2000. Május 21.-én nagy nap volt, mikor a szüleim elvittek engem a Csokonai Művelődési Házba. Köszönet a volt énektanáromnak Ági néninek, aki 6 éve tanított engem a Kincsesház Általános Iskolában. Az év elején arra gondolt, hogy az én nevemen regisztráljon, valamint a barátnőmet, Kontler Dorkát és a diáktársamat Blaskó Bencét is, mivel az elmúlt évek alatt úgy érezte, hogy bennem és a két társamban van az énektehetség.
Tehát mi voltunk a Kincsesház Ének Trió!
A Csokonai a 2000-es években feketén, fehéren
A színpad falán egy tulipános népi mintát láttam, ami emlékeztetett a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat főcímére. Azt szimbolizálja, hogy a népi művészetünk leggyakrabban alkalmazott motívuma ez a virág. Ugyanakkor áttételes jelképként is kiválóan használható. Tulipánokkal, más motívumokkal kiegészítve utalhatunk életkorokra, életkori sajátságokra, jellemekre, emberek közötti kapcsolatokra.
Elkezdődött a verseny! Egy idős hölgy felkonferálta az iskolások nevét, akik jelentkeztek. Szabály szerint a backstage-n kell felmennünk, hogy idővel fel tudunk készülni az énekekkel. Az asszony felkonferált bennünket és nekiláttunk elénekelni a következő dalunkat:
- Kerek a káposzta
- Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt
A zsűri elfogadta a dalunkat, és pár percen belül értékelte az eredményt. Úgy döntöttek, hogy mi is a nyertesek közé tartoztunk. Ági pedig Blaskó Bencét kérte meg, hogy vegye át az oklevelet. De mi lesz az ajándékcsomagokkal? Én nem nagyon örültem annak, hogy ajándékcsomag nélkül menjek haza, és hogy Bence átvegye az oklevelet. Ez nagy csapás volt! Ha Ági néni úgy dönt ki megy, akkor mi hármunknak is kellene felmenni az oklevélért. Nem voltam megelégedve magammal! Egyszerűen nem értettem, hogy az egyéni versenyzőknek miért jár ajándékcsomag az oklevélen kívül, akkor a csapatoknak miért nem?! Azt hittem, hogy nem tisztelik a szívből adott tehetségünk és persze a kitartó munkánk.
Aztán otthon amikor megbeszéltem anyukámmal, akkor ő elmagyarázta, hogy a nekünk adott díj, az maga az elismerés volt, egy különdíj.
Én nem mondtam le a tehetségeimről. Felnőtt koromban is fejlesztem magam, sokat gyakorolok, és sosem adom fel. Azóta a Nem Adom Fel Gospel Kórusban énekelek, néha szólót furulyázom. Így teljesedik ki a tehetségem és jól is érzem magam a csapattal.
