Velük körülbelül 7 évvel ezelőtt csalódtam férfiakra, és azóta nem tudom őket kitörölni a fejemből. Nekem tiszta a lelkiismeretem, és tudom, hogy az NT-sek nem érdemlik meg, hogy velem nem beszélhetnek, s nem bánhatnak így velem! Elég volt! Nem engedem olyan bizonyos személyeket és cinkosokat, hogy tönkretegyék az életemet és az álmaimat, különben vészcsengő alakul ki nálam. Onnantól kezd bánni az élet. A sok kiközösítés, elutasítás és bántások teszik pusztító hatásukat. Nekem jogom van ahhoz, hogy mi jó az autitsáknak és mi nem!
Itt van még a folyamatos pszichiátriai kezelésem, hogy rendbe tudjak jönni. Az is elég nehéz, főleg ami utána következik. Nem fogom se szégyellni, sem pedig tagadni, hogy mindennap komoly nehézségekkel kell szembenéznem. Az én helyzetemben sajnos szükséges a fejlesztés. Az utóbbi időben mindent próbáltam megtenni annak érdekében, hogy ezt elkerüljem, de most úgy látom, hogy ez csak el fog jönni. Hiányzik az életemben egy komoly és megbízható társ. Olyan, aki hazavár, szeret, és olyannak fogad el amilyen vagyok. Sokszor elképzelem azt, hogy párkapcsolatban élek és hogy mennyire odaadó tudnék lenni. Mindenki azzal jön össze, akivel csak akar! Ebbe senki sem szólhat bele!

 Az első fiú, aki szerettem, Ben volt, akit korábban írtam.
Nem szerelemből tette, hanem barátságból kezdeményezte a kapcsolatot. Ám van valami, amit éreztem a volt barátom iránt, teljesen nem volt olyan érzelemgombóc, de hűséges sem, hogy valaha elárulna a titkait. Mivel barátok azért vannak, hogy segítsenek egymással! Amikor ijedten vettem észre, hogy pszichés beteggé változott. Iskolán belül túl szigorúan bántak vele a tanárok, s a diáktársaim gúnyosan bántalmazták! A Tüskevár iskolában rossz dolgok jelentősen rombolták az önbizalmát. Ezért saját szavai segítségével vissza mer támadni. Nemcsak engem rárontotta, hanem azokkal is, akikkel beszóltak, pedig nem az én hibám!  Voltak pillanatok, ami álomvilágba merült bele, emiatt jöttek elő a dühkitörései és a verekedések. Bennek elege lett az egészből és csapot-papot hagyta el az iskolát. Ezért nagyon elbizonytalanodtam miatta. Néhány év után nagy botrányt kavartunk ellene azért, mert én is ugyanúgy megsértettem a fiút, ahogy az angol tanárnőjével tette interneten keresztül. Fáj az igazság, de kijelentettem az elválást. Ben nem engedte magának, és sértegetni kezdett engem. Nagyon rosszul esett nekem, amit a facen tönkretette az életem. Ha nekem beszélt volna erről az állapotáról és a gyerekkoráról, akkor minden tisztázódott volna. Hiszen Ben 12 éves kora óta asperger-szindrómája van!
Amikor a Nem Adom Fel alapítvány tagja lettem, kissé erősnek éreztem magam. Megértettem, hogy Ben csak azért akart barátkozni, mert sose voltak barátai. 2015 augusztusban elérkezett a nagy válás.Tüskevár iskola és Ben nagyon súlyos hibát követtek el. Olyanok, mint a gyerekek, amiért képesek ilyen butaság miatt megölni egymást. Nekem egyáltalán mi közöm van Ben problémáira? Semmi! Inkább ne bőgjön, hanem örüljön, hogy elmúlt. Minél hamarabb felejtsen, annál jobb. Amit tett ellenem, ez nagyon fájt.  A lényeg azt kapta az iskolában, amit megérdemelt! Elfogadhatatlan, hogy az iskolákban mennyit ártották őt, pedig nekem is elmondhatta volna az autizmusa kialakulásait. A fölösleges őrjöngésekkel való tekintettel el is váltak útjaink.
Elvesztettem egy olyan barátot, akit csalódtam, de abban igaza volt, hogy megsértettem a személyi jogait. 6 éven keresztül nagyon komoly lelki sérüléseket szenvedtem miatta, hogy legszívesebben nyaldosnám a sebeit. Véleményem szerint undorító dolog, hogy egy aspergeres fiú nem engedi magának, hogy beszóljanak pláne erőszakkal. Anyám ezt tanította nekem: Létezik elengedés, akikre nincs szükség olyan emberekre, akik becsapják magukat. Amit velem tett, nincs rá magyarázat és bocsánat sem, főleg hogy bántak vele. Se Ben, és se a Tüskevár iskola nem érdemlik meg a tiszteletet!

Ben cikkét érdemes olvasni, nagyon szomorú történetét meséli el az iskoláztatásról!

http://benlacosta.blogspot.com/2019/07/a-magantanulo.html?q=iskola

A második fiú: Karvai Sándor! (Beceneve: Sanyi Manó)
Első kapcsolatunk 2011-ben kezdődött, mióta felvettek engem a zuglói kefeüzemben. Kapcsolatunk úgy alakult, hogy sosem vettem észre a látássérülteket, mert folyton nekem ütköztek. A kollégáim mondták el ki ő, és mire képes egy ,,sérült sportoló". Onnan ismertem Sanyit, mióta tevénykedek a kefeüzembe.
Annak ellenére, hogy születése óta vak, mégis aktívabb életet él, mint a legtöbb egészséges ember. Sokoldalúságát misem bizonyítja jobban, hogy jelenleg kefeüzem betanított munkás volt, most cégcsoport kommunikációs osztály munkatársa és a balassagyarmati Megafon rádió műsorvezetője. Több Guinness-rekordot tudhat a magáénak, és folyamatosan újabb kihívásokon gondolkodik. Amikor barátai biciklizni kezdtek, elhatározta, hogy nem maradhat ki ő sem, így megtanult biciklizni. Az egyensúlyérzékét és a hallását használta, így tudta mikor tér le az útról. Borsi Gergővel, egy másik rallyversenyzővel is megismerkedett, neki köszönhetően egy Kawasaki motort próbált ki a Hungaroring célegyenesében. Ekkor jött az ötlet, így 2012-ben egy teljes kört tett meg a versenypályán, ami Guinness-rekordot ért, ugyanis a világon még senki sem csinált ilyet előtte. Később jetskyt és buszt is vezetett, természetesen mindig ellenőrzött körülmények között. 2018-ban pedig Sanyi Nissan Leaf elektromos autóval döntötte el a rekordot Balatonszepezden. Szerepel még a kamion és vonat vezetés is, lelkesedésével és elszántságával, biztosan sikerülni is fog neki. Iskolásoknak szokott érzékenyítő előadásokat tartani, ahol arról mesél a gyerekeknek, hogy a fogyatékossággal élők is teljes jogú tagjai a társadalomnak, akik amellett, hogy boldogan élnek, értéket is képesek teremteni.
Elhatároztam, hogy mindig segítek elkísérni mondjuk büfé felé és legalább nem lesz annyi ütközés, mint általában. Én elég röviden beszéltem magamról Sanyinak. Szó esett az értékeimről, a kreativitásomról. Arról is, hogy nagyon szeretném elérni az életcélomat akkor is, ha a szeretteim büszkék lennének rám. Sanyi manó elfogadta, amilyen vagyok, de nem vette észre az autizmusomat. Gyakran kísértem el a dohányzóban, és többször beszélgettem vele. Sanyi mindeközben ragaszkodni kezdett hozzám, és elhatározta, hogy meghívja engem fagyizni. Nagyon örültem annak, hogy kezdeményezek vele kapcsolatot. Tehát barátság extrákkal! Elfogadtam, és a munka után elmentem vele. Ősszintén szólva sosem hittem volna, hogy mennyi szeretetet adtam neki, ahogy ő is engem. Így belém szerettet a sok segítségemnek köszönhetően. Beszélgettünk, sétáltunk és éreztem azt, amiért nem számítottam ezt az érzést, amiért gondolni lehet. Volt amikor a saját műhelyén, de volt mikor a Városligeten a Vakok kertje előtt csókolta az ajkamon. Mintha minden megállt volna körülöttem. Mikor elmerülök a gondolataimban úgy éreztem nagyon jól esett Sanyi csókja. Ezután ismét a jelenben találtam magam és visszafelé menet kísértem el az Árpád hídig, mert onnan tovább ment Volánbusszal Hont felé.
1 évvel később megváltozott! Ahányszor jövők Sanyihoz boldoggá tenni, rám támadott, ami ez rettenetes érzés volt. Mintha rosszul csináltam volna. Mert egyrészt félt tőlem, másrészt egyéb okok miatt nem válaszolt. Kiáltott a jó istennek, hogy elmegy innen, mert elege lett az egészből. Később Sanyi elment a látássérült kollégáihoz, hogy az idejével töltsön szórakozásaival. Mindeközben engem 2 műszakra tettek, amire semmire sem éreztem jól magam. Azért, mert sokan bántottak és hamar el is fáradok. Azonban az árulás, a hazugság és az elhitetés olyan bűnök, amelyek nem mindig megbocsáthatóak. Hónapok teltek el és tombolt is a nyár. Minél több időt adtam neki, hogy bocsánatot kérjem, sajnos egyre nehezebb a megbocsájtás.
Sanyi manó szerint a bocsánat kérésem semmi jóra nem fog vezetni, így nem bírta elviselni, miért viselkedtem furcsán két műszak alatt, ezért szakított velem. A következő az indok: Magányos akart lenni, ha már egyszer kikapcsolódtunk 2X, így nem akarta idegeskedésekkel meg veszekedésekkel eltölteni az idejét. Otthon tudatával voltam, hogy nemcsak engem kihasznált, hanem mindenkit is. Innentől kezdve megelégedve szabadultam el ettől az embertől. Tehát Sanyi manó volt a 2. exem, aki átvert engem. Marcsi és a többi kollégám megmondták az igazat. Máris elfogott a hányinger mire volt képes ez a pasas. Mit tettem ellene? Semmit! Ezt a barátságot is kikezdte csalódásokkal. Rájöttem végre, hogy azért szakított velem, mert egy másik lánnyal jött össze. Szerették egymást és hamar összeházasodtak. Véleményem szerint komolyan gondolta az egészet, hogy így fejezzük be a kapcsolatot, kit máig nem tudok kiverni a fejemből ezt a Karvai féle cirkuszt. Sanyi nagyon különleges ember volt az életemben. Megértettem, hogy elvesztette a türelmét és szépen lassan hozzászoktam a kapcsolatunk végébe. Utolsó pillanatig bíztam abban, hogy annyira szeret, hogy átvészeli velem a legnagyobb nehézségeket is. Segíteni akartam, de nem fogadta. Aztán sajnos megbántottam és talán ez végezhetett a kapcsolatunkkal. 2014 nyáron olyan életünk lett, amely már nem a barátságról szólt. Egy élőhalott kapcsolatban éltünk. Bármi is történt velünk, mindig emlékezni fogok rá. Szomorú, hogy véget tért, de egy ilyen rengeteg régmúlt emlék is előbukik a felszínre. Vannak jó, de rossz emlékek is kettejükről.

 2018 január végén ismertem meg Dávidot, ahol a Nem Adom Fel kávézóban ismerkedtünk. Dávid ő is asperger-szindrómába van szenved, mint Bence. 2 éve tartott a barátságunk és 2 hónapja kezdtünk el a szerelmi kapcsolatunkat, miután Dávid elveszítette 7 lányt az életéből. Ő is hasonló cipőben járt, ahogy én az iskolás időszakom alatt, de őt nem írhatom ki a háta mögött. Kevés lehetősége van arra, hogy alkalmazkodjon a társaságra. Sokkal inkább ismereti hiányokkal küszködött. Olyan autista, aki önmagára és másokra szüksége van a segítségére. Érthető, hisz megzavarták a világában, ahol biztonságban érezheti magát.
Engem is nagyon megrázott az ügy, mióta elmesélte nekem a gyerekkori, az egyetemi és a Nem Adom fel problémáit, azt is hogyan bántak vele durván. Amikor összeismerkedtünk egymással, teljesen különös embernek ismerkedtem, ahogy hittem, látszott rajta, hogy elfogadta, mert én is rajzfilmeket nézem és klasszikus játékokat játszom. Kollégiumba lakik és teljesen zárkozott. Minden héten egyszer a gyógypedagógus fejleszti Dávidot, hogy a betegségéből erős embert faragjon belőle. Nálam a családom segít! Nagyon sok kitartás, energia kellett ahhoz, hogy sikerüljön neki!
És bárki hozzám hasonló képes erre, csak fontos, hogy higgyen magában és ne hagyja, hogy más visszatartsa a céljától! A tudás fontos, és a tudás hatalom! Nekem és Dávidnak nagyon jólesett az ölelések, a csók és az összebújás, ahogy más pároknál is meleg érzés jön el, ami megdobogtatja két ember szívét.  Még abban is segíteni akartam neki, hogy ne veszítse el azokat, akik megbántottak. Ha megfogadja az akkori tanácsom, akkor nem kerülne abba a helyzetbe, amelyben most van. Ettől függetlenül a szerelem mindent helyrehozta, ami Dávid iránt éreztem.
Ám Dáviddal kapcsolatban kiderült az igazság: Gyerekkorában tettleg bántalmazta az édesapja, tehát az ilyen gyerekkori bántalmazásnak köszönhetően perverzzé változott. Ennek oka a családon belüli erőszak, ami a gyerekek hajlamosak feláldozni a rosszabbik énjüket. Az ilyen perverzek nem kímélik női áldozatukat, de mások nyomorúsága, kiborulása, botrányos viselkedése kihasználják szexuálisan.
Úgy érzem, hogy egy aljas csapdába kerültem, amire nem gondoltam, hogy ilyesmi megtörténne. A kapcsolatunk ez nem szerelemről szólt! Szexuális életet él, bár szívesebben örülne egy komoly kapcsolatnak, hiszen családapa akar lenni. Nem a saját életemre figyelt, hanem épp az ellenkezőjét mutatta. Én csak azt tudom tanácsolni, hogy először gondolkozzon, hogy tudjon megváltozni, aztán keressen magának egy újabb hölgyet. Úgy gondolom, hogy a viselkedése olyan, mint Bencének, aki folyton magyarázkodik hülyeségekkel, és szexuálisan kihasznált mint Sanyi a Városligeten.Számos áldozatot ismerek személyesen, akikkel tudtam beszélni.

Annyi kudarcot éltem meg életem során, hogy elragadtam otthon, és rossz döntéseket hoztam meg, félve az újabb kudarcoktól. Sokszor engedelmeskedtem nekik. (szexuálisan is) Lehetőségem lett volna egy jobb életre, de elcsesztem nagyon sok mindent. Most elindultam egy olyan úton, amelynek célja a gyógyulás. Én nem hagyom, hogy depresszió végezzen, mert annyi mindent éltem meg. Akárhogy is vesszük, az élet egy sorozat, amelyben számos műfaj megtelepszik. Autizmusként sokszor érnek kudarcok. Vannak emberek, akikkel kapcsolatot akarnak, de hazudtak, akár belém is kötnek. Vannak, akikkel találkozom, de a korlátaimmal való nehézségek állandóan kikezdik a kapcsolataim. Pedig nem az én hibám. Sokszor ér kudarc, és számos elutasítás. Néha kevésnek érzem magam és nem tudok lépést tartani azzal a világgal, ami a valóság. Én a belső és a külső világommal egyaránt foglalkozok, hisz ezt kell tenni.
Szerencsére vannak mellettem a családom, akikre tudok hallgatok a szavaikra. Vannak azonban konfliktusaim, de azok is ritkán fordulnak elő. Ha bármi bajom van, azt elmondom mit érzek és elmondják a megoldást. Mindenkinek megvannak a maga gyengeségei. Az, hogy vannak kiborulásaim az természetes sajnos. Nem számít azonban gyengeségnek. Ezt meg kellett tanulnom, mert nem árt tudni azt, hogy egyes pasik java része csak a szex érdeklik. Megdöbbentő azzal szembesülni, hogy a 3 fiú gúnyt űztek belőlem, hazudtak nekem  és gusztustalan dolgot tettek ellenem.
Őszintén szólva nem várok semmit ettől az egésztől. Ez az alkalom arra volt jó, hogy fejlesszem magam, tehát ez a szerelmi élet kicsit sok volt.

Vigyázni kell magunkra! Nem szabad kiteregetnünk a magánéletünket se neten se személyesen. Én csak annyit osztok meg magamról és a világomról amennyi biztonságos! Jó okom van arra, hogy mit cselekedjek azután, amit megtanultam mit tett velem ellene. Hála Istennek, ez már a múlté.