2013-ban találkoztam először az autizmusi sétán Szalóki Ágival, aki Liszt Ferenc-díjas, valamint Artisjus, és Fonogram díjas magyar előadóművész, dalszerző.

Személyesen a színpadon

Szalóki Ági csinos volt piros ruhában és persze művészlélekként énekelt zenekarával a színpadon. Nagyon meleg volt, úgy éreztem elfáradok, de azért kibírtam a koncert végéig. Mintha szédelegnék a hőségtől. Szerencsére a színpad szélén találtam egy árnyékos helyet. Koncert végén egy ajándékkal kedveskedtem neki, de különösen a 2 éves fiának. Zavarban voltam, hogy beszéljek vele sok mindenről.

Emlékszem mikor Szalóki Ágival első alkalamommal megismertem az autizmus séta napján! Amikor azt vette észre, hogy csodásan szépen énekeltem Barangolók c. dalt. Szeretem a kedvességet, sőt fontos nekem az ének-művészi világa. Nagyon boldog voltam. Fogunk még találkozni, de oda kell figyelnem arra, hogy ő sok mindent csinál a fellépés alatt.

Jól éreztem magam Szalóki Ági műsorán és jó érzés volt beszélgetni vele. De muszáj bizonyos esetekben mértéket tartanom. Ági azt mondta, hogy bármikor elmehetek megnézni a koncertet és majd találkozni is fogunk. Itthon még tartott a zavart viselkedésem, de itthon ki tudtam pihenni. Nagyon örültem a művésztalálkozásnak, ám azonban van mit még tanulni. Nem is keveset.