1944. május 4. –én született Budapesten, Magyar Corvin-lánccal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, színiakadémiai rektor, színigazgató, rendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem doktora, professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia Professzori Felterjesztések Bizottságának tagja, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja.
Szülei Hendel László és Holló Gizella voltak. Édesapja jogász volt, aki nagyon kedvelte a zenét, és több vidéki színház zenekarának is tagja volt, ezért a gyermek Péter már korán magába szívta a művészetek, a színház szeretetét. Édesanyja MÁV-tisztviselőként dolgozott és a szülők korai válása után nehéz sorban, szegénységben, nevelte fel őt és a nővérét. Kisgyermekként a Lórántffy Zsuzsanna általános iskolába járt, az érettségit 1962-ben tette le a budapesti Rákóczi Ferenc Gimnáziumban.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1966-ban végezte el Várkonyi Zoltán osztályában. (Várkonyi még gimnazista korában figyelt fel Husztira egy iskolai rendezvényen, ő tanácsolta később a felvételinél korábbi teljesítményét látva, hogy rendező helyett inkább színész legyen.) Ádám Ottó hívására a Madách Színházhoz szerződött, melynek 2007-ig volt a tagja. Ezen időszak alatt több mint 70 prózai darabot játszott, kedvencei és legnagyobb kihívásai a Shakespeare színdarabok voltak. A színdarabokat külföldi turnékra is elvitték, Salzburg, Szentpétervár, Moszkva, Varsó színházaiban is nagy sikert arattak.
A játék mellett a tanítás is élete részévé vált, 1974-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, majd 1982-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 1988 és 2010 között a színész főtanszak vezetőjeként dolgozott. 1989–1994 között a Madách Kamara művészeti vezetője volt, de közben a filmszerepek is megtalálták. Több mint 100 tévé- és játékfilm szereplője volt, neves filmje volt például a Várkonyi Zoltán által 1976-ban rendezett nagy sikerű „Fekete gyémántok”. Az Őrjárat az égen című, a Magyar Néphadsereg életét bemutató négyrészes filmsorozat pedig általános ismertséget hozott számára. 1994–2001 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora volt. Akkoriban több nemzetközi fesztivál megrendezése is a nevéhez fűződött: 1992-ben Madách: Az ember tragédiája, 1994-ben Molnár Ferenc színháza, 1996-ban, Shakespeare: A művészképzés nemzetközi nyelve és 1998-ban, Híd a közös színjátszáshoz címmel. A fesztiválok, valamint magas szintű vezetői pozíciói révén erős kapcsolatok születtek külföldi egyetemek színész tanszakaival, úgymint, a virginiai, texasi, tennessee-i, minnesotai, valamint európai városok (London, Cardiff, Helsinki, Párizs, Lipcse stb.) drámaképző intézeteivel.
1999-ben DLA fokozatot szerzett, majd a Színház- és Filmművészeti egyetem professor emeritusa lett. 2002-ben Görgey Gábor az akkori kultuszminiszter kinevezte a Nemzeti Színház igazgatójává, s bár szakmailag rátermett volt, a feladat politikai tartalma miatt nem töltötte ki mandátumát sem; egy hét után lemondott.
2003 óta a Soproni Petőfi Színház színésze, majd 2007-től művészeti tanácsadója 2012-ig. 2008-tól a Turay Ida Színház társulatának tagja, egyik rendezője.
Alekszej Trofimenko (Hős vagy Áruló című film) magyar hangja, amely 1967-ben a Pannónia Filmstúdió szinkronizálta.
Ádám Ottó (1928-2010) és Színháza című időszaki kiállításhoz, valamint Gajdó Tamás Huszti Péter címmel, az MMA Kiadó gondozásában megjelent könyvével kapcsolatban adott interjút az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) körtermében. Huszti Péter színművész sokszínű és sokrétű életpályája során kalauzolta végig visszaemlékezéseivel gyerekkorától kezdve egészen a mai napig. Megörökítette találkozásait a drámairodalom olyan nagyságaival, mint Shakespeare, Csehov, vagy éppen Ibsen.
Az előadás végén készült egy közös kép, mely megőrzöm emlékét
Nagyon jól éreztem magam! Remek volt a hangulat és rettentően boldog vagyok, hogy újabb közös kép készült egy legendáról. Csak picit voltam zavarban. Türelmesen várom majd a következő alkalmat, melyről szintén fogok majd beszámolót írni.
