Nagyon sok súlyos társadalmi és környezeti probléma van, amivel alig foglalkozik valaki. Inkább fontosabb ki mit mond. Hozzáteszem sokszor nézem az M1-t, mi hangzik az egész országban. A probléma talán ott gyökerezik, hogy a szülők nem tudják már azt, hogy a gyermeknevelés olyan mint a gyümölcstermesztés. Kora tavasszal a gazda megmetszi a gyümölcsfát, eltávolítja felesleges hajtásokat, azért, hogy a nyáron a fa megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozzon. A gyermek vadhajtásait gondosan le kell nyesegetni, hogy értékes felnőtt lehessen. Aki tűr, azért tűr, mert nem hiszi el, hogy van kiú

Azokat az eseteket értjük, amikor az egyik családtag, házastárs-élettárs vagy expartner kísérletet tesz vagy meg is valósít olyan magatartásokat, amelyekkel a másik félű
(családtag, élettárs stb.) fölött hatalmat – testi, lelki, anyagi vagy jogi dominanciát – tud gyakorolni.
A családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos a párkapcsolati erőszak és gyermekbántalmazás elnevezések is.
Sorolható az is, ha harmadik személy követi el család egy tagja ellen - csupán a családban betöltött szerepe mellett. A házastárs és a gyerek bántalmazása Magyarországon 1997-óta büntetőjogi kategória, amit 2013-ban szigorítottak. (A Rendőrség gyakran csak akkor indít eljárást, amikor vér folyik...)
Az erőszakot a gyakorlatban tágan kell értelmezni: beletartozhat a lelki terroron túl szidalmazás, verekedés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés stb. A családon belüli erőszak fogalomkörébe tartozik a partner-partner közti, illetve az idősebb családtag bántalmazása és a gyermekbántalmazás is, a családforma lehet egyszülős család is. A családon belüli erőszak elkövetőit és a bántalmazás elszenvedőit a statisztikák főként a nemi és korcsoport szerinti megoszlás alapján vizsgálják.
Legtöbbször akkor durvul el igazán a helyzet, amikor az áldozat megindul, netán el is hagyja a bántalmazót. Ilyenkor már nem látja a figyelmeztető jeleket, egyszer csak ott van, és nincs aki segít, tehát nincs menekvés.
A tragédiák is szinte kivétel nélkül ebben a fázisban történtek, amikor az áldozat lépni próbált. Az a baj hogy az ilyen kapcsolatokban (szerelem,család,barátok) élő áldozat nők és bántalmazó férfiak vagy fordítva - végtelenül sérültek, csak gondoljunk bele, hogyan lehetünk ebbe a kapcsolatba. Egyszerűen nem tudnak egymással szépen élni mert fogalmuk sincs róla, hogyan. A lelki terror, mentális bántalmazás lehet rosszabb mint a fizikai... ezek az áldozatok nem is mernek szólni. Ahol gyerek van, sajnos még nehezebb lépni.
A pofon nem nevelés! Lehet, hogy a tüneteket eltünteti, de a betegséget nem gyógyítja meg. Akik nagyrészt csak tesztelik, meddig mehetnek el, lehet hogy kissé túlzásba viszik, de ha a szüleik eleget foglalkoznak velük, ahelyett, hogy leültetnék a TV/internet elé, merthogy addig sem zavar, az ő viselkedésük se lenne ennyire botrányos.
Az autistákat és az aspergereseket sajnos sokkal többen támadják. Hogy miért? Mert más testben élnek, mint az egészségesek. Nincs magyarázat arra, hogy miért van ez, az.

A 2003-as költözés szomorúan kezdődött el! Elbúcsúztam a Madárdombtól és megismerkedtem Rákosheggyel. Nincs menekvés, hanem beletörődés uralkodott a családon belül. A családom élvezi az új életet, de én nem! Ez így is volt. Nagyon sokat tanultam az elmúlt évek során, kúráltam magam gyerekkoromban, inkább előrehozom azt a gyerekkori dolgokat, amit a családom elvette tőlem. Ha lekötöm magam, akkor kevésbé gondolok az adott állapotra. A szüleim sokszor kényszerítettek és felbosszantottak engem az iskolai tanulmányaim miatt azért, mert naponta féltem az osztályfőnököm viselkedését. Beleszólnak a magánéletembe, mintha nem tennék semmit ellene. Szülő az olyan, aki ilyesmit tesz a saját gyermekével? Főleg akkor, ha nem tehet róla? Miért baj az, ha a szülő csicskáztatja a gyerekét? Mit számít egy olyan társadalom véleménye, aki így is, úgy is pletykálnak rólam.  Mert másokat könnyebb kipécézni ahelyett, hogy magukba néznének!

Vigyázni kell a kommentekkel is, mert sajnos az ilyen bűnözőknek tényleg jogaik vannak: pl a facebook az ilyeneknek hátszelet ad.
A közösségi oldal nyíltan a bűnözők oldalán áll, amikor egy vagy több tízezer értékrendű embert tiltottam le azért, mert a gyilkosok és a pedofilok kihasználnak engem. És persze a pénzéhes csalókról se feledkezzünk meg, akik teljes mértékben kiállnak az ilyenek mellett.
2012 nyarán elolvastam Bence megjegyzését messengeren, amikor összeveszett velem, ez a rész már nagyon személyes, de annyit kiemelek ebből, hogy könnyebb megszabadulni a pokolból, mint esélyt kapni. Utólag belegondolok abba is, hogyha időben kinyitom a szám, szerintem rosszabbul jártam volna. Egy biztos, hogy a kapcsolati státusz megszabadított a félelmektől, amelytől féltem. Tudtam, hogy itthon erősödtem, és azt is tudtam, hogy nem lesznek ott a bántalmazóim. Ezután fordultam a szüleimhez, hogy milyen bunkó tud lenni velem, és hogy merésszel visszatámadni saját szavával. Kérdem én, csak a férfiak erőszakosak? És mi van azokkal a Tüsi iskola tanáraival és hiperaktív gyerekekkel, akik szegény Bencét marják?!
Nem védem őket, de sok esetben sajnos így kezdődnek a "letámadások" ideje....
Azért azokról se feledkezzünk meg, akik mindezek ellenére kiállnak az erőszakot elkövető áldozatokkal szemben és annak ellenére, hogy ütik-verik őket, mégis úgy gondolják övék a világ.

2012-es adatok szerint Magyarországon havonta egy gyermek, hetente egy nő hal bele a párkapcsolaton és családon belüli erőszak ártalmaiba. Az elkövetők 95% férfi.

Én simán börtönbüntetést adnék az erőszakoskodóknak, ha megtehetném. Közhelynek tűnik, de nincs az a terápia vagy önbizalomtréning, ami a nőket helyretenné a rossz esetek után. Gyorsított eljárás + pár év börtönbüntetés, hogy észbe kapjanak a férfiak, hogy miért nem lehet bántalmazni a nőket + sérülteket.
Figyelmeztetés azoknak a szülőknek, akik sérült gyereket nevelnek. A sok gyermekkori bántalmazások az iskolákban sajnos megtették hatásukat. Sajnos nemcsak a rendszer rossz, de az emberek sem tartanak össze. Sokan csakis magukra gondolnak és közben nem veszik észre, hogy a világ, amiben élünk, lassan a fejünkre esik.