Máté Gábor rendezésében a két főszerepet Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán játszották, mellettük színpadra lépett mások mellett Vizi Dávid, Rujder Vivien, Tasnádi Bence, Mészáros Béla, Péter Kata, Kovács Lehel, Elek Ferenc és Szacsvay László is. 

Fejes Endre a Rozsdatemetőben egy VIII. kerületi család életét mutatja be az első világháborútól a hatvanas évek elejéig. Tanácsköztársaság, fehérterror, Horthy-korszak, újabb világháború, Rákosi-korszak, '56... és közben a család tagjai élik az életüket: házasodnak, gyerekeik lesznek, azok szerelmesek lesznek, és nekik is lesznek gyerekeik... A mindenkori gyerekek történetét a történelem nagy eseményei, a szülők bűnei, a szűkös lehetőségek határozzák meg.
Az előadás nem ötven, hanem száz év történetét meséli el: Tasnádi István továbbírta Fejes Endre darabját, így egészen a kétezres évek elejéig nézhetünk 'alulnézetből', a család újabb és újabb generációinak életén keresztül a régmúlt és a közelmúlt Magyarországára, sorsfordító történelmi pillanataira, a rohanó huszadik századra.

A Rozsdatemető ma már nem kifejezetten ismert regény, pedig megjelenésekor, 1962-ben igazi szenzációnak számított. Az ötven éven átívelő családtörténetet nevezték már családregénynek, szociografikus írásnak, sőt oknyomozó szövegnek is – alapvetően azonban egy olyan regénnyel van dolgunk, mely egy egyszerű munkáscsalád, a Hábetlerék életét járja körül az I. világháború idejétől a 60-as évek elejéig. A regény egyik kulcsa, hogy a családdal csak megtörténnek az események, nem cselekvő hősök állnak a középpontban – viszont amíg élik az életüket és átzúg rajtuk a 20. századi magyar történelem majd ötven éve, keresztül-kasul bejárják Budapestet.

Bezerédi Zoltán a szerepéről és életéről számolt be hogyan élte át. Azt mondta, hogy nagyon fiatal korában olvasta a könyvet. Ugyan hatással volt rá, de nem gondolta róla semmi különösebbet. Nagyon megrázott a történelem hihetetlenül erős befolyása, és jobban megértette a családi viszonyokat is.  Mind a két nagymamáját látta azt az erőt, amit Pék Mária képvisel.

Az apai nagymamája domináns asszony volt, a másik nagymama pedig uralta a családját. Egy-egy nézés, mozdulat, a tartásuk, az életstratégiájuk benne is működik. A Rákosi-korszakról, a sorsfordító 56-ról elmesélések alapján van, de a csehszlovákiai bevonulásról már saját gyerekkori emléke is van, és a hetvenes évektől kezdve nagyon is megélt tapasztalatai vannak.  Mind a két nagyapa meghalt 1941-ben, a nagymamái egyedül nevelték föl a négy-négy gyereket. Lett társuk, kellett a férfi a háznál, de alapvetően egyedül küzdöttek. Kevés férfialakot talált a gyerekkori emlékeiben. A történelmi fordulópontokat főleg a családi elbeszélésekből ismeri. A jelen politika igyekszik egyoldalúvá tenni a történelmi eseményeket, miként a múltbeli is egyoldalúvá tette.

A felvételt 2019-ben készült egyenesen a Katona József színházból. A rádióban elhangzó hanganyagot az Országos Széchenyi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, az archív híradós bejátszásokat pedig az RTL Klub Hírszerkesztősége bocsátotta rendelkezésünkre. Az előadásban látható fotókat, és az ötvenhatos plakátot Dömölky Dániel készítette. Az előadást rendezte: Máté Gábor

Készült egy közös selfie a művész úrral, amiért hálás vagyok, hogy leszinkronizálta Maximust (Atom Betty) és Csontarcút (Az Univerzum védelmezői) 

 Mindenkinek ajánlom a Rozsdatemető 2.0 című darabot. Nagyon elgondolkodtató a története. És persze megemlékezni erre az átélt gyerekkorukra.