Életünk kezdete és vége között sok mindent megélünk. Megismerünk embereket, új arcokkal, akik mellettünk vannak, de a sors úgy hozhatja, hogy egy részüket soha nem látjuk, mert vagy meghalnak, vagy éppen örökre elmennek máshova.
Érnek jó, és rossz dolgok. Egy gyermek egészen másképpen látja a világot, mint egy felnőtt. Én úgy látom mai szemmel a körülöttem lévő környezetet, mint egy több évadból álló rajzfilmsorozatot. Van egy adott anime, ami a 90-es években kezdődtek és 10-20 szezonból áll. Pl: Pokémon illetve a Naruto és Boruto sorozatok. Az ilyen rajzfilmek kezdete régi, klasszikus, retro stílusú. És ahogy telnek az évek, fejlődik a technika, sokkal korszerűbb eszközökkel veszik fel az adott sorozat részeit. A kép is modernebb, élesebb lesz.
A háttérzene is változik. De nem csak ezek, hanem a szereplők is. Idősebbek lesznek, melléjük újabb karakterek kerülnek, és kibontakozik mellettük egy újabb generáció, akik majd tovább viszik a sorozatot. Gyermeki szemmel sok mindent tapasztaltam. Nemcsak rajzfilmeket, hanem különböző helyeket, életeseményeket. Felnőttként viszont minden olyan más. Jobban észreveszek dolgokat, "tisztábban" látok mindent. Ahogy az ember növekszik, érettebbé válik, jobban meg tudja figyelni a környezetét. Fejlődésünk során agyunk, látásunk is fejlődik, mint a kamerák amelyek a hosszú sorozatokat rögzítik. Amikor gyermek voltam, akkor lassúnak tűnt az idő. Lassan telt el egy év, egy hónap, egy hét. Legalábbis így éreztem! Ma már másképpen megy minden. Sokkal gyorsabbnak érzem az időt. Szinte hihetetlen!
1988-ban születettem. Persze más dolgok is történtek ebben az évben. Az első emlékem az volt, hogy édesanyám a nappaliban takarított, és a sarokban ment a TV. A következő emlékképek azok voltak, amikor a Kós Károly téren véletlenül beleestem a sárba és meg voltam ijedve. Sáros voltam. A nagymamám gyakran vitte haza, és a busz ablakát néztem. Elsuhantak a fák, naplemente volt. 1993 és 2010 között az az időszak amikor már intenzívebben emlékeztem a dolgokra. Arra is emlékszem, hogy amikor ovis kezdtem lenni nem akartam járni, mert féltem. Ez teljesen természetes dolog. Minden gyerek fél az új dolgoktól. Az óvodában 5-ös csoport tagja voltam.
Egy óriási kép volt a falra téve, amely két indián sátort tartalmazott. Nagyon szerettem a falra díszített dolgokat, mert nagyon látványos a gyerekek számára.
Az ovis korszakot az iskolai szakasz váltotta fel, és teltek-múltak az évek.

Életem pillanata

Amikor megszületem, akkor lehetősége nyílik arra hogy mindenkivel kapcsolatba kerüljek egy idő után. Először megtanultam járni, beszélni, végül ráeszméltem a világra. Megértettem mi zajlik körülötte. Oviba, iskolába, végül munkába megyek. Ezt az időszakot sok minden kitöltheti egy átlagos ember. Családjának baráti találkozásai, születésnapok, közös karácsonyok nagyon fontosak az életem során. Ha a közösségbe kerülök, és szerencsén van, akkor barátokra, ismerősökre tehetek szert, akikkel megosztom életének fontos pillanatait, dolgait, gondjaimat, bánataimat. Fejlődésem során tisztábban, érettebben látom mindazokat az életeseményeket, amelyeket pici gyerekként nem tudtam. Az élet folyamán a szüleim, barátaim ismerőseim idősebbek lesznek. Megváltozik a környezet, amiben korábban élek. Elérkezik az a nap, amikor az egykori korszakból csak emlékek maradnak. Fényképek, videók megőrzik azokat a szép időket, amikor még minden más volt. Én, mint gyermekből vált felnőtt ember szembesülök a halál gondolatával, és szembesülök a gonoszsággal. Útjába kerülhetek olyan emberekkel, akikkel kárt tehet bennem. Ezek a "gonosz karakterek" (Ha valaki nem talpraesett) könnyedén pórul járhat. Sajnos nem mindig lehet felismerni a rossz embereket. Vannak kevésbé gonoszok, de sajnos akadnak nagyon romlottak! Mindezek az életünk folyamán mindennaposak. Könnyedén át tudnak verni, elcsalni, elrabolni és bántani. De egy felnőttet is sajnos. Ezért fejlődésünk során biztosítani kell magunknak azokat a dolgokat, amelyekkel megvédhetjük magunkat és környezetünket a gonosztól!
Felnőtt érett emberként néha a halálra is gondolok! Előbb a nagyszüleim mennek el, aztán sok év múlva a szerető szüleim is. A baráti kapcsolatok se tarthatnak örökké. Ha nagyon jó egy kapcsolat, akkor az örökké tart. Életem folyamán ahogyan fejlődök, mindig lesznek újabb és újabb "szereplők" akik befolyásolhatják a jövőnket. Hol jó, hol rossz irányba. Soha nem tudhatom mit hoz a jövő. Ha egy sorozat nagyon hosszú, akkor bármi megtörténhet benne.

Időskor

Sokszor elképzelem azt, hogy fogok kinézni mikor megöregszem. Milyen lesz a világ, amiben majd élni fogok. Bele se merek gondolni! Addig sok-sok év van még. De az biztos, hogy a világ sokat fog változni akár megérjük az idős kort. Mert nélkülünk is fejlődik környezetünk akár élünk, akár nem. Életünk végével befejeződik az életünk.

Új élet?

Nekem az a véleményem, hogy halálunk után új életünk lesz. Újra át fogjuk élni a gyermekkorunk, és a későbbi szakaszokat. Hogy miért? Mert én látom a körülöttem lévő embereket, akik mennek, sietnek, elvannak. De magamat nem, csupán a tükörben, videókon és fényképeken. Egy vagyok a sok ember közül. Minden ember a saját "filmben" van, saját szokásokkal. Minden ember saját szemszögéből látja a világot, ahogy én is. Úgy gondolom, hogy mindig lesz egy következő életünk, ahol mindig mások leszünk. Vagy egy virág, állat, esetleg férfi és női ember. Soha nem lehet tudni. Ahogy azt sem, melyik országban születünk újjá, és milyen nyelv lesz a következő anyanyelvünk.
Az új életünkben nem fogunk emlékezni az előzőre.