Dáviddal és Gabival azt terveztük, hogy elmegyünk a Dunakanyar énekversenyre, amelynek megszervezését Vác Önkormányzata, a Madách Imre Művelődési Központ segítette.
Eleinte bizonytalannak éreztem magam, mert a szüleim betiltottak minden tehetségkutató verseny tervezgetését. :(
De most mikor ráerőltettem őket, hogy tényleg kiakarom ezt próbálni, akkor elengedtek engem. Nem hagytam magam, hogy a szüleim zárkozott gyermekként tegyenek engem.
Vasárnap délután találkoztam velük a Nyugati pályaudvaron és nekiláttam az útnak Vác felé!
Legalább volt egy izgalmas kaland, mert rám is fért egy vidéki utazás.
Nagyot sétáltunk, hiszen csak 15 percet kell ahhoz, hogy odaérjek a Madách Imre művelődési központhoz.
A Dunakanyar Hangja elnevezésű tehetségkutató ötletgazdája és főszervezője Wernke Ádám,akivel e-mailen keresztül megbeszéltem vele.Szerencsém volt, hogy nem kell drágán fizetnem, csak 5 ezrest. 6 és félórát vártam Gabival, hogy felkészüljek.
A zsűritől (Patrik Judit – énekes, zenetanár, Zoller Zsolt – énekes, zongorista, Kováts Vera – énekes, színművész, Zola – énekes, dalszerző) őszinte építő jellegű kritikákat kaptam, megtapasztalhattam milyen érzés nagy színpadon állni, valamint számos ismeretségre is szert tehettem.
A Dunakanyar Hangja énekverseny egy nagyon barátságos és vidám hangulatú verseny, ahol örök élményekkel gazdagodhatok. Ugyan nem jutottam tovább, de Gospel Kórus tagjai, (ami én is tagja vagyok) 100 versenyzőből a Top 40-be kerültünk, ami hatalmas teljesítmény.
Most épp a múltam lezárásán gondolkoztam: Sajnos múlt hét pénteken kitiltottak arról a helyről, ahol először jártam karaokezni. Kiderült, hogy pénzt akartak kérni. Többé nem megyek bele ebbe a pénzéhes brigádba!
Az álomvilágom befogadja az általam szeretett dolgokat, melyet kitaszít a magyar valóság. Nem állok be az átlagosság soraiba, mert jött elő minap a szomorúságom, hiszen ez lehet az egyik kulcsom a megoldáshoz. Remélem minden a terveim szerint fog haladni. Jövőre bízok benne hogy meglesz az X az égen.
