Hanuka jelentése "felszentelés". Ez a megmaradás ünnepe, annak emlékére tartják, hogy i. e. 165-ben a makkabeusok, vagyis a zsidó szabadságharcosok maroknyi serege visszafoglalta a szír-görög megszállóktól a jeruzsálemi templomot.
Ritka esemény a világtörténelemben a győztes szabadságharc, különösen ritka a zsidó világtörténelemben. Nem véletlen, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe, a hanuka mindmáig az egyik legkedveltebb, legmeghittebb zsidó ünnep világszerte. A tél derekán, amikor az éjszakák a leghosszabbra nyúlnak, apró lángokat gyújtunk, amelyek beragyogják otthonainkat és szíveinket.
Az eltelt évszázadok, évezredek során persze folyamatosan változtak a szokások, a megőrzött lényeg külső megjelenései. Így a hanukát is a különböző korokban más-más módon ünnepelték meg, és ezek a szokások jól kifejezték a történelmi kényszer és a túlélés, a fennmaradás fantasztikus erejét.
A hanuka története
Már i.e. 163 decemberében, egy évvel Jeruzsálem felszabadítása, a Szentély megtisztítása és újjáavatása után törvénybe hozták az örömünnep megülését. (A megtisztított Jeruzsálemi Templom és oltár másodszori avatásának emlékét őrzi az ünnep neve: hanuka.) A Makkabeusok könyvében olvassuk, hogy kiszlév hónap 25-én kivilágították Jeruzsálem városát, vidám öröm és fény hirdette a szabadságharc győzelmét.
Ebben az időben, a Hasmóneus-dinasztia idején ugyanis a nép azt érezte a legnagyobb csodának, hogy képesek voltak győzni a sokszoros túlerőben levő, állig felfegyverzett ellenség felett. Holott a szabadságharcosoknak kezdetben egyáltalán nem volt fegyverük, Juda országában még fegyverkovács sem működött, csak ellenségeiktől tudtak harci eszközökhöz jutni. Nem értettek a hadviseléshez, hiszen évszázadokon keresztül nem volt háború Izrael területén, Júda Makkabi mégis le tudta győzni a kor legkiválóbb hadvezéreit: Appolónioszt, Gorgiaszt, Nikanort. Hanuka ez idő tájt az igaz kevesek győzelmét, Izrael megszabadulásának isteni csodáját jelképezte.
A Hasmóneus-dinasztia azonban röviddel később elvesztette népszerűségét. Az idegen származású Heródes a rómaiak kiszolgálója lett, akit a nép gyűlölt és megvetett. Nem véletlen, hogy a szabadságharc emléke kissé elhalványult, s helyébe az isteni csoda, a fény csodája lépett. A Talmud korában már csak a gyertyagyújtás volt fontos, amely az olajkorsó történetével függ össze.
Amikor felszabadították Jeruzsálemet, s a megtisztított Szentélyben meg akarták gyújtani az örök lámpást, a menórát, csupán egy napra való olajat találtak, noha új, megszentelt olaj készítése nyolc napig tartott volna. A kis korsó cseppnyi olaja azonban — így szól a talmudi történet — csodálatos módon nyolc napon át égett, amíg új, szentelt olajat tudtak sajtolni. Érdekes, hogy a Talmudban csupán ez az egyetlen történet szerepel a hanukával kapcsolatban. Ezután arról olvasunk csupán, hogyan gyújtsuk meg a hanukai lámpást és hol helyezzük el azt. Egyszóval, a politikai emlékezés helyébe a vallásos gondolkodás, az isteni csoda emléke lépett.
Mindenek ellenére, még az ókor végén is megőrződött a hanuka eredeti gondolata. Hiszen az olajkorsó szimbolikus jelentéssel is bír: egy cseppnyi olaj, egy maroknyi nép képes győzelemre jutni, ha van hite, ha van önbizalma, ha lelkesíti őt az isteni igazság lángja. A hanukai lámpást, a Talmud előírása szerint, a lakás ajtajának baloldalában kellett elhelyezni. (Szemközt a mezúzával, az ajtófélfára szögezett imaszöveggel.) Az ünnep fénye ekkor még kifelé irányult, mindenki magáénak érezte azt, lángját terjeszteni kívánta.
A sötét középkorban a hanuka lángjait már csak a szoba belsejében helyezték el, a lámpás az ajtóból vagy az ablakból az asztalra került. A fények meghittsége azonban mindvégig megmaradt: a fénylő gyertyákat körülülte a család, együtt énekeltek, együtt játszottak a gyerekekkel, az asszonyok még a házi munkát és félbehagyták, mert a hagyomány szerint hajdan a makkabeus szabadságharc idején a nők és a gyermekek is segítették a hősök küzdelmét. A szétszóratásban, a galutban ilyenkor a legidősebb családtag otthonában egybegyűlt az egész nagycsalád, ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, az összetartozásról szeretetük ezernyi apró jelével tanúságot téve.
Az üldöztetés évszázadai alatt a hanuka-lángok befelé világító fénye adott erőt és melegséget a sokat szenvedett népnek. Had idézzünk bizonyítékul egy régi-régi történetet, amely a középkori mainzi zsidóság emlékkönyvében, a Memórbuchban maradt fenn: Közvetlen az ünnep előtt meghalt a város püspöke, s ezért rendeletet hoztak, hogy egy álló héten át semmilyen fény ne világítson a város területén. A zsidók kétségbe esve fogadták a hírt, ellenségeik pedig kíváncsian várták: hogyan ünneplik majd meg a hanuka vidám napjait?
Elérkezett a hanuka első estéje, a gyertyagyújtás ideje. A hívő zsidók a sötét zsinagógában gyülekeztek, élükön a rabbival. Ellenségeink a templom a környékén álltak lesben, hogy kárörömmel figyeljék a szomorúvá lett ünnepet, vagy ha megszegik a törvényt, azonnal följelentsék zsidó polgártársaikat. Az istentisztelet után kellett volna meggyújtani a hanukai lámpást. A rabbi ekkor magához hívatta a gyerekeket. El kezdett mesélni nekik a makkabeusok hősi küzdelméről, hogyan harcoltak eleinte a hegyekben megbújva, majd nyílt ütközetben a szír-görög elnyomókkal szemben, miképp szabadították fel Jeruzsálemet, hogyan távolították el a bálványokat a meggyalázott Templomból, hogyan találták meg a hosszas keresés után a piciny olajkorsót és hogyan égett az csodálatos módon nyolc napon át…
A zsinagógában ekkor felcsendült a vidám ének, a sötétben a hagyományos hanukai dalok egyre nagyobb örömmel és önbizalommal hirdették az ünnepet. A templom körül álldogálók egyszerűen nem értették, mi történt. Fény nem szűrődött ki a zsinagógából, ám odabent mégis ünnepi jókedv honolt. Végül a zsidók ellenségei megszégyenülten haza sompolyogtak…
Századunk elején, a cionista mozgalom jóvoltából a hanuka ismét az egyik legjelentősebb örömünneppé lett. Izraelben örömtüzeket gyújtanak, fáklyás felvonulást tartanak, kivilágítják a városok utcáit. Világszerte nagyszabású rendezvények, műsoros estek követik egymást ezekben a napokban. Különösen az ifjúság érzi magáénak a szabadság és a fény ünnepét: a gyerekek ajándékban részesülnek (olykor mind a nyolc estén külön-külön meglepetés várja őket), a fiatalok bált, táncos összejövetelt rendeznek, szórakoztató műsorokkal, vetélkedőkkel egészítik ki a közös gyertyagyújtás örömét.
A hanuka azonban továbbra is megőrizte családi jellegét. Az égő gyertyákat ma már ismét az ablak közelébe helyezzük, fényük hadd világítson kifelé is. A magyarországi zsidóságnak sem kell többé elzárkóznia, nyíltan megvallhatjuk hitünket, hagyományainkat. Ám ahhoz, hogy az apró lángokból újra hitet és boldog örömet meríthessünk, meg kell ismernünk, és magunkénak kell éreznünk azokat. Ha szívünk nyitott a fények tükröződni fognak benne…
A hanukai lámpás apró gyertyái legfeljebb fél óráig égnek. Gyenge fényük nem képes bevilágítani még egy kis szobát sem. Mégis, évezredek történelmének visszfénye rajzolódik ki bennük, s a pislákoló lángok meghitt otthonná tudják varázsolni a lakást, a szeretet fényeit képesek felébreszteni lelkünk mélyén.
Kívánjuk, hogy minél több otthonban lobbanjanak fel ebben az esztendőben. Hag hanuka szaméah! örömteli hanuka ünnepet!
Az ünnep mindég késő ősszel, vagy kora télen van, november és december végei között. Évről évre változik a dátum, ugyanis a zsidó, ősi kalendárium a nap és a hold ciklusait követi. A dátum mindig ugyanaz, csak a világi kalendáriumban változik. Az ünnep egyik szimbóluma a hanukia, azaz a nyolc plusz egy ágú gyertyatartó. Ezen a gyertyatartón a nyolc normál színes gyertya mellett a kilencedik a szolgagyertya, ennek segítségével gyújtjuk meg a többit. Napnyugtakor – balról jobbra haladva – minden nap eggyel több gyertyát kell meggyújtani: ezzel idézzük fel a nyolc napig tartó csodát. Ezen az ünnepen a hagyomány szerint – szintén a csoda szimbólumaként.
A trendelli
A betűk a nész gádól hájá sám szavak rövidítései. Ez a héber mondat magyarul azt jelenti, hogy "Nagy csoda történt ott". Izraelben a trenderli betűi: nún, gimmel, hé és pé. A pé betű azért került a sin helyére, mert Izraelben így szól a mondat: nész gádól hájá pó, vagyis "Nagy csoda történt itt". Ami náluk "pó", vagyis "itt", Izrael földjén, az nálunk "sám", azaz "ott, Izraelben"..
KI TALÁLTA FEL A TRENDELLIT?
A szíriai görög hódítók idején, amikor a zsidók el voltak tiltva a Tórá tanulmányozásától, valahogyan meg kellett találni a módját, hogy a diákok együtt tanulhassanak. A pörgettyűt vitték magukkal, hogy úgy tűnjék, mintha szerencsejátékot űzni gyűltek volna össze. Úgy tettek, mintha kockáznának, hogy megtévesszék a katonákat, akik ellenőrizték összejöveteleiket.
HOGYAN KELL JÁTSZANI?
A játék elején minden játékosnak egyenlő számú cukorkája van, a szerint veszít, vagy nyer belőle, hogy mit pörget ki a trendellivel. A játék addig zajlik, ameddig az egyik játékos mindent el nem visz.
betű érték jelentése
נ nun semmi a következő játékos jön
ג gimel minden a játékos mindent visz, mindenki újat tesz be
ה hé fél a játékos a betétek felét viszi (páratlannál a kevesebbet)
ש sin betét a játékos egyet (vagy kettőt) befizet a közösbe
A Hanukát természetesen a zsinagógában is megünneplik, amikoris a Tórából is imádkoznak, miközben meggyújtják a gyertyákat a hanukiában.Az étkezéskor olajban sült dolgokat illik tálalni, ami szintén a csodára emlékezteti az ünneplőket. A leggyakoribb hagyományos étek a látkez, azaz burgonyaérmék. De a fánk is szívesen látott vendég.
