Július 22-én tartották meg a Yamato - Drummers of Japan című előadást, amely az Erkel színházban tartottak. Szerencsére, hogy a tikkasztó hőség ellen bent tartottak.

A kezdetek:

Masa Ogawa, a társulat alapítója így emlékszik a kezdetekre:
„Az egész egy Nara melletti kis fesztivállal kezdődött, ahol mint egy négyfős kis rögtönzött csapat, egy általam komponált kisebb művet adtunk elő. Nem volt sem nevünk, sem múltunk, csak azért jártunk össze, mert szerettünk előadni, és mert éreztük, hogy megvan az összhang közöttünk. Ezen a fesztiválon az előadás igencsak jól sikerült, mert a végén egy újságíró odajött hozzánk, és feltette a kérdést, hogy milyen név alatt is mutathatna be bennünket. Ösztönösen rávágtam: Yamato! Ez a név egyszerre szikraként pattant ki a fejemből, s bár akkor ez a japán fülnek közhelyesen úgy hangzott, mint egy átlagos útszéli japán kávézó neve, mégis egyre inkább hozzánk nőtt az évek alatt: eggyé váltunk a névvel, sőt, fogalommá tettük azt."

A csapat eleinte azt gondolta, egy-két rögtönzött előadás erejéig jönnek majd össze. A különböző helyekről érkező meghívások azonban egyre csak szaporodtak, így egyre több energiát követelt – és adott a produkció. Most már világ körüli turnékra utaznak. A tagok száma pedig időközben négyről tizenkettőre nőtt.

Az előadások:

A Yamato előadásainak középpontjában a Wadaiko dobpergés áll. Ezek a dobok állatbőrből, és olyan ősi fákból készülnek, melyek kora elérheti a 400 évet is. Ütemük a szívveréshez, hangzásuk a magányos futó szívének hangjához hasonlít. A Yamato arra tesz kísérletet, hogy a mindenkit egyszerre átható életenergiát testesítse meg a hangok szintjén. Amikor a Wadaiko megszólal, felszabadul az az érzés, amit a japánok csak Tamashy néven emlegetnek: nem látható, nem tapintható, mégis mindenki tudja, és érzi a jelenlétét. Az ősrégi távoli világban élt hangok újjáélednek, a hallgatók-nézők szíve pedig mintha egyszerre kezdene dobbanni.

A Yamato nemcsak zenei, de rendszerint spirituális élményt is nyújt. A koncertekre tudatosan, egy a shaolinhoz kicsit hasonló filozófia, a gamushara lelki és szellemi tanításai szerint készülnek. A Yamato társulat dobolása azonban nemcsak a lélek mélyéről jön, de az évezredes Japán kultúrából is. A különböző ritmushangszereknek meghatározó szerepe volt a hagyományos nő a színház előadásaiban és a templomi rítusokban is.
A modern Taiko dobolás a XX. század közepén alakult ki, amikor a különböző japán dobfajtákból egységes kamarazene szólamait alakította ki Daihachi Oguchi. A század végére oly mértékű népszerűséget szerzett a műfaj, hogy egyedül Japán-szerte több, mint ötezer különböző zenekar megalakulását eredményezte. Ezek közül a leghíresebb a Yamato csoport, amely 1993-as megalakulása óta a világ minden táján bemutatta már produkcióját, az elmúlt több, mint 20 évben csaknem 3000 fellépésük volt.

Az előadást nagyon látványos és sokszínű volt. Hihetetlen, hogy ahogy láttam a színházban mennyien voltak ott.  A Yamato csapat megfűszerezte humorral és a nézőközönség tapsa sem maradt el. Régi vágyam eljutni oda és alaposan kitombolni magam. Csak az volt a probléma, hogy a helyekkel nem voltam tisztába hova üljek. A jegy és a szuvenírek eléggé drágák sajnos. :( 
A koncert visszarepítette az Edo-korba, kik a szamurájok voltak a nagy harcosok. Mikor gyerek voltam, rengetegszer néztem a Szamuráj Jack című sorozatot. Mikor a 2 részes Birth of Evil részben Jack édesapja és Aku ádáz harcot küzd a faluban, mielőtt a kis Jack megszületne.
Ott éreztem egy epikus japán dobokat, s nagyon tetszett. Az előadás kellemes kikapcsolódást nyújtott.