Július 22-én tartották meg a Yamato - Drummers of Japan című előadást, amely az Erkel színházban tartottak. Szerencsére, hogy a tikkasztó hőség ellen bent tartottak.

A kezdetek:

Masa Ogawa, a társulat alapítója így emlékszik a kezdetekre:
„Az egész egy Nara melletti kis fesztivállal kezdődött, ahol mint egy négyfős kis rögtönzött csapat, egy általam komponált kisebb művet adtunk elő. Nem volt sem nevünk, sem múltunk, csak azért jártunk össze, mert szerettünk előadni, és mert éreztük, hogy megvan az összhang közöttünk. Ezen a fesztiválon az előadás igencsak jól sikerült, mert a végén egy újságíró odajött hozzánk, és feltette a kérdést, hogy milyen név alatt is mutathatna be bennünket. Ösztönösen rávágtam: Yamato! Ez a név egyszerre szikraként pattant ki a fejemből, s bár akkor ez a japán fülnek közhelyesen úgy hangzott, mint egy átlagos útszéli japán kávézó neve, mégis egyre inkább hozzánk nőtt az évek alatt: eggyé váltunk a névvel, sőt, fogalommá tettük azt."

A csapat eleinte azt gondolta, egy-két rögtönzött előadás erejéig jönnek majd össze. A különböző helyekről érkező meghívások azonban egyre csak szaporodtak, így egyre több energiát követelt – és adott a produkció. Most már világ körüli turnékra utaznak. A tagok száma pedig időközben négyről tizenkettőre nőtt.

Az előadások:

A Yamato előadásainak középpontjában a Wadaiko dobpergés áll. Ezek a dobok állatbőrből, és olyan ősi fákból készülnek, melyek kora elérheti a 400 évet is. Ütemük a szívveréshez, hangzásuk a magányos futó szívének hangjához hasonlít. A Yamato arra tesz kísérletet, hogy a mindenkit egyszerre átható életenergiát testesítse meg a hangok szintjén. Amikor a Wadaiko megszólal, felszabadul az az érzés, amit a japánok csak Tamashy néven emlegetnek: nem látható, nem tapintható, mégis mindenki tudja, és érzi a jelenlétét. Az ősrégi távoli világban élt hangok újjáélednek, a hallgatók-nézők szíve pedig mintha egyszerre kezdene dobbanni.

A Yamato nemcsak zenei, de rendszerint spirituális élményt is nyújt. A koncertekre tudatosan, egy a shaolinhoz kicsit hasonló filozófia, a gamushara lelki és szellemi tanításai szerint készülnek. A Yamato társulat dobolása azonban nemcsak a lélek mélyéről jön, de az évezredes Japán kultúrából is. A különböző ritmushangszereknek meghatározó szerepe volt a hagyományos nő a színház előadásaiban és a templomi rítusokban is.
A modern Taiko dobolás a XX. század közepén alakult ki, amikor a különböző japán dobfajtákból egységes kamarazene szólamait alakította ki Daihachi Oguchi. A század végére oly mértékű népszerűséget szerzett a műfaj, hogy egyedül Japán-szerte több, mint ötezer különböző zenekar megalakulását eredményezte. Ezek közül a leghíresebb a Yamato csoport, amely 1993-as megalakulása óta a világ minden táján bemutatta már produkcióját, az elmúlt több, mint 20 évben csaknem 3000 fellépésük volt.

Az előadást nagyon látványos és sokszínű volt. Hihetetlen, hogy ahogy láttam a színházban mennyien voltak ott.  A Yamato csapat megfűszerezte humorral és a nézőközönség tapsa sem maradt el. Régi vágyam eljutni oda és alaposan kitombolni magam. Csak az volt a probléma, hogy a helyekkel nem voltam tisztába hova üljek. A jegy és a szuvenírek eléggé drágák sajnos. :( 
A koncert visszarepítette az Edo-korba, kik a szamurájok voltak a nagy harcosok. Mikor gyerek voltam, rengetegszer néztem a Szamuráj Jack című sorozatot. Mikor a 2 részes Birth of Evil részben Jack édesapja és Aku ádáz harcot küzd a faluban, mielőtt a kis Jack megszületne.
Ott éreztem egy epikus japán dobokat, s nagyon tetszett. Az előadás kellemes kikapcsolódást nyújtott. 

Molnár Ference műveiben kiemelt szerepet kapnak a szerelmi történetek, csábítások, féltékenységek, az érzékiség, a szexualitás, a nemek harca. Gyors írói sikereit a prózában klasszikussá vált, tizennégy nyelvre lefordított, több országban megfilmesített, máig kivételes népszerűségnek örvendő ifjúsági regénye A Pál utcai fiúk, vagy a KMO-ban bemutatott a Testőr.

Történet:

Az ünnepelt színész házaspár szalonjában vagyunk. A férj (Debreczeny Csaba), az országos hírű Színész barátjának, a Kritikusnak (Dolmány Attila) arról panaszkodik, hogy félti a házasságát; fél év nász után talán már meg is unta őt a felesége, a Színésznő (Járó Zsuzsa) – sőt, lehet, hogy az asszony (Kútvölgyi Erzsébet) már ki is szeretett belőle. Ilyenkor egy férfinek lépnie kell: vissza kell hódítania a feleségét. A Színész erre egy kissé bizarr, de hibátlannak tűnő ötletet talál ki: testőrnek öltözik, s így, a katonatiszt személyében kezd el udvarolni a saját nejének, illetve megpróbálja zavarba hozni, hűtlenségen kapni.

A testőr premierjét 1910. november 19-én tartották, és Varsányi mellett Csortos Gyula és Szerémy Zoltán játszották a főszerepeket. A darab tomboló siker volt, hiszen Molnár minden erényét megcsillantja benne: frappáns cselekményszövés, pompás dialógusok, remek karakterek, összehasonlíthatatlan humor és emberismeret. A testőr mindezek fölött pedig ízig-vérig „színházi darab” – minden mondatából Molnár színház (és Varsányi) iránti rajongása sugárzik. Ady Endre azt írta a bemutató után: „Ma Molnár Feri az Isten, uralkodjék.”
1918-ban készült el a filmes változata, Antalffy Sándor rendezésében. A színész szerepét is ő játszotta, a színésznő Gombaszögi Frida volt, a kritikus Rátkai Márton, a mama Haraszthy Hermin. 1928-ban a darab újra színpadra került a Vígszínházban, ekkor Somlay Artúr és Titkos Ilona játszotta a színészházaspárt.
1949 és 1955 közt a hatalom betiltja a Molnár-premiereket. A szünet után Molnárt először vidéken kezdik újra játszani, aztán a fővárosban a Vígszínház lesz az első, amely a nagyobb pesti játszóhelyek közül Molnár-bemutatót tart: A hattyú, a Játék a kastélyban és Az ördög után 1966-ban Várkonyi Zoltán színre viszi A testőrt. A háború után most először játsszák újra ezt a Molnár-darabot, virtuózan, fenomenális játékkedvvel, rengeteg humorral: Ruttkai Éva, Darvas Iván, Páger Antal, Sulyok Mária és Gyimesi Pálma főszereplésével A testőr újra visszatért a Víg színpadára, hogy szerzőjével, Molnár Ferenccel együtt elfoglalja az őket megillető helyet a legnagyobbak között. Molnár Ferenc kitűnő vígjátéka nemzetközi sikerekre is szert tett. A párizsi Comédie Des Champs-Elysées a vígszínházi bemutató évében, 1910-ben műsorára tűzte a vígjátékot. 1924-ben, a New York-i Garrick Theatre-ben játszották nagy sikerrel, majd 1976-ban Los Angelesben, 1979-ben a Torontói Művész Színházban, 1997-ben a Santa Fee-i Kulturális Fesztiválon, Marton László rendezésében, a Drury Theater-ben pedig Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében mutatták be. Ezeken kívül Szlovákiában, Romániában, Svájcban, Németországban, Jugoszláviában, Görögországban, Ausztriában és Ausztráliában is láthatta a közönség a darabot, Angliában pedig több színház is műsorára tűzte a vígjátékot. Érdekesség, hogy a Londoni Donmar Warehouse kísérleti színházban 1997-ben mutatták be az Enter the Guardsman (Belép a testőr) című musicalt, amelynek alapjául Molnár Ferenc vígjátéka szolgált.

A testőrben a két szereplő játszmája szórakoztató, sokat lehet nevetni a féltékeny férjen, aki saját feleségét próbálja elcsábítani álruhában, miközben végig abban reménykedik, hogy az asszony állhatatos marad. Komikus a helyzet, de tragédiának is felfogható, mert egészen végig nyilvánvaló, hogy a férj által felvázolt helyzetkép igaz, és felesége nyugtalansága megszüntethetetlen. A szerelmi lángolás első időszakára vágyik minden kapcsolatban, amely láthatóan nem tartósítható.

Vaskó Marcsi (Művésznevén: Makka) és én kisebb szünetet tartunk az alapítványon belül. Van néhány személyes problémánk a Nem Adom Fellel kapcsolatban és idő kell ahhoz, hogy leülepedjen bennünk a feszültség. Sok mindent kell tisztázni, de ezekről nem írhatok részletesen. Ez is olyan dolog, ami kizárólag kettőnkre tartozik. Csupán egy dolgot oszthatok meg. Én nem vagyok szemét vele, csak sajnos nekem semmi nem az van, ami nagyon szerettem volna. (Gondoljuk a Mondonconra és egyéb dolgokra!)
Marcsi, mint boldog látássérült szeret az együttessel és barátaival csatangolni. Hiszen ez a munkája, ahogy a Barnának is. Már rég valóra vált a gyerekkori álma, és persze 10 éve az együttes énekesnője.

 Mint két testvér

A kezdet kezdetén nem voltam jobban vele! Főleg akkor, amikor a Nem Adom Fel együttes nem fogadott be engem. Az oka az volt, hogy eleinte türelmes voltam velük, majd a következő falunapokon követelőző. :(
A Bolyki Balázs által Never Give Up gospel kórusban nem vettek fel engem. Keservesen sírva fakadtam, pedig ez lett volna a 25. születésnapi ajándékom. Marcsinak nem akartam szólni, mert féltem mit fog ezen reagálni. Ám valaki pletykált rólam ez ügyben és Marcsi vette az adást. Így bolyongtak a köztünk lévő viták és kapcsolatok! Pedig én semmit sem ártottam, csak megvédtem magam! Nem tudtam visszatartani a sírást, akkor is potyogtak a könnyeim a szememből. Igen ám, de van egy ember a munkahelyen, Oláh Sándor, akire neheztelek, mert sokszor tett megjegyzéseket szóban is és írásban, milyen hangulataim voltak, így a férfi undorító módon megsértett. Ha valaki rosszat ír vagy mond, az sosem jó!
Nemcsak 2013-ban voltam depressziós, de 14-től egészen 20-ig soha nem hallottak engem énekelni. Sajnos az autizmusom, sőt a bizonytalanságom miatt nem tanítottak engem szólózni.
Telt múlt az idő! Marcsi és én külön műhelyen dolgoztunk. Annyira hiányoztak a baráti ölelések, biztató szavak. De semmi nem volt. Amikor 2014 nyarán egyszer megbántottam a napokban Marcsit. Igenis beszélni kell a problémákról!  Ez pedig nagyon nem jó! Úgy vagyok ezzel, hogyha azt érzem, hogy meg akarnak támadni, akkor én is támadós helyzetbe kerülök.
Az én mentális betegségem sajnos olyan, hogyha egy szag, helyszín vagy bármilyen gondolat a felszínre tör, néha újraélem a múlt borzalmait és kiborulok.
A szüleim engem meg tudták győzködni nekem, hogy fölösleges problémát csinálnom emiatt. Marcsi igenis olyan látássérült hölgy, aki több sikerélményei vannak, amely minden rajongott megcsillogtatja.
(Nem Adom Fel együttessel is) 

Marcsi és én nagyon sokat jelent nekünk a barátság, és ez a legfontosabb a Nem Adom Fel életben.   Valamelyest nyitottabb vagyok sérült társaim felé. A szeretet csodás érzés. Örök nyomot hagy a lelkünkben, mely egész életünkben ott marad. Mi autizmussal élők is tudunk szeretni, csak másképpen. Ugyanez vonatkozik a többi szeretetfajtára is. Az élet nem áll meg! Könnyebben tudok kezdeményezni Marcsival, de zavarban vagyok, és ezért más ember benyomását kelthetem.

Dávid meghívására mentem a Nem Adom Fel gálába, ahol a Kopaszi gáton tartották.
Egy dolog ami bántott, hogy az ülésrendi táblán nem vagyok rajta. Mégis be tudtak fogadni, és meghallgattam mi zajlott.

Azokat ünnepelhették meg, akik igazán fontosak számukra a mindennapokban:
A munkatársaikat.️
Mind, egytől-egyik nagyszerű emberek, akik mindig megtesznek mindent,ami tőlük telik. Ahány dolgozó, annyiféle történet él a Nem Adom Fel falain belül, de mindegyiküket összeköti a „nem adom fel”-lelkület, hogy képesek a legtöbbet kihozni magukból.

Délelőtt a NAF kávézó dolgozói egy rendkívüli színházi előadással kedveskedtek a vendégeknek. A négyszögletű kerekerdő c. meséből előadták egy részletet. Anno amikor iskolás voltam, a szigorú osztályfőnököm egyik kedvence volt, ami az órán tanította ebből a könyvből. S még a Ki-mit tudon is előadtunk. 

Hamarabb mentem el haza, mert nagyon meleg volt. Mikor nem voltam ott záróbeszéden, Dely Géza úgy kezdte, hogy a múlt héten egy fantasztikus koncertünkön volt, ami megérintette a lelket. Áginak nagyon sokat köszönhetek, hogy 10 éve megdolgoztatta engem a kóruson belül. Sok türelmet és megértést kaptam pont úgy, mint ahogy a Barnától is Sajnos Ági nem jött el átvenni az oklevelet, mert gyerektáborba ment. És emiatt ki voltam akadva, mert én is a tagja lehetek a NAF-on belül. Mikor Dávid csatlakozott a kórusba, akkor újra felcsillant bennem a remény és új erőre kaptam, és így együtt müködünk a többiekkel. 

Juci kijelentette a facen, hogy a kórust nem értesítettek időben szomorúan, de tudomásul kell venni.
Marcsit és Jucit sose akartam bántani, csak nekem szarul esett! Tihanyi tábor alatt is ugyanazt éreztem Nagy Gyulával közti csalódást, mint anno Horányon.
Rohadtul éreztem magam! Hazajöttem és xboxoztam. Igaz hogy elszomorodok, mert igen túlérzékeny lány vagyok, de ezt nem képesek megérteni sem a szüleim és sem a többiek.

Autizmusként nem tudom, mit hoz a jövő számomra. A gyengeségeimen melyekről semmilyen körülmények között nem lehet írni, sem pedig beszélni.
Az biztos, hogy továbbra is tudok számítani Ágira a sok segítségre és persze az énekek betanítására.

Június 26-án egészen Júl 2.-ig egy  felejthetetlen napokat töltöttem el Agárdon. Nagyon kellemes kikapcsolódásokban volt részem. Végre el tudtam szabadulni a pesti zsibongástól.
Nagyon korán kellett felkelnem, ugyanis fél 1-kor indult a vonat, amely a Déli pályaudvartól indult. Marcsival, Erzsivel és Nikiékkel mentem, mert segítenem kell elkísérni a táborba. Egy Családi-baráti nyaralás vette kezdetét. Marcsi a maximumot akarta kihozni ebből a pihenés szempontjából. Amit az élő videójába mondta, itt vagyunk a Rajtad áll táborba!

Anyámék Jún. 23-án pénteken jöttek le ide. Az út elég fárasztó volt, mert Budapest és Agárd között majdnem annyi az út, mint 2 és fél óra utazás Budakeszi felé. Tehát pihenésként mindig a nyaralóba töltöm az időket.

Elkezdődött a nagy nap! Ugyanis a Rajtad áll csapata megnyitotta a tábort.

Követtet a Villon Trio 3 számával.

Apám szerint egy koncert akkor jó, ha nekem jó kedvem van. Akkor is, ha sokáig tart vagy ha időben kezdődik. Barna számai kemények és líraiak. Mindig bele tudnék zúgni. Mintha első randevúra hívna meg.
Óriási dilemma számomra, hogy miként épült fel a program. Én türelemmel vártam a programokat, amit Barnáék szervezték.
Nap mint nap gitár,dob és szájharmonika kurzust tartottak, akik részt szerettek venni.

Este rendkívüli koncertet tartott a Villon trió, akár meghívott vendégekkel is. Pl Alapi Istvánnal.

 
Kedd délelőtt az Irmák Idősek otthon lakóinak tartottak egy koncertet, ahol az Agardanbe tartottak.

Délután pedig érkezett a táborban Alapi István az Edda gitárosa és tartott egy rendkívüli gitár kurzust.

Szerdán volt a kórussal fellépésem, amely retro és kuplé dalokat énekeltem.

Csütörtökön volt egy kellemetlen helyzet az első Ki mit tud kapcsán, így Torres Danit kihagytam.

Amikor nem szólítottak fel engem a csütörtöki Ki mit tudon, dühösen gyalogoltam. A séták nálam nagyon fontosak voltak! Volt időm arra, hogy életem nehéz időszakaimban feltöltődjek és kikapcsolódjak. Most épp a haragomat tartottam magam. Hogy legyen hova menekülni, át tudtam vészelni egy időszakot. A menedék lehet egy valós tér, környezet, de lehet egy internetes univerzum is, valamint egy belső világ, ami csak bennem van. És én mindegyikkel átélem.
Séta alatt észre vettem valami különös változást a Széchenyi utcán! Sajnos a Szövetkezetek útja és a Bethlen Gábor utca között található fagyizó megszűnt, amely évek óta várta az édesszájú vendégeket. Szomorú volt a hangulata. Mintha egy thrillerben lettem volna.

Elmentem még a Parkerdőben, ahol a sok ezer gyerek sportol.Itt szokott lenni tavaly Arpey és Netti koncert, vagy az igen közkedvelt hőlégballon egyes kupa állomásai. Indultam vissza a nyaralóba, hogy lenyugodjak és nézzek egy Disney filmet.

Szombaton Falusi Mariann a Pa-Dö-Dö énekese tartotta egy rendkívüli énekórát.

 S hála az istennek késő este felkerültem a 2. Ki Mit tudra, hogy  elmondjam a 2017-es versemet.

Köszönöm a VILLON TRIÓ zenészeinek Barnának, Gabesznek,Levinek,Zolinak és Némcinek, hogy Rajtad áll tábor nélkül fölösleges szomorkodnom. Az ő szeretetük, önzetlenségük és jóságuk olyan, mint ha a Tábor egy óriási kávét innék reggelente.Szerettem volna, hogy minden jó legyen az idei nyaralásom. Tudom, hogy milyen érzés, hogy az ember kipihenje a fáradalmait, így jól esik egy hosszú vakáció.

Mikor hazaérkeztem, akkor már furcsán éreztem magam, mivel napokig voltam távol az otthonomtól. A tábor élményt adott, de hiányzott a megszokott környezetem. Itthon Xboxoztam Dáviddal másfél órán keresztül. Ezután másnap elindultam dolgozni. Munka közben kimerültem, mivel eléggé kifáradtam a nyaralásból. Gyerekkorom óta megtapasztaltam milyen a bulizás és a hangulat.

Elsöprő sikert aratott a látogatók körében az Aeropark hétvégén tartott országos Múzeumok Éjszakája.Különleges járművek, pilóták és utaskísérők, tematikus séták, légiutas-kísérő programok, guruló repteres oldtimer járművek és még sok meglepetés várta a látogatókat ezen az estén!

A repülőmúzeumban kiállított repülőgépek fedélzetén neves magyar repülőgép-kapitányok mondták el, hogyan működnek az utasszállítók, milyenek a pilótafülkék és a földi kiszolgáló eszközök. A repülőgépek mellett látványos bemutatókat tartottak a repülőtéri mentők, a tűzszerészek és a katasztrófavédelmi szakemberek.
De ahogy Horst Fuchs is mondaná, ez még mind semmi! Kicsapó lángnyelvek, füst, és velőtrázó hanghatások. Csillagmotorok muzsikája töltötte be óráról órára az Aeropark területét. Felváltva durrantottak be a Kamov 26-os kukacbombázó helikopterünk motorját, és egy An-2-es repülőgép 1000 lóerős erőforrását (AS62) Török József gyűjtő jóvoltából.

11 repülőgép és 3 helikopter található az Aeroparkban. Persze tudhattam, hogyan változott a repülés világa a 40-es évektől az ezredfordulóig! Milyen feladatik voltak a pilótáknak a Li-2-esen, és hogyan kellett repülni a legendás Tu-134-essel vagy a Nagytuskóval, a Tu-154-essel. Ez mind megtudtam hallgatni a nyugdíjas pilótáktól és a rendszeresen dolgozó stewardess hölgyektől.

Ez nekem a szórakozás! Néha bulizós hangulatba érzem magam.
Amikor fiatal voltam, nagyon féltem a repülőktől, most szeretem őket, mint a saját kabaláimat. Mikor itt lakom Rákosmentén, akkor tudom azt, hogy Ferihegyi repülőtér ott van a közelbe, úgy hogy folyamatosan fel és leszállnak.
Észre se vettem, de elmúlt az idő, ezért a busz egyenesen hazavitte engem. Vágyódtam hazafelé. Siettem is, mert apám nagyon gondolt rám. Videó is elkészült erről, mely már elérhető a youtube csatornámon. 

2013-ban találkoztam először az autizmusi sétán Szalóki Ágival, aki Liszt Ferenc-díjas, valamint Artisjus, és Fonogram díjas magyar előadóművész, dalszerző.

Személyesen a színpadon

Szalóki Ági csinos volt piros ruhában és persze művészlélekként énekelt zenekarával a színpadon. Nagyon meleg volt, úgy éreztem elfáradok, de azért kibírtam a koncert végéig. Mintha szédelegnék a hőségtől. Szerencsére a színpad szélén találtam egy árnyékos helyet. Koncert végén egy ajándékkal kedveskedtem neki, de különösen a 2 éves fiának. Zavarban voltam, hogy beszéljek vele sok mindenről.

Emlékszem mikor Szalóki Ágival első alkalamommal megismertem az autizmus séta napján! Amikor azt vette észre, hogy csodásan szépen énekeltem Barangolók c. dalt. Szeretem a kedvességet, sőt fontos nekem az ének-művészi világa. Nagyon boldog voltam. Fogunk még találkozni, de oda kell figyelnem arra, hogy ő sok mindent csinál a fellépés alatt.

Jól éreztem magam Szalóki Ági műsorán és jó érzés volt beszélgetni vele. De muszáj bizonyos esetekben mértéket tartanom. Ági azt mondta, hogy bármikor elmehetek megnézni a koncertet és majd találkozni is fogunk. Itthon még tartott a zavart viselkedésem, de itthon ki tudtam pihenni. Nagyon örültem a művésztalálkozásnak, ám azonban van mit még tanulni. Nem is keveset.

Múlt hét pénteken voltam Gyerekszigeti programokra, ahol idén ugyanott a Hajógyári szigeten szerveztek. Lehetőségem volt arra, hogy délután Halász Judit koncertet láthassam. A koncert mindössze 1 órás volt. Nagyon sok szülő vett részt a gyermekével és szinte telt ház volt.

Mikor gyermek voltam akkor a Csillagszem óvodában sokszor betettek a magnóba a meglévő Halász Judit kazettát, de nem sokszor hallgattam őt, mert annyi idő nem volt. Azok a dalok voltak Mind: Micimackó vagy a éppen a Boldog születésnapot. A Csiribiri című dallal indult a show, majd a Minden felnőtt volt egyszer gyerekkel zárult. Az előadott dalok szépek voltak és nagyon jól el lett találva.
A koncerten készítettem néhány képet is:

Jó volt ez a nap, csak kissé fárasztó, az időjárás miatt. Hol esik, hol süt a nap! Ha még nem ismernétek Halász Juditot, érdemes meghallgatni:

Aggódok, nem is kicsit!  Most azért is kijelentem ismét, mert nem bírtam tovább az újabbnál újabb igazságtalanságokat, amelyeket én átélem. Igazából egy olyan álomvilágot építek fel saját magamnak, amely szívesen megmutatom milyen tehetséges lennék én valójában. Sok helyen voltam, selfiezek sztárokkal,modellkedek, gyakran megörökítem az albumomban. Persze youtube-n és blogon is osztom az élményeket. Épp ezért mutatom ország-világnak mire vagyok képes!

Nekem nagyon sok tehetségem van nemcsak a sztárgyűjtésből, hanem éneklésből, modellkedésből is, de blog/vlog készítésekkel foglalkozom.
Igazságtalanság, hogy mindig velem történik meg!

Történt egyszer hogy apámnak megmutattam Makka egyik fellépését, amikor Nagy Krisztával elment énekversenyen Dömsödön. Nagyon jól érezték magukat, hiszen Makka 2. helyen fejezte be és Kriszta különdíjas lett. A szüleim kijelentették nekem, hogy Makka 5 körrel jobb nálam! Tapasztalatból írom, hogy a szülök abszolút nem érdeklik, hogy autizmus gyermekük milyen rejtett tehetsége van. Viszont nem érti meg a gyerekét, pedig ez a legfontosabb. A megértés!
Undorítónak tartom, hogy sosem látták vagy hallották engem énekelni!
Van egy facebook-s ismerősöm, aki egyetértett a szüleim hozzáállásával! Nagyon szarul esett nekem miért pont Makkára szurkol. Ezért dühösen kitöröltem az összes bejegyzéseimet miatta. Ha valaki Makkát szeret, akkor menjen az ő koncertjére! Nem kötelező engem meghallgatni!

Mindenki másban jó. Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb! Én sok dolgokba mentem keresztül, nehezen másztam fel oda ahol most vagyok. Miért? Azért, mert sok a primitív ember, akit meg lehet vesztegetni és megfélemlíteni. Nem tagadom, félek! Azért, mert egy gyűlölet országban lakom és ezáltal felszínre jönnek a gyermekkoromban történt kiközösítős időszakok. Döbbenetes hogy a politikai rendszer ennyire lealjasodott az elmúlt évek alatt! Nem találok szavakat arra a sok fájdalomra és gonoszságra, amelyet okoztak és okoznak az embereknek!
Vannak nehézségeim, de így is élek teljes életet, mert az akadálymentes életnek köszönhetően (BKV,MÁV) sok mindent meg tudok oldani. Egyedül közlekedem, van munkám, de bizonyos helyeken már el kell a segítség.

Értelmes vagyok és értékes vagyok, és sok minden van bennem, amit szeretnék fejleszteni. Főleg az önbizalmammal kapcsolatban. Mert az nagyon sokat számít. Rengeteg veszteségeim voltak, ám sok kudarcot szenvedtem el. Természetes hogy minden miatt aggódok, hisz az NT (neurotipikus) világ, akik nem érintettek az autizmussal nem mindegyik ember megértő, gyakran félreértenek, sokan menekülnek tőlem, mintha rút kiskacsa lennék. Mióta az emberek rengetegszer kisérik a sorsom, még nehezebbnek érzem az életem. Nem vagyok robot, mégis engem kihasználnak csicskának. Furcsa ember vagyok, furcsa szokásokkal, furcsa rendszerrel.