Néha szoktam ilyen lenni, persze teljesen természetes ha dühös vagyok, amiért semmi nem az van, amit nagyon szerettünk volna. De nemcsak a járványhelyzet miatt van!
Engem ez érzelmileg eléggé rosszul hatott, hisz jól tudom, hogy olyan környezetben érzem magam, amely bizonytalan számomra. Igaz, már 33 éves vagyok, de hatásait máig érzem, hacsak előtörnek felszínre az emlékek.

Tisztán emlékszem, hogy a Nem Adom Fel alapítvány rengetegszer gúnyt űzőt belőlem borzalmas időszakára, melynek a kudarc vetett véget 2012-2013 között. Az akkori kórusvezető akit gyűlölök, elhitette velem, hogy nagy esélyt lát bennem, én pedig mint egy buta kislány megtettem azt, amit mondott. De féltem, hogy nem jól éneklem vagy nem állok készen, végül mégsem válogatott be a kórusba. Depressziós voltam, s persze pszichiáter nélkül nem tudtam kezelni. Az a szag, az a hangulat sajnos gyászos volt. Rájöttem nemcsak bennem van a hiba, de másokban is.

Szepesi Ricsosz, mely a Nem adom fel együttes korai szóló billentyűse/furulyása és vokálosa tanúja volt a történteknek, hisz tőle megtudta az igazat, miután Marcsi miért engem taszította az alapítványhoz kudarcaim mellett, és miért kaptam tőle hideget-meleget. Ezt a válasz kaptam Ricsosztól:

Vannak néhányan, akik kizárólag haszonszerzés céljából támogatnak művészeti hajlammal rendelkező fogyatékkal élőket az érvényesülésben, de valójában ez csak egy illúzió. Az ő hasznuk a saját dicsőségük, a mások szemében jobb emberként való látszat, és hogy bizonyos közegben minden róluk szól. Akik nem hajlandóak ehhez asszisztálni, azokat ignorálják vagy eltakarítják az útból. A valóban tehetségeseket pedig megpróbálják minél jobban háttérbe szorítani, amíg meg nem elégelik, és maguktól el nem mennek. Egyetlen egy dolog számít nekik: az ő hasznuk, az ő dicsőségét. Az ilyen embereket ki kell irtani az életünkből.

EZ GUSZTUSTALAN!!!

Annak idején, amikor a Megasztár, a Csillag születik az X Faktor és a Dal nagy nézettséggel futott számos televízíókon óriási rajongóra tett szert nemcsak a legjobb énekesek/együttesek, de a legdurvább videók, amelyek kudarcok, botrányok tartalmaztak, szinte mind felkerültek a youtube-ra. Hiába tiltogatták le ezeket, előbb, vagy utóbb aki korábban letöltötte, visszarakta a saját fiókjába. Ez a láncolat azóta is tart. Jómagam én is szeretem az X Faktort, de ez már kezd unalmassá válni.

Nézünk az angoloknál! Zoey Alexender-t, aki Pink dalaival nem juttatták tovább, mégis dühkitöréseivel szakította szét backstage színpadát.
Abby és Lisa a két jóbarát, akik siettek a ritmussal és vokálozni sem tudtak. A közönség kifütyülték a lányokat, a mentorok pedig nem fogadták tovább.

Hazánkban viszont ott van Miriam, Loca Pantera és Hörcher László!!!! Azok kikerázták magukat! Túl sokat képzelnek magukról, sztárnak hiszi magukat, holott nincs is hangjuk, nem énekesi pályára születtek. Hörcser László, amit nem kellett volna, rátámadta Tóth Gabira, mert azt énekesnő megtiltotta, hogy gitárokat törjön a színpadon, a következő évben pedig hisztirohamot kapott. Miriamnak sajnos azonban énekhangja, ritmusérzéke nincs, és ezt bizonyítja a mentorok igazságát. Loca Panteraval viszont nem tudom másképp jellemezni, mint egy öntelt nőszemély, aki a szó szoros értelmében egy beteg boszorka. Olyan, aki képtelen azt elfogadni, hogy tehetségtelen. Úgy gondolom, hogy az énekesi készségeit tanulni kell, de modorával azt is elrontotta.

Az igazság az, hogy lassacskán kezdek kiábrándulni az egész helyzetből. Nekem fontos a tehetség és persze a nyitottság. Ricsosz azt is hangsúlyozta, hogy amikor elveszítünk valamit, ami nekünk fontos volt, a fájdalom annyira elvakít minket, hogy sokszor képtelenek vagyunk felismerni az új lehetőségeket. Amikor elveszítünk valami fontos dolgot az életünkből, – legyen az akár egy szerelem, akár egy érvényesülési lehetőség, – Úgy érezzük, az élet kihúzta lábunk alól a talajt, és több esélyünk nem lesz a boldogságra. Ilyenkor a sors, az univerzum, az Isten – kinek-kinek saját hite szerint – mindig küld valamit, ami enyhíti a fájdalmat.
Ricsosz pszichológiai megjegyzését el tudtam fogadni. Mintha számos ajándékot kaptam volna ünnepnapokra. Mikor a kudarcaimról beszélgettem vele, akkor megjegyeztem azt, hogy szeretnék megtanulni megbocsátani. Úgy érzem muszáj végre ehhez is hozzálátnom, hogy belül meg tudjak tisztulni.  

Egy biztos, hogy Marcsival kibékültünk, de ellenem áskálódó feltartóztatásaival nem fogok még egyszer számítani, csak védeni tudom magam. A Nem Adom Fel alapítvány 90%-a mindenki rajong érte. Volt exem, Dávid meg akarta változtatni, átformálni olyanná amilyen az ő elképzelése, amikor egyszer beakarta fizettetni engem a Noa énekstúdióba, ám anyám ezt megvédte engem. Az énekoktatások mind 5000 Ft fölött érnek el, mintha megvennék egy pizzát. Nekem van világom amely csak az enyém és szeretek ezzel foglalkozni. De mindezek ellenére nem engedem meg, hogy a jövőmet is megnehezítsenek. Én nem fogom hagyni magam, mert szabadnak születtem, terveim vannak, Nem fogom megengedni, hogy lejárassák, elnyomják és tönkretegyék a jövőm.