Mikor megszülettem, akkor készült el a film 1988-ban. Ez már nagy kultuszfilmmé vált. A Magyar Televizíó Hónap Filmje c. blokkban néztem először, majd VHS-n és rengetegszer HBO-n. A  film, nem egy egyszerű vígjáték. Sokkal inkább, egy műfaj paródiája. A Roger nyúl a pácban, a klasszikus noir elemekre épít, stílus és korhűen: ’40-es évek Amerikája, whiskytől bűzlő, lecsúszott nyomozó, egy tipikus femme fatale, ráadásul a középpontban egy gyilkosság áll. És itt jön a képbe az egész dolog karikatúrája, a firkákkal! A klasszikus rajzfilmszereplők, aktív lakói az emberek világának, de emellett van egy saját birodalmuk is, amit Firkanegyed (Toon Town) néven emlegetnek. A komor, és borús központi cselekményt ők hivatottak könnyeddé tenni. Ezt a feladatot pedig kétség nélkül véghez is viszik!

A 80-as években a szórakoztatás terén Spielberg mellett a legmegbízhatóbb rendező Robert Zemeckis volt. Ez persze nem csoda, hiszen Zemeckis Spielberg legtehetségesebb tanítványának számított, és szerencsére be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Első igazán nagy dobása a Smaragd románca volt, aztán következett a Vissza a jövőbe-trilógia utánozhatatlan kezdő epizódja. Az első és a szintén kiváló második rész között Zemeckisnek sikerült még egyszer hatalmasat alkotnia a Roger nyúl a pácban-nal. Sokak gyerekkori kedvence több szempontból is újító volt: egyrészt létrejött az animáció és a valódi film minden eddiginél pompásabb találkozása, másrészt ennek magvalósításában úttörő technikát alkalmazott. Már önmagában ennyi is elegendő lenne egy jó filmhez, ám a Roger nyúl a pácban olyan történettel is szolgál, ami után bizony megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. Összességében, a Roger nyúl a pácban, kiváló alkotás lett, még a hibái ellenére is! Nem tökéletes, de mindenképpen megkerülhetetlen klasszikus, amit minden filmrajongónak látnia kell!

Cselekmény:

Roger nyúl szeretetre méltó, lógófülű, hadaró beszédű balfácán, a rajzfilmsztár Baby Herman partnere. A tapsifülesnek oltári nagy szíve van, mindenkit imád, de a kis piros leginkább a feleségéért, a szexi Jessicáért dobog. Az asszony hűtlenségével kapcsolatos pletyka rossz hatással van kétdimenziós barátunk színészi teljesítményére. A stúdió felbéreli Eddie Valiant magándetektívet, hogy szaglásszon körül az ügyben. Amikor meggyilkolják Marvin Acme-t, az egyik éjszakai klub tulajdonosát, Roger nyúl lesz a bűntény első számú gyanúsítottja.

A film főcíme

Azt hiszem, nem csoda, ha sokak számára nyolcvanas évek egyik klasszikusának számít. Walt Disney mondta, hogy ő a mindenkiben élő gyereket akarja megszólítani. Ez pedig talán soha nem volt ennyire nyilvánvaló, hiszen a rendező Robert Zemeckis a kiégett és cinikus Eddie-n keresztül mintha a gyereküket elkísérő szülőket célozta volna meg: nincs semmi rossz abban, ha az ember felnőttként is törődik a rajzfilmfigurákkal. Persze, a hiperaktív Roger is mást jelent még gyerekként és mást felnőttként. De kortól függetlenül, jelent valamit.

Ezenkívül egy korábban soha nem látott technikai bravúrt sikerült megvalósítani: először szerepelnek filmvásznon élő szereplők és rajzfilmfigurák, akik tényleg egy világban léteznek (ugyan már láthattunk animált és élő figurákat együtt olyan Disney alkotásokban, mint a Mary Poppins, Ágygömb és Seprűnyél vagy a Pete sárkánya, de a rajzolt és élő karakterek interakciója nem volt ilyen élethű és hiteles). Az Eddie-t alakító Bob Hoskinsnak meg is mondták, hogy csukott ujjakkal fojtogassa Rogert, különben minden egyes pluszban kiszínezett képkockát levonják a béréből.

Mindenkinek szeretettel ajánlom gyerekeknek és rajzfilmrajongóknak.