A rendkívüli járványhelyzet ellenére mergtartották az idei Zenés Terefere programot a Nem Adom Fel kávézóban, amely az "Ön választ, mi segítünk" pályázat kapcsán valósult meg. Októberben Vaskó Marcsi, Báder Ricsi és Bálint Sándor volt és novemberben pedig Bodor Tünde és Szalay Anna Lilla lépett fel.
Ebben a blogjegyzésben én leszek az, ami beszámol a zenevilágáról, mivel egyrészt a koronavírus, másrészt pedig nem hívtak, és sajnos eléggé szomorú azért, mert más vagyok.

Kezdetek:

Mikor gyerek voltam még nem volt annyi lehetőség az iskolavégzettség előtt. Számos traumát éltem meg, köztük a zenei hang és a szignálok is, amely majdnem az életembe került! Sajnos így is tönkrementem, mivel a mentális állapotom miatt ki akartak közösíteni. Én, mint autizmussal élő sokkalta érzékenyebb vagyok az átlagoshoz képest. Nap telik nap után, évről évre otthon töltöttem. A szüleim fogva tartottak engem, mintha börtönben lennék és látszólag nincs menekvés. Az idő lassult, és nem tudtam, mikor lesz, amit megvalósulhatok. Míg a testvérem önként megy valahova vánszorogni, csak én maradtam az otthoni börtönben, mások élvezik ha autista nem megy sehova. Féltik ha elcsavargók. Sokadszor könyörögtem, hogy vegyék meg ezt meg azt, szinte csupa elutasításokból állt.

Akkor még a bakelit lemezjátszók kora volt. És ahogy egyre nőttem a CD-k korszaka következett. Zenei kazettákat 2000 nyarán kezdtem vásárolni. Elsőként Irigy Hónaljmirigy -  Selejtező albumát vettem meg. Aztán jött a többi. Tizenéves koromban Budapesten, számos helyen volt CD és kazetta üzlet ahol még aranyárban voltak a filmes és feliratos dvd lemezek, melléjük a filmes vhs kazetták. Egy filmes újdonság pontosan ugyanannyiba került, mint most egy friss dvd film. Zenékből rengeteg választék volt CD-n és kazettán. Nemcsak a belváros üzleteiben, de a plázákban is. Kétboltnyi lemez, kazetta, poszterek és dvd lemezek sorakoztak a kellemesen illatos és kissé sötétes zenei boltokban. Volt olyan üzlet ahol drágán, de akadt olyan ahol kedvező árakon lehetett zenét vásárolni. Kamaszként nem nagyon járkáltam, mert az iskoláztatás fontosabb volt. Aztán ahogy fejlődött a technika és az internet adta lehetőségek akkor a zenei üzletek java bezárásra lett ítélve.

Gyermekként hallgattam bakelit lemezeket is. Születésemkor édesapám vett egy nagyon jó rádiót, amelyhez kazetta, lemezjátszó és két óriási hangfal tartozott. Gyermekkoromban még nem volt MP3 lejátszó, okos telefon és egyéb okos eszközök. A bakelit, más szóval vinyl lemezek használata nagyon érdekes volt számomra. Szinte minden gyerek, köztük én is ámulattal figyeltem az óriási fekete lemez forgását, mely ontotta magából a zenét. Volt, amikor a lejátszó fejét, melyen a tű volt megfogtam miközben ment a zene.
Gyermekként csak azokat a zenéket hallgathattam bakelit formájában, amit szüleim vásároltak. Pl. LGT.
Érdekes kincsekre leltem, amely gyereklemezekre is bukkantam rá. Ilyen Pl: Süsü hanglemez.

Vannak kazetták, amelyeket elvihettem magammal itthonról és gondoltam elviszem az iskolába. Nem tudtam igazán megismertetni a társaságot a zenei világommal. Nem tetszene a többieknek, hisz ők az átlagos világhoz tartoznak, míg én egy másik zenei dimenzióhoz. Volt olyan osztálytársnőm, aki mindig ragaszkodott a Danubius rádióra, ahogy az 1. exem a latin zenékre. Erre külön oda kell figyelnem! Ha a többiek felajánlják és érdeklődnek e kedvenceim iránt, szívesen beengedem őket, hisz a zenei műfajaim során is jobban meg lehet engem ismerni. A többiekkel megpróbálok egyénileg is találkozgatni, de valami mindig visszatart. Sokszor utasítottak már el mások, és attól tartok, hogy felélem mindazt, amelyekhez hozzájutok. Persze leszűrődött kikhez érdemes közeledni. A kellemes jazzt és a jpop-t sokat csúfolják a világban. A fokozott érzelmi világa miatt. Még akkor is ez történt, amikor a Tüskevár iskolába jártam. Féltem, hogy ezt a zenei stílust sérülés fogja érni és ezáltal én is sérülök. A jazz, jpop és én eggyé váltunk az évek során. Fontos szerepet tölt be az életemben. Rögtön megjegyeztem, hogy a zenéim a lélekre mennyire csodás hatással van. Óriási dolog!

Jazz!

Anime!

Csak is a gyerekorom kedvenc zenekara! 

Ugyanis rendben, ha valaki slágereket szeret hallgatni, de annyi zenei újdonság van, amit az embernek hallania kell. És ha már tényleg akarnak változatosak lenni, akkor vegyenek elő olyan zenéket amelyekkel biztos sikereket érne el az adott rádiócsatorna. Itt 60-70-80-90-es évek olyan zenei darabjaira gondolok, amelyeket nagyon rengeteget sugároz a hazai rádiók. Úgy döntöttem, hogy rászánok egy napot arra és itthon figyelem meg milyen zenei választékot tárnak a magyar hallgatóságra Nem egyszer hallom már munka közben Gloria Gaynor: I will survive, Desireless: Voyage Voyage, vagy éppen Cserháti Zsuzsa: I love you baby a Retro rádióban! Az imént felsorolt dalok a maguk idejében voltak slágerek Magyarországon a magyar zene mellett az angol nyelvű zenék is dominálnak. A magyar érthető, hisz anyanyelvünk, de ha az angol zenék bőven kapnak helyet. Ilyenkor gondolom azt, hogy én a jazz, és a jpop oldalát szeretem. Hála a rajzfilmek és anime sorozatoknak.

Irány a Nem Adom Fel

2013 nyarától tagja vagyok a Never Give Up Gospel kórusban, aki sokszor ki voltam téve bántalmazásoknak.
2013 januárjában sajnos volt egy szívtelen kórusvezető, aki valaha ismertem személyesen, de TV-n keresztül is láttam. Nevét nem árulom el, de annyit igen, hogy ugyan elfogadja az autizmusom, de sajnos nem vette a fel a kórusban, és hogy Vaskó Marcsi már elmondta, hogy sírtam, miután szigorúan meghozta a döntési ítéletet. Akkoriban titkolóztam, és nagyban elnyomtam a fájdalmam, de kiszúrt velem. Minek tagadni? Magasról teszek arra, hogy ez a mocsok kórusvezető utál vagy sem. Nagy volt az esély hogy ez bekövetkezett a bántalmazások éve. Borzasztó és végzetes! Marcsi pedig csak olajat öntőt a tűzre, folyamatosan hergelte engem, hogy menjek el, de ne lépjek fel velük. Szerencsére megvédtem magam, hogy tartsak magamnak szünetet.  
Rögtön azt gondoltam, hogy annak köze van ehhez, miért ne menjek miatta. A lényeg az, hogy rossz dolgok történtek az elmúlt évek során. Aztán csodálkoznak azon, hogy mi bajom van, miért van ez és hogy miért esem nekik. Nem az első alkalom, hogy ez történt, mert volt már korábban is ilyen eset. Sajnos most egy csúnya szó ki is jött belőlem. Én nem akartam mindezt!

Úgy érzem, hogy egyszerűen a „szeretet” a megfelelő szó az erőre. Nekem van egy titkos álmom: Nemcsak benne lenni, hanem jól kell érezni magam, akkor is ha nem vagyok szólóban. A Never Give Up gospel kórus ez egy profi csapat! A siker ne azért legyen, mert sérültekből áll a kórus, hanem ők is képesek olyan színvonalat produkálni, mint más híres énekesek. A hangulat és a színvonal mutassa be a kórust, az értékét. A Gospelnek 3 fontos összetevője van:
- a hit és a remény,
- a megélt szenvedés,
- a zene és ritmus
Ha valaki sérülten született, vagy az élete során azzá vált, akkor biztos, hogy nélkülözi az élet bizonyos ajándékait, de ez korántsem jelenti azt, hogy szegény, szerencsétlen lenne, mint ahogy engem is cikkiztettek miért nem szerepelhetek szólóban. Mert az élet kimeríthetetlen mennyiségű ajándékot ad, csak észre kell vennünk mindazt, amink van, és ahogy Nick Vujicic mondta: „Meg kell tanulnunk a nehézségeinket lehetőséggé formálni!”

Nem Adom Fel együttes élete:

A Nemadomfel Együttes a Down Alapítvány Művészeti Műhelyéből nőtt ki, mígnem 2002-re a tehetség utat tört magának, azóta számtalan fellépés, turné és koncert kötődik nevükhöz, így a 2008-as, 2009-es és 2010-es gálaestek is, melyeket a Papp László Sportarénában rendeztek meg.
Az Együttes a Down Alapítvány Művészeti Műhelyéből nőtt ki, ahol már hosszú évek óta énekeltek, színházi darabokat mutattak be közösen az ottani előadókkal.

2002-re kialakult egy olyan baráti és alkotó közösség, amelynek értelmileg akadályozott tagjai mind kiemelkedő zenei és előadói képességekkel rendelkeztek.
A tehetség utat tört magának. Egyre több és egyre komolyabb fellépési lehetőséget kapott a csapat. 2003-ban a Fogyatékkal élő személyek európai éve alkalmából egy utcai koncertsorozatot szerveztek, amelynek keretében Budapest legnagyobb csomópontjain léptek fel.

2004 májusában elkészítették első videoklipjüket a Piramis Együttes legendás énekesének, Révész Sándornak az egyik számából, amelynek címe: „Nem tudtam, hogy így fáj…”. A klipben közreműködött az eredeti előadó is.
Október 23-án az Operaházban az együttes műsora nyitotta meg az állami ünnepséget.

2005-ben elkészült az együttes első CD lemeze „Egy napon várlak téged...” címmel. Júniusban a Duna Televízió stábja, Szekeres Csaba rendezésében, egy dokumentumfilmet forgatott az együttesről „Álomturné” címmel, amely az RTL Klub „Hégető Honorka” Filmszemléjén az első díjat, illetve a Kamera Hungária Fesztiválon a legjobb kísérleti alkotás díját nyerte.

2006-ban országos turnéra indult a csapat, 8 vidéki városban koncerteztek, az Álomturné című film bemutatói után. Majd a Kézenfogva Alapítvány által szervezett „Fogadd el, Fogadj el” programban vettek részt, amelynek keretében 14 helyszínre hívták meg az Együttest.

Az Együttes tagjai pedig 2006 decemberében – az esélyegyenlőségért végzett munkájukért – miniszteri kitüntetést kaptak.A 2007-es év folyamán több, mint 80 koncertet adtak szerte az országban, amelyek közül a legsikeresebb talán a Sárospataki Református Ifjúsági találkozón (Csillagpont) megtartott koncertjük volt.

2007 decemberében az EMI kiadó gondozásában megjelent az Együttes új CD-je "Soha nem adjuk fel" címmel. A lemez címadó dalát a megjelenés hetében szinte minden hazai rádiócsatorna naponta több alkalommal sugározta, s a vadonatúj videóklipp a magyar zenei TV adón is gyakran feltûnt.

2012-ben megjelent a 3.lemezük, amelyet a 2. lemezük alapján feldolgozták ismert slágereket, köztünk egy új dal is feltűnt Szepesi Ricsosz slágere is, Rajzolt világ című dal is.

2013-ban megalakult a Never Give Up Gospel kórus, amely az fellépésére a világhírű prédikátor, a láb és kéz nélkül született Nick Vujicic magyarországi látogatása során került sor.

– SVÁJCI TURNÉ 2013
– KÍNAI TURNÉ 2014
– NÉMETORSZÁGI TURNÉ 2015
– ERDÉLYI TURNÉ 2015
– LENGYELORSZÁGI TURNÉ 2016

2019-ben  megjelent a 4. lemezünk, mely új előadói csatlakoztak. 

Nem vagyok rájuk büszke azért, mert egyrészt a betegségeim miatt lehetetlen csatlakoznom, másrészt Marcsi és Barna megállították engem, mert nagyon sokan vannak, és nagyon rengeteget keresnek azért, hogy pénzhez jussanak. Én tiszteletbe tartom Barna döntését, de ha valamivel megkéri, hogy szerepeljek, én vállalom. Szeretek Nem Adom Felre járni. Nemcsak azért mert tanulni lehet hanem azért mert színes, és látványos. Ilyenkor is lehet bulizni, mesés hangulatot varázsolhatunk a koncertek alatt. Mert nálam a Nem adom Fel élet szinte új részből áll.

Tudom milyen érzés, amikor rajongunk egy adott énekesekért, vagy együttesért. Zenei értéket hoznak létre, a rajongók minden albumukat megveszik, és rengetegszer hallgatják meg otthon kedvenceiket. Ha lehetőség adódik, el tudnak menni a koncertjükre is. Szinte a rajongók családtagként kezelik a zenét. Én pl. mindig meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket nagyon szeretek és fontos része az életemnek. Mindig várom, hogy mikor jelenik az adott kedvencemnek az új lemeze. A megjelenés előtt valóságos extázisba kerülök, és tűkön ülve várom, hogy végre nekem is meglegyen, az adott új CD. Nem számít nálam az, hogy az énekes milyen a valóságban. A lényeg az, hogy a zenéje tetsszen nekem. Évekkel ezelőtt kezdődött mindez nálam. A számomra luxus színeket, tárgyakat tettem ki az egykori, illetve a mostani szobámba, CD, kazetta, VHS (később DVD), mini rajzfilmfigurák és a kapott macskafigurák.  A jazz és a jpop erőt ad abban, hogy vidámabb legyek, és hogy el tudjam viselni az élet okozta nehézségeket. Ha rajzfilmek között vagyok, azt nem fogom szégyellni, mert nem bűn.