Arra gondoltam, hogy újból fejlesszem a zenei tudásom! Az éneklésen és a furulyázáson kívül elindulok zongora órákon. De nem döntöttem el hova és milyen alkalmakra járjak el. Az utóbbi időben 2006-tól sajnos megszakadt az iskolai alkalmak miatt, most viszont vissza kell hoznom azt, amit elvettek.Ha ezeket az anyagokat betartom, ill. a heti 1 alkalmas tanulást, akkor látványos eredményeket érhetek el. Be kell tartanom egy fontos lila szabályt, mégpedig azt, hogy túl sokat nem szabad egyszerre vállalnom. Akkor lesz baj.

Ismétlés a tudás anyja, ez a legfontosabb! Rendelkezek valamilyen szinten egy zenei múlttal.  Mintha elmennék a Mondoconra és jó élményekkel gazdagodnék. Minél többször próbáljuk el, akkor gyerekjáték lesz. Van, akinek bejön a cicaságom és ez tetszik. És ezt szeretném megerősödni, hogy több önbizalmam legyen. Mert vannak démonjaim, melyeket le szeretnék győzni. Ezek a démonok sajnos a múltamhoz tartoznak. Az érzéseimet pedig nem akarom szégyellni, mert nem szabad! 

Egy dologra nagyon oda kell figyelni! Semmibe sem szabad beleélnem magam. Mi van, ha ez az új lehetőség tönkremegy? Épp olyan, mint anno a Baltazár színház óráiban, amely rengeteget átéltem. Még 2013-ban történt. A legutóbbi Kováts Kriszta ének órája alatt két osztálytársnőmmel is bajom volt, akik irigykedtek rám, de én féltem tőlük. Nem ők tehetnek róla, én vagyok az aki parázik. Az autizmusom miatt mindig úgy lépek ki a valóságba, hogy az emberek nem elfogadóak. Persze tudom, hogy vannak kivételek, de vajon kik? Sok arctekintet egyforma, de az ember agyába nem látok bele. Mai napig hiányzik Kováts Kriszta művésznő, akinek sok-sok köszönet jár a tanításért, valamint a bátorító szavakért.
Mindennap gondolok rá, aki ő énekelte Az elsüllyedt világok (Les Mondes engloutis) c. rajzfilmsorozat betétdalát!

A legnagyobb öröm és boldogság az, hogy vannak művész barátaim akikkel szívesen beszélgetek velük. Ezek az emberek nagyon sok mindent adtak nekem legfőképpen szeretetet, támogatást, és motivációt hogy előreléphessek. Sok támogatást is kapok az emberektől, barátaimtól, családomtól, szeretteimtől és nem utolsósorban művész barátaimtól. mert ők emelnek fel és motiválnak, erőt adnak mindenhez.

Boldog vagyok, hogy küzdhettem ezért és előre tudok jutni, hogy megmutassam az embereknek mivel is kezdtem a művészi életemet és honnan indultam minek köszönhetem eddigi sikereimet. Izgatott vagyok, vajon milyen lesz az óra, így újabb szakaszba lép az életem. Örülök neki, mert ez is egy fény az alagút végén.