Nagyon rengetegszer kiveséztem Ben és a Tüskevár iskola közötti bűneit. És most más tisztábban vagyok azzal miért viselkedik állat módon velem és mindenkivel. Emiatt nagy változások keletkeztek ez idő alatt. Igen, olyan helyzetbe voltam szem és fültanúja, hogy a tanárok lekezelései ellen indított háborút.

2015 óta ha úgy nevezzük, enyhe bombatalálat érte a világom, mely nem kis kellemetlenséget okozott nekem a volt barátom. Korábban véleményre szerkesztett novellát írtam róla, mert tisztábban vagyok az adott szituációkban miért üti meg a gúta a Tüskevár gyermekei miatt. Persze ez várható volt,hogy velem ócsároljon miatta.

Anyám azt mondta, ne is foglalkozzak vele. Szembe is néztem azzal a ténnyel, hogy amit csinált ez rosszul esett nekem. Ben nem is egyszer támadott vissza azért is, mert így tud megvédeni magát iskolán belüli feszültségeket. Megelégeltem azt is, hogy a volt barátom nap mint nap előadta a hisztit a szünetek alatt.

Én 2009 óta Bent semmilyen körülmények között nem sértettem meg őt, csupán a véleményemet írtam le, mert régóta tanúja voltam a történteknek és idővel nekem is muszáj volt felszólalnom ezügyben. Igazságtalanságnak tartom, hogy Ben annyira megváltozott, hogy rögtön megéreztem, hogy nagy baj van! Rájöttem, hogy mit is akart tőlem valójában. Egyrészt igazságot, másrészt elege volt, hogy ő a felelős a tetteiért. Bunkó módon visszatámadott saját szavával, gúnyolódott rajtam és még ki is mutatta a foga fehérjét. Túl önző voltam, miután elváltak útjaink.
Pedig nem az én hibám! Akik megbántották ill. féltek tőle, véleményük szerint ők megmondták a magukét. Szomorú hogy egyes tanárok így állnak hozzá!! Kérdem magamtól, hogy mi lesz még ezután?

Borzalmas hogy a Tüskevár iskola megengedte magának, hogy Ben megelégedve távozott. Iskolások csak élvezték az egészet, ha a kisebbeket és gyengébbeket ütik. Trágár szavak, indulatok, és verekedések iskolán belül, de velem is történtek ilyen hasonlók. (Tisztelet a kivételnek)
Haragudhat rám, de lehetne velem őszinte, hogy milyen értékes vagyok, mint a többi sérült. 

Mind a ketten hibásak voltunk! Az volt a helyzet, hogy kettőnk kapcsolatával nem ismertünk eléggé az autizmust. Ha korábban elmondta volna az igazat, akkor hogy a büdös életbe segítenék rajta?! Még a kutya sem érdekli mi baja van egy aspergernek! Sajnos nem látok esélyt arra, hogy valaha változni fog normális emberré azért, mert a poszttramuás stressznek köszönhetően sajnos ilyen és ilyen is marad. Nem találok szavakat, annyira borzasztó ez az egész dolog, tehát én megtanultam, hogy ilyen agresszív emberekkel nem lehet vele számítani. Ha nem bántaná engem és másokat és rendesen viselkedne, tehát amit tett az rossz!  Ben sokkal jobban visszatámad, mint a volt szigorú osztályfőnököm, Ria néni, aki  rosszabb volt a keleténél.
Innentől kezdve megesküdtem, hogy soha többé nem találkozok vele, mert sajnos ő is beállt a sötétek oldalába. Szerintem fölösleges ezzel bántani, szapulni, mert ez már a múlté!!

Nagyon köszönöm azoknak, akik mellettem álltak. Köszönet édesanyámnak és a testvéremnek, hogy megvédtek és megvédenek. Valamint a szövetségeseimnek, nélkülük sosem lennék erős!  Azok után, amiket velem és másokkal tett, biztos, hogy újabb aprikátorok lépnek a színre, és talán személyesen is találkozom velük, akik engem ártottak. A gyanúm az, hogy Bent azok támadhatják, akik örömöt okoznak az életükben. Nem is az a baj, hogy valaki egy számára fontos latin zenét hallgatni és Dél-Amerikai sorozatokat nézni, mert abban érzi magát jól. És még csodálkozik azon, miért lettek ellenségei iskolai időkben. Én Bent csak sajnálni tudom, mert tisztában vagyok azzal, hogy súlyos mentális betegségben szenved, amelyet sűrűn jár pszichiátriai kezelésekre. Akik ismernek azok is tudják rólam az igazat. Egy biztos, hogy Ben ellenem áskálódó szövegén csak jókat tudok nevetni, mert őt senki sem veszi komolyan. Azt nem tudta, hogy atípusos autizmusként élek és epilepsziaként, így ez a veszély nem fenyeget. Szenzoros kiborulásaim szoktak lenni, ahogy Dávidnak is. Abban is biztos vagyok, hogy a volt barátomat úgy tudom leállítani, ha egyszerűen levegőnek nézem. Fontosnak tartom, hogy olvassa csak el ezt a cikket és vésse az eszébe, hogyha képes lesz normálissá válni. Én sosem bántottam, csak leírtam a véleményem. Bennek csupán változtatnia kellene az életét és kedvesnek lenni másokkal szemben.

Mindezek mellett az élet megy tovább! Annyian mondták nekem, hogy mennyire egyedi és nagyszerű hölgy  vagyok. Minden fájdalom ellenére képes vagyok mosolyogni, örülni apróságoknak, de nagyobb dolgoknak is.
Ami 14 éve történt, nem lehet ezen megváltoztatni, sem haragba lenni, sem bosszút tenni ez ellen, mert  a Tüskevár iskola csak és kizárólag a hiperaktív gyerekekre számítanak tanulási célra!
Mivel most már nem akarok több cikket készíteni róla, egy írásbeli cikkben akarom ezt a témát lezárni egy búcsú zenével!