Az utóbbi időben sajnos totál megdöbbentem ismét, amelyet az egyik exem, Bence rólam mesélt a bántalmazásról és az iskolai erőszakról, amivel félig igazat mondott, de van amivel nem igen értek egyet. Én ezen eléggé felhúztam magam, és persze a szüleim mondták nekem, hogy ne foglalkozzak ezzel a buta és primitív pasassal. Azonban nem látják jobban a helyzet súlyosságát, amivel zaklatom. Igen, ez az igazság! Ne kelljen nekem erre olyat írnom ellene, amivel megsérteném, vagy amivel kibeszélném. Egy aspergeresnek ugyan joga van elmondani mi bántja az élet és több érzéke van ehhez, ahogy egy átlagos embernek. Én azt sajnálom, hogy annak idején titkolózott előttem és felbosszantott, de még mindenkit is, mert az iskolán belül a sok szenvedés a hisztéria miatt az kaphatta, amit megérdemelt.

A rosszkedvem és a lelki fájdalmaim visszajöttek. Erre volt szükségem, hogy egy kicsit feldolgozzam. Mintha  valami gyógyszert kaptam volna. Csak egyetlen kisebb, de megszokott csalódás ért miatta.
Én, aki sokszor ki voltam téve iskolai és egyéb bántalmazásoknak nem szabad hagyni, hogy a gyengébbeket bárki bántsa. Sajnos a mai világban egyre több ilyesmi fordul elő, főleg hazánkban, ahol kritikán aluli emberek  jól érzik magukat bármelyik intézetben, és ahol a tanár illetve a vezető 2/3-a annyira gyáva, hogy nem akarnak elítélni a rossz gyerekeket, hanem megkímélik.
Nem szabad hagyni, hogy bárki elnyomjon bennünket, mert akkor sebezhetőek, kiszolgáltatottak leszünk és egyszer olyan helyzetbe is kerülhetünk, amelyből nagyon nehezen, vagy talán soha nem fogunk tudni kijutni. Ebbe akár bele is lehet betegedni nemcsak testileg, de lelkileg és mentálisan! Ezt is tapasztalatból írom!

Itt egy újabb példa a bántalmazás ellen!

Nem akarok bujkálni, újból depresszióként érezni miatta és szégyellni magam. Attól vagyunk értékes emberek, aki sokat adnak a világnak. A világomat úgy rendezem, ahogy én akarom! Az emberek gondolkodásmódja nagyon nehéz. Az hogy miként gondolkodik a családom azoknak megvannak a saját döntési joguk, nem pedig a volt pároké. Másképpen látják ők a világot és másképpen én!

Egyszer Horányba a volt párom, Dávid óriási fájdalmat okozott nemcsak nekem, de a Nem Adom Fel társaimnak is. Ez olyan mintha fogott volna egy kést és belénk szúrja és megforgatja. Én mélyen megvetem és elítélem mindazt a szörnyűséget, amit elkövetett szexuálisan. Végül is ha úgy vesszük észre másképpen gondolkodik, mint az édesapja. Felajánlott azt is, ami pozitív dolog a szeretetről. Még élvezte is, amit lefeküdtünk. Idővel kiderült, hogy sok mindenben nem mondott igazat és kénye kedve szerint pocskondiázza a családomat és a Nem Adom Felt. Fenyegetőzik és akadnak ocsmány szavas mondatai. Túl sokat képzel magáról, nem kritikusként született. Nem érdemel bocsánatot, nem tudom embernek tekinteni őt. Sokszor érzem, ahogy a szüleim megkérték engem, váljak el ettől az állattól. Hogy lehet valaki ennyire bunkó és csicska?! Dely Géza azt mondta, hogy egy nagyszerű hölgy vagyok, amelyen látszom, hogy nagyon sokszor kapok tiszteletet a családomtól, részben pedig azért, mert az augusztusi konfliktusban rendkívül bölcsen és széles látókörrel kezelik a helyzetet.

Nem engedem, hogy elvegyék tőlem az álmaimat: Rajzfilmet nézek, különleges helyeken és Nem Adom Fel eseményeken lépek fel, verseket írok . Régen rossz ha valaki azért vet meg, mert autizmussal élek és epilepsziás vagyok. Tudom hogy vannak, akik feltétel nélkül szeretnek és ez sokat jelent nekem. Mindenfajta nehézségem ellenére teszek-veszek. És sok embert lenyűgöz a világom.
Én mélyen megvetem a hazug és gonosz embereket. Nem fogom tagadni, sem szégyellni azt sem, hogy túlérzékeny vagyok erre. Azt gondolom, mindenki más egyetért velem azzal kapcsolatban, tehát olyan országban szeretnék élni, ahol nincs kirekesztettség, ahol nincs frászcsengő és ahol nincsenek írányítgató szívtelen ember sem. Más vagyok és az is maradok!

Kikérem magamnak, hogy kislányként élem az életet, nem felelek meg egy olyan társadalomnak amely nem elfogadó! Kinek mi a boldogság? Csak az lehet, akik szexuálisan élnek szeretettel? Akkor miről beszélünk?!  Félelmetes hogy olyan országban élek, ahol sok esetben veszélyben érzem magam! Miért kellene így éreznem? Nem vagyok prostituált, nem szoktam pénzért szexuálisan érintkezni, egyszerűen olyan vagyok amilyen!  Megfeleltem egy olyan társadalomnak, amely nem elfogadó. Igen, ez a helyzet! Születésem óta mentálisan beteg lettem és kis híján hibásnak érzem magam!  Senki se állítsa engem, mi a jövőm, mert akik műveltek velem, ez hazugság volt! Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen!