Először mentem el a Bethlen téri színházba, ahol a Péterfy Sándor kórháznál szembe található. A  színház eléggé kicsi épület, kis színház. Az ajándékjegyből váltottam erre az előadásra. Ekkor még a Viszlát mama című előadásra szerettem volna elmenni, de betegség miatt elmaradt. 

A színházon belül láthattam régi-módi dolgokat a 20-30-as éveiből, miközben szólt a jazz az aulában, melyet felidézte a rajzfilmek világát. Különösen a Cuphead című rajzfilmsorozatból, amelyben az Ördög kihívja Ms. Chalice-t egy sztepptánc párbajra.

Márióék ott voltak a színházban, de nem tudtak eljönni az előadásra. Tehát ők is a művésznőre várnak. Rendkívül örültem neki, hogy eljöttek, de sajnálom, hogy nem nézték meg az előadást. 

 Az előadás előtt Láng Balázs, szinkronszinésszel találkoztam, így Máriót megkértem, hogy készítsen egy közös képet.

95 éves lett Csernus Mariann, a Jászai Mari- és Kossuth-díjas legidősebb aktív színművésze.

Októberben töltötte be a száz előtti utolsó kereknek mondható esztendőt. Úgy ült a színpad közepén az ódon szalonasztal mellett, mint nagymama a maga komódja előtt. Fennhangon, értő hangsúlyokkal, ki-kikacsintva a közönségre, összenézve az érdeklődőkkel, kuncogva, mikor eltér a Biblia megszentelt szövegétől, s belesző egy-egy mondatot, gondolatot, bekezdést, ami biztosan nem maradhatott volna benne a kanonizált szövegben. Dehát ezért „kettő pont nulla” ez a biblia.
1928. október 30. –án született Budapesten, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész.
Már a középiskola alatt rendszeresen szavalt verseket. Nyolc évig tanult zongorázni. A Veres Pálné Leánygimnáziumban érettségizett, ahol diáktársaival még abban az évében az aquincumi amfiteátrumban Babits Mihály Laodameiáját adták elő. Ekkor látta meg Egri István rendező. Az ő hívására szerződtette Devecseri Gábor a Pesti Színházhoz, 1948-ban.
1950-ben Major Tamás csábította át, és így a Nemzeti Színház tagja lett. 1953-ban végezte el a Nemzeti Színház Stúdióját.
1962-ig főszerepeket játszott, de miután – hosszas tortúra után – végre találkozhatott emigrált fivérével, aki titkos ügynök lett, politikai okok miatt, tehetsége ellenére hosszú ideig, „felsőbb utasításra” nem foglalkoztatták, de nem bocsátották el a színháztól. Ekkortól önálló estekkel, a magyar költészet remekeivel járta az országot, valamint paródiaműsorokban lépett fel. 1970-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Weöres Sándor Psychéjét
1972. március 15-én mutatta be az Egyetemi Színpadon, melynek kéziratát maga a költő adta át, sokéves barátságuk eredményeként. Országszerte nagy sikert aratott vele. 1975-ben tért vissza a Nemzeti színpadára egy Arisztophanész-darabban, és még ebben az évben megkapta az érdemes művész elismerést. 1981-ben, miután kiadták a Vizsolyi Biblia „hasonmás kiadását” született meg a „második számú” nagyszabású terv, önálló est ötlete.
1982 februárjában mutatta be kétórás műsorban a Katona József Színházban (melynek során a teljes mű elhangzik és még a 2012/2013-as évadban is műsoron volt). 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. 2000-től, a névváltást követően is a Pesti Magyar Színház tagja maradt.
2018-ban már Magyarország legidősebb aktív színpadi színészének számított.
2022-ben, 93 éves korában a koronavírus-járvány miatti másfél éves kihagyás után is játszott Háy János Házasságon innen, házasságon túl című darabjában, amely 2019-ig már tizenegy éven keresztül sikerrel futott a Magyar Színházban.
2022. november 2-án barátja, Navarrai Mészáros Márton újságíró felkérésére egykori, 2017-ig előadott legendás önálló előadását, a Vizsolyi Bibliát felújítva és módosítva, immáron Vizsolyi Biblia 2.0 címmel mutatta be a Bethlen Téri Színházban.Bár 2023 májusában felröppent a hír, hogy a dunaújvárosi Bartók Színházbeli fellépésével búcsúzik a színpadtól, de később úgy nyilatkozott, hogy amíg fontosnak érzi magát, nem kíván visszavonulni.

Születésnapját a Blikk, újságírója és szerkesztője, Navarrai Mészáros Márton újságíró segítette igazán különlegessé tenni az ünnepet.

Kilenc csokor virággal, ajándékcsomagokkal és tortával küszködött örömkönnyeivel. 
Nagyon szeret előadni ezt a darabot.

Szücs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere, Bánsági Ildikó, Kossuth-díjas színművész, barátok, pályatársak. A köszöntést beszélgetés is kísérte, melyen a színésznő felidézett egy-két fontos pillanatot életéből: hogyan lett ő a Veres Pálné gimnázium versmondója, hogyan került Gellért Endre és Major Tamás támogatásával a Nemzeti Színházba, milyen sokat köszönhetett az őt segítő, tanító Tőkés Annának és Somogyi Erzsinek, hogyan vészelte át a mellőzöttség időszakát, hogyan nézett szembe lánya halálával, és hogyan éli idős napjait. Búcsúzóul csak ennyit mondott:

,,Ha öt évvel ezelőtt azt kértem egy hasonló alkalommal, hogy tíz év múlva találkozzunk, most szerényebb vagyok. Öt év múlva találkozzunk!"

Nagyon jó volt a hangulat. Kicsit sokan voltak, így túl sok inger ért, így furán viselkedtem. Megvallom, nagyon zavarban voltam. Miután elbúcsúztam Márióéktól, hazaindultam. Nehezen aludtam el az este, mert folyton az előadás járt az eszembe.