Vaskó Marcsi (Művésznevén: Makka) és én kisebb szünetet tartunk az alapítványon belül. Van néhány személyes problémánk a Nem Adom Fellel kapcsolatban és idő kell ahhoz, hogy leülepedjen bennünk a feszültség. Sok mindent kell tisztázni, de ezekről nem írhatok részletesen. Ez is olyan dolog, ami kizárólag kettőnkre tartozik. Csupán egy dolgot oszthatok meg. Én nem vagyok szemét vele, csak sajnos nekem semmi nem az van, ami nagyon szerettem volna. (Gondoljuk a Mondonconra és egyéb dolgokra!)
Marcsi, mint boldog látássérült szeret az együttessel és barátaival csatangolni. Hiszen ez a munkája, ahogy a Barnának is. Már rég valóra vált a gyerekkori álma, és persze 10 éve az együttes énekesnője.
Mint két testvér
A kezdet kezdetén nem voltam jobban vele! Főleg akkor, amikor a Nem Adom Fel együttes nem fogadott be engem. Az oka az volt, hogy eleinte türelmes voltam velük, majd a következő falunapokon követelőző. :(
A Bolyki Balázs által Never Give Up gospel kórusban nem vettek fel engem. Keservesen sírva fakadtam, pedig ez lett volna a 25. születésnapi ajándékom. Marcsinak nem akartam szólni, mert féltem mit fog ezen reagálni. Ám valaki pletykált rólam ez ügyben és Marcsi vette az adást. Így bolyongtak a köztünk lévő viták és kapcsolatok! Pedig én semmit sem ártottam, csak megvédtem magam! Nem tudtam visszatartani a sírást, akkor is potyogtak a könnyeim a szememből. Igen ám, de van egy ember a munkahelyen, Oláh Sándor, akire neheztelek, mert sokszor tett megjegyzéseket szóban is és írásban, milyen hangulataim voltak, így a férfi undorító módon megsértett. Ha valaki rosszat ír vagy mond, az sosem jó!
Nemcsak 2013-ban voltam depressziós, de 14-től egészen 20-ig soha nem hallottak engem énekelni. Sajnos az autizmusom, sőt a bizonytalanságom miatt nem tanítottak engem szólózni.
Telt múlt az idő! Marcsi és én külön műhelyen dolgoztunk. Annyira hiányoztak a baráti ölelések, biztató szavak. De semmi nem volt. Amikor 2014 nyarán egyszer megbántottam a napokban Marcsit. Igenis beszélni kell a problémákról! Ez pedig nagyon nem jó! Úgy vagyok ezzel, hogyha azt érzem, hogy meg akarnak támadni, akkor én is támadós helyzetbe kerülök.
Az én mentális betegségem sajnos olyan, hogyha egy szag, helyszín vagy bármilyen gondolat a felszínre tör, néha újraélem a múlt borzalmait és kiborulok.
A szüleim engem meg tudták győzködni nekem, hogy fölösleges problémát csinálnom emiatt. Marcsi igenis olyan látássérült hölgy, aki több sikerélményei vannak, amely minden rajongott megcsillogtatja.
(Nem Adom Fel együttessel is)
Marcsi és én nagyon sokat jelent nekünk a barátság, és ez a legfontosabb a Nem Adom Fel életben. Valamelyest nyitottabb vagyok sérült társaim felé. A szeretet csodás érzés. Örök nyomot hagy a lelkünkben, mely egész életünkben ott marad. Mi autizmussal élők is tudunk szeretni, csak másképpen. Ugyanez vonatkozik a többi szeretetfajtára is. Az élet nem áll meg! Könnyebben tudok kezdeményezni Marcsival, de zavarban vagyok, és ezért más ember benyomását kelthetem.
