerre voltak kissé kellemetlenek, de volt benne humoros rész. Egy autisztikus kaland. . Minden fiatalnak, kamasznak vannak rajongásai, szokásai, mániái, ha úgy vesszük. Ugyanerre gondoltam a 101 kiskutya után. Mindig voltak filmek, melyeket imádtam, imádom és imádni fogok. Ugyanez van a kedvenc rajzfilmekkel, és számos animekkal. Mi a közös bennük? A bennük rejlő hangulat, a történet, az atmoszféra, ami rabul ejt egy hangulatembert. Egy olyan hangulatembert, mint amilyen én vagyok. És a jövőben is biztos lesznek újdonságok, amelyekért ugyanúgy fogok rajongani, mint az eddigi kedvenceimért. Csak már idősebb leszek.
Köszönettel tartozom a nagymamámnak,aki VHS-n rakta be Vukon kívül, és megmutatta Disney varázslatos világát. A másik pedig Áginak, aki tájszólásként szólította fel engem, mint Szörnyella, hiszen én is Anita vagyok, mint ahogy egyik szereplő is. Mindenkinek ajánlom, különösen régi szinkronnal.